Grandpierre Attila:

Életünk

és

a Mindenséget átható rend

Tartalom

1. Miért van szükségünk a Világegyetemre?

Gyermekkori vágyunk a felnőtt életre. A világ rendje, menete, romlása. Világmegváltás, világfájdalom, életszerelem. Az élet játékszabályai. Önállóságunk megtanulható titka. Magunkra találás, önismeret, világismeret, tájékozódás. Éljük mélyebb szinten az életünket! Hogyan küzdhetünk meg eredményesen a külső világgal? A modern társadalom ártalmai. Az élet tartalma, megsokszorozó ereje. Új, természetes világmozgalom. Végleges és teljes megsemmisülés-e a halál? Életünk kozmikus alkotóereje. Élet-építés. Eredeti énünk feltárása. Jövőnk védelme. A gyógyulás útja: a külső és belső világrend összhangja.

2. Történeti ismertető

A Természet minden fogalmak kulcsa. Természet és Isten. Hogyan építjük fel magunkban a kozmikus rendet és hogyan hangolódik össze ez a rend a világrenddel. A Kozmosz minden kultúra alapja. Természet-Anya. Milyen szerepet játszott és játszik a Világegyetem a mindennapjainkban, a vallásban, a tudományban, a művészetben, az erkölcsben, a jogban, az államelméletben, esztétikában, pedagógiában. Atomelmélet 3300 évvel ezelőtt – Természet-Anya. A világkép „bűvös kő” szerepe életünkben – szerepe mindennapjainkban, a vallásban, a tudományban, a művészetben, az erkölcsben, a jogban, az államelméletben, esztétikában, pedagógiában. A Természet törvénye és a világ rendje. Léteznek-e és melyek a velünk született tulajdonságok? Érvek az erkölcsi világrend léte ellen és ezek cáfolata. Az igazsághoz való jog: minden jog alapja.

3. Létezik-e világrend?

A világrend nyomai az ősi világvallásokban. Tudomány és világrend. Az anyagelv, az életelv és az értelem elve. Atomi-természeti ösztönök. Az elme leghőbb vágya. A Világegyetem egységének követelményéből adódik a világrend. A világ végső rendje: tudományos és belső rend. Az anyagelv és az értelemelv az Élet tükrei. Világrend a tapasztalatban. Érzés és test egysége. Növényi és állati szépség a kozmikus lélek bizonyítéka. Kozmikus szimpátia. A pszicho-szomatikus betegség. Egészség és világrend. A szabad akarat végleges bizonyítása. Belső világunk a Kozmosz ősformája. Az Egész felfedezése és a mágikus világrendszer. Lelki épség és világrend.

4. Mi az ember helye a Világegyetemben?

„Helyi értékünk” a Világegyetem összefüggéseinek rendszerében. Mi az ember lényege? Lélek és természet. Az emberi kozmosz: a mikrokozmosz. Belső kozmoszunk és a végtelen. A Kozmosz mibenléte. A lélek és a világlélek kapcsolata. Az érzések és gondolatok kozmikus kapcsolatáról. Érzéseink belső világunk egészével kapcsolatban állnak. A természetes érzések központi szerepe életünkben. Mikrokozmosz és makrokozmosz. Javasolt kísérletek a csillagfény hatásainak vizsgálatára. Az erkölcs fizikává alakítása. Minden létező végtelen sok tulajdonsággal bír. A Világfa, az Életfa és a Tudás Fája. Világegész és a Szent Elv. Az ember helye a Világegyetemben. Az ember helye a Világegyetemben –más felfogások felfogásunk tükrében.

5.Van-e élet a Világegyetemben?

Az élet elterjedtsége a légkörben, a föld alatt, a földmagban. Mikroorganizmusok mindenhol az egész univerzumban. Az élet a leghatékonyabb anyagátalakító folyamat a világon. Csillagközi felhők életnyomai. Az élet a leghatékonyabb anyagátalakító folyamat a világon. A biológia óriási szerepe a csillagászatban. Az élet és a Nap kapcsolata. A földi élőlények több fényt termelnek grammonként és másodpercenként, mint a Nap. Lehet-e élő szervezet a Nap? Az élet elektromágneses szervezőereje. A Nap elektromágneses szervezőereje. Keresztkérdések, példák, ellenpéldák. A fény négy természete. A napfény biológiai hatásai: javasolt kísérletek.

6. Hogyan építhetjük fel jövőnket?

Önazonosságunk helyreállítása. „Ki vagyok én?” Gondolkodásunk megalapozása. Mi irányítja viselkedésünket? Létezik-e egyetemes igazság? A filozófia alapkérdése. Egyetemes igazság a nemzetek életében. A Természet és a nemzet. A Természet rendje. Isten és a logika viszonya. A természetes művészetről. A természetes tudományról. A természetes vallásról. Az élet végső kérdései. A természetes tudomány, filozófia, művészet és vallás egyesítése. Az ember mibenlétének megoldatlan kérdése. Az ember méltósága. Emberi vágyunk a boldogságra. A boldogság hosszútávú biztosítása.Üdvözülésünk titka. A család és a szeretet képessége. Természetjog és egyetemes életigazságok. Egyetemes igazság: a társadalomra veszélyes hatásokat a társadalomnak korlátoznia kell. Honnan jöttünk, hová megyünk? Kiút a fogyasztói világ csapdájából: az Átfogó Kultúra világmozgalma. A Természet értékelése társadalmi felmérések tükrében. Hétmilliárd csillagtelep világa.

Legfontosabb fogalmak jelentése

Köszönetnyilvánítás

Névmutató

Tárgymutató

1. fejezet

Miért van szükségünk a Világegyetemre?

Mottó:

„Nem tennétek helyesen, ha az észből királyt csinálnátok magatoknak.

Arra szoktassátok inkább, hogy a szívnek és a léleknek legyen a testvére.”

Tamási Áron: Zöld Ág, 1948/2000.

„A lélek a kozmosz öröksége.”

James Hillman: Cosmology for Soul: From Universe to Cosmos, 1988.

Gyermekkori vágyunk a felnőtt életre

Amikor kisgyermekek voltunk, mindannyian szerettünk volna felnőttek lenni. Arról álmodoztunk, hogy belőlünk milyen jó mozdonyvezető, pilóta, csillagász, tanár vagy orvos lesz. Az életet szépnek képzeltük, örömtelinek, amelyben minden jó és szép cselekedetünk elismerésre talál, és sikerre vezet. Tudtuk, hogy így kell lennie, nem is lehet másképp, hiszen gyermekek voltunk, romlatlanok, s bennünk még épen és tisztán élt a lélek. Szinte mindannyian ilyen gyermeknek születtünk. Vajon hol rontották el elődeink, hogy mégis megromlott, idegenné, mohóvá vált mára a világ? Vajon miért nem tudták megvédeni lelkük és a világ épségét? És hol rontjuk el mi, nap mint nap? És ha megromlott a világ, és sok-sok ember, ez már mindig így marad? Vagy van kiút?

Világmegváltás, világfájdalom, életszerelem

Sokan kiskamaszként megfoghatatlan érzésekkel, világfájdalommal küzdöttünk. Vannak köztünk, akik már ebben a korban kiábrándultak, elfásultak, feladták, alkalmazkodni kezdtek a romlott viszonyokhoz. Vannak köztünk, akikben viszont dac ébredt, feltámadt a világmegváltás, a világjobbítás szándéka. Hány és hány kamasz határozta el, hogy élete árán is megjavítja ezt a világot! Aztán a világ mégis ment tovább – jószerivel arra, amerre addig is ment, mégha sokan késleltették is a romlást. Vannak köztünk, akikben a kamaszkor, az élet szépségének hirtelen felragyogása valóságos szerelmet ébreszt. Sokunknak nem ismeretlen a kamaszkori életszerelem csodálatos érzése, amikor anélkül vagyunk szerelmesek, hogy tudnánk, kibe. Mindezek az életreszóló érzések nemcsak egy-egy ember, de nagyobb közösségek, és végső soron az emberiség, a világ sorsának javítására irányulnak, és ezért támogatást érdemelnek, nem pedig magára hagyatottságot. Csakis ilyen nagy célok ébresztik fel és tartják életben az emberhez méltó élet eszméjét. Hiszen mi lenne az emberből, hogyan juthattunk volna el a máig? Vajon milyen mélyre süllyedt volna a világ, ha elődeink mind feladták volna, ha mind megelégedtek volna a változatlansággal, a rosszal, a méltatlannal, az igazságtalansággal, azzal is, amibe nem lehet belenyugodni? Nem kell hozzá különösebb éleselméjűség, hogy egy romlott társadalom az általa jórészt tehetetlenségre késztetett, és ebbe túlnyomórészt belenyugvó emberekkel nem lehet hosszú életű. Ha pedig életünket, puszta létünket is elődeink lelkesedésének, kitartásának, erős jellemének köszönhetjük, hogyan képzelhetjük, hogy mi megelégedhetünk a belenyugvással? És ha ez az út lefelé vezet, a romlás felé, akkor hogyan állíthatnánk életünket saját jövőnk romlásának szolgálatába? És mi lesz gyermekeinkkel? Építsünk nekik egy rosszabb világot? Nem, ez nem lehet, így az életünknek nem lehet értelme, sem igazi öröme. Valami tenni kell. De mit? Ez a mai világban életünk egyik legnagyobb kérdése.

A világ rendje, menete, romlása

Először is gondolkoznunk kell, fel kell mérnünk a világ rendjét, a világ menetét. Életünk számára a világ egyik legfontosabb tulajdonsága, mire hogyan van berendezkedve, hogyan fogadja az igazságot, hogyan viszonozza a szépet, a jót, amit adni szeretnénk neki. Az, hogy romlott a világ, azt jelenti, hogy olyan szabályok szerint működik, mint: „mondd meg az igazat, és betörik a fejed”, „vakulj világ, ne láss, szem”, „ember embernek farkasa”, „jótett helyébe jót ne várj!”, „hálátlansággal fizet a világ”. A „Magyar szólások és közmondások szótára” (2003, 803) a „világ” szóval kapcsolatos szólás, „ez a világ sora”, kapcsán így idéz: „hiába minden reform, minden forradalom, minden politikai felfordulás, a hatalmat mindig egy-egy embercsoport fogja kézben tartani, ezért a jogok és a szabadság kiterjedése, ha nem is teljesen látszólagos, erősen túlbecsült; a diktatúra elleni tiltakozás értéke is viszonylagos tehát. „Ezek” után „azok”: ez a világ sora.” A „nem erre a világra való” jelentését így szemlélteti: „Gúnyolni fogják: „gyáva, gyáva!, ordítják – , mert a rosszra való képtelenséget ezer évek óta gyávaságnak nevezik a vásott kölykök és a gonosztevők is, akik látszólag mindig többségben vannak, de legalábbis hangosabbak – Jézuska szelíden mégis tántoríthatatlan. Miért is élhetetlennek, ügyetlennek, nem erre a világra valónak mondják”. De vajon nem kellene a jó ügyért kezdeményezni is valamit? Vajon nem kellene mindent megtenni érte, felmérni, mire van szükség, hogy érvényre jusson végre? Mulasztások, bamba reménykedés, kudarcok és felkészületlenség jelzik a „jó” útját a máig. Gondoljuk meg: biztos, hogy minden kor felnőtteiből csakis a megalapozatlan múltszépítés beszélt, amikor azt mondták, hogy „az én időmben jobban, szebben viselkedtek a gyerekek”? Hiszen már Platón is erről panaszkodott, 2300 éve! Rémes belegondolni, mi lenne, ha azóta minden nemzedék felnőtteinek igaza volna. Ha igazuk volna, akkor 2300 éve romlana az ember! Lehetséges-e ez egyáltalán? De gondoljuk meg, mit mutatnak a bűnözési mutatók. Szüleinknek még nem kellett rácsos ajtóval biztosítani a lakást betörés ellen. Az ő szüleik még a kerékpárt se lakatolták le, amikor a bolt előtt hagyták – úgysem vitte el senki. Kodelka felnégyelése száz éve még egész Magyarország megdöbbenését kiváltotta. Ma már mindennap több ilyen eset történik, s az újságok csak az apróbetűs rovatban adnak hírt ezekről, s többnyire senki se mozgatja a füle botját sem – ez már nem újság, a hasonló esetek mindennaposakká váltak. Ma már „live porno show”-ra mennek a tizenéves fiatalok a diszkóba – száz éve a szerelem szentségét még köztisztelet övezte. Mi lesz velünk, ha ez így megy tovább? Hogyan fognak gyermekeink felnőni? Ki törődik ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel? Hol a társadalom önvédelme? És a kártétel, ami az emberi lelkekben történik, mekkora anyagi veszteségre vezet évente, országos szinten? Hiszen a munkaképesség-csökkenés óriási jövedelemkiesést jelent! És ha egyenként védtelenek vagyunk, meddig hagyhatjuk fajulni a helyzetet?

Az élet játékszabályai

Másodszor, fel kell mérnünk saját életünk menetét. Életünk, ha puszta sodródás, ha a külső elvárásoknak megfelelően alakul, fokozatosan egyre jobban eltávolít bennünket egykori önmagunktól, bármilyen sikeresek legyünk is a világban. Nehéz a mai világban magunkra találni. Lassan már azt sem tudjuk, kik is vagyunk, mire születtünk. Vágyunk a boldogságra, de többnyire a társadalom által szinte ránk kényszerített módokon keressük, ott, ahol az első lépésektől kezdve idegen térfélen zajlik az előttünk ismeretlen szabályokon alapuló játék. Ha elhagyjuk magunkat, olyanná lesz az életünk, mint egy játszma, amiben mi kezdők vagyunk, az ellenfél viszont profi, minden hájjal megkent gazember. Még azt se nagyon tudjuk eldönteni, milyen pályára lépjünk, mi legyen a legelső lépésünk, s eközben az ellenfél már évek-évtizedek óta a modern világ minden eszközével lép, lép és lép – és nyer. Csakhogy az élet nem feltétlenül olyan, mint egy kívülről elrendelt játszma. Ha képesek vagyunk saját magunk játékszabályokat kialakítani, ha életünket valóban önálló szabályok alapján tudjuk alakítani, kikerülhetünk az örökös vesztes helyzetéből. Ha saját játékszabályaink szerint játsszuk az életünket, mi lehetünk a nyertesek. De életünk önálló alakításához alkotó gondolkodásra, élet-alkotó gondolkodásra van szükségünk.

Önállóságunk megtanulható titka. Magunkra  találás, önismeret, világismeret, tájékozódás

*J*

Három soros ismertető

Grandpierre Attila: Életünk és a Mindenséget átható rend

A szerzõ előző sikerkönyvét – Az Élõ Világegyetem könyve – folytatja. Szinte kézikönyvszerű tanácsokat ad, hogy a mai feszített világban hogyan tarthatjuk fent kapcsolatunkat a Mindenség rendjével. 272 oldal, A5 méret, Ára: 2350,-Ft.

Ismertető:

Életünk és a Mindenséget átható rend – Grandpierre Attila új könyve

Grandpierre Attila, az ismert csillagász, író és zenész előző könyve az élő Világegyetemről széleskörű sikert aratott. Új könyve az élő Világegyetem könyvének folytatása, és egyben életünkre, életvezetésünkre történő alkalmazása. Az Élő Világegyetem Könyve után, amely hatezer példányban fogyott el, és ma is keresett, hiánycikk, az „Életünk és a Mindenséget átható rend” egészében közérthető, mindenkihez szóló, népszerű önsegítő, ismeretterjesztő könyv. A józan észhez szóló, élvezetes stílusa, kisebb mérete közkézen forgó kézikönyvvé tehetik ezt az életközeli s egyben Kozmosz-közeli művet. Mindennapi életünk kérdéseire éppúgy alapos és részletes válaszokat ad, mint életvezetésünk hosszú távú kérdéseire: mi a hosszú távú boldogság titka, hogyan érhetjük el az üdvözülést, az önmegvalósítást, milyen szerepet játszik Isten az életünkben, hogyan lehet az Isten létét közérthető alapokra helyezni, miben áll örök emberi lényegünk, mi adja emberi méltóságunkat, életünk emberi dimenzióit, hogyan építhetjük fel jövőnket, a szeretet képességéről, önazonosságunk helyreállításáról, arról, hogy „ki vagyok Én?”, gondolkodásunk megalapozásának módszeréről, a filozófia, a tudomány, a vallás és a művészet egyesítéséről, az Átfogó Kultúra világmozgalmáról, a család jelentőségéről, az élet végső kérdéseiről, honnan jöttünk és hová megyünk, és a hétmilliárd csillagtelep világáról.