Megjelent: Magyar Nemzet, 2002 június 13.

Hozzunk lére agyközpontot!

Feladatunk: a nemzetté válás megerősítése

Mostanában a magyarság nagy része újra belátta, hogy részt kell vennünk közös sorsunk alakításában. Nem elég négyévente egyszer az urnákhoz járulni, és bepottyantani egy szavazólapot. Ennél életünk, jövőnk, sorsunk, utódaink sorsa sokkal fontosabb számunkra. Ha a sajtó, a nemzet agyközpontja, eredetileg hírközlésre, tájékoztatásra hivatott szerve a nemzet helyett egyre inkább szűk, sokszor jórészt ellenérdekelt érdekcsoportok akaratát szolgálja, az olyan, mint az agyrablás, amikor távvezérelt agy irányítja a testet. Előfordulhat, hogy szervezetünk egyik végtagját darazsak támadják, vagy tűz égeti, vagy késsel vágják. Ha eközben az agyközpont szórakoztató zenét vagy másról szóló híreket közvetít a többi sejtnek, nem közvetlenül a többi sejt felelős azért, ha végtagjainkat hamar elveszítjük, hanem a szervezet egésze, akkor, amikor beleegyezett az agy-cserébe, agy-beültetésbe.

Ezzel az újkeletű, alapvetően antidemokratikus, modern hatalmi renddel szemben áll a természeti világrend. Szervezetünk természeti demokráciájában minden sejt értelemszerű összefüggésben végzi munkáját, és minden sejt tevékenysége minden más sejtével összehangoltan zajlik. Nemzeti szervezetünk akkor fog egészségesen működni, ha egész-ként akar érezni, gondolkodni és cselekedni, ha mindannyiunkat beavatva mindannyiunkkal összehangolja tevékenységét, ha az egész nemzet számára lehetővé és vonzóvá teszi az együtt-cselekvést, ha létrehozza a nemzeti agyközpontot. Ha természetes, manipulálatlan belső érdeklődésünket követjük, olyan természetes közösségeket hozhatunk létre, amelyekben az életünk egészét, sorsközösségünket érintő kérdéseket megbeszélhetjük. Több szem többet lát, és több kéz többre képes. Mire képes húszmillió kéz, ha tízmillió szem egy jövőt lát, egy élni érdemes jövőt? Ma még nehéz felmérnünk, mert nemzeti életünk pártütésre alapozott, a vélemények eltérésére, eltérítésére, nem pedig összehangolására.

Közösségi életünk alapkérdéseinek megvitatására természetszerűen baráti köreink, közösségeink jönnek először szóba. Ha érdeklődésünket nem hagyjuk kialudni az életünk egészét érintő kérdések megválaszolása iránt, a közös érdeklődés alapján újabb közösségekhez kapcsolódhatunk, újabb természetes közösségeket alkothatunk. A közösségi élet minden természetes formája alkalmas arra, hogy célszerűen és értelemszerűen a lényeges kérdéseket vessük fel, és közösen is keressük a választ. Ha egy szellemi gondolat-közösségbe mi egy részt adunk be, annyi részt kapunk vissza, ahányan a közösséget alkotják – és így mindenki sokkal gazdagabb lesz, mintha egyedül maradunk. Ezért a mégoly nehéznek látszó kérdések megoldása sem lehetetlen, ha közösséget alkotva elhatározottan keressük a megoldást. Úgy gondolom, legelső feladataink közé tartoznak a következők:

1. A nemzet jelentőségének megvilágítása. A nemzeti élet a sorsszerűen egymásra utalt, átfogó, egységes kultúrájú és gazdasági életű közösséget vállaló közösségi öntevékenység. A nemzeti kultúra az élet, a Természet és a társadalom alapkérdéseit megvilágító, kifejező szellemi tevékenység. A nemzet a szellemi képességeink óriási megnövelésére, belső értékeink és jövőbe vetett reményeink megvalósítására hivatott, pótolhatatlan fontosságú együtt-cselekvés. A nemzeti gazdasági élet a nemzeti kultúra alapján születő felismerések gyakorlati megvalósítása, kivitelezése.

2. Nemzeti világnézetünk, világképünk közérthető és alkalmazható kidolgozása. A modern materializmus egyoldalúságát és egyeduralmi igényének tarthatatlanságát egy olyan átfogó világkép világíthatja meg, amely az emberi élet érzelmi és értelmi oldalának az anyagival legalábbis egyenlő jelentőségét felismeri.

3. Nemzeti múltunk megismerése. A magyar történelem teljes mélységű átvilágítása. Tárgyilagos, nem idegen-szemléletű, nem manipulált történelem-kép kidolgozása.

4. Nemzeti jelenünk megismerése. Átvilágítani a magyar társadalmat, a jogtalanságokat, az eltitkolt, de alapvetően fontos tényeket.

5. Nemzeti jövőkép kidolgozása.

6. A nemzeti köztudat megbecsülése, nemzeti életünkben központi jelentőségűvé emelése és a közjó elsődlegességének érvényesítése.

7. Nemzeti agyközpont létrehozása. Átvilágítani az országos hírközlő szervek tevékenységét és hosszútávú hatásait. Feltérképezni a nemzeti agyközpont felemelésének és vonzó hatásának módjait, új szemléleti alapokra helyezését. Kidolgozni az élet és természetközpontú tévé- és rádióműsor-készítés életképes, vonzó és sikeres módjait.

8. Létrehozni a természetes közösségek egységes nemzeti szervezetét.

Nemzetté válásunkban minden egyes ember munkájára szükségünk van. Minden embernek kell legyen mondanivalója, élete által felmutatott értéke. Minden egyes ember kitűzheti magának az elkövetkező tíz évre azt a legnagyobb közösségi feladatot, amit még meg tud valósítani.

Pártmentes, egységes nemzeti mozgalmat kell létrehoznunk. A pártokra óriási külső és belső nyomás nehezedik, és valódi tömegbázis nélkül mozgáskörük leszűkült, többnyire személyes vagy párt-érdekeik képviseletére. A nemzet jövőjét nem köthetjük pártok sorsához, négyéves ciklusokhoz: hosszútávú, módszeres, célkitűző tevékenységre van szükség. Csatlakozási feltétel: a nemzet egésze iránti elkötelezettség és feladatvállalás.

Miféle szervezet közvetíthet a természetes közösségek között? Legjobb lenne, ha ebben is az öntevékenység eszményét tartanánk szem előtt: magunk keresnénk a kapcsolatot egymással. Így fokozatosan juthatnánk el saját önszerveződésünk kiépítéséhez. Szervezeteinket kétféle elven is jó lenne összefogni: lakóhely-terület és feladat-terület szerint a szomszédos közösségek együttműködése kiemelkedően gyümölcsöző lehet.

Grandpierre Attila

csillagász