Élet a Világegyetemben
Grandpierre Atilla: Ki szeretné megkóstolni a Tejútrendszer magját, vagy a kisbolygókat?!

“A Guardian cikke arról, hogy a Tejútrendszer közepe málna-ízű és rum-szagú! Hoyle és Wickramasinghe pedig már jóval korábban jelezték, hogy a Kuiper-öv kisbolygói érett körte-ízűek! A Világegyetem nyüzsög az élettől!”
A Tejútrendszer központja málna ízű és rum szagú, mondják a csillagászok – 2009-ben jelent meg a Guardian-ben a fenti című, nagy feltűnést keltő cikk: http://www.theguardian.com/science/2009/apr/21/space-raspberries-amino-acids-astrobiology
A csillagászok régóta keresik az élet építőköveit a Tejútrendszer szívénél fekvő hatalmas óriásködben, és most arra a következtetésre jutottak, hogy a frissen kimutatott komplex molekulák nagyjából a málna ízére emlékeztethetnek. Ezt az előzmény nélküli felfedezést – írja a cikk szerzője – sok éves kutatómunka előzte meg, olyan csillagászoké, akik a 30 méteres rádióteleszkóppal egy óriási por és gázköd kémiai összetételét igyekeztek kielemezni, abban a reményben, hogy rábukkannak azokra a komplex molekulákra, amelyek nélkülözhetetlenek az élethez. Valójában azonban nagyonis előrelátta ezeket az eredményeket Fred Hoyle és Chandra Wickramasinghe, akik már 1974-ben megállapították, hogy a Világegyetem anyagának jelentős része aromatikus komplex molekulákból áll.
A Guardian cikke szerint az élethez szükséges aminosavak megtalálása az asztrobiológia tudományának Szent Grálja, azaz egyik legnagyszerűbb célkitűzése. Ha sikerrel járnak, teszi hozzá, ez megnöveli a valószínűségét annak is, hogy más bolygókon életet találnak, hiszen ezekre a bolygókra is átültetődhetnek a ködökben kimutatható aminosavak. Csakhogy Hoyle és Wickramasinghe még enneél is tovább jutottak asztrobiológiai kutatásaikban. Például megállapították, hogy:
A kisbolygók – a Guardian hasonlatával élve – érett körte-ízűek, mondják a csillagászok

A Kuiper-öv a Neptunusz pályáján kívül található kisbolygóöv. Az itt tartózkodó kisbolygók közül sokan rendkívül vörös színűek. Hoyle és Wickramasinghe szerint amíg minden más edig felmerült magyarázat valószínűtlen, addig az a javaslat, hogy ez a rendkívül vörös szín baktériumok által termel pigmentektől ered, rendkívül jó egyezést mutat az adatokkal. S ha így van, akkor olyan pigmentekről van szó, amelyek az érett körtében is termelődnek. A kisbolygók tehát – a Guardian hasonlatával élve -körte-ízűek!:) http://link.springer.com/article/10.1023%2FA%3A1002410616888
Habár Hoyle a 20. század talán legnagyobb csillagásza volt, és Wickramasinghe-vel közösen elért eredményeit nehéz túlbecsülni, mégis tudomásul kell venni, hogy elméletüket az elmúlt évekig nem sikerült széleskörűen elfogadtatni. Ennek az lehet az oka, hogy elsősorban a csillagközi anyag elnyelési színképének adataira támaszkodtak, és eredményeiket közvetve, a spektrumokat elméleti modellekből származtatva érték el, és ezeket sokan nem tartották perdöntőnek, akkor sem, ha egyetlen más modellel sem tudták megközelíteni Hoyle-ék eredményeit. A sok évtizedes passzív ellenállás után azonban most megtörni látszik a jég. A nemrégen az üstökösök közvetlen szomszádságába jutott űrszondákkal nyert mérési adatok ugyanis közvetlen bizonyítékokkal szolgáltak Hoyle-ék elméletének megereősítésére. Bár ritka nagy késéssel, de az asztrobiológia legújabb eredményei egyre rohamosabban igazolják Hoyle-ék egyre több eredményének megalapozottságát.