Megjelent: IZÉ (Ifjúság, Zene, Életmód) Magazin, 1998 január, 26-27 old.

Zene és Élet

Világok harca

Milyen zenét szeretsz? Miért? Melyik zenét kedveled jobban: amelyiktől energiát kapsz, vagy amelyikben levezetheted energiáidat? Amelyikben felszabadulnak energiáid, amelytől új élményeket kapsz, vagy inkább amelyik egyszerű és könnyen táncolható? Melyik a kedvenc zenekarod? Gondoltál már rá, hogy zenekarban játssz? Milyen zenét szeretnél játszani? Rock? Punk? Metál? Világ-zene? Rap? Hip-hop? Acid? Kommersz? Kérdések, amelyekben ott rejlik az emberi lélek és a mai társadalom. Miért hatnak egyes zenék sokszor varázserővel ránk? Mit érzünk valójában az ilyen zenék átélésekor? A zene csodálatos hatása egyfajta sűrített kifejeződése a mai világ és a lélek viszonyának. Mióta lázadás a fiatalok külön zenéje? A rock csak pár évtizede jelent meg. Addig mi volt helyette? Addig más volt a fiatalság? Mit akart a rock? Miért jött létre aztán a metál, a punk, a világ-zene, és mi jön még ezután? Milyen törvények állnak a zenei mozgalmak mögött?

Közismert, hogy a rock-zene feltűnésekor, az ötvenes években társadalmi méretű tömeghisztériát váltott ki. Zenei lázadás volt a fogyasztói társadalom elvárásaival szemben, amelyek lényegében engedelmes fogyasztókat, jámbor alattvalókat igényeltek. Ez a mozgalom az ifjúság önálló szellemi tényezővé válását jelentette az adott világ tagadása jegyében. A rock a fiatalság válasza a felnőttek világának szűkké válására. A rock késői, huszadik századi megjelenése azt is jelzi, hogy az ifjúság megelégelte a fogyasztói társadalom beszűkítő szorítását. Ebben a vonatkozásban nézve a rock szétfeszíti, szétrepeszti a beszűkülés kereteit, az emberiség szellemi beszűkülésének tünete, annak kifejeződése, hogy a társadalom manipulálása miatt az emberiség egyre elfogadhatatlanabb helyzetbe kerül. A rock-zene azonban nem tudta megváltoztatni a világot, ezt a beszűkülést nem tudta feltartóztatni. Ha pedig ez igaz, akkor szükségszerűen mind lázadóbb, keményebb irányzatoknak kellett jelentkezniük. Ezt teljesítette a punk, majd a hardcore, a trash: egyre lázadóbb és keményebb, végletesebb zenét képviselnek. Az új zenei irányzatokban tehát nemcsak a mai világ állapota, hanem változásai is kifejeződnek.

Természetesen nem minden új irányzat irányul a felnőttek világának hazugságai ellen. A heavy metal a rock egy olyan jelentős irányzata, amely jelképeiben, ruházatában, szövegeiben többnyire nem a mai világ ellen irányul, hanem, érdekes módon, az ősi nyugati mitológiák világa felé törne utat! A pólókon feltűnnek a viking harcosok, pogány jelképek, koponyák, zászlók. A metál zene tehát egy többezer éves mélyvilág kifejeződése, amely mindannyiunkban benn él. Miért éppen a hatvanas évektől lett aktuális a nyugati ősmitológia világa? Úgy gondolom, hogy a modern világ manipuláló, fogyasztóvá tevő, természetes énünktől elidegenítő hatása mind mélyebb rétegeket érint bennünk, s ez a személyiségünk egészét érintő hatás, mint egy hegycsúcsról leömlő műanyag folyam, már elérte a többezer éves rétegeket. A mai műanyag világban fuldokló lélek alámerül élet még hordozó mélyrétegeibe. Többezer éves mélységbe kell merülnie, hogy a műanyagbúra hatalma alól kikerüljön, éltető levegőhöz jusson. Ahol a leömlő műanyag áradat pereme érinti a még érintetlen mélyvilágot, ahol a lélekméreg-folyam és a lélek érintkezik, ott a legerősebb a két világ harca, ott zajlik életünk, személyiségünk egyik központi jelentőségű ütközete, amiben teljes személyiségünkkel foglalunk állást életünk, igényeink felől. De hasonló időutazás jelentkezik a punk-zenében is. A punkok hajviselete az indiánok, sámánok tarajára utal, akárcsak az állatbőrök (a rock elengedhetetlen tartozékai), az arc rituális festése, az énekesek torkukszakadtából üvöltése, a gyors, energikus ritmus. Az időutazás még a szelídebb új irányzatokban is feltűnő, mint a világzene, ahol a mélyrétegek és a felszíni rétegek összekapcsolására tesznek a zenészek olykor kommersz, olykor tudattágító kísérleteket.

A személyiségünkre rázúduló művilág a fiataloknál még nem zárul be tökéletesen. Azt is mondhatnám, hogy a felnőttek attól felnőttek, hogy már tetőtől talpig (bár befelé még élhet a természetes ember) befedi őket az elidegenedett világ testhezálló burka. Úgy áll rajtuk, mintha rájuk öntötték volna. Rájuk is öntötték. De attól még nem igaz, hogy ők eleve beletörődtek mindebbe, és holmiféle műanyag embernek, zombinak születtek.

Korunk világa éppen ellenérdekeltsége miatt ha csak lehet, elkerüli és elfojtja a fiatalság elevenen élő szellemét. Ez az oka az úgynevezett “réteg-kultúrák” “réteg” -mivoltának: a műanyag-kultúra igényt tart az emberi lelkek fölötti teljes fennhatóságra, s az eleven szellemet egy vékony réteggé igyekszik összepréselni. De az eleven szellem a fiatalokban még olyannyira él, hogy ha teheti, szinte tombol. Írjátok meg, miféle zenét szerettek, és mi közreadjuk. Ezzel saját szemetekkel láthatjátok, milyen a még nem műanyaghabbá dermedt világ, a tizen-huszonéveseknél mekkora hányadot képvisel, szemben a kuka-bűzű világ ember-robotjaival, fogyasztásra szabott bábuival, pénztáncot járó figuráival!

Éljen a természetes szellem! Terjedjen futótűzként! Halló! Itt futótűz! Irány mindenki, aki élni akar!

(folyt. köv.) Grandpierre Attila
Vágtázó Halottkémek

Kedvenc zenéim listája:
Fohász egy lóhoz – mongol népzene
Fiuméban – Cserepes Károly, magyar népzenei feldolgozás
Militaris congratulation – Ghymes együttes
Sej, regélök – Lovász Irén és Hortobágyi László
Porno for Pyros – Tahitian Moon
Indians, Sacred Spirit – Ly-O-Lay Ale Loya
Gereben – Kimegyek én házam elejibe
Narko Póló – Óceán (Elemek, 1)
Ápolók – Miért az egy, bár egy a lényeg
Auróra – Partizándal