Megjelenik: KAPU 2015-01-30
(részletek)
Grandpierre Atilla:
Egészség az Ég jegyében
Kapcsolódó előadás, 2015. január 31-én 17 órakor a KOZMOSZ Vegán Étteremben:
https://www.facebook.com/events/1540092082942731/

A Mindenség él – és a Mindenséget semmi sem akadályozhatja

A Mindenség él. Mi mindent jelent ez a két egyszerű szó! Ha a Mindenség él, akkor minden részének célja és értelme van, mint a szervezetünkben minden szervnek, minden sejtnek. Mindent átfog a kozmikus élet, bennünket is. A világon mindennek célja és értelme van. Hihetetlen teljesítmény fenntartani, összehangolni és irányítani 60 ezer milliárd sejtből álló szervezetünket. Még inkább hihetetlen teljesítmény fenntartani és irányítani egy egész világot. Szikrázó, mindenható, kozmikus érzés és értelem az alapvető valóság. A Mindenség él, elemi erővel bír, és határtalan, korlátlan – tehát maga a korlátlan zsenialitás. Mivel minden a Világegyetemből ered, és minden lény a Világegyetem része és egésze, ezért mindent áthat a korlátlan zsenialitás. Előre beállítódott tudattal, a ma még teljességében ismeretlen valóságot a ma ismertre leszűkítő, az igazságot előre tudni vélő beidegzettséggel, önmagát korlátozó ésszel nehéz felfogni a korlátlan valóságot. Ehhez előbb el kellene távolítani a korlátokat. Ezt mindenki csak maga teheti meg, ha kedvet kap rá. Ezzel a cikkünkkel talán sikerül ehhez kedvet csiholnunk!

A Világegyetem élő lény (Grandpierre A. Az Élő Világegyetem könyve, 2012). Életünknek a nagy Egész adja meg célját, értelmét, egész-ségét. Az Ég törvényei áthatják a Földet, ezt az égitestet, és bennünket, ennek az égitestnek lakóit. Az ember élete a valóságban, a Végtelenben gyökerezik. A Végtelen él, tehát érző, vággyal, életvággyal bíró lény. És ha végtelen, akkor életvágyát semmi sem akadályozhatja. A Mindenség élete maga a korlátlan vágyteljesülés. Végtelen boldogság. És mivel az élet lényege minden élet felemelése, és lehető legmagasabb szintű kibontakoztatása, ezért a Világegyetem alapvalósága a legmagasabb, korlátlan boldogság. A Mindenség élete a legmagasabb boldogság megvalósulása. Alapvetően ilyen boldog életre született minden élőlény. És amennyire ismerjük háziállatainkat, úgy tűnik, alaptermészetük nem áll messze a boldogság iránti hajlam valóra váltásától. „Minden állat – az embert kivéve – pontosan tudja: az élet legfőbb értelme, hogy minden percét élvezzük” – írta Samuel Butler, a 19. század egyik kiemelkedő gondolkodója.

Mielőtt leélnénk egész életünket mesterséges szemellenzők, kívülről ránk erőltetett hatások alapján, érdemes beleszagolni a valóságba, kikukkantani a Mátrix világából…. Teremtőerő vagyunk, a Természet, a Végtelen Teremtőerő helyi erőközpontjai.

Lényünk legmélye az égig ér. Az Égből fakad és az Égbe tart, és minden pillanatban az égből ereszkedik alá s mutatkozik meg. Egy hihetetlenül mély, kristálytiszta, vakító fényű, színtiszta értelem-valóság vonz a végtelenből. A Mindenség él, tehát az élet az égig ér, korlátlan és örök.

A kozmikus törvény az ősi emberiség alaptörvénye

A kozmikus törvény fogalma azokat az elveket jelentette, amelyek a hiedelem szerint a Világegyetem dolgainak elrendezettségét, ezek legáltalánosabb természetét jelölték. Az emberi viselkedés terén ezt a fogalmat használták a valóság, igazság, jog vagy az emberi jogok és igazságosság jelölésére – és, kiterjesztésképpen, a társadalmi és erkölcsi normák egész kiterjedésére, amelyeken a társadalom felépül.

Azon kultúrák számára, melyek kifejlesztették a kozmikus törvény ilyen fogalmát, ez nélkülözhetetlen és változatlan alapja volt az egyetemes rendszer fenntartásának vagy a kozmikus védelmének. A kozmikus rend létébe vetett bizalom az alapja annak a közös hiedelemnek, hogy a társadalomban az egyéni cselekedetek nem véletlenszerűek (és így értelmetlenek), hanem részei egy nagyobb, értelmes mintának amely időben is kiterjedt. Továbbá ez a bizalom – hogy az egész világegyetem a természetes és erkölcsi rend alapján épül fel és ez alapján kormányzott – teszi képessé az emberi lényeket, egyénileg és közösségileg, hogy hatékonyan oldják meg intellektuális, erkölcsi és spirituális életválságaikat (Cosmic Law, by J. Bruce Long, The Enc. Of Religions Vols. 3 and 4, ed. M. Eliade, 1995, p88).

A taoista rendszer a természet szabályos menetébe vetett mély bizalomról árulkodik, mely az emberi beavatkozás iránt érzett mély bizalmatlanság formáját ölti (Isabelle Robinet: A taoizmus kialakulása és fejlődése, 39.o.). Lehet, hogy sokak számára a „csí”, a Kínában megőrződött ősi „életenergia” fogalma közelebb hozható, ha az egyetemes életelvvel, a Bauer-elvvel, a Világegyetemet átható életösztönnel azonosítjuk. S ha ezt elfogadjuk, akkor a Világegyetem természetes és erkölcsi rendje iránti bizalom az Élet iránti bizalommal azonosítható. Életösztönünk minden cselekvőképességünk alapja, forrása és célja, a végső menedékünk, a legbiztosabb vezető, ami csak létezik.

A Természet tisztelete, isteni mivoltának felfogása az embernek egyetlen lehetőséget kinál fel a teljesség, az egészség útját: a Természet mély megértése alapján a Természet követését. A Természet lényege a Qi, az Élet, minden élet felemelése, legmagasabb képességeinek kibontakoztatása. Az Élet iránti bizalom teszi képessé az embert arra, hogy helytálljon, hogy küzdjön nemesebb, közösségi és magasabb célokért.

„Legszélesebb értelemben a Természet törvénye a valóság lényeges tulajdonságaiból származó, a cselekvéseket irányító szabály. Az ősi kultúráktól a máig újra és újra a Természet törvényéhez fordul az ember, hogy mértéket, irányadást, célt kapjon. A természeti törvény ismerete teszi lehetővé, hogy hűek legyünk igazi lényünkhöz. A természeti törvény eszméje az igazságra törekvésből ered, az egyetemes és változhatatlan, nem önkényes igazságéra, amely nem az emberi összeácsolás terméke, hanem a Világegyetem természetéből ered, talán Isten lényéből, talán az emberiség veleszületett tulajdonságaiból.” (Sturm, Douglas: Natural Law. In: The Encyclopedia of Religion, Editor in Chief M. Eliade, 1995, 9: 318-324.)

„A bölcsek is azt mondják, Kalliklész, hogy kölcsönösség, barátság, egybehangzó rend, józan mérték és igazságosság fűzi össze az eget s földet, az isteneket s az embereket. Ezért nevezik a mindenséget kozmosznak vagyis világrendnek” – írta Platón (Gorgiasz 508).

(…)
Az ősi életfelfogás fennmaradt nyomai

Az Atharva Véda (“Az Élet Lehelletéhez”) így ír:
“Tisztelet az Élet Lehelletének, mert az egész Univerzum neki engedelmeskedik,
Aki minden urává vált, akin minden dolog alapszik…”
„Mi a világ lényege? Akasa…Minden létező kizárólag az akasából ered és ebben oszlik szét végül, mert az akasa egyedül nagyobb mindezeknél és az akasára támaszkodik minden mindenkor” – írja a Chandogya Upanisad (I-ix-1, i.e. 1. évezred). “Ez a mindent átfogó lélek a brahman” (Brihád-árjanka, II. 5. 19); „A Lélek terén a hőből álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Hatalmas” (Tenigl-Takács 1994, 39).

“Kínai felfogás szerint a világmindenség hatalmas eleven organizmus, amely folytonos mozgásban van, és amelynek tagjai kölcsönösen szüntelenül hatnak egymásra” –írja Glasenapp (1975, 147). Chuang-Tzu, kínai filozófus pedig így fogalmaz: „Amikor a dolgok az élet elvével összhangban teremtődtek, létrejöttek a fizikai formák. Amikor a fizikai forma magába foglalja és megőrzi a szellemet, úgy, hogy minden tevékenység saját elveit követi, az a természet.” „Minden kínai hagyomány megegyezik egy lényeges ponton: a Világegyetem egy mindent átfogó Élet-ösztönzést képvisel, egy mindent átható Élet-lendületet, amelyik soha egyetlen pillanatra sem szűnik teremteni és nemzeni, soha egyetlen helyen sem szűnik bővelkedni és kölcsönösen átható kapcsolatba hozni mindeneket.” Zhang Zai kínai filozófus (1020–1077) szerint „Az emberi élet célja építően elősegíteni az Ég és a Föld szellemének megvalósulását, jó életet teremteni a népeknek, továbbfejleszteni az ősök veszélybe került, hatalmas tudományos értékű műveit, és utat nyitni az örök békéhez”.

Nemcsak Indiában és Kínában őrződött meg ez az ősi életfelfogás, mert Európában és Amerikában is fennmaradt. “Akárhova megy a Lakota, Földanya vele van…Wakan Tanka-ból jött egy nagy egyesítő életerő ami minden dologban és dolgon át virágzott – a síkságok virágaiban, a szelek fújásában, a kövekben, fákban, madarakban, állatokban – és ugyanaz az erő volt amit az első emberbe leheltek” (Álló Medve: A Foltos Sas Földje). „A Kelet, Afrika, Észak-Amerika és Ausztrália hagyományos kultúráiban a közös az emberi és természeti világ rokonság átérzése, annak érzékelése, hogy minden jelenség egybe tartozik és együttműködik, mint az élő szervezet szervei” – írja J. J. Clarke (Nature in Question. An Anthology of Ideas and Arguments, 1993, 17-27.o.).

Az egészséges életmód ősi hagyománya a taoizmusban

Mind a fennmaradt szövegek, mind pedig a régészeti leletek bizonyítják, hogy a Han-korban (i. e. 206 – i. sz. 220) kiemelten fontossá vált a halhatatlanság és a hosszú élet keresése. Egyrészről a fiatalság és a hosszú élet vágya, másrészről a kutatás valami után, ami túlmutat a hétköznapi életen, és természetfeletti erők, illetve speciális tudatállapotok formájában megnyilvánuló, csodálatos és különleges eredmény elérését jelenti. A történelmi összefoglalók, vagy a népszerűbb munkák e halhatatlanok (xian) vagy halhatatlanságkeresők életének részletes leírását nyújtják. E különleges lények előszeretettel élnek rejtőzködve, messze a világtól, visszavonulva a hegyekben, gyakorta barlangok mélyén.

Az állandóan, mindenben jelenlévő qi, azaz az Élő Lélegzet egyfajta dinamikus princípium, a világ alapja, mely már annak keletkezése előtt is létezett. Örökkévaló létezőként biztosítja a Kozmosz egységét. Ebben az értelemben az Őseredeti Lélegzet, azaz a Végső Igazság megfelel a Taónak. A halhatatlanságot kereső beavatott belőle próbál „táplálkozni”, magában fejleszti és azonosul vele.

(…)