December 10, hétfő, 18:00, Budapest, Két Hollós Könyvesbolt. (Bp. 1081 Kenyérmező u. 3/a. telefon: 299-0032): Az Élő Világegyetem Könyve. Az egyetlen budapesti könyvbemutató előadás.

Miért van szükségünk

az Élő Világegyetem eszméjére?

Az Élő Világegyetem eszméje természetes alapot, közösségi távlatot és hosszútávú tartást ad az embernek. Kitörési lehetőséget a beszűkült, anyagias világlátásból, amely agyonnyomja, csalódottsággal tölti el az embert. Felvillanyozó, felszabadító erőt ad, amely lehetővé teszi lelki-szellemi épségünk visszaszerzését, józan eszünk erejének meghatványozódását, és azt a jó érzést, amely a magára talált embert önti el.

A tárgyi adottságokra összpontosító, anyagias szemléletben könnyen elkerülheti az ember figyelmét a Természetet átható teremtőerő. A vallások meghatározó történelmi szerepéből tudjuk, milyen jelentős szerepe van az Istenről alkotott felfogásunknak, márpedig Isten eszméjét a Természet, a Természetet átható, felemelő teremtőerő alapján alakítottuk ki. Az utóbbi évszázadokban pedig a fizika, a tudomány játszik egyre meghatározóbb történelmi szerepet.

Az újkori tudományos-technikai forradalom óta tudjuk, milyen jelentős szerepe van a Természetről alkotott tudományos felfogásnak. Az életről és az emberről alkotott képünk alapvetően behatárolhatja gondolkodásunk hatókörét, vagy éppen kiszabadíthatja a túlságosan beszűkült szemlélet fogságából.

Mindezeket a szerepeket egyszerre játssza a Világegyetem életünk, az emberiség kultúrája és történelme irányításában. Legyen bár meglepő, de Paul Couderc kimutatta, hogy a csillagászat az ember legmagasabbrendű

adományait tartja befolyása alatt, mint az esztétika, a képzelet, az értelem, a szellemi törekvések. Nevelő hatása óriási. A tények mélyreható vizsgálata kimutatja, hogy a világmindenség elmélete, mihelyt kialakult, irányítja az új szellemi felkészültség kialakulását. A csillagászat szellemi hivatása, hogy az emberiség tanítómestere legyen a gondolkodásban (Couderc 1964, 196. o.). Az emberi elme fokozatosan válik egyre érettebbé, s fejlődése során alapvető elgondolásai, célkitűzései, sőt működésének törvényei is megváltoznak.

Ebben a fejlődésben a csillagászat szerepe döntőnek mutatkozik: a világmindenség elmélete idézi elő a szellem felszabadulását. Az emberiség szellemi szintjét és szellemiségének horderejét minden korszakban a Világmindenségről általánosan elfogadott elméletek szabták meg. „A Világmindenség igazsága vezet a szellem igazságához” – idézi Paul Couderc a Léon Brunschwicgtől származó szállóigét. A haladás a természet alapján gondolkodó észtől remélhető (Couderc 1964, 8.o.).

Mindez elkerülhetetlen, és könnyen belátható. Gondolkodásunkat alapvetően világképünk irányítja. A világkép ugyanis nem más, mint a világról szerzett tudásunk sűrített, áttekinthető, és használható formában. Ahogy a tudományos világkép határozza meg, milyen kérdések jöhetnek szóba egyáltalán, a világkép mondja meg, melyek a fontos kérdések és miért, és ezeket milyen módszerrel lehet és kell megválaszolni, úgy az emberi életben is világképünk alapján tájékozódunk, értékelünk és döntünk. Világképünk a világról és az életről alkotott felfogásunk kikristályosodott alakja. Életbevágó, és világraszóló jelentőségű az emberiség egész szellemi fejlődése számára, hogy mennyire képes lényegében teljes képet alkotni az életről és a Világegyetemről.