Megjelenik: Harmadik Szem-2000-február

Új Tudomány Vigyázat! Új gondolatok!
Az Eltemetett Természetbölcselet

A Négy Arkhé-2: Az Anyagelv. A tehetetlen anyag elve.

Az anyag természete

Miféle természetű az anyag? A régi szkíta-káldeus-párthus kultúrában az anyag elválaszthatatlan egységet alkotott az élet szellemi oldalával. A zoroasztrikus kozmológiában minden létezőnek két oldala van: egy mentális vagy spirituális, és egy fizikai vagy anyagi. A spirituális állapot rendelkezik egy embrionális, mag-szereppel az anyagival szemben, amely majdnem a gyümölcsének tekinthető (M. Eliade, 1989, Encyclopedia of Religions). A nyugati civilizációban talán Descartes volt az, aki a legélesebben vetette fel a test és a lélek szétválasztásának szükségességét. Descartes szerint az állatok nem élőlények, hanem csak bonyolult gépek. Az emberek csak azért élők, és szellemiséggel bírók, mert a transzcendens létezőben részesülnek, az istenivel gondolatban foglalkoznak. Ebben a felfogásban a világ kettéhasad egy tisztán fizikai, tehetetlen anyagi világra, és egy tisztán szellemi világra, és e két világban teljesen más törvényszerűségek érvényesülnek, úgy, hogy a szellemi világ törvényeiről az értelem nem képes számot adni (ez a dualista világkép). Eszerint egy ateista ember, vagy tudós nem számít élőlénynek, csak gépnek, és a világ egyik fele eleve megismerhetetlen. A mai nyugati felfogás nem vizsgálta meg kritikusan a Descartes-i tételeket. Ezeket a tételeket, és főleg az anyag élettelen, tehetetlen mivoltát a tudósok többsége szinte látatlanban elfogadta, bár a tudomány követelményei szerint ezeket a tételeket alaposan meg kellett volna vizsgálni, tudományosan ellenőrizni, és csakis e vizsgálat esetleges pozitív eredménye után elfogadni. Ez a vizsgálat azonban mind a mai napig nem történt meg. Ennek ellenére, tehát megalapozatlanul, vagyis tudománytalanul, ma a tehetetlen anyag elve vált uralkodóvá. Ezen alapul a modern fizika egyeduralmi igénye az anyagi világban, beleértve a (látszólag?) élők világát is. Ezen alapul a mai, fizikai világkép, ami szerint a biológia is levezethető lenne a fizikából (amit Az eltemetett természetbölcselet c. sorozatom novemberi részében cáfoltam). Gondoljuk meg: valóban élettelenek az állatok? És az emberek? Azért csak léteznek élőlények! Gondoljuk meg, hogy az életelv mélyebb a fizikai elvnél, mert az élőlényeket nem a fizikai, hanem a biológiai életelv irányítja, mert túlnyomórészt nem fizikai testként, hanem élőlényként viselkednek! És ha az életelv mélyebb a fizikai elvnél, akkor mondhatjuk-e, hogy az anyag – mindig és mindenkor – élettelen, tehetetlen? Látnunk kell, hogy a mai fizikai világkép a tehetetlen anyag eszméjét akarja ránk erőltetni, és hogy lényeges érvek szólnak e fizikai világkép tarthatatlansága mellett.

Az anyagiság soha nem magyarázat

Menjünk tovább, nézzük meg, mit jelent az anyagelv! Először is, a materializmus a végső, anyagi, tehetetlen építő-elemekre igyekszik visszavezetni a világ összes jelenségét, az atomokra, az elemi részekre. De hogyan lehet bármit megmagyarázni – egy atommal? Két atommal? Akárhány atommal? Mit magyarázhat meg az atom – önmagában? Annyit, mint egy szék, annyit, mint egy szekrény – semmit! Az atom nem magyaráz, mert az atom nem “beszél”, nem rendelkezik magyarázó erővel, hiszen az önmagában tekintett atom esetében összefüggéseitől is el kellene tekintenünk, és attól is, hogy ezek az összefüggések bármilyen új kérdésünkre helyes választ tudjanak adni. Az anyagiság szemlélete kikapcsolja a mozgatórugókat, és csak a kész eredményt állítja orrunk elé, hogy semmi mást ne lássunk, ne láthassunk, mint ami már kész, amit már előállítottak azok, akik ismerik a mozgatórugókat. Persze egy ilyen szemlélet a fogyasztói társadalom profit-hajszolását szolgálja az emberek tömeg-emberré butításával. A készből nem tudjuk meg soha, hogyan lett ilyen, ha a mozgatórugót, a szervezőerőt elvonják figyelmünk elől. Az atom zárt, steril idea, elvonatkoztatott, csírátlanított testiség, aminek fizikai leírása valami teljesen mást igényel, mint ami az atomiság, az anyagiság: logikai, matematikai leírásra van szükség. És valóban, erről van szó, az anyagelvűség, a fizikai világkép egy elvet használ fel az atom leírására: a fizika alapelvét, a legkisebb hatás elvét. És most álljunk meg egy pillanatra! Itt egy olyan lényeges tényező úszik be a képbe, ami mindmáig figyelmen kívül maradt: és ez az elv fogalma. Hogyan tudjuk felfogni egy “elv” mibenlétét? Mitől elv az elv?

Az elv szellemi természete

Az elv egy rendező tényező, irányt kijelölő szellemi tényező. Gondolkodásunkban az elv egy irányító, irányt adó tényező. Jöhet bármi, ami elvünk érvényességi körébe tartozik, az elv segítségével mi minden helyzetben képesek leszünk az elvnek megfelelően dönteni, cselekedni, viselkedni. Ilyen viselkedési elv például a becsületesség elve, vagy az igazságosság elve. Az ember attól ember, hogy elvei vannak, amikhez tartja magát. Ha nem lennének elvei, ki lenne téve annak, hogy sodródjon az eseményekkel, hogy egy-egy helyzetben ne ismerje fel, hogy belső törvényei, emberi méltósága mit követel meg tőle. Az ilyen elvek önismeretünkből és vállalt eszményeinkből – rosszabb esetben a világ megfigyeléséből leszűrt tapasztalatok egyszerű, gépies átvevéséből – adódnak. Mindenesetre, életünk fő kérdései ott dőlnek el, hogy miféle elveket vallunk, és mennyire tudjuk az életben ezeket érvényre juttatni. Léteznek alapelvek, mint például a logikai alapelvek, a fizika alapelve, az életelv. Ezek az alapelvek attól alap-elvek, hogy egy jelenség-világ egységes megalapozására képesek. Így tehát egy új alapelv bevezetése egy új jelenség-világot nyit meg, a világ egy új szintjét teszi elérhetővé. Az elv mibenléte tehát egy átfogó jelenségszint megnyitását, megszervezését jelenti, vagyis röviden: az elv átfogó, szellemi természetű szervező tényező.

Anyag vagy elv? Anyagi vagy szellemi a materializmus?

Most már visszakanyarodhatunk a materializmus és a “fizikalizmus” ( a fizikai világkép) alapelvéhez, a tehetetlen anyag elvéhez. A fizika eredményeit elsősorban annak köszönheti, hogy képes volt felismerni a jelenségek valós összefüggéseit, és ezeket képes volt matematikai, logikai formában ábrázolni, leírni. A fizika (és általában, a logika) törvényeinek, elveinek ismeretében vagy ezek ismerete nélkül az atomról beszélni jelentős különbség. Átfogó, szellemi természetű rendező tényező nélkül a fizikának nem lennének törvényei, sőt a logikának sem, és így el se tudnánk gondolni egy olyan steril, elvont valamit, mint az “atom” fogalma. Elvi tényező nélkül sose jutna ki a materializmus az atomból! A materializmus tehát azzal, hogy anyag-elvű, egyszerre anyagi és szellemi lábakon áll, egyszerre építkezik egy anyagi és egy szellemi tényezőre, az atomokra és a fizikai törvényekre. Az a kép, amit a materializmus sugall, a merő anyagiság tehát lényegében hamisít, hiszen saját erőtadó tényezőjét, az elviséget tagadja le, hogy az anyagiság egyeduralmát biztosítsa. Könnyen beláthatja mindenki, hogy egy merőben anyagi szemlélet, ami a szellemiséget tényleg megtagadná, olyan lenne, mint a butaság tökéletes megtestesülése: sose tudna egyről kettőre jutni. A materializmus tehát lényegében egy szellemiséget képvisel, de furcsa módon olyan szellemiséget, ami éppen saját szellemi mivoltának megtagadását tette meg alapjául.

Anyagi-e a kölcsönhatás?

Miféle következtetéseket tesz lehetővé ez a felismerés? Lényeges új felismeréseket! Az anyagi szemlélet szerint ugyanis az alma azért esik a földre, mert a föld vonzza. De hogyan képes a föld vonzóerőt kifejteni? Mi által? Kibocsát magából egy vonzó hatást? Miféle természetűt – anyagi valamit? Mi által képes a vonzó hatás vonzást kifejteni? Valamiféle anyagot bocsát ki magából, például a tömegvonzás esetében – gravitonokat? De akkor egy idő múlva a testek tömegvonzásának csökkennie kellene! És hasonlóan, az elektromos töltések se lehetnének szigorúan állandók, állandóan elektromágneses energiát kellene kisugározniuk, és így a töltések térerejének csökkenést kellene mutatnia! A mai tudomány ugyanakkor az elektromos töltések értékét egyetemes, változhatatlan állandónak tartja (bár léteznek elméletek a gravitáció időbeni csökkenéséről). Így viszont nincs más választás: a testek által kibocsátott (elektromágneses, gravitációs) erőhatások nem anyagi természetűek, hiszen minden anyag rendelkezik energiával, és ennek megfelelő tömeggel. Akkor viszont itt matematikailag pontosan leírható, de nem anyagi hatásokról van szó! Honnan ered az anyag erőhatásra való képessége, ha ez nem jelent anyagi kiáramlást? Érdemes ezen elgondolkozni!

Okos anyag?

De menjünk tovább! Honnan tudják az atomok a fizika törvényeit? Honnan tudja a szél, hogyan kell az adott körülmények között fújnia? Onnan, hogy például az alacsonyabb nyomású körzetek felé hajtja a nyomáskülönbségből eredő erő. De miért vonul az anyag a kisebb nyomású helyre? Mert a fizika törvényei ezt írják elő. Így végső soron a legkisebb hatás elve okozza ezt. De hogyan okoz egy elv – fizikai hatást? Hogyan képes egy szellemi tényező az anyag mozgatására? Ezt is végre fel kellene fognunk. És még egyet: miért állnak fenn a fizika törvényei? Hogyan képes egy atom a legkisebb hatás elvét követni? Ez valami olyasmit jelent, mint a fény terjedése: a fény két pont között a legrövidebb úton terjed, akkor is, amikor közben egy tükör esik útjába. De hogyan képes a fény kiválasztani a legrövidebb pályát? Feynman az út-integrál elv bevezetésekor hangsúlyozta, hogy a legkisebb hatás elvének követéséhez arra van szükség, hogy a fény (vagy bármiféle más kvantumfolyamat) bejárja az összes lehetséges utat, és ezek összegeződnek a “megvalósuló”, legrövidebb pályává. Egy ilyen összegeződés feltétele, hogy a fény a lehetséges pályák felmérésekor az összes pályát a fénysebességnél jóval nagyobb sebességgel járja be, úgy, hogy mire az összegeződésre kerül a sor, addigra a megvalósuló pályán a fény terjedési sebességre éppen a fénysebességnek adódjon. Mindezt matematikai formába öntötte Feynman – de honnan képes mindezt az élettelen, steril atom megtenni? Hogyan képes a tökéletesen elvont atom egy elvet érzékelni, és annak megfelelően viselkedni? És ha képes egy elvnek megfelelően viselkedni, akkor hogyan fogjuk azt fel, hogy az elv hatása alatt áll? Az elv olyan szellemi tényező, ami képes fizikai hatást kifejteni?

Ezek a kérdések a fizikai törvények eredetének kérdését vetik fel. A mai fizikai világképben erre a kérdésre nem adható tudományos válasz. Én azonban nem fogadom el az élettelenség világképét. Mert az értelmi megfontolások ez ellen szólnak. És azt is tudom, hogy nem lehet az értelem, az értelmi vizsgálódás elől elzárni a világ mélyebb birodalmait. A tudomány nem nyilváníthatja tudományos tabunak a Természet fizikai szintnél mélyebb törvényeinek kutatását. Ha ezt teszi, biztosak lehetünk benne, hogy tudománytalanul, megismerés ellenesen jár el.

Hogyan vizsgálhatjuk meg mi magunk a fizikai törvények eredetének kérdését? Erre a kérdésre párhuzamos, világ-megismeréssel foglalkozó írásomban adok választ.

(folyt. köv.) Grandpierre Attila