Megjelent: Magyar Nemzet, 2002. október 21, 14. oldal

(teljesebb, eredeti változat!)

“Álmaimban izzó felkiáltójelek”

Kevés az olyan ember manapság, aki az élet több területén egyszerre ki tud tűnni, akit az egyetemes tudás utáni vágy állandóan új utak keresésére hajt. Grandpierre Attila biztosan közéjük tartozik, hiszen 26 éve csillagászként alapította azóta felbomlott zenekarát, a Vágtázó Halottkémeket. A zenétől továbbra sem szakadt el, de közben 300 tanulmánya született a világegyetem, az élet és a tudat titkait kutatva. Cikkünkben beszél új könyvéről, az Élő Világegyetemről, régi és alakuló zenekaráról, a bomló nyugati kultúráról és a természetes tudatról, ami képes megújítani az emberi civilizációt.

• Mivel foglalkozol, mióta elkészült a könyved?

• Elsősorban a folytatás izzik bennem, de ez nem a régi eredmények összegzése, hanem kutatómunka. A csillagászat terén a Naprendszer gravitációs rezonanciáinak összefüggését vizsgálom a bolygótevékenységgel és a naptevékenységgel, és a csillagászati szabadenergia mivoltát is kutatom. Tudományfilozófiában az idő természetével, eredetével, a tudomány előfeltevéseivel, a metafizika, az ontológia és a realizmus kritikájával, a tudomány, a vallás, a filozófia és a művészet közös, tudományosan vizsgálható alapjával foglalkozom, szeretném az átfogó tudományt megalapozni. Most jelent meg egy tanulmányom a Valóságban a filozófia alapfeladatáról és a világnézet megalapozásáról, és ezt is folytatni fogom. A Titokfejtő-VHK Kör is megy tovább, rendszeresen írok az Interpress Magazinba, a Kapuba. Ezenkívül sokat foglalkozom a zenekarommal is.

• Tovább működik a VHK?

• Az új zenekaromról van szó, aminek beindításához már kezdenek kirajzolódni a feltételek. Olyan zenei világok nyíltak meg előttem, melyek több évtizedes kutatómunkával visszaásnak a Szent István előtti időkbe – ezzel ma szinte senki nem foglalkozik -, és rábukkantam a magyarság, az emberiség eredeti, természetes, manipulálatlan zenéjére. Ide tartozik például az Állami Népi Együttestől gyűjtött “Őseink idézése”. Ők már csak egy hegedült és dobolt változatot játszottak, pedig a legősibb zenék énekelve maradtak fenn, nyilván évszázadokkal ezelőtt betiltották a zenéhez tartozó eredeti, énekelt szöveget. Ezért nekem kellett szöveget írnom hozzá, és ebből lett a “Hunok csatája” című rendkívül sikeres számunk. Ez egy több mint 3000 éves, ősi mágikus zene. Más úton is bukkantam forrásokra: egyszer hajnali fél ötkor arra ébredtem, hogy félálomban egy hatalmas tűz körül táncoló embereket látok. Hallottam, amit énekeltek, a zenét megjegyeztem, még a szöveget is le tudtam írni. Szövegmondósan, nyolcas egységekben előreénekelte az énekes, a többiek pedig ugyanabban a nyolcas egységben feleltek rá. Az ebből születő dalt elő is adtuk a VHK-val. Akkor derült ki, hogy ez milyen ősi, mikor egy jakutföldi (saját nyelvükön: szaka) népzenekutató egy 95%-ig hasonló, ősi szaka sámánzenét mutatott nekem. Hihetetlen élmény volt mindkettőnknek, téren és időn túli erők találkoztak. Képes vagyok arra, hogy megérezzem, melyik zene milyen mélyről ered, hová tartozik. A manapság a rádiókban játszott dalok többsége például sehová, csak a pénzkeresés céljából születnek.

• Mégis, honnan lehet ezt érezni?

• Az igazi zene egyszerre származik magából az emberből és a Természetből, ez élményszerűen átélhető, ott van rajta a végtelen fényében izzó, lenyűgöző, varázslatos életerő illata, hímpora. Sok barátom sajnos már nem tud különbséget tenni, mint az “átkosban” a hivatalos és nem hivatalos zenék között, mára sokaknál összezavarodott a zenei frontok érzékelése. Én a manipulálatlan zenét keresem, ami az emberekben belül él. Az évtizedek alatt komoly zenei gyűjteményt hoztam létre, összejött egy egész estés zenei anyagom, amit még senki sem ismer, és nem is sejt. Ez olyan, mintha előkerült volna egy 6000 éves őskódex, ami érzésekkel van teleírva, és amik segítségével közvetlenül átélhetjük, hogyan éreztek, éltek a manipulálatlan világban az emberek. Egy részüket felvettem valahonnan, de vannak olyanok is, amelyek a sejtjeim mélyén keresztül születtek a világra. Belső világunk vakító csoda, fénye erősebb a Napnál, ereje delejesebb a matematikai végtelennél. Érzéseink mélyén ott lappang a végtelen magas ég, amit életerőnk emel a magasba szabadságának teljes erejével. Azok az érzéseink, amelyek közvetlenül végtelen belső világalkotó-erőnkből fakadnak, érzésvilágunk természetes részét alkotják, a természetes érzéseket, és ezek táplálják az igazi zenei alkotóerőt. Megismerem, melyik az ősi, igazi zene: ezek álmaimban izzó felkiáltójelek, villámcsapásként tudatják valódiságukat. Az igazi zenét eltemették, de benn, belső világunk mélyén él, úgy, mint a passzív szókincs. De amikor meghalljuk, azonnal felismerjük, hogy ez az, amit időtlen idők óta ismerünk, amit mindig is ismertünk, és így válhat belőle aktív szókincs. Azt szeretném, hogy újra megtanuljunk ezen a természetes zenei nyelven érezni, élni.

• Mennyire a magyarokhoz szólsz? Más zenekultúrán felnőtt népek számára mennyire vagy érthető?

• Huszonhat éves tapasztalataim alapján – játszottunk például Németországban, Angliában, az USA-ban, és rendkívül népszerűek voltunk mindenütt – másokra is hat. A magyarok közül sokan megőrültek érte, azt mondták, ez az, amire mindig vártak, valaki meg is írta, hogy olyan ez a zene, mintha mindannyiunk kollektív tudatalattijából születne újjá, olyan, mint egy térkép, amire rá se kell nézni ahhoz, hogy tudjuk, hol vagyunk.De mikor kint játszottunk, a német közönség is teljesen megváltozott, ott akkor szinte magyarok lettek belőlük. Ebből is látszik, hogy a magyarság nem teljesen más, mint a többi nép, ahogy megyünk vissza az időben, agyökerek úgy kerülnek egyre közelebb. Mondják itthon is, hogy a VHK keleties, de ez azért van, mert ma már keleties, ami egykor Kárpát-medencei volt.

• Új tagok?

• Igen, új hangszerek, új hangzás, más, ősi zeneszerszámok, ezer éve nem hallott összeállításban. Vannak már kiszemelt tagok, noha még nem dőlt el minden, de remélem, nemsokára megoldódnak a dolgok. Ez úgy fog elindulni, hogy nem múlik majd ki az emberek fejéből, szívéből, jelenvaló és tevékeny része lesz köztudatunknak, kultúránknak, amit a VHK-nak nem sikerült eléggé elérnie. Ez mutatja, hogy nem használtuk ki elég célirányosan a lehetőségeinket, nem éltünk velük eléggé, de tanultam, ezért semmit sem bízok már a véletlenre. Tudatosan fogunk építkezni: évente egy olyan nagyságrendű rendezvényt kell tartanunk, amire az egész ország odafigyel. A VHK nem került be eléggé a kultúrába, mert megbukott az üzleti élet, a boltosok ellenállásán, így visszaszorult a hatásfoka, pedig a Diákszigeten mi voltunk mindig a legsikeresebbek, a legnagyobb közönséget mi vonzottuk, a legjobb hangulatot mi idéztük elő, csak hát ott nem ugrott úgy ki az ügy, mert megbukott a sajtó ellenállásán. Az évenkénti, hagyományteremtő, országra szóló eseményünk összpontosítottan és ismétlődően fog hatni, mélyebbre fog hatolni.

• Boldognak tűnsz…

• Az is vagyok. Persze nem tökéletesen, engem éppúgy elérnek a világ zavaró hatásai. De zenélek, könyvet írok, aminek egyik célja, hogy ne csak én érezzem magam jól, hanem egyre többen, mert ez nekem is fontos, szeretném minél jobb hangulatú társaságban, közösségben érezni magam. Segítek lerázni azokat az elidegenítő, az életünk alkotásának lehetőségét eltulajdonító hatásokat, amikkel ez az anyagias, pénzközpontú társadalom lefojt, emberalatti sorsra kényszerít bennünket. A Vágtázó Halottkémek is ezért kapta a nevét, a tetszhalott sorsra vetett embereket voltak hivatottak felrázni a halottkémek, lesöpörni róluk a földet, visszasegíteni őket egy tudatosabb, az érzésekre, a bennünk élni vágyó világösztönre jobban építő világba.

• Ezek szerint a zene önmagában nem bizonyult elegendőnek, szükség lett új utakra, például egy könyvre, hogy megszólítsd a közönséget.

• A legtöbb embert az érzései irányítják, de vannak olyanok, akiknél a gondolat gyakran még fontosabb. Amúgy az idáig megírt 300 tanulmányom közel sem ért el akkora hatást, mint a jelenlegi könyvem. A könyv hatékonyabb, mint a sok kisebb írás együttvéve, ahogy az a leendő országra szóló rendezvény, amiről már beszéltem, hatékonyabb a sok-sok kisebb koncertnél. A könyv egy ki-tűnő alkalom, kiemelkedik, mert összefoglal, és átfogóan áttekinthetővé teszi a lényeget. Úgy éreztem, érzésvilágunk természetes alapjának megerősítése mellett természetes gondolatvilágunkat is segíteni kell. A gondolati világ erősödése köszönhető persze az állandó végveszély-érzetnek is, mert a végveszélyből nem elsősorban az érzések, inkább a gondolat mutathat kiutat. A természetes gondolatvilág és érzésvilág olyan összhangba képes kerülni, ami meghatványozza életerejüket. Az igazi gondolatok természetszerűen a legmélyebb, legnemesebb érzésekből, sejtésekből születnek, teljes összhangban. Így fedeztem fel az alkotás kozmikus törvényét, ami a csillagokban is érvényre jut, ez a “bentről kifelé törvénye”, vagyis a minél érintetlenebb belső világból kell a külső világba emelni fényünket.

• Az élő világegyetemre már több interjúban is utaltál, most pedig a könyvednek is ezt a címet adtad. Feltételezhető ezek szerint egyfajta szervező erő, kohézió, esetleg valami transzcendens személy?

• Ha arra a misztikus istenre gondolsz, aki értelemmel felfoghatatlan, akkor nem. Nyomára bukkantam, hogy tízezer évekkel ezelőtt még ismertük a Természet érzésbeli-hangulatbeli erejét és értelmi szervező képességét, és ezeket őselveknek fogtuk fel. Az élet és a benne megnyilvánuló értelem valóban a legfelemelőbb, legcsodálatosabb, legistenibb erő, ami csak elképzelhető, és olyan mértékben az, hogy felfogásához erős figyelemre és alkotóan hozzákapcsolódó, együtt-érző gondolkodásra van szükség. A természetes, gyerekkorunktól sóvárgott élet a Természetet átható, szinte emberi szellem mágikus szőtteséből ragyog fel, ahol a Hold, a csillagok, a Nap – a világ húsát teremtő mély, titokzatos csodák gyermekei. Végtelen belső világfolyamatunkba sokszor csak álmainkban merünk bepillantani, ott hömpölyög az izzó végtelen erő, aminek minden elszökő szikrája visszhangzó világokat vet lelkünkben. Az utóbbi tízezer években a természeti életerőt és értelemerőt előbb fogalmilag leegyszerűsítették, majd kivonták a forgalomból, természetfölöttivé és ezzel elérhetetlenné tették, a természetesből természetfölötti lett. Csak a misztikus vallások alapja az, hogy az élet leglényegesebb oldalai felfoghatatlanok az emberi ész számára. Ezzel a Természet isteni értelmét hordozó embert igyekeznek leválasztani a Természet isteni értelmétől. Az emberi értelem lefokozásával ráparancsolnak az értelemre: hátrább az agarakkal, a lényeget nem értheted meg, vissza-kozz! Az isten-fogalom előtti időkben sokkal logikusabb, mélyrehatóbb, tudományosabb gondolkodás mutatható ki, központjában a Természet, mint szervezőelv, az eleve élő elv állt, és ezeknek a kultúráknak fenn is maradtak nyomai. Nem annyira Thalésznál, aki a szervező őselvnek a vizet tette meg, ő már egy elzüllő gondolkodás hírnöke volt, hiszen nyilvánvaló, hogy egyetlen anyag sem lehet anyagi mivoltában szervezőerő. Sokan úgy vélekednek, hogy a görögökkel kezdődött a magaskultúra, holott ők törölték el először a múltat, velük bontakozott ki a hanyatlás. Ennek következtében mostanra szinte teljesen elfelejtődött a világegyetem hármasból egységessé szerveződésének az elve, azok az őselvek, amelyek az Élő Világegyetemet és benne az embert is irányítják. A fizikai és biológiai végső elvvel csak néhányan foglalkoztak, remélem, könyvem hatására megindul a szélesebb körű kutatás.

• Az új zenekarnak is az lenne a feladata, hogy visszairányítson egy harmonikusabb létezésbe?

• Az igazi, természetes zenének ez a feladata. Mostanában csak gépzenét vagy gagyi-zenét hallani a rádiókban, ami szinte kiiktat a lélekből minden emberit. A multinacionális cégeknek könnyen irányítható gép-emberek kellenek: gépérzés, gépmozgás, gépzene, ezek lennének a modernség fő jellegzetességei? Felelőtlenség védtelenül kitenni gyermekeink lelkét ennek az igénytelenséget ránk kényszerítő ál-kultúrának.

• Ismersz azért olyan zenekarokat, akikkel hasonló úton jártok?

• Ami késik, nem múlik. Lehet, hogy várni kell huszonöt vagy akár háromszáz évet is, de ezt folytatni fogják, mert ez az igazi, amit mindenki vágyik, aminek élnie kell. Ma pedig mindenhonnan ugyanaz a kereskedelmi, mesterséges igénytelenség dől, most már a közszolgálati médiából is. Pedig a Kossuth Rádiónak nem szabadna második Klub Rádióvá vagy az m1-nek RTL Klub 2-vé válnia. Ahhoz, hogy népszerűségüket visszanyerjék, következetesen a természetes felfogást kellene képviselniük.

• Milyen a könyved fogadtatása?

• Úgy tűnik, vele túlszárnyalhatom a VHK-val elért sikereimet is. Az Éden visszahódítása- 1. akkor a 14. helyig jutott a Top 40-en, az Élő Világegyetem Könyve viszont máris sikerlisták élére került, van, ahol a legkeresettebb.

Kövesdi István – Mézes Gergely