Grandpierre K. Endre munkáinak és jegyzeteinek alapján írta:

Grandpierre Attila: Atilla és a hunok

A szkíta-hun-magyar folytonosság

Előszó

A magyarság jövője számára létfontosságú megismerni eredeti önmagunkat, közösségalkotó

erőinket, megismerni szellemi erőforrásainkat. Ősi tantétel: „Elvész a nép, amely tudás

n.lkül való”. Az ember akkor ember, amikor sorsának tevékeny alkotója, irányítója, máskor

tehetetlen báb. A lelki-szellemi erőforrások jelentik a legfontosabb alapot .letünk emberhez

méltó irányításához. Jövőnk építéséhez irányító-képességre van szüks.günk. Az irányítóképesség

megszerzéséhez ismernünk kell, milyen irányba tartunk. A magyarság eredeti célja

közösségi természeti erőforrásaink legjobb kibontakoztatása. Az irányító-képesség

megszerzéséhez tudnunk kell, melyik az eredeti, velünk született képességeink

kibontakoztatásához szüks.ges irány. Ehhez pedig ismernünk kell őseinket, n.pünk múltját,

tetteit, érzéseit és gondolkodását.

Az emberiség történelmének kulcskérdése Attila és a hunok szerepének értékelése. Európa

indiánjai: a hunok. Az emberiség sorsát az elmúlt évezredekben elsősorban a fehér ember

határozta meg. A fehér ember – nem egyénenként, de éppen közösségi lényként – az elmúlt

kétezer évben k.m.letlenül törtetővé, pénzéhessé, embertelenné süllyedt. Kétezer éves

pusztításával az emberiség millió években mérhető jövőjét sikerült néhány száz évre

csökkentenie. Az egész emberiség életveszélybe került – nemcsak közösségi mivoltában,

hanem egyénenként is. Az egyetlen kiút: a közösségi önrendelkezés visszaszerzése, az ember

másik, emberibb arcának érvényre juttatása. Ebben az .sszefügg.sben a hunok

megkerülhetetlen, központi szerepet játszanak.

Nemcsak azért, mert a hunok az emberiség történelmében, kultúrájában – nem egyénenként,

hanem történelemformáló, közösségi erejükben – a mai, végveszélybe sodró iránnyal

ellenkező, felemelő szerepet játszottak (amit ebben a könyvben bizonyítani is fogunk),

hanem azért is, mert az európai és ázsiai történelem legjelentősebb államait a hun mágusok

hozták létre. Attila kezében olyan katonai erő összpontosult, amellyel érvényre juttathatta a

hunok elképzelését a világról. Ha a tények azt mutatják, hogy Attila és hunjai a modernné

civilizált, jobb sorsra érdemes népektől eltérően az emberiség felemelését szolgálták,

2

világosabbá válik előttünk, mit kell tennünk a mai világban, hogy megtaláljuk a kiutat az

embertelenség elhatalmasodásából.

Attilát nem .rthetjük meg an.lkül, hogy a hunok akkori életének mozgatórugóit,

gondolkodásmódját meg ne ismernénk. Amikor egy .nel.gült kultúra saját elvárásait teszi

meg minden kultúra legmagasabb mércéjének, akkor minden más kultúra csakis

alulteljesíthet. Az idegen kultúra barbárságot, babonát lát ott, ahol nem érti az eredeti

.sszefügg.seket. A hunok alapvetően más kultúrát képviseltek, mint a mai nyugati

civilizáció. A hun kultúrát a nyugatiak elkerülhetetlenül a nyugati kultúra

.sszefügg.srendszer.ben értelmezik, és ezzel nemcsak átértelmezik, hanem el is torzítják,

elsikkad a lényeg. Ahhoz, hogy a hunok tetteinek mozgatórugóit meg.rtsük, fel kell vázoljuk

a hunok tetteinek mozgatórugóit, vil.gk.püket. Először a hun világképet kell feltárni, és

csakis ennek alapján indulhatunk Attila világának megértése felé.

A legújabb régészeti leletek alapján a köztudatba ültetett képtől alapvetően eltérő,

tudományos bizonyítékok hatalmas, .sszefüggő rendszerével alátámasztott kép rajzolódik ki

szemeink előtt az ősi Európa, Kárpát-medence, Mezopotámia, Kína, India és Amerika

műveltségének eredetéről. Ezek alapján világossá vált, hogy Európába a műveltséget a

Kárpát-medencéből kirajzó kis csoportok, méteres arany süveget viselő mágus-királyok

vitték szét. Ezek a mágus-királyok építették 7000 évvel ezelőtt az első Nap-templomokat a

Kárpát-medencében, az első templomokat Közép-Ázsiában. Ezek a mágus-királyok

hordozták az emberiség őstudását, amely pedig visszanyúlik az emberré válás millió évekkel

ezelőtti korszakáig. Ezek a királyi felségjelvényekkel rendelkező mágusok egészen

meghökkentő módon kül.n kiemelkedő, királyi népet alkottak az akkori idők náluk jóval

alacsonyabb műveltségi szintű népei között. Ők a királyi szkíták népe, a Tárih-i-.ngürüsz

szavaival élve, „a rendk.vüli teremtmények” (Tárih-i-.ngürüsz, 1982, 41). Megdöbbentő

bizonyítékok seregére bukkantunk, amelyek azt mutatják, hogy Huang Di, aki a kínaiakkal

megismertette a tudományokat és mesterségeket, éppúgy ilyen királyi mágus volt, mint

Quetzalcoatl, aki a tudományok és mesterségek ismeretét átadta az indiánoknak, és mint

Abaris (akinek nevéről látni fogjuk, hogy Avar-ként hangozhatott), aki Pythagoras tanítója

volt, egyike a Kárpát-medencéből az ókori Görögországba valósággal kirajzó szkíta mágustanítóknak,

a legnagyobb görög gondolkodók tanítóinak. Részletesen dokumentált

tudományos tények kényszerítenek annak elismerésére, hogy a Kárpát-medence, Kína és

India őslakói szkíta-hun népek voltak, hogy a királyi mágusok írták a Rig Védát éppúgy,

mint az emberiség filozófiai gondolkodásának széles körben elismert csúcspontját, az

Upanisádokat. Meuli (1935) és Dodds (1951) munkái és az itt bemutatott érvek után az sem

lehet kétséges, hogy a lélek halhatatlanságának eszméje a szkítáktól ered. Szinte hihetetlen,

de kényszerítő érvek egész sorozata mutatja, hogy a szkíta Napkirályok az ősidőkben a Föld

jótevői, védelmezői, gondviselői voltak, és a Föld Uralkodója címet még Attila is tőlük

örökölte. K.nyvünkben ismertetjük a Nap törvényhozó mivoltát feltáró gondolatmenetet, a

mágikus kort, a mágusokat, a kőkörök eredetét hatvanoldalas tanulmányban elemezzük.

Feltárjuk az ősi hun világkép bámulatos egyszerűségében rejlő, a végsőkig mélyreható és

3

emberi gondolkodást, amely megegyezik a mágikus gondolkodással, az emberiség

őstudásával és amely az emberiség ősvallása volt.

Bemutatjuk, miféle világtörténelmi jelentőségű események előzték meg Attila nagykirállyá

koronázását. Kordokumentumok alapján elemezzük Buda és Attila halálának k.rülm.nyeit

és a legújabb természettudományos eredmények alapján átfogó képet rajzolunk a hunok

embertani, művelődési, gazdasági életéről. Bemutatunk egy sereg hun szót, amelyek jól

dokumentáltan hun eredetűek, és amelyek a köztudatba ültetett képtől eltérő eredményre

vezetnek: a hun nyelv nem török, iráni, indoeurópai, hanem magyar rokonságát jelzik.

Megfejtjük Atilla nevének eredeti jelentését. Részletesen megvizsgáljuk Attila hadseregének

létszámát, és számszerű becslésre alkalmas tények alapján meghatározzuk Atilla birodalma

hun népességének létszámát is. Ezek után megvizsgáljuk, megtörtént-e a katalanaumi csata,

ha igen, ki győzött, és hogy mi lehetett Attila sikereiben még a megsemmisítő erejű hun

győzelemnél is veszélyesebb. V.gül pedig utána n.zünk, mi történt a hunokkal Attila

meggyilkoltatása után, és a feltárt tények alapján ismét a köztudatban levő képtől alapvetően

eltérő eredményre jutunk.

A k.nyvünkben bemutatott bizonyítékok egybehangzó súlya alatt kénytelen vagyunk

megcáfolni egy sor mélyen beidegzett dogmát a hunokkal kapcsolatban, a teljesség igénye

n.lkül.

Néhány régi dogma, amit megdöntöttek az itt bemutatott tények és érvek:

1. A hunok nem építenek városokat. Cáfolat: Attila hun birodalmának történelmi előzményei

c. fejezet.

2. A hunok nem ismerik az írást. Cáfolat: Attila és a hunok – kordokumentumok és a

legújabb természettudományos eredmények tükr.ben c. fejezet

3. A hunok nyelve és a magyar távol állnak egymástól. Cáfolat: Attila és a hunok –

kordokumentumok és a legújabb természettudományos eredmények tükr.ben c. fejezet

4. A hunok mongoloidok. Cáfolat: Attila és a hunok – kordokumentumok és a legújabb

természettudományos eredmények tükr.ben c. fejezet

5. A hunok mindössze száz éven át léteztek. Cáfolat: Attila hun birodalmának történelmi

előzményei és Eltűntek-e a hunok? c. fejezetek.

6. A hunok alacsony műveltségű, barbár nép voltak. Cáfolat: Az ősi szkíta-hun-magyar

mágusokról c. fejezet.

7. A méd mágusok árják voltak. Cáfolat: Az ősi szkíta-hun-magyar mágusokról c. fejezet.

8. Nincs királyuk. Cáfolat: Az ősi szkíta-hun-magyar mágusokról c. fejezet.

9. Nincs mezőgazdaságuk. Cáfolat: Az ősi szkíta-hun-magyar mágusokról c. fejezet.

10. A hunok kis nép. Cáfolat: A hun hadsereg és nép létszámának vizsgálata c. fejeze.

11. Katalanumnál a rómaiak győztek. Cáfolat: A katalanaumi csatáról c. fejezet.

12. Nem építenek kő-.pületeket. Cáfolat: A kőkörök eredete és az Attila hun birodalmának

történelmi előzményei c. fejezetek.

4

Alapos és k.rültekintő olvasást kívánunk!

5

Mottó:

„Látjuk, hogy az anyag mozgása által kialakult és az értelemnek híjával levő világ

állandóan fennáll; kell tehát, hogy mozgásának változhatatlan törvényei legyenek…Az

értelmes lények világa azonban koránt sincs olyan jól kormányozva, mint a fizikai világ.

Mert bár amannak is vannak törvényei, amelyek term.szetükn.l fogva változhatatlanok,

ezeket nem követi állandóan, mint a fizikai világ az övéit. Ennek az az oka, hogy az egyes

értelmes lények term.szetükn.l fogva korlátozottak, s ennek következtében alá vannak vetve a

tévedésnek; és másfelől az is term.szetükh.z tartozik, hogy tetsz.sük szerint cselekszenek.

Nem követik tehát állandóan az ős-törvényeiket, sőt még azokat sem mindig, amelyeket

maguk alkotnak maguknak.

[Az ember] mint gondolkodó lény, szüntelenül megszegi azokat a törvényeket, amelyeket

Isten állapított meg, és megváltoztatja azokat, amelyeket ő maga állapított meg. Magának

kell irányítania magát, pedig korlátolt lény, tudatlanságnak és tévedésnek alávetve, mint

minden véges elme.”

„A szellemi világ a fizikaival szemben mesterségesen eltorzítható, meghamisítható. Az ezzel

járó hátrányok katasztrofálisak. A Nagy Ellentét nem az idealizmus és materializmus, hanem

szellemi törvény és törvénytelenség, igazság és hazugság között húzódik. A szellem hírhedt

szabadsága a manipulálhatóság szabadsága. Ennek szolgálatában áll minden olyan tényező,

amely az értelem megzavarására és a gondolkodáshoz szüks.ges idő elvonására törekszik. A

visszaélés ellen csak a szellem nyújthat védelmet. A hatalmilag terjesztett misztikus

hiedelemrendszerek némelyike nyíltan hirdeti a tudás és az ember lefokozását. A mai világ

annak a bibliai tételnek alapján áll, hogy az eredendő bűn, a bűnök bűne – a tudásszerzés,

olyan bűn, amely miatt mindörökre bűnös és elátkozott az egész emberiség. Ennek

következménye a tömegek elbutítása, kirekesztése. Montesquieu törvénye szerint egy olyan

világ, amelynek nincsenek állandó, természeti törvények meghatározta szabályai,

menthetetlenül pusztulásra van ítélve. A meghasonlás törvénye óhatatlanul a pusztuláshoz

vezet. Isten törvényei a visszájára fordulnak, az embertipró hatalom terjeszkedésbe kezd.”

Montesquieu: A törvények szelleméről. Akadémiai Kiadó, 1962, 119.

6

I. Fejezet

I. A Kárpát-medence az újkőkorban és a rézkorban

1. Magyarországról indult el a vonaldíszes kerámia, a földművelés, a házépítés

Európába i.e. 5 700 k.rül

2001-ben T. Douglas Price és munkatársai tollából (Price et al., 2001) alapvető jelentőségű

munka látott napvilágot a nagytekintélyű „Antiquity” című régészeti szaklapban. Ebben a

szerzők a legújabb stroncium-izotópos (izotóp: ugyanazon kémiai elem kicsit más atomsúlyú

változata) vizsgálatokkal kimutatták, hogy a történelem előtti Európa első magasműveltsége,

a vonaldíszes kerámia kultúra a mai Magyarország terület.ről indult ki i. e. 5700 k.rül,

mégpedig nem egyszerűen a kultúra terjedt el, hanem a népesség, mégpedig kis

csoportokban kivándorolva. A Rajnához pl. i.e. 5 500 k.rül érkezett meg. A vándorlók

többsége magas tudással bíró fiatal nő. Ez a tény a korabeli Kárpát-medencei társadalom

anyajogú (idegen szóval: matriarchális) jellegére éppúgy utal, mint a kimagaslóan magas

tudás meglétére. A kimagaslóan magas tudással bíró személyeket az ős- és ókorban

mágusoknak nevezték. Ha tehát a korabeli Kárpát-medencében kimagaslóan magas tudású

nők éltek, akkor itt volt a mágusnők európai központja. A mágusok a médektől

(Hérodotosz, i.e. 440/1989, 266) illetve a szkítáktól (Dodds, 2002, 115) erednek. A nők

kiemelkedő szerepe a tudományos és vallási életben szintén a szkíta kultúra jellemzője

(Davis-Kimball, 2001, 243). K.nyvünk eredményei szerint a legújabb régészeti tények azt

mutatják, hogy a vonaldíszes kerámia kultúrája a mesterségesen szűk időkorlátok között

(pld. i.e. 800-450; Kemenczei, 2002, 67) elgondolt szkíta kultúra lényeges jegyeit hordozza.

Tekintettel arra, hogy a szkíták egyik fő központja éppen a Kárpát-medence volt, felmerül a

gondolat, hogy az itt élt nép legalábbis évezredes múltra tekinthet vissza. Ezt a gondolatot

már régebben felvetettük (Grandpierre, 1979). Ezzel összhangban, az újabb kutatások egyre

határozottabban támogatják a népek folytonosságának elméletét (Alinei, 2005).

Nem kétséges, hogy a tartózkodási hely változtatása a vonalkerámia népének jelentős

meghatározója. Megírják, hogy Európa a vonaldíszes kerámia népének köszönheti többek

között a földművelés, a házépítés, a temetkezés, a kifinomult fazekasság, a magas

színvonalú kőmegmunkálás tudományait. A stroncium-izotópokkal ugyanis a csontvázak

anyagát tudták megvizsgálni, és ezekről tudták kimutatni, hogy milyen klimatikus és

táplálkozási viszonyok között nőttek fel a kultúra tényleges hordozói, az emberek. Az egyes

tájakra, körzetekre ugyanis más és más stroncium-izotóp arány jellemző, és ennek alapján az

egyes emberek vándorlása is nyomon követhető a stroncium izotópok vizsgálata alapján. A

vonaldíszes kerámia hordozóiról Európa-szerte kiderült, hogy túlnyomó r.szük a Kárpátmedencében

született és nevelkedett, és ezeket a fizikai vizsgálattal megállapított tényeket

régészeti leletek is bőségesen alátámasztják.

A legtöbb kutató a vonaldíszes kultúrát a mai Észak-Szerbia és Magyarország terület.n

található Starcevo-Körös kultúrából származtatja. Haak és munkatársai (2005) szerint pedig

7

a Linearbandkeramik (LBK) és az Aldöldi vonaldíszes kerámia (AVK) forr.sterülete a mai

Magyarország és Szlovákia. Tekintve, hogy Szlovákia és Észak-Szerbia nem létezett a

szóban forgó korszakban, az i.e. 6. évezredben, helyesebbnek és korhűbbnek látjuk, ha a

kárpát-medencei eredet elnevezést választjuk. Érdemes megemlíteni, hogy az első európai

civilizáció templomépítő népének eredetét ugyancsak Észak-Szerbia és Magyarország, azaz

a Kárpát-medencében találták meg (lásd alább; Keys, 2005). Jónéhány kutató a vonaldíszes

kerámiát a helyi, kárpát-medencei őslakosság alkotásának tartja (Linear Pottery Culture,

2006).

Legújabban (Burger et al., 2006) huszonnégy közép-európai csontváz genetikai vizsgálata

részben mintha arra mutatna, hogy a vonaldíszes kerámia népe alig hagyott genetikai nyomot

Európa modern népességében. A mitokondriális N1a-t a 24 csontvázból 6-ban találták meg

(25%). Ez a genetikai jellemző a mai Európában a népesség százötvened részében fordul elő

(0,7%). Ez persze meglepő eredmény annak fényében, hogy a vonaldíszes kerámia kultúra

Európa kultúrájára és környezetére milyen jelentős hatást gyakorolt. Burger és munkatársai

(id. mű) véleménye szerint a vonaldíszes kerámiát magukkal vivő nők (a mitokondriumokat

a nők hordozzák) genetikai jellemzői feloldódhattak az őslakosságban. Másrészt az is

lehetséges, hogy a vonaldíszes kerámia korában Közép-Európa népének magas tudású fiatal

nőinek egy negyede maga is bevándorlóként érkezett a Kárpát-medencébe, hiszen abban a

korban régészeti tények szerint rendk.vül szoros kapcsolat állt fenn a Fekete-tenger melléki,

a kaukázusi, közép-ázsiai kultúrákkal (Govedarica, 2004).

2. A rézkori Szkítia – körárkok, kőkörök, kurgánok, fémművesség.

2.1. A körárkok a Kárpát-medencéből terjedtek szét

Az i.e. 6000-től kezdődő kárpát-medencei újkőkorban (Kalicz, Ráczky, 2002, 45) az áldozati

helyek k.rül kül.nleges formájú és funkciójú gödrök létének nyomaira bukkantak. Ezek

legtöbbször a házak közvetlen környezetében vagy azokon belül helyezkedtek el, és

ismétlődően agyaggal lezárt rétegekben faszenes, hamus égett bet.lt.sük, illetve a

kül.nleges összetételű leletek utalnak nem hétköznapi használati módjukra (id. mű). A

rézkorban (i.e. 4 800-tól) a mély áldozati aknák köré kör alaprajzú, tehát kül.nleges formájú

építményt emeltek, s ezek a kiemelkedő szentély-áldozati hely előzményeinek tekinthetjük

(id. mű). Ilyen körárkok találhatók Polgár-Csőszhalomnál is, ötszörös körárokrendszert

alkotva. A legbelső kör átmérője 70-75 méter, a legkülsőé 180-190 méter. Az üregek 7-10

méter szélesek és 3,8-4,2 méter mélyek a mai felszíntől mérve. Három cölöpsor veszi körbe

a központhoz közelebb álló 15-17,5 méter széles gyűrűt. A cölöpsor faoszlopai 30-40

centiméter széles gödrökben álltak. A körök központjában 40 méter széles köralakú terület

fekszik dombokkal a közepén, ahol 13-16 ház és egy központi szentély található. A házak

sugarasan a kör középpontja felé rendezettek. Nemrég egy hatodik belső kört is felfedeztek

(Makkay, 2001, 52; Raczky et al., 1994, Raczky, Mündliche Mitteilung; Mesterházy, 2003,

324-325).

8

A Polgár környéki leletegyüttes (ún. Polgár-Ferenci-hát) legkorábbi, a körárok-rendszer

létesítését megelőző megtelepedési időszakát a vonaldíszes kerámia kultúra legkorábbi fázisa

(Szatmár II) jellemzi, melynek egy gazdag mellékletű sírja Kr. e. 5480–5320 közötti C14-es

időintervallumot körvonalaz. A települ.s mérete 28 hektár, a központi, kultikus célokat

szolgáló körárok-rendszeré 4 hektár (Raczky, Anders, Nagy, 2005). Kilencvenhét,

hossztengelyében kelet-nyugati irányú, cölöpszerkezetes házat találtak, 88 sírt, gazdag

sírmellékletekkel, hatalmas mennyiségű, többségében díszített kerámiát (Hajdú, Nagy,

1999). Polgár újkőkori városának minden egyes háza keletre néz, emiatt önmagában is

szakrális építmény (Raczky és munkatársai, 1999), jelezve a Nap-kultusz központi szerepét

a közösség életében. A körárok-rendszeren belül igen intenzív települ.si nyomokat sikerült

megfigyelni. A feltárt területen több sírcsoportot körvonalaztunk, melyek a körárok

irányában sűrűsödtek. A települ.s e centrális részén az egymásra rakódott rétegek hasonló

folyamatra utalnak, mint ami az Alföld déli részén a késő neolitikus tellek kialakulásához

vezetett, illetve végeredményében Polgár-Csőszhalom települ.s.nek létrejöttének

előzményét is jelenti. A körárok környezetét számos „kül.n.s” régészeti momentum

jellemzi: J. Kozlowski és M. Kaczanowska megfigyelése szerint többek között az itt talált

igen nagy számú kerek gödörben gyakran fordultak elő őrlőkövek, amelyeket vörös festék

porítására használtak, majd célzatosan összetörtek. A körárok közelében igen gazdag

mellékletű sírok csoportja is napvilágot látott. Ezekben az obszidián nukleusz, spondylus és

a vörös földfesték előfordulása olyan népességet sejtet, akik e cserekapcsolatok tevékeny

bonyolítói, „haszonélvezői” voltak. A Polgár-Ferenci-háton feltárt gazdag sírok legújabb

C14 adatai Kr. e. 5320 és 5030 között szóródnak (Raczky, Anders, Nagy, 2005).

A halottról való gondoskodás a legősibb időktől kezdve a vörös színű földfesték változatos

sírbéli alkalmazásában, így a halott testrészeinek vörösre festésében nyilvánult meg.

Előfordult az is, hogy a vörös festéket kis edényben tették a sírba, például Polgárnál, de a

jelképeket alkalmazó temetkezéseknél a test alakját idéző folt jelzésére is alkalmazták (pl.

Aszód-Papi földek, Polgár-Csőszhalom) – írják Kalicz Nándor és Raczky Pál (2002, 42). ***

Polgár-Csőszhalomnál rengeteg agyag napkorongot is találtak (Kalicz, Raczky, 2002, 43),

ami ismét a Nap-kultuszra enged következtetni. Pusztaszikszónál és Szarvas közelében is

köralaprajzú építményekre, szentélyekre bukkantak a régészek. Minden jel szerint a Polgár-

Csőszhalom egy világviszonylatban is kiemelkedő, ősi tudományos-vallásos központ volt.

Köralakú cölöpsorai világosan jelzik körárok-rendszerének kapcsolatát a kőkörökkel. És ha a

2 500 évvel később .pült, jóval kisebb Stonehenge világhírű építmény, érdemes

meggondolni, nem lenne-e ésszerű a nála jóval nagyobb jelentőségű Polgár-Csőszhalmi

vallási központ helyreállítása. Polgár-Csőszhalom jelentőségét az is mutatja, hogy

kisugárzása nyomán évezredeken át világszerte hasonló, facölöpsoros körárok-szentélyek és

kőkörök .pültek, Nagy-Britanniától Kínáig és Indiáig (lásd pld. Bakay, 2005, III, 303).

A kőkörök is gyakran koncentrikus körárok-rendszert alkotnak (lásd Kalicz, Raczky, 2002,

42). A körárok-rendszerekben található köralakú cölöpsorok mellett ez is mutatja a körárokrendszerek

és a kőkörök rendk.vül szoros kapcsolatát.

9

Zalai-Gaál István, az MTA Régészeti Intézetének munkatársa az 1990-ben az Archeológiai

Értesítőben megjelent „A neolitikus körárokrendszerek kutatása a Dél-Dunántúlon” című

tanulmányában megjegyzi, hogy „A közép-európai vonaldíszes kerámia utódkultúráinak

elterjedési területein szinte mindenhol nagyobb számban találtak árokrendszereket,

körárkokat légifotózással”. Makkay János (2001) könyvében hatvan körárokrendszer, kőkör

légi felvételeit vagy régészeti feltárások során talált építmények rajzait mutatja be a Kárpátmedencében

és környékén. Kimutatja azt is, hogy a vonaldíszes kerámia kultúra, a Lengyel

kultúra és a kőkörök kapcsolata szoros.

A kőkörök a Kárpát-medencéből terjedtek szét

2005 júniusában bejárta a világsajtót a hír, hogy 7000 éves civilizáció nyomait találták meg a

mai Ausztria, Szlovákia, Csehország, és Kelet-Németország terület.n, egy templomépítő

népét, akik óriás, 150 méter átmérőjű, kör alakú cölöpökkel csillagászati megfigyelésekre is

alkalmas, a kőkörökre emlékeztető templomokat építettek. Ez a templomépítő nép már 300

embernek óriás, Stonehenge-hez hasonló építményeket emelt. Ebben a könyvben (lásd a

Kőkörök eredete c. fejezetet) kimutatjuk, hogy a kőköröket Angliától a Kárpát-medencéig,

és tovább, az egész ókori Szkítia terület.n, az Eurázsiai síkságon, és tovább, Kínában és

Indiában – a szkíták-hunok-magyarok építették. A „The Independent” két cikkében azt is

megírta, hogy ez az európai civilizációt megteremtő nép a Kárpát-medencéből (a mai

„Észak-Szerbia és Magyarország terület.ről”) indult ki i.e. 4800 k.rül (Keys, 2005; Milmo,

2005). Ezek a cikkek megírják, hogy „ez a régészeti felfedezés átírja a történelmet”.

A kőköröket világszerte a szkíták építették

Már az is kíváncsiságra ad okot, hogy a nyugat-európai kőkörök építőit mindmáig nem

tudták azonosítani. Általános a vélemény, hogy a Bell Beaker nép jöhet elsősorban szóba, de

ennek a népnek a kilétét nem tudták megfejteni. Mielőtt erre sort ker.tünk, érdemes

figyelembe venni, hogy léteznek olyan kőkörök a világon, amelyekről mindenki tudja, kik

építették. Annál is inkább, mert ha egy helyen tudtak ilyen rendk.vüli, máig meg nem fejtett

módon .pült kőkört építeni, akkor kézenfekvő feltenni, hogy máshol is ez a nép építette a

kőköröket. Ilyen biztosan ismert kőkör például a közép-ázsiai minuszinszki medencében

található Salbik nevű Nap-templom, amely az i.e. 5. században .pült (1. ábra). Ha világszerte

a szkíták építették a kőköröket, akkor évezredekkel a nekik megállapított korszakon, az i.e.

800-i.e. 450-ig terjedő évszázadokon k.vül is kellett l.tezniük. Ezt a kérdést is rögtön

közelebbről megvizsgáljuk. Addig is vegyük figyelembe, hogy a világnak azon a részén,

ahol az utóbbi évszázadokban egyre nagyobb mértékű nyugati történelemhamisítás még

kevésbé pusztított, sokk jelét találni annak, hogy a kőköröket világszerte a szkítákhoz köti a

hagyomány.

10

Így például Chauhan (1999, 4. fejezet) megírja, hogy amikor a jezsuiták kőköröket találtak a

Kárpát-medencétől Kínáig ívelő területen, a kőköröket a körzet szkíta örökségének

bizonyítékának tekintették. India északi részén, Radzsisztánban is nyilvánvalónak tartják: a

kőkörök mindenhol a szkíta uralom tanúbizonyságai. Metcalfe báró, az indiai brit kolónia

ügyint.zője szerint „nem kell nagy találékonyság ahhoz, hogy párhuzamra, vagy egyenesen

közös ős létére k.vetkeztessünk a druida kőkörök és az indoszkíta építészet maradványai

között” (Metcalfe, 1818/1982). Az első számú jelölt a közös ősre a szkíta építészet.

Számunkra, magyarok számára kül.n.sen fontos lenne néphagyományaink, krónikáink

szerinti őseink, a szkíták magasfokú építészeti tudományának ismerete és ismertetése.

Világos: ha a hagyományaink és krónikáink szerinti őseinket, a hunokat törököknek tekintik,

és őseinket, a szkítákat indoeurópainak, miközben minket, magyarokat újabban

finnugorokként tartanak számon, akkor hagyományainkat, krónikáinkat figyelmen k.vül

hagyják. Az idegen szemléletű történetírás erőlködése nyomán a megrontott köztudatban

őseink a lehető legtávolabb kerültek tőlünk. A szkítákat alig néhány személynév alapján

igyekeznek indoeurópainak feltüntetni. Ezzel szemben figyelemre érdemes, hogy az

évszázados európai manipulációs küzdelmekből jórészt kimaradt kínai tudósok a hunok és a

szkíták kultúrájának feltűnő egyezéseire hívják fel a figyelmet. Az indiai egyetemeken pedig

egyértelműen a szkíta-hun-magyar folytonosságot tanítják.

És még valami: ha a nyugat-európai kőköröket kelták építették volna, és a kelták – szinte

kötelezően – indoeurópaiak a hivatalos történetírás szerint, akkor kézenfekvő a kérdés: miért

nem épített más indoeurópai nép kőköröket? Miért pont a keltáknak lett volna fontos, hogy a

világ nagyobb részén a szkíták által létrehozott kőkörökhöz hasonlókat építsenek? Vagy a

kőkörök mégsem a kelta, hanem a szkíta kultúra termékei? Kérdések, amelyekre ideje

választ keresni.

Módszertani észrevételek a szkíta kultúra időhatárainak megállapításáról

Az utóbbi évszázadokban a nyugati és a hivatalos magyar történetírásban általános szokássá

vált a szkíta kultúrát néhány évszázados időkorlátok közé szorítani. Ez manapság

leggyakrabban az i.e. 8.- i.e. 5. századot jelenti (Kemenczei, 2002, 67). Ennek módszertani

okai vannak. A régészet a tárgyi emlékek jellemző tulajdonságai után ítél. A technológiák

fejlődésével, új anyagok, anyag-megmunkálási eljárások, divatok felfedezésével új jellemző

tulajdonságok tűnnek fel. Ennek alapján ugyanazon nép egységes kulturális életét is fel lehet

aprózni. Például a mai Magyarországot lehetne akár a 4 GB (gigabyte)-os Flashdrive

(hordozható számítógépes memória, pendrive) népének nevezni, a néhány évvel ezelőttit a

128 kB-os pendrive-ok népének és így tovább. Valóban, a kultúrát szokták is tagolni. Nagy

vonalakban ilyen tagolás például az őskor, ókor, újkor, legújabb kor, a legújabb koron belül

még kisebb időszakokra tagolás is gyakori. Mi azonban szeretnénk kiemelni, hogy a

módszertani beidegződés nem homályosíthatja el a kül.nb.ző tárgyi jegyek, divatok mögötti

valódi kulturális folytonosságot. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a Kárpát-medence kultúrája

11

legalábbis az utóbbi ezer évben alapvető folytonosságot mutat, sőt, k.nyvünk egyik fő

kérdése, hogy meddig terjeszthető ki ez a kulturális (és népesség szerinti) alapvető

folytonosság.

A régészet szemszögéből az egyes kultúrák tárgyi jellemzőkhöz kötése kikerülhetetlen

szüks.gszerűségnek látszik. Tárgyi, anyagi jellemzőkre kell támaszkodni, ezek közös jegyei

alapján kell az egyes kultúrákat osztályozni. Kiváló és rendk.vül alapos r.g.szünk, Bakay

Kornél a szkíta-szaka kultúra legfontosabb ismertetőjegyeit így adja meg (Bakay, 2005, 42):

1.) A kurgános temetkezés, 2.) a kocsik eltemetése, 3.) nagyállattartás, 4.) viaszveszejtéses,

magas színvonalú fémművesség, 5.) a vas elsődlegessége, 6.) állatábrázoló művészet, 7.)

szarvaskultusz, 8.) Napistenhit, Nap-szentélyek, 9.) halotti maszkok, 10.) europid embertani

jelleg, 11.) vérszerződés szokása, 12.) nehézfegyverzetű lovasság, 13.) reflexíj, 14.)

nemzetközi kereskedelmi utak kiépítése és használata, 15.) kard-kultusz, 16.) szőnyegek,

textíliák sírba temetése, 17.) rituális edények: csészék, tükr.k, iv.kürt.k, üst.k.

Ebből a meghatározásból világos, hogy a szkíta kultúra ezen jellemzők mindegyike

egyszerre jellemzi. Érdemes azonban észrevenni, hogy az egyes jellemzők kül.n-kül.n

kül.nb.ző időszakokat jelölnek ki. A Napistenhit, a Napkultusz évmilliós múltra tekinthet

vissza. Az europid jelleg és az állatábrázoló művészet legalább 40-45 ezer éves (Poikalainen,

2001). A kurgános temetkezés az i.e. 5. évezredtől már kimutatható (Kurgan hypothesis,

2006). A magas színvonalú fémművesség szintén az 5. évezredtől (Kalicz, Raczky, 2002,

40), a vaskorszak viszont csak az i.e. 8. századtól indul (Kemenczei, 2002, 67). A régészet,

és így a történelem egyik alapkérdése, hogy milyen alapvető ismertetőjegyek alapján

jelölhető ki egy kultúra időhatárai. Az alapvető kérdés: mitől lesz egyetlen egységes egész

egy nép, egy kultúra? Ahogy nem kérdéses a magyarság folytonossága az utóbbi ezer év

alatt, mert ugyanaz a nép él itt, ugyanazt a nyelvet beszéli, alapvető értékei, világszemlélete,

történelemfelfogása, intézményrendszereinek folytonossága többé-kevésbé, de biztosítják az

összetartozást, az egység fennmaradását. Világos, hogy a Bakay által felsorolt jellemzők

valóban helytállók, de az is világos, hogy nem mindegyik tekinthető alapvető, az egységet

végső soron biztosító jellemzőnek. K.nyvünk egyik fő feladata, hogy megtalálja a szkíta

egység alapvető jellemzőit. Amíg ezek a jellemzők nem állnak rendelkezésre, az eddig

korszakolást nem tekinthetjük másnak, mint a szkíta népi és kulturális egység időszakát a

valódinál szűkebbnek mutató osztályozásnak. De hogy mekkora a szkíta népi és kulturális

egység valódi időtartama, azt csak az alapvető jellemzők megállapítása után leszünk képesek

felbecsülni (lásd II. fejezetünket).

A magyar krónikák (Tarih-i-.ngürüsz, Anonymus, Kézai Simon stb.) a magyarság szkíta

eredetéről számolnak be. A szkíták pedig az ókori szerzők egész sora és a történelmi elemzés

(GKE, 1996a, b, c) szerint az emberiség ősnépe. Ha a magyarok és a szkíták történelmében

nem állt be törés, akkor a két elnevezés ugyanannak a népnek két neve lévén, egyetlen átfogó

elnevezés alá vonható. Tény, hogy a magyarság krónikáiban szkíta ősei büszke folytatójának

vallja magát. Felmerül egy ilyen egységes elnevezés szüks.gess.g.nek kérdése. Úgy

12

gondoljuk ez a kérdés mindmáig tisztázatlan. Ezt jelzi a tény, hogy az iszfaháni kódex

szerint a hunok eredetüket 28 000 évre vezetik vissza. A görög történeti források

természetszerűen csak az időszámításunk előtti első évezredben beszélhetnek szkítákról,

hiszen az első görög történetírók ekkor éltek. Így pedig, ha vizsgálatunk megerősíti a szkítahun-

magyar folytonosságot, alapvető egységet, új helyzet elé kerülünk. Manapság ugyanis a

szkítákról az időszámításunk előtti évszázadokban-évezredekben, hunokról az

időszámításunk utáni évszázadokban beszélnek, és így a két elnevezés időben jól

szétválasztható. Ha viszont a hunokat nem felszíni jellemzőik, hanem alapvető

tulajdonságaik alapján akarjuk megérteni, könnyen előfordulhat, hogy évezredekre rúgó

folytonosságra bukkanunk. Ha pedig az is bebizonyosodik, hogy a hunok és magyarok

alapvető jellemzői azonosak, ebben az esetben éppúgy besz.lhetünk szkíta, mint hun vagy

magyar népről, mégpedig évezredes távlatban. Ha pedig meg akarjuk kül.nb.ztetni ennek az

alapvetően egységesnek bizonyuló, sok évezredes szkíta-hun-magyar kultúrának korszakait,

akkor őskori, ókori, középkori, vagy újkőkori, rézkori, bronzkori, vaskori stb. magyarságról

besz.lhetünk.

Néhány újabb eredmény a szkíta, illetve hun időszak tágabb időhatárairól

Az orosz régészet fő vonalában a szkíta időszak kibővül az i.e. 9. századtól az i.u. 1. századig

tartó időszakra. Ugyanakkor tény, hogy a szkíta kultúra a Don folyó és a Kaukázus közötti

(a magyar Csodaszarvas hagyományban Meótisz környéke) majkopi kultúra (kb. i.e. 3 500

– 2 500) szerves folytatásának tekinthető (Piotrovszkij, 1975; lásd még a majkopi

aranyművesség állat-motívumainak hasonlóságát; 2. ábra). Mivel a majkopi kultúra kora az

i.e. 3 évezredre tehető, ezzel a szkíták – akiket, mint láttuk, az ókorban a legrégibb népnek

tekintettek – léte már legalább három évezredet fog át. A kimmer és a szkíta kultúrát sok

orosz és ukrán régész újabban már i.e. 2 400-tól indítja. Lássuk, miféle régészeti emlékek

kerültek elő ukrán területen, és mit mondanak ezek a régészeti leletek a szkíta kultúra

ősiségéről!

Natalie Taranec, az ausztráliai Sydney-beli Powerhouse Museum munkatársa „Tripoljei

kultúra – Ukrajna szellemiségének bölcsője?” (2005) című tanulmányában ismerteti a

cucuteni-tripoljei kultúra történetét. A cucuteni civilizáció Erdélytől Moldváig terjed, szerves

.sszefügg.sben a Tisza körzetének Bodrogkeresztúri kultúrájával és a Duna völgyének

Lengyel községről elnevezett kultúrájával, az i.e. 4.-5. évezredben, mind a vonaldíszes

kerámia kultúrájának közvetlen utódai, a korabeli európai kultúra kiemelkedően fejlett,

meghatározó központjai. Vicentij Kvojka cseh származású régész a 19. század végén tárta fel

a kievi körzetben fekvő Tripolje falunál a hihetetlenül gazdag műemlékeket, szobrokat,

kerámiákat, eszközöket, sírokat, házakat, város-szerű települ.seket, amelyek egy folyamatos,

letelepedett, hagyományos mezőgazdasági kultúrát jeleztek. Felfedezését Kvojka a Régészek

11. Kongresszusán ismertette 1897-ben. M. Videiko, az ukrajnai Nemzeti Tudományos

Akadémia egyik vezető régésze megállapította, hogy a szén-izotópos vizsgálatok az ide

tartozó több mint 1 200 települ.s korát az i.e. 4 200-2 750 közötti időszakra teszik. Taranec

13

hozzáteszi: a trypilliai civilizáció i.e. 2 400 k.rül nem tűnt el, csak átalakult: felolvadt olyan

közösségekben, mint az akkori kimmereké és szkítáké (3. ábra: a tripoljei kultúra

népművészeti motívumai a magyar népművészetre emlékeztetnek).

Ha pedig a szkíta kultúra a cucuteni-tripoljei (erdélyi-etelközi) kultúra szerves folytatása,

amely pedig a szintén kőköröket építő ősi kultúra, a Kárpát-medencei vonaldíszes kerámia

kultúrájának szerves folytatása, akkor bezárult a kör: a szkíta kultúra régészetileg legalább

i.e. 4 800-ig, a Kárpát-medencei körárok-rendszerek építéséig, illetve i.e. 5 700-ig, a

vonaldíszes kerámia kultúra megszület.s.ig visszavezethető, éspedig éppen a Kárpátmedencéből

kiindulóan. Ez a lépés a szkíta kultúra időszakát jelentősen kitágítja. Éppen

ezért érdemes alaposabban ellenőrizni k.vetkeztet.sünket.

Ami a hunok fennállásának időhatárait illeti, a magyar köztudatban a hunok száz évig álltak

fenn. Bóna István, a hun kérdés egyik legkiemelkedőbb szakértőjeként számon tartott alakja

szerint például: „A Volgán át Európába nyomuló hunok önálló szereplése tehát kereken egy

évszázadig tartott” (Bóna, 1993, 193. oldal). Az iráni Aveszta viszont következetesen a

„hun” nevet használja ezekben az i.e. 2. évezred elején és közepén lezajlott háborúkban

(hunuk, hunok, hyon-ok, xhyon-ok, Hunavó, Modi, 1926, 14-17). Ez a tény már önmagában

is azt mutatja, hogy a hunok nem egy évszázadig, hanem legalább két évezreden át léteztek.

Ami a kínai forrásokat illeti, a hunok régebbi neve „zsong” volt. A zsongok a ti törzzsel

együtt elfoglalták a Csou királyság fővárosát. A Csou kor (i.e. 1028-i.e. 221) végén ez az

elnevezés kikopott a divatból, és a hsziung-nu név váltotta fel (FitzGerald, 1989, 156). Sima

Qian 130 kötetes művének 110. kötete foglalkozik a hunok legkorábbi történelmével. „A

xiongnuk őse, a Xia fejedelmi család leszármazottja, Chunwei volt (úgy is értelmezhető,

hogy a xiongnu szokások nemcsak az ő idejében éltek, hanem már ezekben a korai időkben

is). Már a Yao és a Shun császárok ideje előtt is (Huang Di, Yao és Shun alkotják a három

legendás bölcset – GA) voltak shanrong (hegyi rong [más átírásban: hegyi dzsong vagy hegyi

zsong – GA]), xianyun és xunyu népek, akik az északi vadonokat lakták, és állataikat követve

vonultak egyik területről a másikra. Többnyire lovakat, teheneket és juhokat tenyésztenek”

(Sima Qian, 1997, 17). A hagyomány szerint Huang Di i.e. 2 698-2 599 között élt. Ha a

xianyun (a kínaiak a magyarban ’x’ betűvel jelzett hangot manapság ’s’-szerű hangként

ejtik) és xunyu népek Kína északi részén laktak, xiongnu-knak (hiung-nu-knak, azaz

hunoknak) hívták őket, és ezek a „hun” nevű népek lovakat és juhokat tenyésztettek, illetve a

hegyi zsong-ok a hunok korábbi neve, akkor hunoknak kellett .lniük Kína északi részén. A

hunok léte tehát legalábbis az i.e. 3. évezredig nyúlik vissza.

A királyi jogarhordozók népe

Két éve jelent meg Blagoje Govedarica, a hamburgi egyetem régész-professzornője hatalmas

monográfiája (Govedarica, 2004) „Zeptertrager – Herrscher der Steppen” címmel, 436

oldalon, 56 ábrával és 8 fényképpel. A cím magyarul: „Jogarhordozók – a puszták urai”. A

14

jogar szó jelentése: királyi kormánypálca. A Govedarica által bemutatott régészeti feltárások

arra utalnak, hogy a jogarhordozók kultúrája Erdélyből indult i.e. 5 100 k.rül, és több mint

2000 éven át állt fenn, legalábbis a bronzkorig. A zsugorított, guggoló testhelyzetben

temetkezés megegyezik a Polgár-Csőszhalomnál i.e. 4 800 k.rül talált temetkezési móddal.

Öt kulturális központ állt szoros kapcsolatban több mint háromezer éven át: a Kárpátmedence,

a Duna torkolatvidéke, Etelköz, a Volga-Kaszpi körzet és Észak-Kaukázus. A

jogarak eleinte kőből k.szültek, és csúcsukon gyakran lófej vagy más állatfej található. A

temetkezés első számú jellemzője az okkerfesték: a sírokban rendre okkerfestéket szórtak a

halottra. A vörös okkerrel befestés szokása több mint 400 000 éve jelképes szerepet tölt be

(Spineto, 2003, 26). Az okker festék kül.n.sen gyakran szerepel a halottakon, amiből arra

k.vetkeztethetünk, hogy az okkerre jellemző barnás, vörösessárga festék a halott lelkének

továbbélésére irányuló szándékot jelezte. Az ukrajnai Szevero-Novgorod közelében talált

mamutcsontot is vörös okkerrel festették meg több mint 30 000 éve (Spineto, id. mű, 26). A

vörös okkerfesték temetkezéssel való szoros kapcsolata a lélek túlélésének ősi, rendk.vül

mély múltba vezető hitét jelzi. Ennek jelentőségét pedig akkor tudjuk igazán felmérni, ha

figyelembe vesszük, hogy az ókori Görögországban a lélek halhatatlanságának eszméje

„idegen vércseppnek”, az ókori szkíta „samanizmusból” (helyesebben, korhű kifejezéssel:

mágikus felfogásból) eredő eszmének számított a görög kultúrában (Rohde „Psyche” c.

könyvéből idézi Dodds, 2002, 120). A jogarhordozás – ahogy Govedarica monográfiájának

címe is jelzi – uralkodói mivoltot jelez. Így egy olyan kultúra nyomára jutunk, amelynek

feltűnő jellegzetessége, hogy társadalma egy rétegének uralkodói jelvénye volt.

1. összefoglalás.

Tekintsük át röviden, milyen szkíta jellegzetességeket találtunk eddig:

– a nők kiemelkedő szerepe (az anyajogú társadalomtól, a beláthatatlan őskortól)

– a vörös festék alkalmazását a temetkezésnél, mint a lélek halhatatlansága eszméjének

megnyilvánulását (i.e. 400 000 előtt már létezett)

– mágusnők és mágusok adják át a tudást Európa népeinek (>i.e. 5 700-tól)

– a jogarhordozók népének elsőrangú jellemzője a vörös okkerfesték alkalmazása a

temetkezésben (i.e. 5 100-tól)

– a vonaldíszes kerámia, a jogarhordozók népe kultúrájának kárpát-medencei eredete a

szkíták kárpát-medencei központjával és a népek folytonosságának tételével együtt

feltételesen, de érvet ad a szkíták és a vonaldíszesek folytonosságához

– a cucuteni-tripoljei kultúra és a szkíta kultúra folytonossága (i.e. 5 500 – i.e. 2 400)

– a majkopi és a szkíta kultúra folytonossága (i.e. 3 000 – i. e. 800)

Stonehenge Íjász Királya

A legutóbbi években cáfolhatatlan régészeti tények sokasága utal arra, hogy a 110 méter

átmérőjű Stonehenge építésében, tervezésében legalább egy szkíta-hun-magyar származású

íjász, nagytudású mágus jelentős szerepet játszhatott. Több szakaszban .pült, először

szarvasagancsokból, majd, évszázadokkal később, facölöpökből. A régészek szerint a ma is

15

látható hatalmas kőoszlopokat az i.e. 2 500 – 2 000 közötti időszakban állították fel. Ebben

az időszakban járt ott az Íjász Király, akinek sírját nemrég tárták fel.

2002-ben öt kilométerre Stonehenge-től, Amesbury mellett rendk.vüli régészeti leletre

bukkantak. A Wessex Archeology (http://www.wessexarch.co.uk/ faq.html#whatis) Nagy-

Britannia egyik legnagyobb régészeti központja. Honlapjukon

(http://www.wessexarch.co.uk/projects/amesbury/archer.html) alapos tájékoztatás található a

sajtószerte Amesbury Íjász, Íjász Király, Stonehenge Királya (Amesbury Archer, Archer

King, King of Stonehenge) nevet kapott híres lelet feltárásáról. A feltárt sírban csupa

rendk.vüli tárgyra bukkantak. Amíg a korabeli Európa sírjaiban 5 tárgy, k.ztük egy arany

tárgy tulajdonosa már gazdagnak számított (Knight, 2003), addig Stonehenge Íjász

Királyának sírjában mintegy 100 tárgyat találtak, k.ztük arany fülbeval.kat. A sír az egész

korabeli körzet kiemelkedően leggazdagabb sírja – több, mint tízszer annyi tárgyat

tartalmaz, mint az utána következő leggazdagabb ismert sír a körzet egész korai

bronzkorában (i.e. 2 400- 1 500). Az Íjász Király i.e. 2 300 k.rül élt, vagyis Stonehenge

harmadik szakaszának .pül.se idején, és így az angol tudósok feltételezik, hogy az ő magas

szintű tudásával függ össze a Stonehenge .pül.s.ben megtestesülő magas szintű csillagászati

és vallási tudás (5. ábra: Stonehenge).

Az Íjász Király fogazatának, csontvázának és tárgyainak (két arany fülbeval. vagy hajcsat,

három réz kés, 15 db finoman megmunkált kovakő nyílhegy, homokkő alkarvédők és

fazekak) izotópos elemzése váratlan eredményekre vezetett. Az oxigén izotópjainak

elemzése a fogzománc tulajdonosának származási helyére enged következtetni. A fogzománc

kémiai jegyzőkönyv a kutatók szemében, feljegyzi a gyermekkortól kezdve a klímát, a

geológiai viszonyokat. Minden egyes fog ablakot nyit a fogzománc képződési ideje alatti

viszonyok feltérképezéséhez. Majdnem minden oxigén, ami be.pül a csontozatba és a

fogazatba, az ivóvízből származik, és majdnem minden víz, amit megittak, esőből vagy

hóból adódott. Az oxigén három izotópjának (eltérő atomsúlyú változatának) aránya függ a

lakóhely vízparttól mért távolságától, tengerszint feletti magasságától, és a földrajzi

szélességtől. Meleg klímában magasabb az oxigén 18-as izotópjának aránya. A fogban talált

oxigén izotópok arányait összehasonlíthatjuk a kül.nb.ző körzetek ivóvizeinek arányaival,

és ennek alapján meghatározható, hol élt a fog tulajdonosa fogzománcának képződése idején.

A vizsgálatok szerint az Íjász Király nem a későbbi Angliában, hanem Közép-Európában élte

le fiatal éveit, mégpedig egy a mai brit éghajlatnál hidegebb körzetben – valószínűleg

Ausztria, vagy Svájc, Dél-Németország körzetében. Úgy vélik, a réz kések egyike a mai

Spanyolország, másika a mai Franciaország körzetéből származik. Érdemes megjegyezni,

hogy a kortárs és korábbi Kárpát-medencei kultúrákban (pl. Hódmezővásárhely környékén)

a férfiak sírjába rézkést tettek. Ha tehát az Íjász Király Közép-Európából jött, feltehető,

hogy ennek arról a tájáról érkezett, ahol a rézkés férfiak mellé temetése szokásban volt,

vagyis nem az Alpokból, hanem a Kárpát-medencéből. Az arany tárgyak egész Britannia

terület.n a legkorábbi arany tárgyak.

16

Ha egyszer Közép-Európára utalnak az izotópos vizsgálatok, n.zzük meg, mi volt a korabeli

Közép-Európa kulturális állapota! Amíg Európában az újkőkor i.e. 9000-től i.e. 1 800-ig

tartott, a bronzkor pedig i.e. 1 800-tól i.e. 500-ig

(http://www.beloit.edu/~museum/logan/paleoexhibit/menueurope.htm), és Nagy-Britanniába

a bronzkort az Íjász Király népe vitte be i.e. 2 300 k.rül, addig Kárpát-medencében az

újkőkor i.e. 10 000-től csak i.e. 4 500-ig tartott, és erre itthon a rézkor következett az i.e. 5.

évezredben (Kalicz, Ráczky, 2002, 34)! Eszerint itthon a bronzkor mintegy ezer évvel

korábban kezdődött, mint máshol, i.e. 2 800-tól i.e. 800-ig tartott. Persze hozzá kell tenni,

hogy réz, arany és ezüst tárgyak szórványosan már korábban felbukkannak Európa-szerte,

éppen a Kárpát-medencéből kirajzó magas kultúrájú kis csoportok révén. A Kárpát-medence

rézkorában, az i.e. 5.-4. évezredben robbanásszerű gyorsasággal és nagy mennyiségben

jelennek meg a nagy réztárgyak (Kalicz, Ráczky, id. mű, 40). Ekkor jelennek meg az első

nagy réz- és aranykincsek (Szeged-Szillér, Tiszaszőlős, Hencida) és az átlagtól eltérő, igen

gazdag mellékletű sírok is (Jászladány, Tiszavalk, Magyarhomorog) – írják Kalicz és Ráczky

(id. mű, 40-41). Ha tehát az izotópos vizsgálatok eredményét .sszevetjük a régészetikulturális

tényekkel, szem előtt tartva Stonehenge Királyának rendk.vüli gazdagságát, úgy

tűnik, még egy lépéssel pontosíthatunk: az Íjász Király minden bizonnyal a Kárpátmedencéből,

illetve a Kárpát-medencei kultúrkör közvetlen környékéről származhat.

Vegyünk most mindehhez még egy fontos, eddig meglepő módon nem mérlegelt tényt: a

tényt, hogy Stonehenge Királya íjász volt. Igaz, maga az íj elkorhadt az évezredek alatt, de a

homokkőből k.szült karvédő, ami védte az íjász karját az íj visszacsapódásától,

egyértelműen azt jelzi, hogy nagyerejű, messzehordó, visszacsapó íjat használt, vagyis

reflexíjat. Köthető-e a reflexíj valamely néphez? Az első reflexíj ábrázolások, úgy tűnik, az

i.e. 2. évezredből, a hikszoszok (ismeretlen eredetű lovasnép) korából maradtak fenn

Egyiptomban. A lovasnépek eredete pedig – meg kell állapítani – a hun-magyarokhoz vezet

el bennünket. Mario Alinei (http://en.wikipedia.org/wiki/Mario_Alinei), az utrechti egyetem

nyelvészet professzora, az UNESCO “Európa Nyelvészeti Atlasza” volt elnöke, a Quaderni

di semantica review nyelvészeti folyóirat alapítója és főszerkesztője nemrég magyarul is

megjelent könyvében (Ősi Kapocs, 2005, 458), azt írja: „a lovaglás tudománya a puszták

térségében a rézkorszak elején született, a még egyesült uráli nyelvek lovas szókincse ekkor

alakult ki.” Újabban a ló háziasításának kezdetét még korábbra, az i.e. 8.-5. évezredre teszik

(Domestication_of_the_horse, 2006). Ha tehát 1.) a szkíta-hunokhoz fűződik a lovaglás

tudományának feltalálása, és 2.) a lovas kultúrához a visszacsapó íj feltalálása, akkor 3.)

szüks.gk.ppen a szkíta-hunok találták fel a visszacsapó íjat. Ez a k.vetkeztet.sünk

megegyezik az ismert történelmi tényekkel. A Magyar Nemzeti Múzeum honlapján (lásd az

irodalomjegyzékben) szereplő „Kelet és nyugat határán – A magyar föld népeinek története”

c. cikkből idézve: „Az eurázsiai nomád hunokat pl. a hadviselésben (pl.: reflexíj), a

hitvilágban (üst.k) és a viseletben (ékszerek) hozott újdonságaikkal jellemzik.”

Hasonlóképpen: „Hunok – gepidák – langobardok” c. cikkükben Bóna István és munkatársai

(1993) így írnak: „Az antik kortársak egységesek voltak abban, hogy a hunok katonai

sikereiket páratlan tökélyre emelt lovasíjász harcmodoruknak köszönhették. Lovuk télen17

nyáron fáradhatatlan volt, csontmerevítős reflexíjuk valóságos csodafegyvernek számított,

elől-hátul magas kápájú nyergükből előre vagy hátra fordulva sűrű, jól célzott nyílzáporral

bénították meg s zilálták szét ellenségeiket. Nem v.letlenül volt egyik hatalmi szimbólumuk

és m.lt.s.gjelv.nyük az aranylemezekkel díszített vagy bevont „aranyíj”, amely ma már

jónéhány példányban ismert hun vezetők sírjából vagy halotti áldozatából.”

Tény, hogy a visszacsapó íj (6. ábra: szkíta íjász) még a magyarok árpádi visszajövetelekor

is újdonságszámba ment Európában. K.pzelhetjük, mit jelenthetett egy ehhez hasonló

csodafegyver 3000 évvel korábban, Nagy-Britanniában! Nehezen tagadható tényként kell

.rt.keljük, hogy jelentős súlyú tárgyi bizonyítékokat találtunk Stonehenge Királya és a

Kárpát-medence korabeli népének jellemzői között. Mindez annál inkább figyelemre méltó,

mert egy sor újabb, alapvető fontosságú tény megerősíteni látszik a hun-magyarok és a

kőkörök, k.ztük Stonehenge kapcsolatát.

Ugyanakkor ne hagyjuk figyelmen k.vül, hogy a Kárpát-medencében találták meg a nyíl

legrégibb tárgyi bizonyítékát. Korábban úgy gondolták, hogy az íjat az i.e. 8. évezredtől

kezdve használták. Az istállóskői barlangban azonban i.e. 34 000 k.rül már nyílhegyeket

készítettek. Közel százhúsz, 2-4 cm hosszúságú, hasított alapú kis csonthegyekről van szó,

és innen kerültek a nyugat-európai aurignacien kultúrába a nyílhegyek mellett talált

kül.nf.le kőszerszámok pengék, kaparók (Gáboriné, 1980, 177). 35 000 éves finoman

megmunkált kova-nyílhegyet találtak a Domica barlangban, a Felvidéken is.

Figyelembe véve, hogy Stonehenge mintegy 1 500 éven át .pült, i.e. 3 100 és 1 600 között,

mégpedig alapgondolatában egyező szempontok alapján, könnyen belátható, hogy ehhez egy

legalább ezerötszáz éven át folyamatosan fennálló kultúrára van szüks.g. Ha Stonehenge

építésében a kárpát-medencei szkíta Íjász Király jelentős szerepet játszott, akkor egy, az

akkori Kárpát-medencei kultúrával azonos szellemiségű, több mint 1 500 éven át fennálló

kultúrára van szüks.g. Ha a szkíták műveltsége, amit mostanáig többnyire i.e. 800-tól i.e.

450-ig számítottak (Kemenczei, 2002, 67), visszanyúlik a majkopi kultúráig (i.e. 3 500 –

2 500), a vonaldíszes kerámiáig (i. e. 5 700 – 5 000), ahogy fentebb jeleztük, akkor több mint

5 000 évet fog át, megfelel a Stonehenge építésének hosszú időtartamából adódó

követelménynek.

Stonehenge és a harangalakú edények kultúrájának királyi népe

T. Douglas Price és munkatársai (2004) stroncium-izotópos vizsgálatokkal megerősítették

azt az utóbbi időszakban régészeti szakkörökben általános meggyőződést, hogy a Bell

Beaker kultúra népei kis csoportokban lassan, de szívósan terjesztették saját magaskultúrájukat

a korabeli Európa jóval elmaradottabb népei között. Ez az idegen szóval Bell

Beaker-nek nevezett kultúra a mai Magyarország terület.ről, a Kárpát-medencéből indult ki,

és folytatása volt a szintén innen kiindult vonaldíszes kerámia műveltségnek. Valamiért a

18

Bell Beaker kultúra elnevezés a magyar ismertetőkben is gyakran angolul került átvételre.

Pedig így nem igazán világos, miről van szó.

A „bell” szó jelentése az angolban Országh László angol-magyar nagyszótára szerint: 1.

harang, kisharang, csengő 2.) kehely, harang, tölcsér, kupola. A „beaker” jelentése: 1. serleg,

szélesszájú bögre, 2. csőröspohár. Együtt a kettőt „harang-serleg”, vagy „kehely-serleg”-nek

lehetne fordítani. Eszünkbe juthat a „kehely”-ről a Szent Kehely monda, az angol

hagyományban Szent Grál-monda, ami pedig minden bizonnyal szarmata eredetű, vagyis a

szkíta-magyar kultúrkörhöz tartozó. Valóban, a szkíta eredetmonda Herodotosznál

fennmaradt változatában (Hérodotosz, i.e. 440/1989, IV. könyv, 5. fejezet) az ivócsésze a

szkíták szent edénye. Régészeti tény, hogy a szkíta kultúrkört az ivócsészék, serlegek,

harangedények, hun üst.k évezredeken át szívósan végigkísérik Eurázsia-szerte. Bakay

Kornél a vaskori szkíta-szaka kultúra jellemzői között sorolja fel a szertartások edényeit, a

csészéket, tükr.ket, rythonokat, üst.ket (Bakay, 2005, 42). A székelyek kultikus ivópohara a

Boldogasszony képével díszített áldozati pohár (lásd: 7. ábra). Price és munkatársai (2004,

11) pedig kereken kijelentik, hogy „A Bell Beaker periódust a kül.nlegesen kialakított

kerámia-edényekről nevezték el, valószínűleg ivócsészékről”. Ha a Bell Beaker

kultúrában az ivócsésze kitüntetett, kultikus szerepet játszott, ahogy azt a régészeti tények

mutatják, akkor ennek kultikus oka kellett legyen. Kultikus oka pedig akkor lehetett, ha a

„Bell Beaker” nép a szkíták eredetmondájának ezzel a lényeges elemével rendelkezett. Ha a

szkíta kultúra más jellemzőit is megtaláljuk a Bell Beaker népnél, akkor azt kell mondjuk,

hogy a kiemelkedően magas tudású, az i. e. 3. évezredben kiemelkedő szerepet játszott Bell

Beaker nép szkíta volt. Ezzel a szkíta kultúra fennállásának időtartama jelentősen kitágul.

A „Bronze Age in Britain 2500-1000 B.C.” „Beaker people” c. honlapján a következő fontos

adatokat találjuk a harangalakú edények népéről (beaker folk): „földművelők és íjászok

voltak, kőből k.szült alkarvédőt viseltek karjuk védelmére, hogy az íj húrjának

visszacsapódásától védjék karjukat. Ők voltak az első kovácsok Angliában, az első réz-,

arany- és bronzművesek. Sajátos fazekasságuk volt, ők készítették az első szöveteket

Britanniában. Ők vezették be az alkoholos italokat Britanniába, mégpedig egyfajta mézsört.

Pásztorok voltak, hittek a túlvilági életben, csészéket és királyi kormánypálcákat

(jogarokat) tettek a halottak mellé a sírba…Kőköröket építettek.” Bölcsesség Istene ne

hagyj el! Királyi jogarokat tettek a sírokba! Hát itt egy egész népről van szó? Miféle nép

voltak ők? Talán mind királyok voltak? Királyokból álló nép? A mai fülnek ez már rendk.vül

szokatlanul hangzik. Pedig ismer királyi népet a történelem, igaz, csak egyet: a királyi

szkíták népét. És kik ittak mézsört? Bakay Kornél (Szász-Bakay, 1994, XV) megemlíti a hun

„medosz=mézsör” szót, vagyis a hunok ismerték a mézsört. Johann Dietz, a brandenburgi

csapatokkal érkezett orvos, Buda várának törökök alóli felszabadításáról írt

visszaemlékezéseiben azt írja, a katonák jó hangulatát csak a magyar újbor és a mézsör

tartotta fenn.

19

Azt már jeleztük fentebb, hogy a fémművesség, a földművelés a Kárpát-medencéből indult

ki. Ruházati ipart, fejlett textilkészítéssel gyártott ruhákat pedig már a szintén az uráli

népekhez tartozó, 28 000 éves sungír-i leletnél találtak (Pettitt, Bader, 2000). Íjász népeket

keresve szintén először a szkíta-hun magyarság jön szóba. Vessük most még egyszer össze a

serleges kultúra jellegzetességeit a szkíta kultúráéval! Bakay Kornél (2005, 42) a szkítaszaka

kultúra legfontosabb ismertetőjegyei közé vette fel a rituális edények: csészék, tükr.k,

iv.kürt.k, üst.k jelenlétét. Eddig tehát, úgy tűnik, a serleges kultúra fő ismertetőjegyei

egybeesnek a szkíta-magyar kultúra jellegzetességeivel.

McKenna (2005) Stonehenge építőiről, a Bell Beaker népről így ír: „I.e. 2500 k.rül új nép

érkezett Britanniába…valószínűleg közép-ázsiai eredetűek…az Alpokon át

érkeztek…megjelen.sük: ragyogó, hosszú köpenyt viseltek a bő ujjas ing

felett…borotválkoztak, és nehéz arany ékszerekkel díszítették magukat…Fegyverük a nagy

íj (amely földre állítva olyan nagy, mint maga az íjász)…rőzséből és vályogból zsúpfedeles,

szalmatetős, méhkaptár-alakú házakat építettek, lovakkal szántottak, szarvasra vadásztak,

disznókat, kacsát, libát és szürkemarh.t tenyésztettek. Árpát és tönkölyt

termesztettek…sokakat k.zülük harang-alakú ivócsészékkel temettek el, ezekről a régészek

őket „a harangalakú edények népének” nevezik” (a 8.-9.-10. ábrákon a Bell Beaker

kultúrához köthető arany süvegek és arany mágus-mellvért látható). Nem csoda, hogy a

nyugat-európaiaknak a mai napig olyan egzotikusan hatnak a „Bell Beaker” kultúra

jellegzetességei. Számunkra, magyarok számára azonban annál ismerősebb, és még

ismerősebb volt ezer évekkel ezelőtt a pazar, ragyogó megjelenés, a hosszú köpeny, bő ujjas

ing, az arany ékszerek, a nagy íj, a zsúpfedeles, szalmatetős rőzse- és vályogház, a ló, a

szarvasra vadászás, a szürkemarha, a tönköly, a kultikus ivócsésze.

McKenna folytatja: „Az i.e. 2. évezred vége felé a papok Közép-Európában magas arany

fejdíszt viseltek, ami úgy nézett ki, mint a klasszikus „varázsló-süveg” fém változata. Egy

ilyen darabon a Nap és a Hold Meton-ciklusának térképét tüntett.k fel, jóval azon görög

tudósok előtt, akiknek a Meton-ciklus felfedezését ma tulajdonítják. Walesben is találtak egy

kb. 30 cm magas arany süveget ugyanebből a korból. Senki sem tudja megmagyarázni,

melyik népcsoporthoz tartoztak ezek a tárgyak [a szerzők kiemelése]. A tárgyak

megmunkálása azonban túl finom ahhoz, hogy trójai eredetű lehessen, és valószínűleg a

Kaukázusban élő mágusokhoz tartoztak.”

A Kaukázus évezredeken át a szkíta fémmegmunkálás központja volt. A kaukázusi szkíta

kultúra mai hivatalos régészeti neve preszkíta „majkop kultúra” (Maicop culture) (2. ábra),

kora i.e. 3000 k.rüli. A kaukázusi aranyművesség már ekkor a későbbi, és gyakran a

legmagasabb művészi színvonalúnak minősített görög aranyművesség színvonalán állt, és a

két-háromezer évvel későbbi görög aranyművességről bebizonyosodott, hogy jórészt ennek a

szkíta aranyművességnek az átvétele.

2. összefoglalás:

20

A Stonehenge-t építő Bell Beaker nép

– a Kárpát-medencéből ered,

– mágusokból áll,

– akik királyi kormánypálcákat (jogarokat) hordoztak,

– kiemelkedően fejlett íjászok voltak,

– az ivócsésze kultusza volt a jellemzőjük,

– ők voltak az első réz-, arany- és bronzművesek,

– az első szövetek készítői,

– hittek a túlvilági életben,

– kőköröket építettek,

– ragyogó, hosszú köpenyt,

– nehéz arany ékszereket,

– arany süveget és melldíszt viseltek

– a bő ujjas ing felett,

– zsúpfedeles, szalmatetős házakat építettek,

– a férfiak sírjába rézkést tettek, ahogy a Kárpát-medencében.

Ha mindezeket a tényeket hozz.tesszük az első összefoglalásban felsoroltakhoz, azonosítani

tudjuk a Bell Beaker kultúra népét, és őket a szkíta népcsoport korai válfajának tekinthetjük.

A Bell Beaker kultúra népe szkíta volt. Ebből következik, hogy a jogarhordozók népe is

szkíta kellett legyen. De mivel ez az állítás rendk.vüli súlyú, haladjunk tovább feltáró

munkánkban.

Királyi mágus-csillagászok arany süvegei

A „The Telegraph” 2002. március 17-i számában jelent meg Paterson (2002) cikke az ősi

varázslók titokzatos arany süvegeiről. Azzal a megállapítással kezdi ismertetőjét, hogy a

varázslók valóban magas, csúcsos süveget viseltek – de nem azt a gyűrött ruhából k.szült

fajtát, amit Harry Potter szereplői, vagy Gandalf és Merlin. A szkíta csúcsos süveg a

lánglelkűség, a láng-eszűség jelképe, azért csúcsos, mert a láng és a Nap „lángjai” („helmet

structures”, sisak alakú képződmények) csúcsosak. Ezért és így tartozik össze a Naptisztelet

a tűztisztelettel, a tűztisztelet a mágikus gondolkodással, a mágikus világképpel, a magyar

világlátás legmélyebb alapjaival (*** lásd erről a hun-magyar világkép c. fejezetünket). A

„Szaka férfi az i.e. 2. évezredből” c. k.pünk (10. ábra) a Tárim-medencében, a mai

Taklamakán sivatag terület.n egykor élt, i.e. 2000-ből származó szaka (közép-ázsiai szkíta)

férfi ruházatát ábrázolja, ahogyan azt Dr. Kolkum Kamberi, a Natural History Museum of

Los Angeles County tudományos tanácsadója, a University of Pennsylvania

vendégprofesszora rekonstruálta. „Arany harcos” című k.pünk (11. és 12. ábra- arany

harcos) a Szent Pétervár-i, világhírű Ermitázs Múzeumból való, az i.e. 4. században élt szkíta

harcos arany (!) ruházatát mutatja (lásd a 13.a, b ábrát is).

Kül.n keretben:

A szkíta süveg

21

A szkíta-magyarság jellegzetes viselete a pontszerű hegyben végződő fejviselet. Nem

tudni, mikor alakult ki ez a jellegzetes fejviselet, de az ábrázolásokból úgy tűnik, hogy lángot

képvisel az ívelt, összefutó csúcsban végződő, ég felé csúcsosodó sapka. Ha így van, akkor

nem egyszerű szeszélyről, hóbortról van szó, mint manapság, hanem egy, a magyarság

alapkultúrájához tartozó képzet kifejezéséről: a láng-lelkűségről, a fejben lakozó láng-erő, az

ész, a lélektűz kinyilvánításáról. A láng jellegzetes alakja ugyanis szintén összefutó ívekben

kicsúcsosodó alakzat. .rtelmez.sünk tárgyi bizonyítéka, hogy a csúcsos fejviselet az i.e. 5.

évezredben már létezett a Kárpát-medencében, hiszen a Vinca-Tordos kultúrából fennmaradt

egy ilyen fejviseletű kőszobor (ábra: kúpos fejfedő a Kárpát-medencei Vinca kultúrából). A

csúcsos föveg eszerint több mint hétezer éves múltra tekinthet vissza, és .rtelmez.sünkben a

lánglelkű magyarság kultúrájának megnyilvánulása. Csúcsos föveget találtak az észak-kínai

Tárim-medence i.e. 2.-1. évezredéből származó világhírű múmia-síros temetőjében, europid

embertani jegyekkel bíró férfin is. Az időszámításunk előtti évezredekből származó szkíta

aranykincsen jól láthatók a jellegzetes szkíta csúcsos fejfedők (8.b ábra). Jellegzetes szkíta

csúcsos föveget viseltek a méd mágusok éppúgy, mint a szkíták, a hunok (ábra: hun hegyes

süveg), a magyar lovasok (lásd az aquileai dóm falát díszítő magyar lovasábrázolást,

Győrffy-Villám, 2004, 25), és a magyar betlehemesek, egészen a legutóbbi időkig. A

kimmerek és a hunok csúcsos süvege (14. ábra) a szkíta hegyes süvegek közé tartoznak. A

jellegzetes szkíta süveget (15. ábra) viselték az Árpád-korabeli magyarok is, amely szemmel

láthatólag hasonlít a népvándorlás-korabeli turáni férfi viseletére (16. ábra).

Kül.n keret vége

Paterson (2002) varázslóknak nevezi az arany süvegek viselőit, hiszen nem tudja, hogy

valójában szkíta mágusokról van szó. Ezen „varázslók” olyan csillagászati jelképeket

ábrázoltak az arany süvegeken, amik segítségével következtetni tudtak a Nap és a csillagok

várható pályáira. Erre a következtetésre jutottak német régészek és történészek, akik azt

állítják, megoldották a rejtélyt, amit ilyen kül.n.s, csodaszép, aranyból k.szült, kúpalakú

tárgyak sorozata jelentett, amelyek Európa-szerte bronzkorszaki lelőhelyeken kerültek elő.

Négy ilyen rendk.vüli munkaigénnyel díszített süveget találtak Svájcban, Németországban és

Franciaországban az elmúlt 167 évben. Ezek eredeti célja meghökkentően

megfejthetetlennek bizonyult évtizedeken át. Néhányan úgy vélekedtek, hogy hadi viseletről

van szó, mások szertartásos vázáknak vélték őket. A harmadik elmélet volt a legelterjedtebb:

eszerint az arany süvegek díszek voltak csupán, amiket fa-póznák tetejére helyeztek,

amelyek bronzkori kultikus helyeket vettek körbe. Most azonban a berlini Elő-és Korai

Történelem Múzeumának történészei azt állítják, hogy közel bizonyos, hogy ezeket a

rejtélyes arany süvegeket eredetileg bronzkori szentélyekben tartott szertartásokon

fejdíszként viselték. Az arany süvegek viselőit „király-papoknak” nevezték, és nekik

természetfeletti képességeket tulajdonítottak, mert képesek voltak megmondani a vetés,

ültet.s és aratás megfelelő időpontjait. „Úgy tekintették őket, mint az Idő Urait, akik számára

hozzáférhető az isteni tudás, ami képessé tette őket a jövőbe látásra” – állítja Wilfried

Menghin (2003), a Berlin Múzeum igazgatója, aki részletes vizsgálatokat végzett a Svájcban

22

talált 3 000 éves 88,5 cm magas aranysüvegen, amit 1995-ben találtak meg, és amely a

következő évben a Berlini Múzeum tulajdonába került. Menghin és munkatársai felfedezték,

hogy az aranysüvegen található 1 739 darab Nap- és félhold-jelkép egy tudományos kódot

alkot, amely majdnem teljesen pontosan a Meton-ciklushoz kapcsolódik, amit Meton görög

tudós i.e. 432-ben fedezett fel, azaz mintegy 500 évvel az aranysüveg készítése után. Ez az

értelmezés megmagyarázza, mi a kapcsolat a Hold-évek és a Nap-évek között.

„Az aranysüveg jelképei logaritmikus táblát alkotnak, amely lehetővé teszi a Nap és a Hold

mozgásának előzetes kiszámolását” – állítja Menghin. Ez pedig azt jelzi, hogy ezek a

bronzkorban élő emberek már képesek voltak hosszú időtávon csillagászati tapasztalataikat

felhalmozni és a valóságnak megfelelő elméleti modell alapján összesíteni. Ez a felfedezés

gyökeresen megváltoztatja az európai bronzkorról kialakult képet, amelyben a lakosság

túlnyomó része kezdetleges földművelésből élt, füst.s kunyhókban tengődve, csak a

legalapvetőbb eszközökkel rendelkezve. Az alacsony műveltségi szinten élő lakosság mellett

élt egy náluk sokkal magasabban fejlett műveltség, amely a Kárpát-medencéből rajzott ki,

kis csoportokban, királyi felségjelvényekkel, csodálatos ruhákban, arany fejdíszekben, olyan

fejlett tudással bírva, ami sok tekintetben meghaladta a későbbi görögök és a mai kultúra

fejlettségi színvonalát is.

Találtak egy másik arany süveget is, nem messze Schifferstadt városától, 1835-ben, amihez

állszíj csatlakozott. Ez az aranysüveg még korábbi, az i.e. 1 300-ból való, ezt is Nap- és

Hold-jelképek díszítik.

Más német régészek rámutattak, hogy az aranysüveges király-papok egész Európában

felbukkantak. Prof. Sabine Gerloff, az Erlangen-i Egyetem régésze bizonyítékokat talált arra,

hogy öt hasonló aranysüveget ástak ki tőzegbányászok Írországban a 17. és a 18. században.

Ezeket a tárgyakat akkoriban „vázák”-ként emlegették, és eltűntek. Prof. Gerloff eredményei

szerint majdnem teljesen bizonyos, hogy ezeket is bronzkori király-papok viselték. Gerloff

abban is biztos, hogy a vert aranyból k.szült bronzkori aranysüveg – az „Öntött

Aranykalap”, amit Wales-ben fedeztek fel 1831-ben – a király-papok ünnepi ruhájának része

volt.

Andrew Fitzpatrick, a Wessex Archeology munkatársa úgy foglalta össze (Fitzpatrick, 2005)

a régészek véleményét, hogy a Stonehenge kőkörének .pül.sekor (i.e. 2 300 k.rül) a

korabeli és helybeli társadalomban nem mutatkozott rétegződés. Éppen ezért az Íjászkirály és

társainak megjelenése először mutatta, hogy egyes személyek, esetleg családok – magasan

kiemelkedő szintet, nemességet képviseltek. Ez a kül.n.s nemesség szoros kapcsolatokat

ápolt Közép-Európával, a Kárpát-medencével. Az egész Európát átfogó bronzkori nemesség

a Kárpát-medencéből származott. Érdemes ebben az .sszefügg.sben megjegyezni, hogy az

aranyművesség a bronzkor folyamán kül.n.sen magas színvonalat ért el a Kárpátmedencében.

Erdélyben, a Tisza-vidéken, majd a Dunántúlon alakultak ki jelentős

aranyműves műhelyek (lásd 17. ábra; Szatmári Ildikó, 2002, 47).

23

Hasonló következtetéseket vont le már korábban Euan McKie 1977-ben „A megalitok építői

(The Megalith Builders, Oxford) c. könyvében. „A magas szintű geometriai tudás

felfedezése 2 000 évvel az ókori görögök előtt, és az ezzel párosult technikai tudás és

tervezés…ami egy Britanniában ismeretlen mértékegységeket alkalmazó rendszerre

.pül…arra a következtetésre vezet, hogy létezett egy bölcs emberekből álló osztály,

amelynek tagjai templomokat és szentélyeket terveztek saját szándékaiknak megfelelően.

Ezek a bizonyítékok azt is jelezhetik, hogy ez az osztály egy magasan képzett nemzeti

csoport volt, nem pedig szórványosan jelentkező kezdetleges sámánok csapata. Ha ez

beigazolódik, felmerül, hogy hogyan képezték ennek az osztálynak a tagjait, és erre egy

lehetséges válasz – valahol a kőkori népesség egyik fő központjában, ahol a legfinomabban

kimunkált ilyen építmények .pültek…Létezett egy rendk.vül kifinomult tudással bíró papi

osztály már az i.e. 3. évezredben”.

Királyi mágus a germán és a skandináv mitológiában

A germán mitológia panteonjában az isteneket soha nem gondolták többnek, mint

kül.nleges, magasabb szintű képességekkel rendelkező embereknek. Ezért az emberekhez

hasonlóan isteneik is halandóak, sőt a szerencse hányattatásainak is ki vannak téve

(Tonnelat, 1985, 252). A teuton mitológiában, kül.n.sen a germánok őseinél a legfőbb isten.

Az időszámításunk szerinti 2. században Tacitus a germánok szokásairól írva megállapítja,

hogy Woden kultusza minden másnál erősebb. Atilla korában, amikor az angolok és szászok

elözönlötték Nagy-Britanniát, Woden-hez fohászkodtak. Wodent tekintették királyaik

ősének. Az angolban a hét negyedik napjának neve, Wednesday, Woden nevét viseli. Woden

neve a skandinávok őseinél Odin. Kezdetben Odint hosszú köpenyű, széles karimájú kalapos

lovasnak ismerték. Woden uralkodásának legfőbb eszköze a mágikus eljárásokban állt.

Ennek jellemzője volt, hogy nemcsak a földi emberek élete iránt érdeklődött, hanem a

szélesebb világegyetem iránt is, amelyet gyakran „másvilágnak” fogtak fel. A germánok

létezett egy ősi királyi kasztja, amely elsősorban harci tevékenységgel foglalkozott. Woden

„sámánisztikus” eredetét gyakran hangsúlyozták. Ahelyett, hogy maga is részt vett volna a

harcokban, mágikusan avatkozott be a küzdelembe, pánikot keltve.

Az északi hagyományban Odinról fennmaradt, hogy szerette magát versekben kifejezni. Ő

rendelte el a társadalom alapvető törvényeit. Ő tartotta a kapcsolatot a halott harcosok

lelkével. Odin öltözéke rendk.vül figyelemre méltó: fénylő mellvértet és arany sisakot

viselt (Tonnelat, 1985, 254). Ha rápillantunk a 8.-9. ábrákra, ahol az i.e. 2. évezred királyi

mágusainak arany süvegeit és arany mellvértjét látjuk, figyelemre méltó észrevételt tehetünk.

Az i.e. 2. évezred királyi mágusainak öltözéke éppen olyan, amilyennek Odin öltözékét

leírják! Széles karimájú arany „sisak”, csak éppen nem harci sisak, hanem mágus süveg. A

mellvért pedig azért fénylő, mert aranyból k.szült. Odin mítosza kezd valóságos kereteket

kapni. Úgy tűnik, alapos érvek mutatják, hogy Odin szkíta mágus volt. Ezt alátámasztja az

24

is, hogy Szkítiából terjedt el az Indiában Aswamedha szertartás néven ismertté vált királyi

lóáldozat szertartása, és a szkíta Odin vitte el Skandináviába (Metcalfe, 1982, 32. oldal).

Gót hagyomány a hun varázslónőkről

Iordanes „Getica. A gótok eredete és tettei” (2005, 66-67) c. művében fennmaradt, hogy

amikor Filimer, a gótok királya Scythia földjére bevonult, ott varázslónőket talált. Ezeket

elnevezte haliorunnáknak. Iordanes régi hagyományra hivatkozva hozzáteszi, hogy ezektől a

haliorunnáktól származnak a hunok. Egyikőnk (Grandpierre, 1997b, 45) kimutatta, hogy

k.ts.gk.vül idegen ajkakon eltorzult névalakról van szó. Az óskandináv mondák

heliorunnáknak nevezik ezeket a hun varázslónőket. A „heliorunna” szó szóösszetételből

származik. Első szava, a „helio” f.lre.rthetetlenül a Napra, Napistenre, Hél-re, Él-re utal. A

Hél, Él világszó voltát jelzi, hogy a Napról nevezték el a „hélium” kémiai elemet, az ókori

Hellasz (Hél országa), Helena (Hél-ana), Heliopolisz (a Napisten városa), Helikon (a

Napisten hegye), Helgoland (Hél országa), heliotropizmus (a növények azon tulajdonsága,

hogy a fényforrás felé fordulnak), heliocentrikus világszemlélet (a Napot tekinti a kozmikus

rendszer középpontjának) stb. A név második fele, a „runna” (a germán „rovás” szó)

k.ts.gk.vül rovásra, azaz írástudásra utal. A heliorunnák tehát valójában Napisten-tisztelő,

írástudó hun mágusnők voltak, az aranykori Nap-vallás szent nőmágusai (Grandpierre,

1997b, 45).

Rövid összefoglalás

Az i.e. 6. évezredtől kezdve a vonaldíszes kerámia népének kis csoportjai (főként nők) vitték

szét Európába a magas szintű tudást és műveltséget. Az i.e. 3. évezred Európájában a Bell

Beaker nép kis csoportjai gondoskodtak a magas műveltség terjesztéséről. Az i.e. 2. és 1.

évezredben a királyi mágusok nyomaira bukkantunk Európa-szerte. Felbukkantak a hun

mágusnők is, vélhetően az i.e. 1., ill. i.u. 1. évezredben. Legalább ötezer éven át következetes

folytonosságban mágusnők tevékenysége emelte fel a korabeli Európa műveltségi szintjét.

Ahelyett, hogy a magasabb tudást a környező országok gyarmatosítására használták volna

fel, ahogy az az újabb évezredekben általános, fordítva, a környező népek tudásszintjének

emelésére fordították .letüket. Ők voltak a törvényalkotók, a társadalom megszervezői, a

műveltség átadói. Az i.e. 6. évezred Kárpát-medencei népessége és a hun mágusnők között

közvetlen kapcsolatot találtunk. Meg.t.l.sünk szerint ennek a kapcsolatnak, amely egész

Európa történelmét több mint ötezer éven át alapvetően meghatározta, jelentős szerepe kell

legyen a hunok világának és Atilla tetteinek megértésében.

3. összefoglalás

– a mágusok arany süvegeket és arany mellvértet viseltek

– Odin, a germán kultúra főistene arany sisakot az fénylő mellvértet viselt

– Odin valóságos személy, kül.nlegesen magas tudású halandó volt

– Odin rendelte el a társadalom törvényeit

25

– Odin szkíta mágus volt

– a gótok kapcsolatban álltak a hun mágusnőkkel

– a hun mágusnőket heliorunnáknak nevezték a gótok

– a hun mágusnők az aranykori Nap-vallás szent nőmágusai voltak.

Az ismertetett felfedezések (röviden: 1., 2. és 3. összefoglalás; kül.n táblázatban kellene

összehozni a hármat!***** A tördelőszerkesztő felé kérés!) egész eddigi vil.gk.pünk

gyökeres átértékelését teszik szüks.gess.. A régészeti feltárások eredményei ugyanis

kísértetiesen egybevágnak az ókori történészek feljegyzéseivel az ókor kimagaslóan

legmagasabb tudással bíró, kül.n tudós osztályt alkotó törzséről: a mágusokról.