5. Interjú dr. Grandpierre Attila csillagásszal

Megjelent: Szőke Dávid Sándor: Az Életöröm Zenéje – Tanulmány az Etka-jógáról. 2010, ISBN 978-963-06-839-4

Az Életöröm Zenéje a Kozmosz zenéje.

–  Hogyan találkoztál Etka Anyóval? Mi volt, mik voltak az előzmények, amelyek által ő megragadott téged?

–   Etka Anyó könyvét először Édesapám mutatta meg nekem. Mindketten nagyon fontos könyvnek találtuk, de ezután a látóhatáromból mintegy tíz évre elkerült. Úgy tíz év múltán ismét a kezembe került. Akkor már úgy éreztem, hogy ez nemcsak egy fontos könyv, de egy olyan írás, amely hatalmas fordulatot jelenthet az életemben. Két dolog ragadott meg benne. Egyrészt, hogy az életmód olyan természetes módszerekkel is javítható, melyek a fizikai, lelki és szellemi egészséget segítik, s amelyeket bárhol és bármikor lehet gyakorolni. Másrészt én az Etka-Jógában egy olyan egységes rendszert láttam, amely az ősi, természetes életmódot állítja vissza, és amelyet Etka Anyó rendkívüli mélységű, alapvető gondolatokkal mutatott be.

Mivel jómagam foglalkozom filozófiával, írok könyveket is, végtelenül fontos dolognak tartom azokat az irányzatokat, melyek az élet felemelésével foglalkoznak. Úgy láttam, Etka Anyó könyve hihetetlen filozófiai teljesítmény is, mert olyan gondolatokat írt ő le, melyeket sehol másutt nem lehet találni. Olyan filozófiai gondolatsort láttam a könyveiben, melyek azt mutatták, hogy látásmódja nagyon széleskörű, mélyre hatoló, mindemellett nagyon eredeti. Ez nemcsak ritkaság, de Etka Anyót a legnagyobb gondolkodókkal emeli egy sorba.

Ezután szerettem volna őt személyesen is megismerni. Rájöttem, hogy az életben rengeteg olyan hatás ér, ami az én rovásomra történik, nekem árt, s nagyon kevés olyan dolog történik velem, ami az én életemet és egészségemet javítja és felemeli. Erre a kevés hatásra fokozottan szüksége van minden embernek. Úgy éreztem, én szeretnék idetartozni, ezekhez az emberekhez, akik ilyen ritka, nagyszerű ügyet képviselnek. Mindezek mellett én magam is szerettem volna minél többet megtudni, tapasztalni, minél többet fejlődni. Ekkor kezdtem el keresni, hogy hogyan tudnék kapcsolatba lépni Etka Anyóval. A könyvében megtaláltam a telefonszámát. Miután telefonon keresztül beszéltünk, megtudtam, hogy Budapesten léteznek ingyenes lehetőségek, ahol lehetőség nyílik bekapcsolódni az Etka-Jógába. Ez – mivel a mai természetgyógyászati képzések és gyakorlatok igen borsos áron elérhetőek – is mutatja, hogy nem az anyagi szempontok elsődlegesek az Etka-Jógában, hanem az a szellemiség, amelyet maga Etka Anyó képvisel.

–   Az előbb említést tettél az embert érő negatív, illetve pozitív hatásokról. Mik ezek a hatások? Hogyan lehet kivédeni ezeket?

–  Sok a szellemi, lelki lealacsonyító, káros hatás, amit az ember gyakran a rádió, televízió, az újságok által tapasztal, és amit a társadalomban, az emberi kapcsolataiban tapasztalhatunk. Nagyon fontos az ember életmódja is, hogy miből mennyit eszik-iszik, és milyen módon táplálkozik, mennyit mozog, hogyan veszi a levegőt, hogyan tartja a testét. Ezek terén is gyakran a társadalmi hatások az irányadók, és ezek rendszerint az ember egészségét rontják. Nem csoda, hogy Amerikában három felnőtt közül kettő egyszerre több krónikus betegségben szenved. A krónikus betegség már önmagában elfogadhatatlan az emberi méltóság számára.

Ezeket azzal lehet kivédeni, hogy a látásmódot, tehát azt a szemléletet, amely az életvezetésünket meghatározza, azt a világképet, amely segít, hogy tisztábban lássunk magunk körül, életvitelszerűen tisztítjuk, erősítjük. Ezen a világképen alapulnak személyes döntéseink, amiken áll vagy bukik, hogy az ember mikor enged és mennyit enged azoknak a hatásoknak, amelyek látszólag túlerőben vannak. Azért mondom, hogy „látszólag”, mert – ahogy Etka Anyó is mondja – a világ összes hatása sem képes megakadályozni, hogy összehúzd a farizmodat. Az ember egymaga elég erős ahhoz, hogy a világ összes hatásával eredményesen vegye fel a küzdelmet. Ez óriási szerencse, mert sokan nem látják a kiutat. Ennek a csodálatos táperőnek, amelyet Etka-Jógának nevezünk, olyan frappáns gondolatok köré épített rendszere van, amely mindenki számára rögtön érthető és ezek megvalósítása is elérhető. Így állhatunk ellent a több ezer éves, mindmáig tartó fogyasztói lealacsonyításnak – bárki bármikor. A farizmát azonban mindenki mindenkor össze képes húzni, de hogy az életmódját bárki átalakítsa, arra csak nagyon kevesen képesek, főképp, ha ez a táplálkozást is érinti. Nekem is még nagyon nehéz, hogy az Etka Anyó által javasolt légzést, amikor az összes izom magától összehúzódik, majd magától elernyed, beépítsem, holott ez egy nagyon egyszerűnek látszó folyamat. Mindezt kimondani sokkal egyszerűbb, mint megvalósítani. Az életmód átalakítása emberpróbáló feladat. Ahogy az alkoholról vagy a cigarettáról nagyon nehéz leszokni, ez is hihetetlenül nagy időt és segítséget igényel. Szerencsére az Etka-Jógában erre minden lehetőség adott azáltal is, hogy az ember találkozik olyanokkal, akik ezzel foglalkoznak.

Ha végigtekintünk az elmúlt két- háromezer éven, tökéletesen világosan látszik, hogy hány milliárd emberi élet számára lehetővé vált már a veleszületett képességeit felszínre hozni, azokat a képességeket, amelyek felemelnek, kiteljesítenek, amelyek a Világegyetem legnagyobb boldogsága felé vezetik az életet. Ha ezeket már a megszületésünk pillanatától kihasználnánk, minden percünket erre fordítanánk, micsoda csodálatos kincs lehetett volna vagy lehetne az életünk! És ha ez megvalósult volna vagy megvalósulhatna száz vagy kétszáz éven keresztül! Ki tudja, meddig élhetnénk, lehetséges, hogy halhatatlanná válhatnánk, lehet, hogy egész emberi közösségeket, tíz-, húsz-, százezer emberi életet, az egész emberiség életét, életek milliárdjait lehetne felragyogtatni évszázadokon át! Ha sok ilyen ember létezne, a világ már több száz éve valami egészen más lehetne. De mivel mindez még nem történt meg, azok az ötven-százéves emberi életek úgy tűntek el, mint mikor egy hal kiugrik a vízből, és utána visszaesik. Ezek az életek óriás lehetőségeket szalasztanak el, hatalmas, piros felkiáltójelek, de nem hagynak maguk után mást, mint egynéhány gondolatot, egynéhány érzést azoktól, akik életük során olykor még mertek igazán érezni, igazán mertek az életükbe beleszagolni. Ma azonban sok ember élete telik el, anélkül, hogy igazán beleszagolna az életébe, és hogy ez a hiány tudatosodna. Ha ezzel nem foglalkozunk, egész életünk kárba veszhet. Nem hiszem, hogy külön büntetés, külön pokol jár az életutunk végén. Éppen elég büntetés az, hogy az ember a saját életét nem a boldogság felé, nem a tényleges, valóságos, teljes és emberi boldogság felé kormányozza, hanem bizonyos anyagi javak, társadalmi előnyök megszerzésére. Ezek a szellemi és lelki hibák mind megbosszulják magukat – előbb vagy utóbb. Ekkor ütik fel a fejüket például az előbb említett krónikus betegségek, amik nagyon határozottan jelzik, hogy valami nagyon rosszul megy.

 Ebben a földi világban valósul meg a pokol és a mennyország is.

–  Ha ebben a világban van a pokol és a mennyország, mi a helyzet a testi halál utáni élettel? Mit gondolsz, létezik reinkarnáció?

–  Úgy gondolom, a reinkarnáció az egy újra megtestesülés. Mi mind a Világegyetem előőrsei vagyunk, illetve a Világegyetem megnyilvánulásai. Mi a Világegyetemből jöttünk, a csillagok közül, a Világegyetemet átható kozmikus életerőből. A Világegyetem volt az, aki feltalálta a legnagyobb, legcsodálatosabb lehetőséget az életünkre, akkor, amikor megfogantunk. Az életutunk végén, tehát a földi életutunk végén, mikor visszakerülünk a csillagok világába, abba a kozmikus életmódba, már nem a testünkhöz kötött földi érzékek szerinti üzemmódban érzékeljük az életünket, hanem a csillagokhoz, a Világegyetemhez kötött érzékek szerinti üzemmódban érzékelünk, kozmikus életenergia jár át bennünket. Maga a tér és az idő is kozmikus érzékszervek, amikben a Világegyetem mint kozmikus élőlény, érzékeli a valóságot, a megvalósulás folyamatát.

Abban a pillanatban, ahogy ez a teljes érzésvilággal telített, nagyszerű élőlény érzékeli a kozmikus erők összjátékából, hogy ismét létrejöhet egy kozmikusan nagyszerű emberi életút a Földön, akkor ezzel a csodálatos, nagyszerű életúttal ismét megajándékozza lényünket. Ez az ajándék a Földre való újbóli eljövetel. Földünkön sokan úgy gondolják, hogy az igazán kivételes állapot földi születésünk előtt volt és azután lesz. Az én véleményem szerint nekünk földi életutunkkal kapcsolódik össze égi hivatásunk. Bár mi magunk sejtjeinkben hordozzuk az égi életmódnak, annak a mennyei, elemi erejű teljességnek az emlékét, amiből jöttünk, és amit sejtjeink még most is érzékelnek, nekünk most ezen a Földön van teendőnk, feladatunk. Éppen ezért tegyünk meg mindent, amit itt megtehetünk! A másik életmódunkban majd másfajta feladatok várnak ránk. Körforgás a mi létünk: a csillagokból kerültünk a Földre, s a Földről jutunk vissza a csillagokba, és a folyamat nem áll meg. Mindez a valóságban messze meghaladja a szokásos emberi képzelőerő határait, és nem feltétlenül emberi alakban születünk újjá. Minden attól függ, hogy a Világegyetem milyen feladattal lát el minket.

A Világegyetem egy végtelen alkotóerő. Én nem tudom, hogy jómagam milyen állapotban kerülök majd és kerültem előzőleg erre a Földre. Valószínűleg szikla lehettem, mert az az érzésvilág, ami egy kőé, egy szikláé, számomra különleges jelentőséget hordoz, az Örökkévalóságét.

A mai kultúra annyira más, mint amit ez a kozmikus felfogás hirdet, hogy mindezt nem könnyű eredeti értelmében felfogni. A tapasztalat sokkal szélesebb körű, mint amit a mai fogyasztói társadalom köztudata sugall.

–  A tudatalatti régiókból elő lehet csalogatni előző életeink érzékelését? Egyes tudományos magyarázatok szerint a hároméves kor alatti gyermekek még őrzik ezeket az érzékeket. De elő lehet-e ezeket bennünk is hozni?

–  Azt gondolom, hogy igen. De ebben a társadalomban, mely sok szempontból inkább lealacsonyító társadalom, mely a felszínhez, a látszathoz, az anyaghoz próbál bennünket kötni, ezek a képességek elfojtódnak.

Hogy személyes példát említsek: az egyik gyerekem másfél éves volt, és még csak egy-két szót volt képes kimondani. Egyik este elmentek az Édesanyjával sétálni. A Hold fényesen világított az égen. A feleségem észrevette, és elkezdte magyarázni a lányunknak, aki még sosem látott ilyet: „Látod, kislányom, az ott a Hold!” Ekkor megszólalt ő: „Az ott, anya? Van még sok Hold!” És akkor ezt kérdezte a feleségem: „Hát hol az a sok Hold? Hisz csak egyet látunk!” Ő pedig ezt válaszolta: „Ó, hát azok nagyon messze vannak. Van még sok Hold, nagyon messze!” Amikor hazaértek, és a feleségem elmesélte a történteket, megkérdeztem a kislányomat: „Mondd csak, honnan tudod te azt, hogy van még sok Hold, nagyon messze?” Akkor azt mondta: „Nagyon-nagyon magasról!” Ez első kézből számító információnak számított az én számomra.

A gyerekekben lévő emlékeket, érzékelést nem kinevetni kell, nem szabad őket abban a tudatban hagyni, hogy mindaz, amit ők érzékeltek, vagy amire emlékeztek az adott esetben, nem lehet igaz. Ebben a mai világunkban sok a hátráltató erő: gyakran a család is, ugyanúgy, ahogyan a társadalom. De ha megtanuljuk a teljesebb érzékelést és emlékezést, az már egy előrelépés lesz. Ha a gyereket nem anyagias világnézetben neveljük, hanem abban, mely segíti őt abban, hogy megtanulja, a Világegyetem minden ízében és porcikájában él, élni akar, és benne is élni akar, célja és értelme van, akkor a benne rejlő fogékonyságot fejleszteni lehet.

Mi, felnőttek minél több ilyen esetet megismerünk, minél többet foglalkozunk a világképünk tisztításával, elmélyítésével, minél többet gyakoroljuk az Etka-Jógát, annál inkább rájövünk arra, hogy érzékelésünk fejleszthető. Hogy vannak olyan képességeink, melyeket ugyan a modern világ tagad, de valójában, természetesen léteznek, s minél több figyelmet fordítunk rájuk, annál inkább kihozhatók belőlünk. A figyelem a kulcsa mindennek. Van egy olyan mondásom, hogy a figyelem: belső világunk Napja. Minden képességünk kulcsa a figyelem. Képességeink akkor ragyognak fel, mikor a figyelmünk Napja rájuk süt. A figyelem képessége az, amelyet olyan szinten kell megtanulnunk, hogy egyre valószínűbben, teljesebben legyünk képesek érzékelni belső világunkat, mert abban gyakran igen furcsa állapotok uralkodnak. Belső figyelmünk fejlődésével képességeink, eredeti hivatásunk Napja felragyog, és az a káosz, az a rossz légkör, ami a fogyasztó társadalomban olyan sok jobb sorsra érdemes ember belső világát uralja, és amelyben a gaz tenyészik, végre fényhez jut, és belső világunkban csodálatos virágok nyílnak ki. Ekkor a képességeink az ég felé növekednek, akár a Naptól átragyogtatott növények. Mindebben az Etka-Jóga az egyik legnagyobb segítség.

–  Hogyan tudnánk meggyőzni az ellenkező világnézetűeket az Etka-Jóga által megtapasztalt saját igazságunkról? Hogyan tudnánk ráterelni őket az útra? Létezik egy örökérvényű, univerzális igazság?

–  A mindenkire ható igazság éppen az, hogy minden élet megérdemli a figyelmet. Érdemes elgondolkodni, hogy tehetünk-e valamit életünk érdekében, testi, lelki és szellemi egészségünk érdekében. Ha az életet egy hatalmas értékként fogadjuk el, ebből következik, hogy az Etka-Jóga életfontosságú számunkra. Egy lépést mindannyian megtehetünk, akármilyen szemléletünk is legyen, és ha már ezt a lépést megtettük, akkor túljutottunk a nehezén. Mert az első lépés mindig a legnehezebb.

Hogy ki mit gondol a Teremtőről, a pokolról, a mennyországról, másodlagos, mert a legfontosabb az élet értéke, illetve annak a lehetőségnek az elismerése, hogy az életneklehet értéke, lehet értelme, hogy a Világegyetemnek lehet értelme, hogy érdemes élni, érdemes létezni, s hogy az általunk életnek nevezett kozmikus erőben ott rejlik egy nagyszerű, csodálatos, hátborzongató érzés. A legfontosabb, hogy elkezdjük építeni az egészségünket, lehet az lelki, testi vagy szellemi. A többi már magától jön. Mindenkinek a saját, egyéni feladata, hogy a valóságot a saját szemén keresztül fedezze fel. Hogy saját maga önállóan alakítsa ki a világszemléletét azzal együtt, hogy figyelembe veszi azt, amit Etka Anyótól tanulhat.

–  Hogyan képes Etka Anyó „szembeszegülni” az őt érő becsmérléseknek, támadásoknak? Valóban fejlődhet ott erő, ahol ellenállás lép fel?

–  Minden ellenállás azt jelzi, hogy az emberiség egyes csoportjai, illetve adott személyiségei hol érzékelik a problémát. Ahol lelki, szellemi akadályok merülnek fel, jó tudni róluk, mert akkor az ember tudja mihez tartani magát, s kitartó szellemi munkával ezeket az akadályokat el lehet távolítani, ezeket a problémákat meg lehet oldani. Ne feledjük: minden egyes ellenállás segítheti az előrelépést.

–  A külső zavar, mely gátolja az önmagunkra irányuló odafigyelést, hogyan szüntethető meg?

–  Ez is megoldható megfelelő figyelemmel. Más szemmel is nézhetünk önmagunkra és a világra. Nem szabad, hogy a kétségbeesés uralkodjon el rajtunk. Nem szabad tehetetlen állapotunkat elfogadnunk. Azt kell látnunk, ami tőlünk függ, s ehhez segítségünkre áll Etka Anyó csodálatos módszere, és ez rendkívül hatékony segítség az ember és a Világegyetem közötti kapcsolat helyreállításában. Sajnos, ez a kapcsolat modern világunkban alig van jelen. Éppen ezért szinte hihetetlen mértékben fejleszthető. Ha nem adjuk át magunkat érzelmileg a rossz behatásoknak, ha nem fogadjuk el, hogy ezek határozzák meg az életünket, hanem ehelyett ragaszkodunk belső életvágyunkhoz, – és ezt mindannyian megtehetjük, akár ki tudjuk fizetni a gázszámlát, akár nem, – akkor már nincs veszve minden. Akkor már más szemmel kezdünk betegségeinkre tekinteni. Mondjuk ki hangosan minden reggeli ébredésnél: „Életemet felemelem!” És ez egy hadüzenet lesz az egész megnyomorító világnak.

–  Tehát a szavaknak már önmagukban is van hatalmuk?

–  De még mennyire, hogy van! És ha még át is éljük őket, ha átérezzük teljes lényünkkel az üzenetet: életemet felemelem! – nekem is gyakran égnek áll a hajam tőle. Hiszen az ilyen belső indíttatás ritka esemény a mai világban. Ha reggel tiszta fejjel, még azelőtt, hogy a külvilág lerohanna bennünket, még akkor, amikor a Természet friss világából éppen megérkezünk az éber világba, kimondjuk ezt a két szót, olyan különleges, csodálatos érzés keletkezik bennünk, mintha egy varázslat öntené el a környezetünket és bennünket. Hirtelen minden felragyog, bennünk is és körülöttünk is.

–  Mi a különbség a gondolatok írott és zenei formában való kifejezései, megjelenítései között? Milyen lehetőségek, dimenziók nyílnak meg az írás által?

–  Az írás is úgy indul, hogy az ember érez egyfajta indíttatást, melyet azután próbál fogalmakba, szavakba önteni. Közben, ahogy az érzések keresik maguknak az utat, kitapogatják a szavakat, ezek az érzések sokkal jobban megvalósulnak, mintha az ember figyelmen hagyná őket, és nem próbálná meg szavakban is megvalósítani ezeket, felfedezni benső értelmüket, szólításukat, hívásukat. Mert minden érzésnek van értelme. Minden valóság a Természettől ered, és a Természetben az érzés és az értelem egységet alkot. A természetes érzés értelmes érzés. Ezt az értelmes érzést, legalábbis értelmét pedig meg lehet ragadni szavakban is, és érdemes is megragadni, mert a szavak óriási gyújtóerőt hordoznak magukban, mely világosságot hozhat a többi ember értelmébe, és kigyújthatja a hozzá tartozó érzéseket is. Mert az ember azért kapta az írás és a beszéd készségét, hogy éljen vele. Hogy gondolkodjon, s gondolatait szavakba tudja önteni. Ez óriási erő, mely mindenki előtt nyitva áll.

–         Mit jelent számodra az Életöröm Zenéje?

–  Azt gondolom, a Világegyetem egy kozmikus érzésmező. A Kozmoszt nem akármilyen érzések töltik fel, hanem a legteljesebb, elemi erejű, szédítően teljes boldogság. Nem véletlenül mondja a magyar nyelv is a szót, megboldogulunk, mikor földi életutunk a befejezéséhez érkezik, s hogy Boldogasszonyhoz visszatérünk. Boldogasszony az élő Világegyetem. A természetes érzéseket érdemes közelebbről felfedezni. Csodálatos, eleven érzésvilágot alkotnak. Ez az igazi, élő Valóság. Szikrázó érzések végtelen tengere. Örökkévalóság színtiszta érzésekből. Ezekről az érzésekről sokat írok a könyveimben.

A modern ember számára ezek a természetes érzések szinte ismeretlenek. A modern ember inkább megszabadulna az érzésvilágától, mert az övé egy kívülről kapott, mesterséges, művi érzésvilág, tele rossz érzésekkel, feszültséggel, rossz indulatokkal. Ezektől érdemes is megszabadulni.

Létezik viszont egy természetes érzésvilág, amelybe felemelő, csodálatos érzések tartoznak, mint a nagylelkűség, a kedvesség, a gyengédség, az átélő-képesség. Érzéseink világának ezek a legszemélyesebb életerőnkből fakadó természetes érzések alkotják a valóságmagvát. Érdemes elmélyíteni, a természetes érzések felé fejleszteni érzéseinket, megnyitni érzésvilágunkat az Örökkévalóság előtt. Ezek az elemi erejű, kozmikus szépséggel telített érzések  alkotják a Természet lényegét, és kitöltik a Világegyetem minden porcikáját. Ezek minden atomban, minden molekulában, minden sejtben ott rejlenek. Ha a civilizációs ártalmaktól szenvedő ember ráérez a hangulatára, lelki állapotára rátelepített romboló beidegzettségekből kiutat mutató felszabadító életörömre, akkor ráébred, hogy ezeknek az érzéseknek, csakúgy, ahogyan a Világegyetemnek, törvényei vannak, melyek a zenében fogalmazódnak meg. Az életöröm, mint az érzéstenger csodálatos hullám-alakzata, örvénye, rezgésformája, zenei törvényeket hordoz magában.

Tudjuk, a zene eredetileg érzéskifejezés. Még az ember által alkotott zenében is törvények uralkodnak, de még inkább így van ez a valóságban, a kozmikus érzésvilágban. A kozmikus érzésvilág törvényszerű formái a kozmikus zenék, az örökérvényű zenék – ezek ott élnek a Mindenség Nagykönyvében, zenei alakban. A Világegyetemnek zenei lényege van, mert érzéslényege van, mert életlényege van, mert élőlény, és minden élőlény érző lény. Az Életöröm Zenéje a Mindenség zenéje, a szférák zenéje, Musica Mundi, a világ zenéje. Az élő Világegyetem érzése és leírhatatlan boldogsága szárnyal, mindent magával röpít fel – szó szerint – az égig. Ez az elsődleges valóság.