MEGJELENT: Apám szíve dobog bennem – Egy család, négy nemzedék, hat költő – Válogatás a Grandpierre-család verseiből

Verseskönyv ajánló

A fogyasztói társadalomban a költészet leértékelődött, a verseknek nincs keletje. A költészet azonban a művészetek királynője, a lélek közvetlen megnyilvánulása. A lélek hiányzik a legjobban a mai világból. Érdemes családunkban minden este vacsora után vagy lefekvés előtt egy verset hangosan felolvasni. Nincs ennél gyümölcsözőbb időtöltés, és nincs szebb a lélek felemelésénél. Ebben a verseskönyvben a lélek teljes lánggal ragyog!

150 évet átfogó verseskötet, négy nemzedék, hat költő. És a vezérfonal: a családi összetartozás. Hogyan élnek bennünk tovább őseink? A versek élményszerűen tolmácsolják az öröklődés csodáját. Miután mindannyiunknak alapélménye a családi összetartozás, és gyakran vannak ilyen élményeink, és az öröklődést a tudomány kívülről és materialista módon közelíti meg, ez a kötet maradandó és elgondolkoztató élménykincset jelenthet mindannyiunk számára.

A Grandpierre-családban hagyomány a verselés, legalább 150 éve. Grandpierre Károly, a Svájcból Kolozsvárra települt Charles Grandpierre fia, Kossuth tollnoka, Garibaldi szabadságharcosa, Petőfihez írt versével kivívta Vahot Imre író, szerkesztő nagyrabecsülését. A következő nemzedékben Dr. Grandpierre (Bod) Károly rendkívüli verseket írt. A következő nemzedékben ifj. Grandpierre Károly, aki életét adta a magyar szabadságért, nem érte meg első verseskötete kiadását. Testvére, Grandpierre K. Endre  költőként is ismert, három verseskötete jelent meg. Mindkét fia verseket ír. Grandpierre Károly, festőművésznek egy, Grandpierre Atilla, csillagász-zenésznek két verseskötete jelent meg. A kötet ízelítőt ad a Grandpierre-család verseiből. A Grandpierre-család verseiben az is különleges, ahogy verseikben rendre kifejezik összetartozásukat. A könyv címlapját Grandpierre Károly: “Egy pillanat az Örökkévalóságból” című festményének részlete díszíti.

A különleges könyv a Titokfejtő Könyvkiadó kiadásában lát napvilágot, és várhatóan december elején kerül a könyvesboltokba.

Grandpierre Atilla:

APÁM SZÍVE DOBOG BENNEM

Érzem, Apám fia lettem

Apám szíve dobog bennem

Ha volt valaki halhatatlan

Apám az, ahogy szívem dobban

(részlet a kötet címadó verséből)

Grandpierre K. Endre:

MEGCSÓKOLOM A SZIKLÁT

Megcsókolom a sziklát

a szikla  visszacsókol

megcsókolom a fákat

kicsap a tűz a lombból

megölelem a földet

visszaölelve reszket

barbár csodák ölelnek

csókolgatom a csendet

túlcsordul a szerelmem

áthat növények láza

rovarok állatok

bűvös  paráznasága

a Nap szerelmet szór rám

virágpor füstöl égig

habzó vizek ölelnek

szelek szerelme szédít

világot szülő vágyak

sorompói ledőlnek

hallom ezüst zengését

emberformáló időknek

– x –

Grandpierre Atilla:

Az Ismeretlen szerelme

Szerelmes vagyok

Csak úgy, nem egy emberi személybe

Nem tudom, mit érzek, de szerelemédes

Ahogy a boldogság repít belül

Érzem a szédítő messzeség hívó szavát

Megrendít egy belső sugallat

Észrevétlen felragyog egy titokzatos vágy

Szerelmes vagyok az Ismeretlenbe

Nem egy emberbe, de mindenkibe

Nem tudom, honnan tört rám

De felkapott és már visz, sodor

Valami sejtelmes érzés sarkall és sugall

Elönt a fénylő, édes érzés,

felkap és röpít, erőt vesz rajtam,

szinte kibírhatatlan édes érzés forr bennem

és túlcsordul minden sejtemben –

Szerelmes vagyok az Ismeretlenbe

Szerelmes vagyok

Minden emberbe, minden csodalénybe,

Minden áldott virágba, a szél fuvallatába

Szerelmes vagyok minden percbe,

A mérhetetlen Idő örök zúgásába

Szerelmes vagyok minden ragyogásba

A legapróbb megnyilvánulásba

Nem mintha tehetnék róla

Nem én kezdtem

Valami folyton itt sajog bennem

És zsong és árad, s csak nézem, és érzem

Szerelmes vagyok

Az egész végeláthatatlan világba

Szerelmes vagyok és nem tudom, kibe

És nem tudom miért, ráz és tép a szédülés

Érzem, lényem elvész egy távoli végtelenben

Szédítő zene visszhangzik bennem

Fülemben vadul zakatol a vér

Az ocsúdás kopog s homlokomig ér

Érzem, elvesztem, végleg s örökre

Megbabonázott a sors, s itt hagyott zörögve