Megjelent: KAPU, 2006. 06-07. 87-88. oldal.

Titokfejtés

Miért létezik a világegyetem? 2. rész

Sorozatunk előző részében láttuk, hogy nemcsak a közvetlenül érzékelhető állapotok léteznek, hanem azok a törvények is, amelyek ezeket az állapotokat irányítják. Sőt, pontosabban, csakis így együtt léteznek: a pillanatnyi állapotok nem léteznek törvények nélkül, és a törvények csakis pillanatnyi állapotok ruháiba bújva valósulhatnak meg. Rájöttem, azzal, hogy a modern fizika a kezdeti feltételekkel (amelyek megadják, melyik tárgyról van szó, milyen az alakja, mérete, tömege, összetétele stb.) és a fizika törvényeivel le tudja írni a fizikai testek viselkedését, akarva-akaratlan, kimondva-kimondatlan Arisztotelész egy tételét igazolta. Eszerint a valóság két alkotórészből áll; az egyik a forma, a másik a szubsztancia. A formának megfelelnek a kezdeti-alaki feltételek. Persze, az egyezéshez a törvényeket azonosítanunk kell a szubsztanciákkal: a fizikai törvényeket az anyag szubsztanciájával (lényegével, hordozójával), a biológiai törvényeket az élet szubsztanciájával (hordozójával, vagyis: a lélekkel), a pszichológiai törvényeket (figyelem: most itt csak a természeti törvényekről van szó!) az öntudat szubsztanciájával.

Egyik következménye felismerésünknek, hogy az anyag éppúgy örök, mint az élet és az öntudat, hiszen mindegyiket természeti törvények hordozzák. Természeti törvények alatt kizárólag a fizika, a biológia és a pszichológia természeti törvényeit értem, abban a meggyőződésben, hogy a Világegyetemet a Természettel lehet és kell azonosítani, tehát a Világegyetem törvényeit a természeti törvények kell adják. A természeti törvények nem olyanok, mint a pillanatnyi állapotok. A pillanatnyi állapotok mindig helyre korlátozottak: a szék itt van, az asztal ott. Minden fizikai tárgynak van helye, ahol érzékelhető, milyen az alakja, a színe, a szaga, íze, tömege stb. A fizikai törvényeknek viszont nincs helyük, nem mondhatjuk, hogy a gravitációs törvény a szoba sarkába bújt, majd előjött, és átment a konyhába. A természettörvényeknek nincs kiterjedésük, színük, szaguk, ízük, tömegük. A természettörvények mindig mindenhol ugyanazok, kiterjednek a tér és az idő egészére: mindenhol léteznek és mindenkor, vagyis örökkévalók és mindenütt jelenlevők. Ha pedig a természettörvények az anyag, az élet, az öntudat szubsztanciájának, magábanvaló lényegének megfelelői, akkor az anyag, az élet és az öntudat ugyanolyan örök és mindenhol jelenvaló kell legyen, mint ahogy a természettörvények azok.

Nézzük most meg a természettörvényeket és újabb összefüggésben. A természettörvényeknek irányultságuk van. A fizikai törvények a fizikai egyensúly felé kormányoznak minden fizikai létezőt, a biológiai törvények minden élő szervezetet a fizikai egyensúlytól minél távolabb kormányoznak, a pszichológiai törvények minden élőlényt minél tovább és minél átfogóbb összefüggésben kormányoznak a fizikai egyensúlytól a lehető legtávolabb. Különös ez az irányultság, még különösebb, ha a természettörvények légies, testetlen, szellemi természetével összefüggésben gondolkozunk rajta. Ha a természettörvények szellemi létezők, akkor irányultságuk szellemi irányultság. A szellemi irányultság észrevételével felsejlik előttünk, hogy itt egyfajta értelem tevékenységéről van szó: a Természet elméjének tevékenységéről. Vizsgáljuk meg tehát, miben is áll az értelem lényege! A Magyar Nyelv Értelmező Szótárának meghatározása szerint az értelmes cselekvés az, amely követi valaminek a lényegét, tartalmát, jelentését. Valóban, ha gondolataink nem jutnak tovább a közvetlen adottságoknál, ha minden lépésben csak éppen tudomásul vesszük, amit érzékszerveink közvetítenek a külvilágról, az még nem értelmi tevékenység. Értelmi tevékenységgé akkor válik, amikor meg akarunk oldani egy feladatot, és bárhogyan is változzon közben környezetünk, gondolatainkat nem hagyjuk eltéríteni a kitűzött céltól, amíg el nem érjük. Ebben az összefüggésben nyilvánvalóvá válik, hogy a fizikai testek célja a fizikai egyensúly, és a fizikai törvények értelmet, jelentést hordoznak, amennyiben megadják a testnek, hol és merrefelé található az egyensúly, és arrafelé kormányozzák, bárhogyan is változzanak a környezeti feltételek. Hasonlóan, a biológiai és a pszichológiai törvények is értelmet hordoznak, csak éppen a fizikai törvénnyel ellentétes irányban gondolkodnak és irányítanak. Ebben az összefüggésben nyilvánvalóvá válik, hogy a természettörvények a Világegyetem megtestesült értelmét hordozzák, maguk a sűrített, a világ legmélyére hatoló, mindent átható, legmagasabb értelem. S ha így van, akkor, mivel bennünket áthatnak ezek a természettörvények, fel tudjuk ébreszteni magunkban a Világegyetem színtiszta, mindent átható értelmét!

Várkonyi Nándor “Az elveszett Paradicsom” c. könyvében (77. oldal) azt írja: “az anyagban olyan magasrendű értelem tevékenykedik, hogy aki mozgásának egy parányi részét felismeri, nyomon követni és leírni tudja, s esetleg gyakorlatilag értékesíti, a lángelmék sorába lép teljes joggal minden emberi tudomány és az összes lángelme együttes erőfeszítése sem tudna egy fűmagot megalkotni, egy szőrszálat kisarjasztani az epidermiszből, egy sejtnyi életet teremteni. Erre csak az anyag képes” A 78. oldalon pedig: “Az értelem nem az ember kiváltsága, nem kizárólagos tulajdona, benne működik a természetben, az anyagban, s a legtöbbször nem embermódra.” Valóban: ahhoz, hogy a leejtett test tudja, hogy le kell esnie, és hogy milyen ütemben kell gyorsulnia, a fizikai törvények ismerete szükséges. De nem képzelhetjük, hogy a leejtett testek mind megtanulták a fizikát. Ha embermódra gondolkodnának, akkor logarléccel vagy számítógéppel kellene minden pillanatban kiszámolniuk, hogyan kell viselkedniük. Nyilvánvaló, hogy nincs ilyen számítógép a pontszerű elektronban mégis tudja, hogyan kell viselkednie. Ezt a problémát a modern nyugati tudomány el szokta kerülni, vagy elüti (kivétel: Swartz, 2006, Laws of Nature, The Internet Encyclopedia), mert megoldani nem volt képes. Természettudományos megközelítésünkkel azonban magától ölünkbe hullott e probléma megoldása.

De nemcsak e probléma megoldása hullott az ölünkbe. Valóságos megoldás-zápor zuhog a nyakunkba is. Íme egy példa: Wigner Jenő a Természet egyik legnagyobb rejtélyének nevezte azt a tényt, hogy az emberi logika képes a Természet törvényeit felismerni. Valóban: mi biztosítja, hogy az ember belső világában kialakult logika éppen megfeleljen a Világegyetem óriási távlatait átfogó, kozmikus törvényeknek? Feltehető, hogy az emberi belső világot pszichológiai törvények irányítják. Általános vélekedés szerint a Természetet, a külvilágot az emberi tudattól független, objektív törvények irányítják. De ha a világ megismerhető, akkor az emberi tudat törvényei megfeleltethetők az emberi tudat törvényeitől teljesen független törvényeknek! Ha a belső és a külső világot lényegében különböző törvények irányítanák, ez az egybeesés teljesen érthetetlen maradna. De ha fordítva látunk a feladat megoldásának, és azt a tényt vesszük először figyelembe, hogy a két világ törvényei egybevágnak, akkor abból az a következtetés adódik: a két, lényegében eltérő világot ugyanazok a törvények kell irányítsák! Ez pedig természetesen adódik természettudományos világképemből, hiszen az ember a Természet része, tehát az ember belső világát ugyanazok a természettörvények kell irányítsák, mint a Világegyetemet. Mik ezek a természettörvények? Eredményeim szerint: a fizika, a biológia és a pszichológia törvényei. Vajon képesek lehetünk-e a fizika, a biológia és a pszichológia törvényeivel gondolkodni? A pszichológia törvényeivel való gondolkodás képessége természetes. A biológia törvényeivel való gondolkodás az érzéseinkkel való együttgondolkodást jelenti, és így már lehetséges. A fizika törvényeivel való gondolkodás pedig a létezés önfenntartó törvényeivel való együttgondolkodást jelenti  és így már ez is lehetségesnek látszik.

Tudjuk-e számszerűsíteni a Természet értelmi képességét? Megmérhetjük-e a Természet intelligencia-hányadosát? Ehhez nem kell mást tenni, mint újragondolni természettudományos világképemet, ezt a háromszor hármas rendszert (lásd könyveimben részletesebben), amely a magyarság ősi világképével egyezik meg (lásd megjelent tanulmányaim sorozatát: www.grandpierre.hu) az adott feladat összefüggésében. Próbáljuk legelőször egy egyszerű mértani alakzat, a kör tudását számszerűsíteni. Ha a kör alakját akarjuk megadni valakinek, akinek fogalma sincs a kör mibenlétéről, kétféleképpen járhatunk el. Az egyik mód, hogy pontról-pontra utasítjuk, merre kell gördítenie a ceruzát a következő lépésben. Ha minden lépésben igen-nem kérdésekkel kell rákérdeznie, merre menjen tovább (mint egy barkochba-játékban), és minden egyes igen-nem kérdésre adott válasz információja egy bit, akkor a kör lerajzolásához végtelen sok bitre rúgó információ kell. Ugyanakkor viszont ha annyit mondunk neki, hogy a kör az egy ponttól azonos távolságban található pontok összessége, és ezt megérti, akkor már maga képes lehet lerajzolni a kört. A trükk abban állt, hogy nem az alakot határoztuk meg pontról-pontra, hanem a szabályt adtuk meg. A szabály információtartalma mérhető a szabály hosszával, pl. hogy hány szóból áll a szabály. Nyilvánvaló, hogy a kör információtartalma kétféleképpen mérhető, és amíg az egyik végtelent ad, a másik végeset, ráadásul egy alacsony számot. Ezen a felismerésen alapszik az információfajták megkülönböztetése. Példánkban a kör alaki információja végtelen bit, szabály-információja véges, egy alacsony szám, néhány bit. (A szabály-információt a szakirodalomban az algoritmikus komplexitás műszóval illetik.)

Megvan! A természettörvények maguk is szabályszerűségeket fejeznek ki, tehát szabály-információval bírnak, és így a természettörvények szavakkal való leírásának hosszából meghatározható a Természet intelligencia-hányadosa! Valóban, ráadásul Gregory Chaitin 1985-ben már meg is határozta az összes fizikai törvény szabály-információját. Olyan programot írt, amellyel meg tudta oldani a mechanika, elektromágnesesség, kvantumfizika és relativitáselmélet összes egyenletét, és ez a program mindössze kb. ezer bit hosszúságúnak bizonyult (Hubert Yockey újonnan megjelent könyvében többször hivatkozik is rá). A háromszor hármas természettudományos világképben azonban a természettörvények csak a valóság második, közbenső szintjét alkotják. Vagyis létezik egy még a törvényeknél is mélyebb szintű információ! A Természet bölcsessége még a törvényeknél is mélyrehatóbb! Igen, az első elvekről van szó. A fizika összes alapvető törvénye ugyanis a legkisebb hatás elvére vezethető vissza (lásd pl. a nagysikerű Feynman-sorozatot: Mai fizika, 6. kötet, 79. oldal). A legkisebb hatás elvét pedig már egyetlen mondatban meg lehet fogalmazni! Ezt az információt neveztem el elvi szintű információnak, amely éppen úgy mélyebb a szabály-információnál, ahogy a szabály-információ mélyebb az alakinál.

Most már közelítünk a Világegyetem igazi, teljes fényének felragyogásához. A fizikai rendszerek esetében ugyanis soha nem jöhet létre több információ, mint amennyi magában a rendszerben van, illetve amennyi a rendszerbe kívülről bejut. Ezt mondja ki a kibernetika legalapvetőbb törvénye, az Ashby törvény. Világos, hogy ha beülünk egy emelődaru kormányfülkéjébe, és a gép karjának mozgatásával akarunk leírni egy mondatot, akkor bármennyire is bonyolult számítógépet iktatunk be a gép vezérlőegységébe, a mondta információtartalmát vagy be kell építeni, vagy be kell vinni kézi vezérléssel, vagy a kettőnek együtt kell közreműködnie. A gép soha nem fogja leírni karjával Beethoven örömódájának kottáját, ha kézi vezérléssel éppen egy női arckép ívét rajzolom a kormányfülkében. Az információ matematikai elméletének megfogalmazója, Jan Kahre 2002-ben megjelent könyvében fogalmazta meg a Csökkenő Információ Törvényét. Eszerint ha egy könyvet kínai nyelven írtak, és én nem tudok kínaiul olvasni, akkor nem tudok sok információt kihámozni belőle. De ha tudok kínaiul, akkor sem tudok több információt kihámozni belőle, mint amennyit kínaiul beleírtak. Vagyis információ nem keletkezik magától, legfeljebb elvész az információ-terjedés során. Még egy további érv is mutatja, hogy a fizika keretein belül információ nem jöhet létre. Bármennyire is igyekszik a modern tudomány sok alakja úgy feltüntetni a fizikát, mint ami tárgyilagos, előfeltevésektől mentes, mégis “sajnos” a fizikát művelők túlnyomó része akarva-akaratlan metafizikai előfeltevésekre épít. Az egyik ilyen tudománytalan előfeltevés a fizikai okság kizárólagosságának dogmája. Eszerint minden jelenségnek csakis és kizárólag fizikai oka lehet. Ha ez így van, és ha a fizikai törvények összességének mindössze ezer bit szabály-információja van, akkor a fizika nem képes számot adni a Világegyetem szabály-információjának milliárd bitnyi mértékéről!

(folyt. köv.)

Grandpierre Attila

csillagász, zenész

www.grandpierre.hu