Karácsony [2006 Barrus Könyvkiadó]

Miért gondolt az ember arra, hogy meg kellene ünnepelni a téli napfordulót? Mikor gondoltuk el először karácsony eszméjét, és mi lehetett az? Miért gondoltunk arra, hogy a téli napfordulót egy fa feldíszítésével lenne jó megünnepelni? Miért alkalmas a feldíszített fa az emberi lélek talán legnagyobb ünnepének szertartására? Miért éppen örökzöld fát választottak őseink erre a célra? Miért éppen fényekkel díszítették fel? És miért éppen gyümölcsökkel? Mit jelentettek ezek a fények és gyümölcsök a számukra? Mit érezhettek őseink a régi időkben karácsony megünneplésekor? Mindezekre a kérdésekre ebben a rendkívüli könyvben választ adunk.

A könyv szerzője, Grandpierre Attila, csillagász és zenész, a fizikai tudományok (csillagászat) kandidátusa, régebben a „Vágtázó Halottkémek”, ma a „Vágtázó Csodaszarvas” zenekar énekese. Csillagászként a naptevékenység eredetét, a Nap és a Világegyetem természetét kutatja. Ezek a kutatások vezettek a Világegyetem élő természetének felfedezésére. Így jött rá arra, hogy a Világfa az Élő Világegyetem jelképe, a karácsonyfa pedig a Világfa földi társa.

Ismertető:

„Miért gondolt az ember arra, hogy meg kellene ünnepelni a téli napfordulót? Mikor gondoltuk el először karácsony eszméjét, és mi lehetett az? Miért gondoltunk arra, hogy a téli napfordulót egy fa feldíszítésével lenne jó megünnepelni? Miért alkalmas a feldíszített fa az emberi lélek talán legnagyobb ünnepének szertartására? Miért éppen örökzöld fát választottak őseink erre a célra? Miért éppen fényekkel díszítették fel? És miért éppen gyümölcsökkel? Mit jelentettek ezek a fények és gyümölcsök a számukra? Mit érezhettek őseink a régi időkben karácsony megünneplésekor? Mindezekre a kérdésekre ebben a rendkívüli könyvben választ adunk.

Válaszaink izgalmas területekre vezetnek, amelyek mindannyiunk gyermeki énjének csodálatos birodalmaihoz tartoznak. Ha belegondolunk, a növény valóságos csoda, mert saját lehetőségeivel szinte végtelenül értelmesen képes élni, az emberi értelem szintjét messze meghaladó mértékben. Például: a növény tudja, mikor mit kell tennie, és ez az embernek nincs eleve megadatva. Az ősi ember ezért felnézett a növényekre, és igyekezett tanulni tőlük. Ez a sajátos viszony az alapja a Világfa eszméje megszületésének éppúgy, mint az őskorban általános fatiszteletnek. A Világfa eszméje központi szerepet játszik az emberiség őstudásában, ősvallásában, mitológiájában, egész gondolkodásában. Ezért került be a Világfa eszmevilága anépmesékbe. A Világfa eszméjének feltárására gyermekkorunk meséi nagyon jó kalauznak bizonyulnak, főleg ha megtaláljuk a megfelelő összefüggéseket, amikre könyvünk bőséges példákat nyújt. Megmutatjuk, hogyan kerülnek elő az ősi Világfa-tiszteletből az aranyalmák, hol van a valóságban Tündér Ilona palotája, hogyan jutott el a sárkány eszméjéig a régi ember, mi a valóságban a kacsalábon forgó kastély, miért forog kacsalábon, és milyen szerepet játszottak a mágusok lélekutazásaik során szerzett tapasztalatai a csillagvilágban tett útjaikról a népmesei égigérő fa eszmerendszerének kialakításában. Az eddig ismert magyarázatokon túljutó választ adunk arra is, miért eszik parazsat a táltosló, és hogy miért fejeződik ki a táltosló parazsat evésében éppen karácsony ünnepének alapgondolata.

Karácsony nevének eredete elvezet bennünket az emberiség mesevilágába, ősmúltjának ma még gyakran nem teljesen tisztázott, de annál izgalmasabb kérdéseihez. Mostanáig úgy tudtuk, hogy karácsony szavunk szláv eredetű (kracsún-ból). Ezért még izgalmasabb megtudni, hogy a szláv nyelvészek szerint viszont kracsún szavuk nem szláv, hanem valószínűleg szarmata, vagyis szkíta eredetű. A karácsony szavunkhoz hasonló alakú földrajzi és történelmi neveket vallatóra fogva elsősorban az ókori Kherszoneszusz, a mai Kercs, a mai Irán északkeleti részén fekvő hatalmas tartomány, Koraszán és vele Kurszán magyar vezér kerülnek látókörünkbe. Kiderítjük, hogy a „koros” szótöve a magyar „kör”, „korong”, „napkorong” szó „Nap” jelentésével egyeztethető, az „an” végződés pedig az ókori közép-ázsiai „ana” országnév-képző lehet, amely pedig az ősi Anyaistennő, Boldogasszony tiszteletéből származhat. Kiderül, hogy a szarmatáktól az ószláv mitológiába került Khors isten ünnepét éppen december végén tartották, akárcsak az őskori Európa több tízezer éves múltra visszatekintő Anyaistennőjének ünnepét. Koros-an, mai alakjában karácsony szavunk így kétszeresen is karácsony ünnepéhez kapcsolódik. Karácsony szavunk ősalakja tehát Körös-Anya, ősjelentése: Nap-Anya, Nap-Világegyetem, Boldogasszony, karján a Nappal lehetett.

Könyvünkben azt is bemutatjuk, hogy a skandináv népek ősmítosza, az Edda mit mond a Világfáról, s hogyan függ ez össze a hinduk szent eposzával, a Rig Védával, a magyar táltossal és karácsony őseszméjével. Azt is olvasóink elé tárjuk, hogy a karácsonyfa lényegi elemei, a zöld növény, a gyertya és lángja, évezredek óta hogyan élnek folyamatosan a karácsonyi népszokásokban, a termőágban. Karácsony ünnepének eredetéről kiderül, hogy az ősi szakák amazonjai (tehát nők!) vitték el az ókori Babilonba, ahonnan a görögökhözKronosz ünnepeként, a rómaiakhoz szaturnáliaként terjedt el. Megtudjuk, honnan ered a karácsonyi ünnepkör jónéhány népszokása, mint a kalendálás és az eke-égetés. Ezen eszmék fénye egyre mélyebben világítja meg a Világfa és a karácsonyfa eredeti eszméjét. A karácsonyi fenyőfa eredetét nyomozva ismét legalábbis többezer éves múltig jutunk el. És még sokkal többről is szó esik ebben a könyvben: helyreállítjuk azt az egészséges világképet, ami a valóságos világra vonatkozik, amiben nem törött el minden egész, hanem mai is él.Ember voltunk nem egy alapvető vonása csakis az őskorban, más társadalmi feltételek között élő ember megismerésével tárható fel. És nemcsak gondolatokat adunk át az Olvasónak, hanem azokat a mindmáig szinte teljesen ismeretlen, megrendítően szép karácsonyi verseket, amelyek szinte érintetlen épségben hozzák közel hozzánk karácsony eszméjét, amelyeket a Végtelen lélegzetelállító, tündérszép csodái hívtak életre.”

Grandpierre Attila

A könyv szerzője, Grandpierre Attila, csillagász és zenész, a fizikai tudományok (csillagászat) kandidátusa, régebben a „Vágtázó Halottkémek”, ma a „Vágtázó Csodaszarvas” zenekar énekese. Csillagászként a naptevékenység eredetét, a Nap és a Világegyetem természetét kutatja. Ezek a kutatások vezettek a Világegyetem élő természetének felfedezésére. Így jött rá arra, hogy a Világfa az Élő Világegyetem jelképe, a karácsonyfa pedig a Világfa földi társa.

Könyvbemutató

A rendezvény időpontja: 2006. november 28, kedd, 16 óra.

Helyszíne: Írók Boltja, 1061 Budapest, Andrássy u. 45.

A kötetet bemutatja, a szerzővel beszélget: Jankovics Marcell.