– Milyen újabb tények késztették arra, hogy a Vámbéry Ármin által 1858-ban, Isztambulban felfedezett Tárih-i Üngü-rüsz (A magyarok története) magyar ősgeszta eddig ismert változataival ellentétben az eredetit hozza nyilvánosságra, amihez százoldalas bevezetőt is írt?

– Bár az eltérés mennyiségre nem jelentős, tartalomra annál inkább. Miután az MTA 140 éven át a magyar nép mérhetetlen kárára elfektette, majd a mű tartalmát leértékelő beállításban tette közzé, sürgető volt a mű tartalmának rendkívüli jelentőségére rámutató kiadás. A bevezető tanulmányok rávilágítanak arra, hogy történelmünkről félrevezető képet alkottak. Százoldalas bevezető tanulmányom sorra veszi ezek kulcskérdéseit, értékelési szempontjait, és így minden olvasó felismerheti az eddigi hivatalos álláspont egyoldalúságát, azt, hogy a legfontosabb, a tartalmi szempontot hagyták figyelmen kívül.

– A kötet alcíme: „Az eredeti kézirat először nyomtatásban”. Mennyire hiteles ez a kézirat?

– A mű hitelességét jelzi többek között az a kulcsmondata, amelyet teljes mértékben hamisan közöltek az előző kiadások. Ez a mű elején található, és így szól: „A regősök és a krónikások írták meg”, és ezután következik a magyarság Nemródtól való eredetének ismertetése. Páratlan jelentőségű ez a tény, mert azt jelzi, hogy a Tárih-i Üngürüsz még abban a korban született, amikor a regősökre, a nemzet történelmi emlékezetének őrzőire, a történelmi regék regélőire hivatkozás még nem számított tilalmasnak vagy elítélendőnek. Az eddig ismert legrégibb Anonymus-krónika a 13. században vagy még korábban született, de már elítéli, még ha csak látszólag is, a regősök énekeit. Anonymus a regösöket összesen négyszer említi, későbbi krónikáink már egyszer sem. Sebestyén Gyula a regősökről írt monográfiájában kimutatja, hogy több mint 6000 éves, magas szintű csillagászati tudást őriznek. Géza és Szent István korától kezdve, mint a néphagyomány őrzőit, elítélendőnek számították őket, mert az új, nyugati típusú hatalom szembefordult a nemzettel. A TÜ őstörténeti része viszont 14-szer hivatkozik a regősökre, minden egyes nagyobb eseménysor ismertetése énekeik és a krónikások alapján történik. A TÜ tehát még a nép és a hatalom egységének korában született, a jelek szerint 907 előtt, ez teszi eredetünk, őstörténetünk tekintetében legjelentősebb ősgesztánkká.

– Kik fogadták el eddig ezt a dokumen-tumot, kik nem, és milyen indokkal?
– Akik tartalmi szempontból jelentősnek találták: Vámbéry Ármin, Budenz József, Blaskovics József, Grandpierre K. Endre, Hölbling Tamás. Hazai György 1977-ben még lehetségesnek tartotta, hogy a TÜ az őskrónika. Kiemelte, hogy a magyarok eredetét és vándorlását tárgyaló része jóval részletesebb, mint Anonymus és Kézai gesztái. Akik nem: Fodor István, Hazai György 1996-ban, Sudár Balázs. Miért nem? Egyrészt ráfogják, hogy a latinból törökre fordítás során a fordító minden tényadatot, eseményt megváltoztatott, ami képtelenség. Elsősorban stiláris változásokra került sor. Másrészt figyelmen kívül hagyják az őstörténelemmel foglalkozó részt! Tény, hogy 1849 után 180 fokos fordulat állt be a hivatalos történelemszemléletben, de ezek szempontjai nem szoríthatják háttérbe és nem rekeszthetik ki a Nemród, Atilla, Árpád korában megvalósult történelmi események valós, korabeli szempontjait!

– Akadémikus mondta korábban: „A mi politikai érdekeink azt kívánják, hogy a finn-ugor népcsoporthoz tartozzunk”. László Gyula ezt az érdekalapú álláspontot tagadta, csak rokonokat említett. A TÜ megváltoztatja-e a magyarság korábban hangoztatott finnugor őstörténet elméletét?

– Teljes mértékben! Ebben a leghitelesebb, őstörténeti részleteiben leggazdagabb ősgesztánkban ez áll: „Az egész teremtett világon őseink és nemzetségünk hősiességgel szerepeltek a történelem ala- kításán, [úgyhogy még] ma is erről szól széles e világon a hősi ének”. Liudprand longobárd krónikaíró 962-ben fejezte be Antapodosis című krónikáját, amelyben megírta, hogy őseink i. u. 899-ben a brentai ütközet előtt harci kedvük tüzelésére megemlékeztek „nagy hírnevünkről, melyet örökségül kaptunk atyáinktól”. Ez hitelesíti a TÜ állítását a magyarság őseinek világraszóló hírnevéről. Ezzel pedig kizárja a finnugor eredetet és bizonyítja a magyar-hun-szkíta folytonosságot. Kiderül az is, hogy a Torony építése előtt a szkíta vallás volt a legelterjedtebb Eurázsiában, és az is, hogy Nemród szkíta király volt. Korabeli, több mint 4000 éves dokumentum alapján megtaláltam azt a kiemelkedő mezopotámiai királyt, aki a vízözön után, de még a nyelvek összezavarodása előtt élt, ugyanott, ahonnan Árpád népe jött. Neki tulajdoníthatók a korai mezopotámiai civilizáció legalapvetőbb vívmányai, első törvényei, a Torony építése, és az Égtől kapott királyság, mindaz, amit Nemród királyról tudunk. Még nevének mássalhangzói is megegyeznek a király nevével. Nemród magyar király volta a Biblia előtti, ősi szájhagyományon alapszik, és az egész magyar krónikaírás kulcsa.

– Amikor Édesapám a TÜ nyomán először megfogalmazta a magyar őshonosság bizonyítását 1979-ben, még számomra is rendkívül merésznek számított. Óriási társadalmi hatása azonban érződik, mára többszázezer ember gondolkodik így. A Tárih-i Üngürüsz visszaadja a magyarság őstörténetének hitelét a regősökig és Nemród királyig. Biztos vagyok benne, hogy lényeges szerepet játszik a magyarság újjászületésében és felemelkedésében.

2018. május 3.