Hogyan lehetne felhívni a figyelmet a Héliosz-elmélet jelentőségére?

Előzetes figyelemfelhívó A Héliosz-elmélet: a naptevékenység és jelentősége életünkben
Grandpierre Attila rövid ismertetője és a Héliosz-elmélet tudományos vitájához, https://www.facebook.com/events/1004565389645542/

Talán így:

A Héliosz-elmélet azért olyan jelentős, mert eddig a tudomány, úgymond, mindenben legyőzte az előző világnézetet, vallást, filozófiát – ahogy a kopernikuszi fordulat is mutatja. A Héliosz-elmélettel most váratlanul megfordul a helyzet, mert a Héliosz-elmélet példát ad olyan gyümölcsöző és sikeres tudományos kutatásra, amely a fizika mellett az önálló alapelvvel rendelkező biológiára is támaszkodik, és a naptevékenység eredetének lépésről-lépésre történő következetes felderítésével igazolja az eddig csak a fizikát figyelembe vevő tudományos világkép kizárólagosságának tarthatatlanságát.

Ahogy Thomas Kuhn kijelentette: „The astronomer may on occasions destroy, for reasons lying entirely within his specialty, a world-view that had previously made the universe meaningful for the members of a whole civilization, specialist and nonspecialist alike” (Kuhn, Thomas: The Copernican Revolution. Planetary Astronomy in the Development of Western Thought. 1995, p.7) Magyarul: „A csillagász esetenként, teljesen a szakmájába tartozó okok miatt, lerombolhatja azt a világképet, amely előzőleg a Világegyetemet jelentőségteljessé tette az egész civilizáció minden tagja számára, specialistákat és nem-specialistákat egyaránt beleértve.” A Héliosz-elmélet mintapéldát jelenthet, mert azt a fizikai világképet, amelyet a modern tudomány képvisel, tudományos alapossággal cáfolja meg. Ha a Héliosz-elmélet igaz, akkor van valóságalapja egyfajta Napistennek. Ha a Nap egyfajta kozmikus életforma, akkor van valóságalapja a Természetet élőlényként  tisztelő felfogásnak, egy életközpontú természetfilozófiának.

A Héliosz-elmélet mintapéldája, prototípusa lehet egy újtípusú tudományos kutatásnak, amely az eddigieknél szélesebbkörű és mélyebbreható. A Héliosz-elmélet példája felhívja a figyelmet arra, hogy a modern tudomány nem győzte le végleg az összes előző világnézetet, filozófiát és vallást. Ha a filozófia és a vallás lényeges feladata az élet és a világ alapkérdéseinek megválaszolása, akkor a Héliosz-elmélet az élet lényegének meghatározásával és kozmikus kiterjesztésével visszahozza a tudomány, a filozófia és a vallás összhangját. A Héliosz-elmélet példa arra, hogy maga a tudomány igazolja azt az életközpontú világnézetet, amelyet eddig a korábbi, szűkebb keretekre szorítkozó tudomány megtagadott és megalapozatlannak minősített. A Héliosz-elmélet mélyreható vizsgálatokkal mutatta ki, hogyan vezeti a Természet kutatását az előzetes világnézeti elfogultság olyan szűk keretek közé, amelyek között éppen a legfontosabb kérdések kerülik el a figyelmet. A Héliosz-elmélet új távlatokat nyitva lehetővé teszi a tudományos szemléletváltást, és éppen azon szigorúan tudományos szemlélet következetesebb követésével válhat jelentőssé, amelynek kevésbé következetes alkalmazása, félúton megtorpanása a szűkebb világnézeti következtetések levonását biztosítani látszott. Olyan részletekbe menő számításokkal alátámasztott vizsgálatról van szó, amely a tudományos kutatás eszményét messzebbmenően teljesíti, mint az eddigi szemlélet, amely hallgatólagosan a kizárólag fizikai szemléletre korlátozta a tudományos kutatást.

A Héliosz-elmélet négy fő érve a Nap kozmikus életforma volta mellett: (1) a Nap mágneses tere változásának a fizikai egyenletek alapján várhatóhoz képest milliárdszoros gyorsításához hasonló jelenség, a fizikai változások milliárdszoros gyorsítása az élőlényekben fordul elő, az enzimek révén; (2) a naptevékenység anyagáramlásainak egymással térben és időben összehangolt létrejötte és fejlődése olyan szerveződést igényel, ami csak az élőlényekben fordul elő; (3) a naptevékenység mágneses terét megtermelő dinamó létehozásához mérnökre van szükség, de hol a mérnök a Napon?; (4) az élet kritériuma az energiaátalakulások hegymenete, a hőtan második főtétele által kijelölt kiegyenlítődés helyett a feltöltődés, törvényszerűen – és a naptevékenység éppen ilyen, mindig újratermeli éltető energiáit, tehát az elméleti biológia alaptétele szerint élettevékenység.

A középkori világképben a kíváncsi ember a csillagok szférájából kidugja a fejét a világ végén, körülnéz, hogy lássa, mi látható a világ végének tartott csillagok szféráján túl. A modern fizikai világkép szférájából a naptevékenység végső eredetét feltáró Héliosz-elmélet ment el a világ végéig, és pillantott ki, nézett ott körül, és azt tapasztalta, mégpedig négy különböző ok-okozati lánc végén egybehangzóan: a fizikai világ gigantikus oksági láncán túl is van valami, és az a valami: az élet.