Velünk a világ akar élni
Beszélgetés Grandpierre Attilával új könyvéről
2004. május 29. 12:10

Szilágyi Kata
A közelmúltban Életünk és a Mindenséget átható rend címmel jelent meg Grandpierre Attila csillagász, író-gondolkodó, zenész legújabb könyve, amellyel segítséget kíván nyújtani életünk értelmezésében. Az emberiség azért született a Földre, hogy a Természetet érzésvilágával, gondolataival, tetteivel továbbvigye – vallja az író, aki szerint az összhang mellé kell állnunk a mai terminátortársadalom lehúzó törekvéseivel szemben.

–Az emberiséget mindig is foglalkoztatta, mi a létezés lényege, életünk értelme. Ön nem kevesebbre vállalkozott, mint ennek a megválaszolására. Mikor fogalmazódott meg Önben, hogy erről könyvet ír?

–Tizenhét éves koromban tört rám az a tudat, hogy írnom kell az élet értelméről. Megláttam, hogy egy mélyebb és örökérvényű fénnyel ragyogó valóság létezik valóságos erővel, amit nem kaptam meg a társadalomtól, viszont rátaláltam magamtól. Rájöttem, hogy ez alapvetően fontos az életem vezetésében. Mint a legtöbb kamasz, azzal viaskodtam, ki vagyok én, hogyan tudok rájönni, miként alakítsam az életemet, és tisztában voltam azzal, hogy előnyben vagyok a többi emberrel szemben, mert Édesapámtól is sokat tanultam. Tudtam, bármilyen világba születtem volna, mindenképpen megtaláltam volna az utat magam előtt. És azt is tudtam, tartozom a többi embernek, hogy megadjam azt a segítséget, amennyit én kaptam a világtól, Édesapámtól. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy megírjam a könyvet.

– Valamennyien megfogalmazzuk magunkban az élettel kapcsolatos elképzeléseinket. Nézete szerint, mi a létezés értelme?

– Az élet lényege, hogy felfedezzük az élet kiteljesítésének útját, és a Természet oldalára álljunk. Nem egy különvált vakbélnyúlvány vagyunk a Világegyetem testén, hanem szerves és egységes részei, akik az Egészet is magunkban hordjuk. Amikor a halálunkra gondolunk, gyakran megfogalmazódik bennünk, hogy mindennek vége, mintha velünk a világ bukna el. És ebben benne van egy tapasztalat, amelyet a hasznunkra lehetne fordítani. Tudniillik, ha a világ velünk bukik el, ha meghalunk, akkor a világ velünk él, amikor még nem halunk meg, tehát életünkkel a világ akar élni. A halálfélelemből tanulhatunk, hogy életünk a világ életerejének, életakaratának javára forduljon, és ez életünk lényege. Az emberiség azért született a Földre, hogy a Természetet továbbvigye – például olyan művészettel, amely azt a világot jeleníti meg, amely nincs itt még, de el kell jönnie, mert összpontosul benne a Világegyetem szépsége, rendeltetése, az emberiség hivatása. Ezek azok a végső hajtóerők, amelyek az ember sejtjei mélyén ott lappanganak és élni akarnak.

– Eddigi zenei, írói munkásságában két eszme kapott fontos szerepet. A Világegyetem megismerése, amely élet érzékelésünket, gondolkodásunkat megváltoztatja, illetve a fogyasztói társadalom elleni lázadás. E kettőt egyesíti ebben a könyvében?

– Határozottan úgy gondolom, lényeges előrelépésről van szó. Az „Élő Világegyetem könyvé”-ben felfedeztem a világ lényegét, azaz, hogy hármas lényegű. Most azt fedeztem fel, hogy ez a hármas lényegűség egy Egészet alkot. A test, a lélek és a gondolkodás elve összhangban állnak egymással. A modern társadalomban azonban ma csak egy hang érvényesül. Egy mai vállalatot a csúcsvezetés irányít, egy vezető a totális diktatúra alapján építi ki a vállalat birodalmát. Úgy látszik, a modern társadalomban ez a demokrácia. Régen ez nem így volt, és a Kozmoszban sem így van. Egyéni szinten is az összhangot kell megtalálni. Ösztön-, érzelmi és gondolatvilágunk ma nincs összhangban egymással. A nyugati civilizáció az ösztönöket alantasnak nevezte ki. Az élet igazságát mindenki sejthetné. A szépnek és a jónak kell győznie. Ez a mesei gondolkodás mélyebb szintű gondolkodás, ezt kellene szolgálni. A nyugati civilizáció azt hangoztatja, érzésvilágunk megbízhatatlan, kétséges, el kell fojtani érzéseinket, vagyis ki kell kapcsolni belőlünk az emberit, a lelket. A mai emberiség a terminátorrá válás felé halad. Én nem szeretnék terminátorrá válni, és nem szeretném, hogy a többi emberből terminátort neveljenek a mai viselkedésterrorral. Az önállótlan iskolával, a lelketlenségre nevelő tévével és olyan munkahelyekkel, ahol szintén nincsen beleszólásunk saját munkánk alakításába.

– Valamennyien képesek vagyunk az alkotói gondolkodásra, a mélyebb szintű lét megélésre?

– Mindannyian így születtünk. Az emberiség évmilliókon keresztül természetes állapotban élt. Ez csak mostanában változott meg. Életünket úgy alakítjuk, hogy öt percet is nehéz magunkra szánni. Ennyi elég lehetne ahhoz, hogy lemossuk a külső manipuláció mocskát és visszataláljunk magunkhoz. Ettől a modern társadalom fél. A külvilág hatásai lefaragnak öntisztító képességünkből, növekszik a manipuláció fegyvertára. Ami bennünk élni szeretne, azt elfojtjuk. Ahhoz, hogy igazán éljünk, biztos alapok kellenek. Ezért írtam meg ezt a könyvet.

– Nincs még késő a változáshoz?

– Bármely pillanatban előfordulhat, hogy az egyéni kezdeményezések összeadódnak, egymásra találnak, és mindentől függetlenül kialakulhat váratlanul egy új mozgalom, vagy egy új iskola, amely segíthet a társadalmak újralkotásában. El is indult egy magától szerveződő kezdeményezés, az Átfogó Kultúra Mozgalom (Integral Culture). Vannak, akik nem dőlnek be a materializmusnak, és a régi hagyományos, falusias, vallásos gondolkodásban sem bíznak már annyian. Ezek az irányzatok nem váltak be, ezért egy harmadikra van szükség. Ezt százmilliók ismerték fel világszerte. Úgy tűnik, ez ma már a második legnépesebb kultúra a világon, amelyről Paul Ray 1996-ban írta az első könyvet.

– A könyvében megfogalmazott gondolatok a zenén keresztül még több emberhez juthatnak el. Halljuk még zenélni?

– Az érzést tekintem a legfontosabbnak a világon. Az érzés legnagyszerűbb megjelenési módja a zene, ami közvetlenül, élményszerűen jeleníti meg azt a világot, aminek el kell jönnie, ami istenigazából él. Abból a gondolatkörből, érzésvilágból, amelyből az előző zenekarom és a könyveim születtek, formálódik új zenekarom is. Úgy tervezem, a nyáron hozzáfogok az új zenekar megalapításához. Jelenleg egy olyan művön dolgozom, amely azt vizsgálja, milyen szerepet játszhat a modern fizika az élet természetének megismerésében.