Megjelent: Piac és Profit, 2002 szeptember, 75-77.

A vágtázó próféta

Grandpierre Attila a csillagászat kandidátusa, a nemrég még koncertező Vágtázó Halottkémek énekese, a László Ervin vezette Közösségi tudatosság kutatására szerveződött csoport munkatársa augusztusban Az élő világegyetem könyve címmel háromszáz oldalas tudományos értekezést adott közre. Egyik méltatója, Szilágyi Ákos, enciklopédikus műnek nevezte a könyvet. A szerzővel írása kapcsán életről, világegyetemről, halálról és Istenről beszélgettünk.

• A honlapján található, rendhagyó életrajzában, költőnek, írónak, csillagásznak, zeneszerzőnek és számos tudományos folyóirat szerkesztőségi tagjaként ismerteti magát. Melyiket tartja a legfontosabbnak, vagy mi a közös bennünk?
• Mennyire tartsam magam a válaszban a szokásos keretekhez?
• Ne tartsa.
• Az élet célját, értelmét, motorját keresem és azt a módot, hogy ezt minél többen megismerjék s meg is valósítsák.
• Ez a (küldetés)tudat mikor alakult ki Önben?
• Úgy tizenhat-tizenhét éves koromban. Emlékszem, épp befordultam az Andrássy út (akkor: Népköztársaság útja) sarkán, amikor szinte villám-szerűen csapott belém a felismerés, hogy nekem könyvet kell írnom az élet értelméről. Tudtam, éreztem akkor, hogy erre emlékezni fogok, s így is lett. Most megjelent könyvem, Az élő világegyetem könyve ennek a villámnak a jegyében született.
• Ki is pipálta a feladatot?
• Távolról sem. Hátra van egy filozófiai és társadalomfilozófiai megközelítés megvalósítása, továbbá már a könyv írása közben is jelentkezett a matematika logikai megalapozásának igénye, lehetősége, a logikai létmód evolúciós törvényeinek kidolgozása.

• Egyik méltatója prófétikus műnek nevezte a könyvét, én természettudományos költeménynek. Mennyi idő alatt írta meg?

• Mint mondtam, már kamasz korom óta rendszeresen leírtam az ilyen irányú gondolataimat, kisebb tanulmányok is megjelentek már, több mint háromszáz itt-ott, de úgy két éve éreztem, hogy eljött az idő. Szerencsére nem tudtam megegyezni a kiadóval, így a már megírt háromszáz oldal tovább érlelődött, s ebben a két évben végeztem el a legfontosabb számításokat, s jutottam ez év elején arra a gondolatra, hogy próbáljak közérthető, nem kifejezetten szakmai köröknek szóló könyvet írni. Az első rész, amely a természetes világlátást ismerteti, bármely kor, bármely kultúra, bármilyen műveltségi szintű ember számára érthető.

• Saját maga szempontjából mit kapott ettől a munkától?

• Amikor belevágtam, tudtam, ennek többnek kell lennie, mint eddigi gondolataim összegzése. És több is lett. A könyv megírása óta az élet szinte minden kérdéséhez tisztábban, mélyebben, megalapozottabban tudok fordulni. Ez a munka olyan, mint egy kristály, amin keresztül immár másként tudom szemlélni az életet. Azt, hogy az ember és a világegyetem között bensőséges viszony van, eddig is tudtam, de most ezt is más szempontból élem, érzem át.
• Általában viccekben szokás azzal a kérdéssel találkozni, hogy mi az élet értelme. Ön mire jutott?
• Az élet értelme a legnemesebb, legfölemelőbb érzések és gondolatok minél
  teljesebb átélése és érvényre juttatása, fölemelni, nemessé, széppé és
  igazzá tenni személyes és közösségi életünket.
  Az élet értelme velünk született természetünk fölfedezése, annak az életnek
  megtalálása, amire születtünk; a bennünk rejlő természeti értelem és érzés
  megvalósítása és ezzel a Természet értelméhez és érzésvilágához
  kapcsolódás, a Világegyetem értelmének felfedezése és emberi
  felvirágoztatása, éltetése és továbbvitele.
  Életünk értelme érzésvilágunk, gondolatvilágunk és tetteink összehangolása
  a Természettel. Életünk feladata a Világegyetem üzenetének megfejtése és
  érvényre juttatása.
• Röviden szólva: vissza a paradicsomba.
• Az utóbbi évezredben hozzászoktunk az anyagi világban való gondolkodáshoz. Pedig léteznek, léteztek őselvek, a görögöknél, sőt a kaldeusoknál, amelyekről a modern embernek már fogalma sincs. Ezek az őselvek végtelen egyszerű és mély magyarázatát, összefüggéseit adják a világnak, a világ működésének, életének. Ma többnyire hozzátapadunk a felszínhez, mint valami ázalékállatka és nem látjuk a világot tőle. Az élettelen anyagon kívül – mert a pusztító materialista szemlélet csak ezt veszi figyelembe – léteznek olyan alapvető valóságok, a biológiai és a pszichológiai, amelyek túlmutatnak ezen. Vagy másképp: a testen kívül a lélek és a szellem, vagy megint másképp: az anyagon túl az érzés és a gondolat. Ez a hármasság végigkíséri az emberiséget, és én a könyvemben ezeket a valóságokat, mint tudományosan is komolyan vehető végső valóságokat, bizonyítottam.
• Mintha azt mondaná, hogy egyszer már tudtunk bizonyos igazságokat, és most próbáljuk ismét feleleveníteni, újra kitalálni, megtalálni ezeket az ismereteket.
• Létezik egy ilyen tendencia, de még nem jutott a tudomány fő áramába. Ami bizonyos, egyre több emberben fejlődik ki erre a régi-új tudásra az érzékenység. Világszerte magától létrejött egy Átfogó Kultúra nevű mozgalom, amelynek lehet, hogy Ön is a tagja, csak nem tud róla, miként én is egy felkérés kapcsán értesültem erről a mozgalomról és arról, hogy az írásaim, tevékenységem alapján idetartozónak ítélnek.
• Beavatna a részletekbe?
• Paul H. Ray és Sherry Ruth Anderson The Cultural Creatives című, 2000-ben megjelent könyve három féle kultúrát, emberi ízlés-gondolkodás – és viselkedésformát ír le: a moderneket, a konzervatívokat és a kulturális kezdeményezőket.(Lásd keretes írásunkat). Azt állítja, hogy ez utóbbiak száma rohamosan növekszik, amit alátámaszt az UNESCO egyik felmérése, amelyet – bizonyos ökológiai tendenciákra felfigyelve -, már 1960-ban elvégeztek az USA-ban. Eszerint az elmúlt negyven évben kb. megtízszereződött az ún. “kulturális kezdeményezők” létszáma: 2000-ben az Amerikai Egyesült Államokban 50-60 millió volt a számuk.

Keretes

A Modernek: mindemellett jellemzőek rájuk megkülönböztető értékek és
hiedelmek. Ilyenek:
– sok pénzre szert tenni vagy sok pénzzel rendelkezni
– a célok felé vezető sikerlétrát mérhető lépésekben megmászni
– jól nézni ki, stílusosnak lenni
– a legújabb trendek és újítások terén elsőnek lenni
– a média által nyújtott szórakozási formák kedvelése.
Legnagyobb részükre jellemző:
– a test nagyon is olyan mint egy gép
– a társadalmi szervezetek is gépszerűek
– a nagy üzlet és a nagybani kormányzás uralja a helyzetet és a legjobban
tudja, mit kell tenni
– a nagyobb jobb is egyúttal
– azt lehet megtenni, ami mérhető is
– a problémamegoldás legjobb módja a dolgokat részeikre bontása
– a hatékonyság és gyorsaság elsődleges szempontok – az idő pénz
– az élet különálló szférákra bontható: munka, család, társadalmi élet,
szeretkezés, oktatás, politika, és vallás.

A hagyományosok a múltbeli értékek felé fordulnak.
– patriarchális családfelfogás
– a férfiak büszkék hazájuk katonai szolgálatára
– a szabad fegyverhasználatot lényegesnek tartják
– mindenki családhoz, közösséghez, egyházhoz tartozik
– bármely vallást vallja, az a helyes vallás
– az életvezetéshez szükséges összes ismeret megtalálható a Bibliában
– a családi és hagyományos életmódot fenn kell tartani
– a vidéki és falusi életmód több virtust jelent a városinál
– a nemi életet szabályozni kell, beleértve a pornográfiát, tizenéves
szeretkezést, és házasságon kívüli kapcsolatokat
– az abortusz bűn az élettel szemben
– az országnak többet kell tennie a virtusos viselkedés támogatásában
– az erkölcstelen viselkedés korlátozása és büntetése fontosabb mint a
civil szabadságjogok biztosítása
– a külföldiek és külföldi árucikkek nem kívánatosak.

A Kulturális Kezdeményezőket fémjelző jegyek:
Könyvek és rádió: több könyvet, magazint vesznek, többet hallgatnak rádiót,
főleg a híreket és klasszikus zenét. Ők nézik legkevésbé a tévét.

Művészet és kultúra: sokan vadul vásárolják a művészetet, kultúrát, gyakran
járnak a szabadba és vesznek részt amatőrként vagy profiként a művészetben,
kultúrában

“Egész folyamat” információ: a történet egész folyamatát akarják, a
müzli-termékek dobozától a termékleírásig és magazin-cikkekig. Elutasítják a
felszínes reklámot és termékleírást, többet szeretnének tudni arról, honnan
erednek a termékek, hogyan készültek, ki készítette őket, mi fog velük
történni felhasználás után.

Hitelesség: valódi, hiteles javakat és szolgáltatásokat akarnak. ők
vezették a fogyasztói lázadást a hibás, utánzati, eldobásra való, klisé és
puszta divatcikkek ellen.

Szelektív fogyasztás: nem impulzusaik hatására vásárolnak. Kutatnak utána,
elolvassák a címkéket, biztosítják magukat hogy azt kapják, amit akarnak.
Részt vesznek hétvégi műhelyeken, spirituális gyűléseken, személyes
növekedés gyakorlatokon, élmény vakáción, stb. Ökológiailag megalapozott,
hatékony javakat keresnek.

Puha innováció: magas tudástartalmú termékeket hoznak létre, és ebben
hatékony vélemény-formálók.

Étkezési szokások: szeretnek az étkezésről beszélni, szabadban enni,
barátokkal főzni, természetes egészségen alapuló étkeket.

Otthon stílus: használt házakat alakítanak át, hálózatos berendezés.

Holizmus: ez a közös szál. Ez lép előtérbe a természetes, manipuláció-mentes
táplálkozásban, a holisztikus egészségápolásban, a holisztikus belső
tapasztalatokban, az egész rendszer információban, a munka és játék közti
holisztikus egyensúlyban, a  fogyasztásban és a belső növekedésben.
Önmagukat egyesítőknek (szintetizálóknak) és gyógyítóknak tekintik, nemcsak
a személyes szinten, de közösségi szinten és a nemzet szintjén, egészen a
planetáris szintig. A személyes értékekben szeretnének változást elérni és
a nyilvános viselkedésben, amely az uralkodó kultúrát a modern
szétaprózódáson és a gépiességen túl viszi.

Forrás: Paul H. Ray, Sherry Ruth Anderson: The Cultural Creatives, Harmony Books, New
York, 2000.

Ezek az emberek lényegében egymástól függetlenül felismerték a feladatot – a világ válságba jutott – és egymáshoz meglehetősen hasonló válaszokat adtak rá. Nem lehet a véletlen műve, hogy ilyen tömegben egy adott helyzetre ennyire hasonló megoldások szülessenek.

• Nekem erről James Redfield Mennyei próféciája jut eszembe, amelyben szerepel a “kritikus tömeg” gondolata, vagyis, hogy egyre nő a valóságot fenntartással, kritikával fogadók száma, akik – a Ray-terminológia szerint – próbálnak kreatív választ adni a kihívásokra.

• Ez a gyenge pontja a “kritikus tömeg” elméletnek, mert azt állítja, hogy annak hatása négyzetesen terjed, vagyis ezer ember egymillióra képes hatni. Ekkor viszont már a Föld teljes népességének az átfogó kultúra alapján kéne gondolkodnia. Igaz ugyanakkor, hogy ez a fajta másként gondolkodás jelenleg nem tud nyilvánosságra, érvényre jutni. Az emberek nem tudnak egymásról, nincs fórumuk, nyilvánosságuk. S az embereket nem kérdezik meg a munkahelyükön, hogy milyen munkát szeretnél, ahogy arról sem készítenek felmérést, milyen újságot olvasnál, tv-t néznél, ha rajtad állna, milyenek legyenek. Pedig minden ember születésénél fogva jogosult arra, hogy otthon érezze magát a világban.
• Én még bízom abban, hogy a valós társadalmi szükségletek előbb-utóbb utat törnek a maguk számára.
• Sajnos, ez nem feltétlenül van már így a modern világban. A saját példánk, a VHK is bizonyíték rá. Valódi, tömeges igény jelentkezett, jelentkezik a zenénkre, mégis, nekem kellett például Az Éden Visszahódítása-1 című CD-énket is kiadni, saját – családi – erőből, ami azután, érdekes módon, azért három hónapon át a MAHASZ TOP 40 listáján szerepelt.

• Ez a történet miről szól?

• A kultúrák ütközéséről. Arról, hogy az újnak sokkal több energiára van szüksége, hogy kikövetelje a helyét. Így van ez az ökológiai gondolkodással is.

• Lapunkban többeket – Csányi Vilmost, a nemrég elhunyt Balogh Jánost is – kérdeztük a túlélés esélyeiről, a ketyegő, ökológiai bombáról. Nem sok jóval bíztattak…

• A helyzet életbe, húsba és lélekbe vágó. Ha így megy tovább, bizonyosan katasztrófába rohanunk. Ideje, hogy az emberekben megérlelődjön a tettvágy, hogy felismerjék, cselekedni kell! A mostani társadalmi mechanizmusok iszonyú mértékben betegítik, pusztítják az embereket. A többség könnyen kishitűvé válik, azt gondolja, ami van, az legalább biztos, az működik. Ha nem változtatunk, legalább nincs felfordulás. Pedig változtatni kell, mert ami nem változik, az törvényszerűen elhal, feléli alapjait. Ilyen értelemben a valóság maga gondoskodik arról, hogy ezek a felismerések erősödjenek a világban. És persze mi magunk is tehetünk ennek érdekében. Én például zenével, könyvvel, előadással. Évek óta működik a Titokfejtő-VHK Kör is, amely az életünk egészét érintő, végső igazságokat próbálja kideríteni.
• Mi a kedvenc sora a VHK-nak írt szövegekből?

• Nem akarok igazságtalan lenni a többi sorral. A legutóbbi CD-n szerepel például ez a mondat: “minden jó öröknek született”. Vagy egy másik: “Ki vele az Istenért!”, amin azt értem, hogy belső világunknak meg kell valósulnia, annak az életnek, amire, amiért a Földre születtél. Ez a természet érző-értő törvénye, a bentről kifelé valósulás törvénye.
• Az élő világegyetemben van-e helye Istennek?

• A világegyetem öröktől volt és örökké lesz is. A világegyetemet nem teremtette senki, mert a világegyetem, mint egész, elvi létező, a fizikai hatás-elv, a biológiai élet-elv, és a szellemi elv egysége, eszme, aminek nincs kiterjedése, súlya, dimenziója, vagyis nem a szokásos módon értelmezhető. Az elv nem anyagi létező, de létezik, amit közvetve bizonyíthatunk például azzal az egyszerű fizikai jelenséggel, hogy a fény két pont között mindig a legrövidebb utat választja. Ez – kirekesztően materialista keretek között – csak úgy lehetséges, ha feltételezünk egy, a fénysebességnél gyorsabban működő hatást, ami virtuálisan feltérképezi az összes szóba jöhető lehetőséget, majd kiválasztja a legrövidebbet. Ez pedig a kizárólag anyagi világban képtelenség, tehát elvi szintről jön az irányítás. Amikor egy újszülöttre tekintünk és látjuk a tekintetét, a tisztaságot és jóságot, akkor megsejthetjük, hogy abban a világban, ahonnan jött, és ahová majd élete végén készül, a jóság, a szépség és a tisztaság uralkodik. Rajtunk múlik, életünkkel kapcsolódunk-e a Világegyetem érzésbeli és értelmi rendjéhez, továbbépítjük-e széppé és éppé a világot, vagy fordítva, életünket a süllyesztőbe irányítjuk.

Rejtő Gábor