Mi fán terem az élet?

Interjú Grandpierre Atillával

Legújabb könyvét – A Selyemút őstörténete és a magyarság szerepe Eurázsiában – Milyen volt az ősi Magyarország? 12 tudomány legújabb eredményeinek alapján – tudósok tartják korszakalkotónak. Dr. Horváth Balázs, a Széchenyi István Egyetem docense így ír: „Csak ajánlani tudom minden embernek, aki az agyát még arra használja, amire való: gondolkodásra.”

• Felmerül a kérdés, nem gondolkodunk jól?

• Gondolkodásunkat, bármilyen szabadon is mozog, alapvetően a világnézeti beállítódottságunk határozza meg. Ennek alapján értelmezünk, értékelünk mindent, ennek alapján döntünk, cselekszünk. Életünk legdöntőbb kérdése, hogy megfelel-e a világnézetünk a valóságnak. A mai világban leértékelődött az élet, a materialista világnézet uralkodik, a pénz és a hatalom a meghatározó. Az élethez az embernek mindenekelőtt tudásra van szüksége, az életösztön megértésére. Az életösztön az, amely mindannyiunkat szüntelenül legjobb képességeink legteljesebb mozgósítására, testi egészségünk, érzésvilágunk és gondolatvilágunk legmagasabb szintre emelésére ösztönöz. A materialista beállítódottság eltereli a figyelmünket az életünk számára legdöntőbb kérdésről, az életösztön minél teljesebb felfogásáról. Ezzel elidegeníti az embert önmagától, és minden élőtől. Nem csoda, hogy nem gondolkodunk eléggé jól. A legfontosabb, hogy mindig az életösztönünk folyton mozgósító, felemelő ösztönzéseit tartsuk szem előtt. Ugyanaz az életösztön éltet minden embert, minden növényt, állatot, az egész Világegyetemet. Mint életszerető lények, és mint életközösségek, nemzetek, össze vagyunk kötve egymással. Erről szól a könyvem – ennek fényében értelmezem a Selyemút őstörténelmét és a népek felemelő jövőjét.

• „Ha felfedezzük életünk kozmikus gyökereit, életünk értéke megnő a szemünkben.” – írja a könyvben.

• Nem vagyunk egyedül. Bennünk él a kozmikus életösztön, az Élő Világegyetem. Egyetlen életösztön hat át minden élőlényt az egész Kozmoszban, s legmélyebb természetünkben, érző lény voltunkban összeköt bennünket. Személyes életösztönünk azonos a Világegyetem életösztönével. Mint élőlények, nem vagyunk közömbösek egymás iránt. Az élő Világegyetem nem közömbös az életünk iránt. Az életösztön egyfolytában arra ösztönöz bennünket, hogy minél teljesebben megfeleljünk a kozmikus életösztönnek. És minél teljesebben fogjuk fel és váltjuk valóra az életösztönünket, annál boldogabb és értelmesebb életet élünk. Ez az élet természetes főútja. Ha egészségesek, boldogok, értelmes lények akarunk lenni, akkor meg kell becsülnünk az életösztön nagyszerűségét, kozmikus összefüggésrendszerét, felemelő erejét.

• Ön fizikus-csillagász, zenész. Mi indította erre az útra?

• Az életösztönünk összeköt bennünket az életünk értelmével, azzal, amelyet a kozmikus értelem alkotott meg, amiért ide kerültünk erre a bolygóra. Kisgyermekkorban még közelebb állunk az életösztönünkhöz, gyakran megérezzük, mire születtünk. Ötévesen kijelentettem, hogy csillagász leszek, mert nekem a Nappal kell foglalkoznom. Elgondolkodtatott, hogy olyan távol van, és hogy mennyire örül neki az ember. Hogy lehet az, hogy ennyire boldogító erő jön a Napból? Hallottam, hogy a Nap a földi élet forrása. Hogyan képes erre? Ahogy egyre jobban belekerültem az ilyen kérdések vonzásába, újra meg újra megerősödött, hogy a Nappal, a Világegyetemmel, és legfőképpen az élettel kell foglalkoznom.

• Édesapja Grandpierre K. Endre történész, író. Hogyan kötődik a munkásságához?

• 15 éves voltam, amikor Édesapám, Kolozsvári Grandpierre Endre felhívta a figyelmem arra, hogy az ősi időkben mágikus társadalomban éltünk. A társadalom saját élettel bíró, az egyénnél magasabb szinten szerveződő életforma, amelynek törvényei, élete éppúgy átjárnak bennünket, mint egyéni életünké. A mágikus társadalom attól volt mágikus, hogy az élet javára irányult, megsokszorozta, felerősítette és virágzóvá tette az embert a Természettel összekötő alkotóerőket. Boldogító, élet-szerető varázserő él az élet, a Természet központjában, az emberi lélek legmélyén. A bennünk rejlő legszebb, legjobb élet vágyát hozta felszínre. Ez volt az Aranykor, ennek emlékét őrzi népköltészetünk, népmeséink, néphagyományaink. Nemzeti emlékezetünkben tovább él, és arra vár, hogy újra kibontakozhasson. Amikor ezt hallottam, mintha villámcsapás ért volna. Úgy éreztem, az életemnek nem is lehetne nagyszerűbb feladata. Mivel foglalkozzak, ha nem ezzel?

• Hogyan fogadják a világlátását?

• A világ lakosságának ma már legalább a 40%-a már nem materialista vagy idealista, hanem inkább természet-központú módon gondolkodik. Ez rendkívül közel áll ahhoz az átfogó, életközpontú és természetközpontú világnézethez, amit az első fejezetben tudományosan megalapozok. Ez az élő Világegyetemben gondolkodás, az a gondolkodásmód, amelyben az anyagi javak és az értelem az egyéni és közösségi életminőség felemelését szolgálják. A 3. fejezetben fény derül arra, hogy ezt a modern tudománynál mélyebb és teljesebb, életközpontú bölcseleti rendszert az ősi magyarság jól ismerte, és ezt a bölcseleti rendszert tartotta nemzeti küldetése lényegének. Megdöbbentett, amikor felismertem, hogy Árpád népének legfőbb jelképei az Élő Világegyetem tudományos, kozmológiai és életbölcseleti rendszerét fejezik ki. Ilyen például az Életfa, a Világfa, a kettős kereszt, a hármas halom, a hármas hármasság, az Egyháromság, az Egy zászlaja. Ezek mind-mind ugyanazt az eszmét fejezik ki, mint egyébként a Csodaszarvas monda és a Boldogasszony eszméje. Azt, hogy él a Világegyetem, a kozmikus Valóság felépítése hármas háromságot mutat, és egységes egészet alkot – a jelenség, a természettörvény és az első elvek hármasságát, és az anyag, az élet és az értelem Egyháromságát. Nem csoda, hogy régészeink nem vették észre ezeket a feltűnő gyakorisággal előforduló jelképeket, hiszen nem ismerték ezt a kulcsot. Ennek alapján megérthetjük, hogy mi az élet lényege. Akkor tudunk megfelelően élni, ha minden döntésünkben szem előtt tartjuk, hogy az élet nem egy tőlünk független tény, hanem egy bennünk élő erő, van iránya, célja, értelme, ami ránk vár, és arra ösztönöz bennünket, hogy az egyetemes élet javára cselekedjünk. Ez a cselekvő életszeretet alapja. Arra születtünk, hogy valóra váltsuk. A cselekvő életszeretet gyakorlása boldogít. Az emberi történelemben küszöbön álló, felemelő fordulat részeseivé kell, hogy váljunk. Nemzeti címerünkön és nemzeti zászlónkon ma is ugyanezek a jelképek láthatók.

Szepesi Dóra

http://www.konyv7.hu/download/8658/file/konyvhet-2021-1-szam-aprilis.pdf 27. oldal