Orbán Dezső – Grandpierre Atilla: Fejezetek a székelység őstörténetéből. Kárpátia Műhely, Budapest, 2009. (Tartalom)

Orbán Dezső – Grandpierre Atilla: Fejezetek a székelység őstörténetéből. Kárpátia Műhely, Budapest, 2009. (Tartalom)

Orbán Dezső – Grandpierre Atilla: Fejezetek a székelység őstörténelméből

Kárpátia Műhely, Budapest. 2009.

A székelység a magyarságnak egy részben különálló, különleges ága. Különleges tulajdonságai közé tartozik ragaszkodása ősi szokásaihoz. Orbán Dezső könyve messze bevilágít a múltba, olyan mélyre, hogy képes új megvilágításba helyezni a székelység őstörténetét. Több évtizedes kutatómunka kudarcai vezették rá, hogy feladja a kitaposott utakat, és teljesen új utat törjön a székelység őstörténetének eddig nem ismert mélységű megvilágítása felé. Ebben legfőbb segítője az ókor legjelentősebb földrajztudósa, Strabon. Strabon Geógraphika c. műve alapvető kellene legyen az ókori történelem megértése számára, mégis mindmáig szinte felfedezetlen, különösen magyar és székely vonatkozásait illetően. Orbán Dezső hetven esztendőn át tartó kutatásaival eredményt tudott felmutatni olyan, a mai kutatók számára szinte elképzelhetetlen kérdésekben is, mint hogy kik építették a székely ősvárakat, és mikor, honnan erednek a jászok, mi volt az agatürszek, dákok, géták, markománok szerepe a székelység életében, milyen kapcsolatban állt a székelység Mükénével és a Hettita Birodalommal. Hogy mennyire újszerű és messzevilágító eredményekről van szó, azt mutatja a mai álláspontok összegzése a Bevezetőben. És hogy mennyire közel járt Orbán Dezső a valósághoz, azt mutatják az Utószóban összefoglalt legújabb tudományos eredmények.

Orbán Dezső – Grandpierre Atilla: Fejezetek a székelység őstörténetéből. Kárpátia Műhely, Budapest, 2009.

Tartalomjegyzék

I. Grandpierre Atilla: Bevezető                                                                                                                                                                           7

A székelyek eredetéről vallott hivatalos nézetek vázlatos rövid összefoglaló ismertetése                                                                                     9

A székelyek eredete a ma uralkodó hivatalos nézetek szerint                                                                                                                                11

 

II. Orbán Dezső: Fejezetek a székelyek őstörténetéből                                                                                                                              23

A „székely” név értelme (Nyelvi-logikai-jelentéstani elemzés). A növény központja a szik.  Az élet szervezőerejének népe.                                         25

A „szkíta” név értelme, jelentése (Nyelvi-logikai-jelentéstani elemzés). Értelmetlen népnév nincs. Szkíta. Szikán. Szikul. Sziginn. Szittya. Szitónok. 29

Beszélő kövek (> i.e. 2.-1. évezred). Orbán Balázs, székely ősvárak. Erősd. Bál uralkodók. Torma Zsófia. Venetúrné vára. Venetek. Bálványosvár. Mén papok. Besenyők. Hettiták. Szakák. Elő-Ázsia kapcsolatban állt Erdéllyel, a székelyekkel.                                                                                                          39

A jászok eredete (>i.e. 900). Jason. Aranygyapjú. Kaukázus. Szkíták. Dákok. Massagéták. Bányászat. Médek. Jazigok. Szabírok. Matyók. A jászok szkíta eredetűek.                                                                                                                                                                                                                  53

A székelyek ősei. A Tarih-i-Üngürüsz. Két krónika hányódása. Csíki Székely Krónika. A székelyek őshonossága. korai kőkorszak. Erősd, Oltszem, Szárazpatak. Rézkor, Mezopotámia. Agathyrsek. Kelták, Syginnek. Venetek. Mikor telepedtek be? Fehér hunok. Blachok. Szoros kölcsönhatás Erdély és Elő-Ázsia között.                                                                                                                                                                                                                                         59

A saka-szaka-sák-csák népről. ~i.e. 500. Szkíta-szakák. Dahák. Géták. Erős nép. Szabírok.                                                                                      79

Géták. ~i.e. 3. szd. Szármiszegedháza. Lakhelyeik. Aorsok, a régi massagéták. A géták a szkítákhoz tartoztak.                                                             85

Dákok. i.e. 1. évezred. Turáni Dákia. Meótiszi Dákia. Erdélyi Dákia. Kaukázusi Dákia. A dák törzsszövetség népei. A székelyek eredetéről. Kétoldalú kölcsönhatás állt fenn Erdély és a Hettita Birodalom népei között.                                                                                                                                                        91

Markománok, kománok, kunok. ~i.e.25. Kumánok=szkíták. Mar-obodás, mar-komán. Turkomán. Honnan jöttek? Komagene. Elő-Ázsiából költöztek vissza ie. 30-10 körül.                                                                                                                                                                                                                    111

Az árpádi magyarok őshazája. i.u. 5.-9. szd. A Káspi tengertől északra, vagy a Turáni Alföldtől délkeletre. Strabon. Don és Káspi-tenger között, és a Káspi-tengertől keletre Indiáig. Hyrkania. A magyarok hatalmas kiterjedésű körzetben éltek az i.e. századokban, a Káspi-tengertől keletre és a Don felé, nyugatra. A Kárpát-medence lakói Strabon korában: dákok, géták, madzaiosok, daisitiák, kelta-gallok.                                                                                                        125

Avarok, i.u. 6.-9. szd. Az avarok műveltsége messze felülmúlta a Nagy Károly korabeli Frank Királyságét. A folytonosság miatt ez érv a székely ősműveltség kimagasló voltára.                                                                                                                                                                                                       131

III. Grandpierre Atilla: Utószó                                                                                                                                                                            135

Orbán Dezső fő következtetéseinek értékelése a legújabb tudományos eredmények tükrében                                                                      137

A székelyek népnevéről                                                                                                                                                                                           141

A székely ősvárakról                                                                                                                                                                                               143

A jászokról                                                                                                                                                                                                               153

A székelyek ősei                                                                                                                                                                                                       155

A besenyő kérdés tisztázásáról                                                                                                                                                                               161

A cófalvi aranyfokosok tanúsága                                                                                                                                                                            167

Gyepükörvár és az ősi székely világkép: életközpontú világkép                                                                                                                        187

Tárgymutató                                                                                                                                                                                                          192

Orbán Dezső-Grandpierre Atilla: Fejezetek a székelység őstörténelméből. Kárpátia Könyvkiadó, Budapest, 2009.

 

Irodalomjegyzék

Aczél József, 1924, Ősgörög eredetünk és a kun-szittya nyelv. Veszprém, Egyházmegyei Könynyomda.

Alinei, M. 2005. Ősi kapocs. A magyar-etruszk nyelvrokonság. Allprint Kiadó, Bp.

Ammianus Marcellinus, 1916, Történeti könyvei, ford. Pirchala Imre, Franklin Társulat, Bp., 315. o.

Anonymus, P. Magistri, qui Anonymus dicitur, 1937, Gesta Hungarorum, Scriptores Rerum Hungaricum, Vol. I, ed. Emericus Szentpétery, Bp.

Aradi Éva, 2005, Hunok Indiában. Hun Idea Könyvkiadó, Bp.

Aradi Éva, 2008, A kusánok: egy szkíta nép Indiában. Hun Idea Könyvkiadó, Bp.

Bakay Kornél, 1998, Őstörténetünk régészeti forrásai. László Gyula Történelmi és Kulturális Egyesület, Budapest, II. kötet, Miskolci Bölcsész Egyesület

Bakay Kornél, 2004, A székelyek eredete. Ld: Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség. Kráter Könyvkiadó, Pomáz.243-252.

Bakay Kornél, 2005, Őstörténetünk régészeti forrásai. László Gyula Történelmi és Kulturális Egyesület, Budapest, III. kötet, Miskolci Bölcsész Egyesület

Balás Gábor, 1984, A székelyek nyomában, 1984, Panoráma, 12

Baráth Tibor, 1968, A  magyar népek őstörténete. Szerző kiadása, Montreal, 1. kötet; 2. kötet, 1973; 3. kötet, 1974.

Bálint Csanád, 2007, A magyarok őstörténete és a honfoglaláskor. Ld. Magyarország története. főszerk. Romsics Ignác, Akadémiai Kiadó, Akadémiai kézikönyvek. 27. o.

Bánffi Oklevéltár, I. köt. 294. és 298. o.

Bánffy Eszter, 1999, Óh, idő, futós idő. Beszélgetés Bánffy Eszterrel. Magyar Szemle, 1999/4, http://www.magyarszemle.hu/szamok/1999/4/oh_ido

Bendefy László, 1942, A magyarság kaukázusi őshazája, Cserépfalvi.

Benigni, J. v. M. 1840, Unterhaltungen aus der Geschichte Siebenbürgens. Hermannstadt, I. k. 61. o.

Benkő József, 1791, Imago Inclitae in Transilvania Nationis Siculicae, Nagy-Szeben;

Benkő József, 1999, Transsilvania specialis. Erdély földje és népe. I-II. Fordította, bevezető tanulmánnyal ellátta és jegyzetekkel közzéteszi Szabó György. A kötet szerkesztője Szilágyi N. Zsuzsa. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest-Kolozsvár.

Bél Mátyás, 1730/1984, Hungariából Magyarország felé. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp.

Biblia, 1979, Kiadja a Magyar Bibliatanács megbízásából a Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, Bp.

Bíborbanszületett Konstantin, 1950, A birodalom kormányzása, Bp., 38, fejezet, 171-173. o.

Bíró József, 2008, A magyarság szabir-onogur eredete. A szerző magánkiadása. Bp.

Bobula Ida, 1961, A sumér-magyar rokonság kérdése. Editor Esda, Buenos Aires; 2. kiadás,

Bobula Ida, 1982; Kétezer magyar név sumir eredete, Gönczöl kiadás, Montreal, Canada

Bodor György, 2003, Székely nemzetségi szerkezet. Csíkszereda

Bona, I. 1975 Die mittlere Bronzezeit Ungarns und ihre südöstliche Beziehungen, Bp.;

Bonfini, A. 1543/1995, A magyar történelem tizedei. Ford. Kulcsár Péter. Balassi Kiadó, Bp. 1.7.110, 154. o.

Bökönyi, 1964, Angaben zur Kenntnis der eisenzeit- lichen Pferde in Mittel- und Osteuropa, in Acta Arch. Hung. XVI, 227-239, 234. skk

Chauhan, M. 1999, Scythic Origin of the Rajput Race. Historical Evidence. http://rajputana.htmlplanet.com/scy_raj/scy_raj1.html

Childe, V. G., 1929, The Danube in prehistory. Oxford, p. 38, 100, 107.

Childe, V. G. 1962, Az európai társadalom őstörténete. Gondolat, Bp.

Chorenei Mózes, 1892, Nagy-Örményország története.

Csíki Székely Krónika, 2000, Budapest, Magyar Ház

Csutak Vilmos,1929/1988, Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum ötvenéves jubileumára I-II. Szerk.: Csutak Vilmos. Reprint kiadás. Bp., Castor és Pollux.

Curtius Rufus, Quintus, i.e. 1. század, Historiarum Alexandri Magni Macedonis, Liber VI, Caput III

http://penelope.uchicago.edu/Thayer/L/Roman/Texts/Curtius/6*.html

Darkó Jenő: A magyar–besenyő konfliktus bizánci toposza; in: Erdélyi István szerk.: Magyar őstörténeti konferencia, Budapest, 1995. november 20–21.; Bp., 1997, 133–45

Densianu, N. 2002, The Conquest of Anatolia by the Carpatho-Danubians. http://www.dacia.org/history/anatol_e.html

Derbend Nameh, 10. század derekén íródott régi perzsa krónika, 1851, Szent Pétervár, Mirza Kazem-Beg kiadása.

Diodorus Siculus, i.e. 1. század, Bibliotecae Historicae, 14. könyv.

Dragan, J. C. 1976, We, the Thracians and our multimillenary history, Nagard/Milano.

Easton, D.F., Hawkins, J.D., Sherratt, A.G. and Sherratt, E.S. 2002, Troy in Recent Perspective, Anatolian Studies 52, 75 – 109, http://www.uni-tuebingen.de/troia/deu/easton.pdf

Eliznik, 2009, South East Europe history. 6 500 BC,

http://www.eliznik.org.uk/EastEurope/History/balkans-map/early-neolithic.htm

Europe, history of, 2009, Encyclopædia Britannica. Encyclopædia Britannica 2007 Ultimate Reference Suite . Chicago: Encyclopædia Britannica.

Fassching Franc, 1725, Vetus Dacia ex probatis Scriptoribus deprompta etc. Chaudipoli,

Fassching Franc, 1743-44, Nova Dacia  ex probatis scriptoribus deprompta. Claudiopoli, p. 5.

Fejér György, 1829-1837 között, Codex Diplomaticus VI d. I. k. 159. 1.

Fogarasi János, 1864, A székely népköltési gyűjtemény nyelvészeti tekintetben. Magyar Sajtó 1864, 119., 120. sz., 560-561. o.

FOGARASI János: A „Székely népköltési gyűjtemény” nyelvészeti tekintetben, hún történeti bevezetéssel. Nyelvtudományi Közlemények. III. évf. (1864) 3. sz.

Frankfort, H. 1927, Studies in Early Pottery of the Near East, II, Asia, Europe and the Aegean and their Earliest Interrelations, London, 17-18.

Friedrich Klára, 2008, Tatárlaka titka

Gooss, C. 1877, Die vorgeschichtliche Zeit Siebenbürgens. Hermannstadt, 8-9. l.

GA, 2006=Grandpierre, A. 2006, Karácsony. Barrus Könyvkiadó, Bp.

GA, 2007=Grandpierre, A. 2007, Királyi mágusok ősnépe: a magyar. Az első emberiség és az ember rendeltetése. Hun Idea, Budapest.

GA, 2010, A székelység őstörténete. Karpatia Könyvkiadó, Budapest.

GKE, 1979=Grandpierre K. Endre, 1979, A csodaszarvas-monda új változatai egy latinból törökre fordított magyar ősgesztában. Kortárs, 1979/12, 1952-1969.

Grandpierre K. Endre, 1981, Előtörténetünk a Tárih-i-Üngürüsz ős-csodaszarvas-mondái tükrében, Forrás 1981/11, 67-89.

Grandpierre K. Endre, 1990, Aranykincsek hulltak a Hargitára. Magyar Titkok. A magyarok eredete a Tárih-i-Üngürüsz tükrében (történelmi tanulmányok). Népszava Kiadó, Bp.

GKE-GA, 2006=Grandpierre K. Endre- Grandpierre Attila, 2006, Atilla és a hunok. A szkíta-hun-magyar folytonosság. NapKút Kiadó, Budapest.

Griffen, T. D. 2007, Deciphering the Vinca script. The paper is an outgrowth of articles in the Journal of Indo-European Studies and the LACUS Forum.http://www.fanad.net/vincascript.pdf

Gyarmath Jenő, 1995, Mezopotámiai emlékek Magyarországon. Budapest

Gyárfás István, 1870, A jász-kúnok története. Kecskemét, http://vfek.vfmk.hu/00000097/root/0001/0005/0001-2a.html

Györffy György, 1977, Honfoglalás, megtelepedés és kalandozások. Magyar Őstörténeti Tanulmányok. Szerk. Bartha Antal, Czeglédy Károly, Róna-Tas András Bp. 123-156. 141 o.

Gyulai Pál, 1972, Torma Zsófia levelesládájából. Bukarest.

Haarmann, H. 2005; The challenge of the abstract mind: symbols, signs and notational systems in European prehistory. Documenta Praehistorica XXXII, 221-232.

Hacikyan, A. J., Basmajian, G., Franchuk, E. S. and Ouzounian, N. 2000, The heritage of Armenian literature, 2. kötet, p. 50

Hahn György, 2004, A kősóbányászat szerepe a Kárpát-medence gazdaságtörténetében. II. Magyar Földrajzos Konferencia tudományos közleményei, Szeged, CD kiadvány.

Harmatta János, 1982, A görögök kapcsolatai a Kárpát-medencével Dareios szkíta hadjáratának idején; in: Antik Tanulmányok XXIX, 3. o.

Harmatta János, 2001, A Volgától a Dunáig – A honfoglaló magyarság történeti útja; in: Magyar Nyelv XCVII. évf., 2001/1, 1–14. o.

Harrison, F.(ed.) 1920, The New Calendar of Great Men. London, MacMillan and Co.

Hauser, M. 2008, Der Scheiblingstein im Wienerwald.http://web546.mis02.de/wissenschaft/Historische_Beitraege/Noe_Wienerwald_Scheiblingstein/Noe_Wienerwald_Scheiblingstein.htm

Hérodotosz, 1989, A görög-perzsa háború, Budapest, VII/64, 485. o.; 346. o.

Hodinka Antal, 1916, Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai; MTA, Bp., 47.

Hollósy István, 1886, A dákok. Latin-római, kelta, vagy hún-szkytha népfaj voltak-e? Őstörténelmi és politikai tanulmány. M.-sziget, Vider Mendel nyomdája.

Hóman Bálint, 1921, A székelyek eredete. Bp. 11-20. o.

Horváth István, 1834, A székel nemzet nyelvéről. Tud. Gyűjt. 1834. I. 113. o.

Humboldt, A. v. 1924, Kosmos. Ford. Fülöp Zsigmond, Athenaum, Budapest, 2. kötet, 22. o.

Hunfalvi, 1875, Magyarország etnographiája. Bp.

Hungary, History, 2009, Encyclopædia Britannica. Encyclopædia Britannica 2007 Ultimate Reference Suite . Chicago: Encyclopædia Britannica.

Jacobson, E. 1993, The Deer-Goddess of Ancient Siberia, Brill, 1993, p. 16

Jerney János, 1829, Világosítás Ásiában a Caucaszus hegyén lakozó Avarok és Kunságiak nyelvének magyartalansága eránt a Caucaszusi népek átnézésével, Szeged

Kalicz Nándor, 1970, Agyag istenek. A neolitikum és a rézkor emlékei Magyarországon. Corvina Kiadó, Budapest, 23. o.

Kállay Ferenc, 1829a, A székely nemzet eredete. Bp.

Kállay Ferenc, 1829b, Históriai értekezés a nemes székely nemzet eredetéről, hadi és polgári intézeteiről a régi időkben. Nagyenyed.

Kandyba, Š. O. 1936, Running spiral is the first basic motive; S-spiral, second basic motive S-Spiral in the Decoration of the Dniestro-Danubian Neolithic Pottery, by Oleh 1936, American Journal of Archaeology, Vol. 40, No. 2 (Apr. – Jun., 1936), pp. 228-246, Archaeological Institute of America.

http://www.jstor.org/pss/498479

Karácsonyi János, 1905, A székelyek eredete és Erdélybe települése. Bp.

Katona Sándor, 1993, Őstelepes népünk. Somogyi Zoltán kiadása, 1993

Kállay Ferenc, 1829, Históriai értekezés a nemes székely nemzet eredetéről, hadi és polgári intézeteiről a régi időkben. Nagyenyed, 20-21.

Kemenczei Tibor, 2003. A bronzkori fémművesség, ld. Magyar régészet az ezredfordulón. VI. A bronzkor. Főszerk. Visy Zsolt, Felelős szerkesztő: Nagy Mihály. Budapest: NKÖM Teleki László Alapítvány, 169. o.

Képes Krónika, 1986, ford. Bellus Ibolya, a Jegyzeteket összeállította Kristó Gyula. Európa Könyvkiadó, Bp.

Király Pál, 1891, Sarmizegetusa metropolis Dacia fővárosa, Bp., Atheneum.

Kiss Lajos, 1978, Földrajzi nevek etimológiai szótára. Akadémiai Kiadó, Bp, 601. o.

Klengel, H.  1977, Az ókori Szíria története és kultúrája. Gondolat, Budapest, 112, 116-117.

Kovács Tibor, 1977, A bronzkor Magyarországon. Corvina Kiadó, Budapest.

Kovács Tibor (főszerk.) 2002, A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője, Kr. E. 400 000- Kr. u. 804, Helikon Kiadó, Budapest.

Kőszegi Frigyes, 1984, A történelem küszöbén. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 94. o.

Kristiansen, K. and Larsson, T. B. 2005, The Rise of Bronze Age Society. Cambridge University Press, Cambridge, UK.

Kristó Gyula, 1996, Hungarian History in the Ninth Century. Szeged, 190 skk. oldalak

Lazarovici, G. and Merlini, M. 2005, New archeological data refering to Tartaria tablets.  Documenta Praehistorica XXXII, 205-219.

László Ferenc, 1978, Táj és tudomány. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 132. o.

LBK culture, 2009, Encyclopædia Britannica. Encyclopædia Britannica 2007 Ultimate Reference Suite . Chicago: Encyclopædia Britannica.

Lukácsy Kristóf, A magyarok őselei, hajdankori nevei és lakhelyei, 1870/2000,

Macartney, C. A. 1930, The Magyars in the ninth century. Cambridge: University Press.

Mateo Villani, 1825, Cronica di – a miglior lezione ridotta. Florence

Meaden, G. T. 1991, The Goddess of the Stones. Tha Language of the Megaliths. Souvenir Press, London.

Merlini, M. 2005; Semiotic approach to the features of the Danube script. Documenta Praehistorica XXXII, 233-251.

Makkai Sándor, 1986, Erdély története. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1. kötet, 291-295.

Malonyai Dezső, 1909, A magyar nép művészete. A Franklin Társulat kiadványa, Bp. VI. tábla, 36.-37. o. között.

Maran, J. 1989, Die Schaftlochaxt aus dem Depot-fund von Theben (Mittelgriechenland) und ihre Stellung im Rahmen der bronzezeitlichen Äxte Südosteuropas. Archäologisches Korrespondenzblatt, 19, 129-136.

Menander Protector, 1905, Történeti művének fennmaradt töredékei. Brassó.

Molnár Melinda, 2009; Rovott jelek által üzennek eleink…Beszélgetés Szász Tibor Andrással. Székelyhon, 2009. augusztus, http://www.erdely.ma/nyomtat.php?what=news&id=57503&autoid=&mysql_table=kultura&html_file=kultura.php

Moravcsik Gyula, 1984Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Akadémiai Kiadó, Bp. 17.

Moravcsik Gyula, 1950, Bíborbanszületett Konstantin – A birodalom kormányzása. Bp. Közoktatásügyi Kiadóvállalat. 40, 8–12; 177. o.

Mozsolics Amália, 1949, A cófalvi (Tufalau) aranylelet. Antiquitas Hungarica, III, 17. o.

Nagy Géza, 1890, A székelyek és a pannóniai magyarok. Ethnographia. I. évf. 4. sz. 165179.

Németh Gyula, 1921, Magyar Nyelv XVII. 205-207.

Németh Gyula, 1935, A székelyek eredetének kérdése. Századok 69, 129-156.

Obrusánszky Borbála, 2008, Tongwancheng, the City of the Southern Huns. Journal of Eurasian Studies, 1, 70-83.http://www.federatio.org/joes/EurasianStudies_0109.pdf

Olajos Teréz, 2001, Az avar továbbélés kéréséről. Tiszatáj, 55. évf. 2001. november, Szeged 2001, 50-56.

Orbán Balázs, 1871, A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból. Pest.

Ortvay Tivadar, 1896, Őskor. Pozsony.

O’Shea, J. 1992, A radiocarbon-based chronology for the Maros Group southeast of Hungary, Antiquity 65, 97-102

Padányi Viktor, 1956, Dentumagyaria. Transsylvania Könyvkiadó Vállalat, Argentina

Parvan, V. 1926, Getica. O protoistorie a Daciei. Academia Romana Memoriile

Pray Georg, 1761, Annales Veteres Hunnorum, Avarorum et Hungarorum ete. Vindobonae, 179—180 és 388. o.

Pray Georg, 1775, Dissertationes Hístorico-Criticae in Annales Veteres etc. Vindobonae, 123—125. o.

Sandars, N. K. 1985, Prehistoric art in Europe. Penguin Books, Middlesex, England, pp. 196-197.

Sectiunii Istorice. Ser. III, Tom. III, Mem. 2. .; http://www.archweb.cimec.ro/Arheologie/parvangetica/getica.htm

Pauler Gyula, 1877, A magyarok megtelepedéséről, Századok  394.

Pauler Gyula, 1900, A magyar nemzet története Szent Istvánig. Budapest, 240.,

Paulus Diaconus, 1901, Histori langobardorum. I. könyv, 5. fejezet; Brassó, 78. o.

Pecz Vilmos, 1904, Ókori Lexikon, Bp. Franklin Társulat

Plinius, 1855, The Natural History of Pliny, J. Bostock and H. T. Riley, London, Henry G. Bohn, Chapter 19, line 50; http://www.perseus.tufts.edu/cgi-bin/ptext?doc=Perseus%3Atext%3A1999.02.0137;query=chapter%3D%23228;layout=;loc=6.1 Henry G. Bohn, 1855, Chapter 19, line 50; http://www.perseus.tufts.edu/cgi-bin/ptext?doc=Perseus%3Atext%3A1999.02.0137;query=chapter%3D%23228;layout=;loc=6.1

Pray György, 1761, Annales Veteres Hunnorum, Avarorum et Hungarorum etc. Vindobonae, 179-180 és 388.

Procopius, 551/1916, The History of Wars. Transl.by Dewing, H. B.

http://www.gutenberg.org/files/16765/16765-h/16765-h.htm

 III. könyv, XI. fejezet,

Radics Géza, 2006, Eredetünk és őshazánk. Magánkiadás.

http://xoomer.virgilio.it/bellelettere/eredetunk91.htm

Romania, History, Romanians and Hungarians, 2009, Encyclopædia Britannica. Encyclopædia Britannica 2007 Ultimate Reference Suite . Chicago: Encyclopædia Britannica.

Romania, The People, Ethnic composition, 2009, Encyclopædia Britannica. Encyclopædia Britannica 2007 Ultimate Reference Suite . Chicago: Encyclopædia Britannica.

Rugonfalvi Kiss István, 1939, A nemes székely nemzet képe. 1.-3. köt. Debrecen, Lehotai Pál kiadása.

Sandars, N. K. 1957, Bronze Age cultures in France: the later phases from the thirteenth to the seventh century B.C. Cambridge University Press, Cambridge, p. 8.

Schnabel, 1923, Berossos und die babylonisch-hellenistische Literatur; Leipzig Berlin.

Sebestyén Gyula, 1897, A székelyek neve és eredete. Budapest, 1897.

Sebestyén Gyula, 1898, Ethnographia 1898/9.

Sebestyén Gyula, 1907, Századok, 465.

Sipos Zsigmond dr., Domahidi, 1927, Gyepükörvár. A Zalai Évkönyv különlenyomata.

Starovic, A. 2005; If the Vinca script once really existed who could have written or read it? Documenta Praehistorica XXXII, 253-260.

Stiltingius J. 1747, Vita Sancti Stephani Regis Hungariae etc. Jaurini, 14-18. o.

Stone Age, 2009, Encyclopædia Britannica. Encyclopædia Britannica 2007 Ultimate Reference Suite . Chicago: Encyclopædia Britannica.

Strabon, 1977, Geographica, ford. Dr. Földy József Gondolat Kiadó, Bp.

Szabó V. Gábor, Dénes István, 1998, A délkelet-erdélyi Vargyas-patak szorosának 1200/9. számú barlangjában talált kora bronzkori depólelet. Acta — 1998 (Aluta — XXII, Acta Hargitensia V, A Székely Nemzeti Múzeum és a Csíki Székely Múzeum Évkönyve), 1. köt. 123-138. o.

http://www.szekelyfoldert.info/acta1998_regeszet02.html

Szamosközy István, 1981, Erdély története, Bp.

Szathmáry Ildikó, 2003, A Tisza-vidék középső bronzkorának fénykora: a Füzesabony-kultúra. Lásd: Visy Zsolt, főszerk. 2003. Magyar régészet az ezredfordulón. Felelős szerkesztő: Nagy Mihály. Budapest: NKÖM Teleki László Alapítvány, 156. o.

Szádecky Kardoss Samu, 1977, Adalék a szavárd magyarság problematikájához. ld: Magyar Őstörténeti Tanulmányok (Szerkesztette Bartha Antal, Czeglédi Károly, Róna-Tas András). Akadémiai Kiadó, Budapest, 277–282.

Szekeres István, 2008, A székely és az ótörök írás jeltörténete. Bevezetés a történeti összehasonlító jeltörténet módszertanába. Mundus, Bp.

Székely Oklevéltár I. köt. 62. oldalon,

Szilágyi Sándor, 1898, A magyar nemzet története.

Sztáncsuj Sándor József, 2003, Erősdi leletek a Magyar Nemzeti Múzeumban, http://erdelyimuzeumfolyoirat.adatbank.transindex.ro/pdf/EM-2003-3-4_001.pdf

Tacitus, C. 1970, Germania. Magyar Helikon, 65. o.

Tagányi Károly, 1914, Az eszegel bolgárok neve: Századok. 1914. 76.

Thúróczy János, 1486/1978, A magyarok krónikája. Magyar Helikon, 17. o. Thury József, 1898, A székelyek eredete. Erdélyi Múzeum 1898. és különnyomat, Kolozsvár 1898.

Timaru-Kast Sándor, 1999, Kelta magyarok, magyar kelták. Bp., Magyar Ház

Timaru-Kast Sándor, 2000, Kelta magyarok, magyar kelták,  Turán, 2000. február-március

Timon Sámuel, 1733, Imago antiquae Hungariae, repraesentans terras, adventus res gestas gentis hunnicaeHistorico genere strictim perscripta. Cassoviae, 109. o.

Torma Zsófia, 1897, A tordosi őstelep. Bp., 12.o.

Torma Zsófia, 1973, Sumér nyomok Erdélyben. Buenos Aires, 15. o.; 127-220. o.

Vardapet, E.  1957, History of St Vardan and the Armenian War, Books I-IV.  Erevan

Varga Csaba, 2007, A székely ABC. A Honlevél (A Magyarok Világszövetségének folyóirata) melléklete.

Varga Géza, 2001, A székelység eredete, Írástörténeti Kutatóintézet

Vámbéry Ármin, 1882, A magyarok eredete, Bp., az MTA Könyvkiadó Hivatala kiadásában

Vámbéry Ármin, 1873, Bokhara története. Pest, nyomatott Vodianer F.-nél

Vásáry István, 2005, Cumans and Tatars. Oriental Military in the Pre-Ottoman Balkans, 1185–1365. Cambridge University Press, 17. o.

Veres Péter, 2000, Az uráli és magyar őshaza meghatározása a legújabb adatok fényében. In: Nyelvrokonaink. Szerk.: Nanovfszky György. Budapest, 23–28.http://ludens.elte.hu/~briseis/finnugor/ostort/oshver.html

Vékony Gábor, 1986, Erdély őskora. Ld: Erdély története. Akadémiai Kiadó, Budapest, I., 24-25. o.

Vékony Gábor, 2007, A rézkortól a hunokig. Nap Kiadó, Bp. 87-129. o.

Visy Zsolt, főszerk. 2003. Magyar régészet az ezredfordulón. Felelős szerkesztő: Nagy Mihály. Budapest: NKÖM Teleki László Alapítvány.

Vlach, 2009, Encyclopædia Britannica. Encyclopædia Britannica 2007 Ultimate Reference Suite . Chicago: Encyclopædia Britannica.

Werner, J. 1950, Werner, J., Mykenae – Siebenbürgen – Skandinavien, in: Atti del I. Congresso Internazionale di Prei- storia e Protostoria Mediterranea, Firenze – Napoli – Roma (Firenze [Florenz], 1952), 293-308.

Zaicz Gábor, főszerk. 2006, Etimológiai Szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete. Tinta Könyvkiadó, Budapest. 505. o.

Záhonyi, 2005, A tatárlakai korong 7000 éves? KAPU 2005.06-07, 98-101

/ Magyarságtudomány