Ha a Világegyetem él, akkor érez is? BioTrend Magazin interjú
megjelenik 2014 december elején

Ami él, érez és szeret….?
– Grandpierre Atillával az élő Világegyetemről korábbi lapszámunkban kezdtünk beszélgetni. A beszélgetés során kiderült: A Világegyetem él!
Ha a Világegyetem él, akkor érez is? Szeret minket?
Az, hogy a Világegyetem él, óriási hír számunkra, mert azt jelenti, hogy nem vagyunk egyedül. Sőt, bensőséges kapcsolatban állunk egy csodálatos élőlénnyel, az élő Világegyetemmel. Egy olyan magasabb szintű élőlénnyel, aki ugyanúgy magasabb szerveződési szinten él nálunk, ahogy mi magunk is magasabb szintű élőlények vagyunk a saját sejtjeinknél.
Minthogy a Világegyetem él, és az élet fő törvénye segíteni, fenntartani, továbbadni az életet – e magasabb szintű élőlény azon van, hogy segítse az életünket—annyira, amennyire élő lények vagyunk.
Minél inkább teljes és emberi életet élünk, annál inkább képes a Világegyetem segíteni bennünket. Maga az életösztön, ami a belső világunk mélyén rejlik – a végtelenbe vezet. Amit egyes szám első személyből nézve életösztönnek nevezünk, ugyanezt a Természet szempontjából nézve a Természet törvényének nevezhetjük.
Az életösztön a Természet, az élet kozmikus törvénye, amelytől a Világegyetem, benne minden szereplőjével együtt él. A Világegyetem gondviselő, jóakaró, segítő ereje tartja fönn sejtjeink életét. A Világegyetem életbarát természete az, ami szívünket melengeti, és amitől szívünk – minden dobbanásával – földi életutunk során milliárdszor mond igent az életre.
Minden sejtésünkben, az alkotóerőnkben, az inspirációinkban, az ihletben, a szerelem csodálatos jelenségében, az emberbaráti szeretet, az emberi összetartozás érzésében ott érezhetjük a Világegyetem életigenlő szeretetét.
Lehet teljes az emberi élet?
Emberi mivoltunk óriási szabadságot jelent. Az ember talán a legszabadabb lény. Nagy ajándék, ha élünk vele, és tragédia, ha visszaélünk vele. Ha arra fordítjuk, hogy az élet felé haladjunk, az élet felemelésére, emberi mivoltunk megjavítására, hogy különb, jobb emberek legyünk – az olyan, mint amikor a növényt a kertész locsolja, ápolja, megadja mindazt, ami az életéhez szükséges. Akkor a Világegyetem is jobban tudja segíteni az életünk kibontakozását, és fel tudja emelni minden élet kozmikus összetartozásába. Oda, ahol minden élet összetartozik.
Ha valaki letér az útról, akkor érzi boldogtalannak a létezést?
Sokszor éppen az segít, ha megérezzük, hogy elveszítettük a fonalat. Ez ad esélyt arra, hogy újragondoljuk az életünket és visszatérjünk a velünk született belső természeti erőhöz, a tiszta forráshoz. Amiből az életünk, az életerőnk fakad.
A zene élni segít?
Létezik egy természetes őserő a zenében, ami minden korlátból kitör, mindig teremti, és újrateremti önmagát, mert maga az élet lényege. A Világegyetem él, és benne az élet a kozmikus őserő. A Világegyetem érzésvilágában ott élnek az érzések kozmikus törvényei. Az élet érzése, átélése képes olyan formákat növeszteni, amelyek törvény-erejűek, hiszen magukban hordozzák a zene valódi törvényszerűségeit. Amióta világ a világ, így született minden igazi őserejű népzene, ami közvetlenül az élet forrásából fakad. Nem mintakövető, nem beskatulyázható, hanem az átélésre irányuló, mely ha felelevenedik, maga teremti meg saját törvényeit. Bartók Bélának köszönhetjük, hogy felfedezte ez az igazi, őserejű népzenét. Az ilyen zene megsokszorozza életerőnket, felvillanyoz, energiát ad.
A Világegyetem egy kozmikus vállalkozás.
A Világegyetem az érzés és a gondolat kozmikus határok közé vetett kalandja, és ebben a Kozmosz végső forrása az alkotóerő, az alkotóerőben rejlő varázslat. Ez az, ami az eredeti, ősi, mágikus varázserejű népzenét világszerte jellemezte egészen a legutóbbi évezredekig. Az ősi Eurázsiában fennmaradt a hagyomány, hogy létezik olyan rendkívüli hatású zene, ami a Világegyetem alapelveiből ered, és olyan lenyűgöző, hogy hatásától szinte lehetetlen szabadulni.
A Mindenség zenéje már nem zenél bennünk?
A nyugati cicilizáció szembefordult az emberiség őskultúrájával, zenéjével, leértékelte és megbélyegezte. E helyett a földi hatalmasságok rendjét szolgáló zene került előtérbe, „felülre”. Megdöbbentő, hogy a nyugati civilizáció több, mint kétezer éve után Bartók géniusza képes volt a valódi népzenét a klasszikus zene fölé emelni, és a népzenét a zene legtökéletesebb formájaként elénk állítani. Ez már a változás szeleit mutatja.
Korfordulóban élünk, amikor újra felcsapnak a régi tüzek, mely tüzek parazsát ez a pár ezer év nem tudta kiirtani, hiszen örök forrásból származó, legyőzhetetlen erők táplálták…
A nyugati civilizáció érzelmi jellemzője az elidegenedés, önmeghasonlás, kilátástalanság, hiányérzet, ami csak mélyül, amíg az ember nem talál rá a természetes, örök, felemelő, emberi erőkre. Amíg a külvilág függvényeiként lógunk a modern társadalmon, mint kocsány a fán, amíg mi magunk rendeljük alá magunkat egy természetidegen, a természetet leigázni igyekvő rendszernek, addig nem csoda, ha ennek a vége a teljes önmeghasonlás lesz.
A mindenen túl… a minden jön el?
Vissza tudunk találni az emberiség egyetemes, életigenlő forrásaihoz, mert ezek a Mindenséggel együtt bennünk lüktetnek. Az egyik legjobb, amit tehetünk, hogy reggel, ébredéskor kihirdetjük a szervezetünkben- történjék éppen bármi az életünkben:
Életemet fölemelem!
Ugyanezt megtehetjük elalvás előtt is, és bármikor, ha hiányérzetünk támad. A jószándék – a valódi jószándék meghozza gyümölcsét, így hosszú távon képesek leszünk magunkon segíteni.
Rájöttem arra, hogy a legteljesebb energiamozgósítással kell az életbe belevetnünk magunkat. Ez az élet lényege. Mert akkor élünk igazán, ha minden energiánkat mozgósítjuk az élet felemeléséért.
Az élet él, és élni akar…?
A Bauer-elv, az élet elve kimondja, hogy csak azok az élő szervezetek, melyek minden pillanatban, minden energiájukat mozgósítják – az élőlények tehát tudnak tenni a fizikai tehetetlenség törvénye ellen. A kényelem, a beletörődés, a tunyaság, a terelhetőség csak akkor vesz erőt rajtunk, ha nem élünk. Ezért testi, lelki és szellemi értelemben is minden energiánkkal cselekednünk kell az életünkért. Egészséges életmóddal, reggeli testmozgással, nyers ételekben gazdag táplálkozással, az élet nagy kérdéseivel való foglalkozással, emberi mivoltunk lényegének megértésével, közösségépítéssel, szeretettel, zenével…
Teljes odaadással, ahogy magad is teszed: vágtázva?
Zenekaraim, a Vágtázó Csodaszarvas, és a Vágtázó Halottkémek – a vágtázás legteljesebb, mámorító életerejével ugrasztják elő az emberekből önmaguk eredeti életvágyát. Ez az életvágy felkavaró, megtisztító és szédítő, mert a végtelennel rokon.
Életöröm, elszabaduló örömtüzek!
Katartikus hatású koncert, ahol az ősi rítusok, magyar népzenével kelnek egybe. Ez a Vágtázó Csodaszarvas évzáró nagykoncertje. 2014. december 6. A38-as hajó.
-pt