VHK-Fesztivál – Az Élet zenéjének estje! 2014. szeptember 12, pémtek
Egy nap mindannyian ráébredünk, hogy az élet nem egy parányi szikra valahol a testünk mélyén, hanem egy hatalmas, elemi erejű, a Mindenséget magába ölelő valóság.
https://www.facebook.com/events/750605588334088/

Aki volt már VHK-koncerten, valamit sejthet, hogy mire számíthat. De ez az első alkalom, amikor egy estén hallhatók a VHK és a VHK zenéjének hatását a maguk módján továbbvivő hazai zenekarok. És mostantól egy fél évig biztosan nem láthatjuk-hallhatjuk a zenekart színpadon, mert nagy eseményre készülnek. Egy est, ami egész életre szóló, rendkívüli és felemelő élményt jelenthet. Nemcsak az a valóság, amit a szemeinkkel láthatunk. Ezen az estén megtapasztalhatjuk egy nagyobb, elevenebb valóság testet öltését. Életünk szárba szökken egy igazabb, valóbb valóságban.
A zenekar legújabb lemeze, a “Veled haraptat csillagot” a 26 nyelven megjelenő, három milliós olvasóközönségű VICE Magazine egyik szerkesztőjének listáján 2013 legjobb lemeze lett. Lélektűz, izzó életvágy, belemerülés a végtelenbe!
2014. szeptember 12-én a Dürer Kertben lép fel a VHK. Az egész este a VHK-ról szól majd, azonban kihasználjuk, hogy a Dürer Kertnek van egy szabadtéri színpada, nagyterme és kisterme, így úgy döntöttünk, hogy meghívunk néhány baráti zenekart, illetve olyan bandákat, amelyeknél a zenére hatással volt a VHK, vagy feldolgoztak VHK-dalokat. A jegyelővétel jövő kedden indul és addig minden nap bejelentünk egy-két fellépőt, így jövő hétre publikus lesz a VHK Fesztivál teljes műsora. A programot úgy állítottuk össze, hogy minden zenekari tag ajánlott egy-egy zenekart, sőt, volt aki többet is!
Ez egy nagyon különleges estének ígérkezik és a koncert után fél évig nem is láthattok másik fellépést, mert 2015-ben valami még különlegesebbel jelentkezünk. Részletek hamarosan!
Találkozunk szeptemberben, addig pedig osszátok a hírt! Hejjj!!!

Fellépők: VHK, Perihelion, Psycho Mutants, CANTARA, Isten Háta Mögött, Dereng, Képzelt Város, Búcsúkoncert, Kretens, Godgiven; afterparty: Dudich Ákos

Tavalyi cikk a VICE Magazine “Contemplating the Heavens with VHK’s Atilla Grandpierre”
http://www.vice.com/read/contemplating-the-heavens-with-vhks-atilla-grandpierre
nyomán:
Breaking mindenség! A VHK-ról ír a Vice!
Herczeg Márk POPKULT 2013. november 26., kedd 21:42
http://444.hu/2013/11/26/breaking-mindenseg-a-vhk-rol-ir-a-vice/
A Vice említi a zenekarról készült, Akik móresre tanították a halált című dokumentumfilmet, és azt írja, a 62 éves Grandpierre úgy ugrál a színpadon, mintha fele ennyi idős sem volna.

Koncert-ismertetők:
Ritka alkalom, Pécsett koncertezett a magyar underground egyik úttörője, a Vágtázó Halottkémek
Időutazás, ösztönkiugrasztás. 2012. szeptember 22., szombat 17:00 | Szerkesztőség
Van, ami nem változik.
KISS TIBOR NOÉ
http://ujszo.com/napilap/szalon/2012/09/22/idoutazas-osztonkiugrasztas
A zenekar 2001-ben lényegében megszűnt, 2009-es újjáalakulása óta új lemezt nem jelentetett meg, s koncerteket is csak elvétve adott. A kérdés adott volt: eljárt-e a VHK fölött az idő? A választ a VHK 2010-es pécsi fellépése óta sejtjük, a szeptemberi koncert végighallgatása, végigugrálása, végigüvöltése óta pedig tudjuk. A VHK él és mindörökké élni fog.
Nemzeti rock ide, nemzeti kurzusfilmek oda – ha mindenáron valami „ősmagyart” keresünk, a VHK-ig és ne tovább! Mert ez művészet, nem valamiféle magyarkodó giccs (és ezért nem is divatos).
Mintha időutazók lettünk volna, ott álltunk a glancos Pécsi Est Caféban. Mellettünk fiatal csaposlány támaszkodott a pultra. Elkerekedett szemmel bámulta a vágtázó halottkémeket, a közönséget. Még a száját is elfelejtette becsukni a megdöbbenéstől. Ilyet korábban még soha nem látott, és nem is fog látni egyhamar.

Őrjöngő tombolás a Mátrában, 2009-08-08, DankóG
http://index.hu/kultur/zene/fesztival/2009/08/08/orjongo_tombolas_a_matraban/
Nem tudom mit érezhetett az, aki most látta életében először a zenekart, de még a tapasztaltabbakat is meglephette az a lendület, ahogy a Vágtázó Életerő elkezdte a Fekete Zaj fesztiválon a fellépést. A nagy barát Neurosis is indította a koncertjeit törzsi dobolással, de az ehhez képest egy kimért mechanikai gép hatását kelti. Itt tényleg olyan érzése volt az embernek, mintha őrjöngő energia szabadult volna színpadra.
Sok mai poszt rock és metálzenekar kaphatna egy életre való ihletet, ha megnézne egy VHK-koncertet.

Magyar Nemzet, 2009. április 27. Megérezni, mi is az igazi vágtázás. Kiss Eszter Veronika
http://mno.hu/migr_1834/megerezni_mi_is_az_igazi_vagtazas-306409
Van, amit nem lehet megtanulni, amire születni kell. Ez a helyzet a VHK-val is. Lehet arról beszélni, hogy csak póz, csak színpadi játék, hogy tudatmódosító szerek szülik, ám ezek az elméletek csak addig állják meg a helyüket, amíg valaki el nem megy egy koncertre és meg nem tapasztalja, hogy mi is az a vágtázó jelenség.
Onnantól kezdve ugyanis kénytelen elismerni: ezek az emberek olyasmit tudnak, amit kevesen: a VHK tagjai személyiségükkel képesek valamifajta őserőt megidézni. Olyasmit, ami egyetemes, ami az emberré válás óta folyamatosan létezett.

Lemezismertető:
Magyar Nemzet, 2010. március 16., Szabadságra ítélve. Varga Klára
http://mno.hu/migr_1834/szabadsagra_itelve-262811
A Vágtázó Életerő Forgószél! című albumáról … nehéz írni…Tényleg kiszakadunk, kicsapatunk a zene által valahová a világegyetem járt-járatlan ösvényeire, kapuk tárulnak, fény árad, hirtelen egy pillanatig mindent tudunk, amit emberként tudni érdemes. Grandpierrék ugyanis mágikus népzenéjükkel szabadságra, vad, tiszta életörömre, az univerzumból és a zenéből jövő erő befogadására ítélnek bennünket statáriálisan, és nyomban végre is hajtják rajtunk az ítéletet.

Rabok legyünk, vagy szabad egy táncra? Vágtázó Halottkémek: Naptánc. Mancs, 2000. január 20. Para-Kovács Imre
http://magyarnarancs.hu/zene2/rabok_legyunk_vagy_szabad_egy_tancra_vhk_naptanc-55243
Minden alkalommal, amikor egy-egy VHK-lemez hallgatása közben átkerülök oda, ahol az igazán lényeges dolgok történnek, hajlamos vagyok azt hinni, hogy sikerül megkapaszkodnom a lét felszínén, megtapasztalni az igazi életet, és hogy ez most már így is fog maradni mindörökre… Ezért is ünnep, amikor egy VHK-lemez megjelenik, mert legalább 74 percre olyan lénynek érzem magam, amilyennek minden egyes rohadt napon kellene.

New York Times, 1990. február 28.
A VHK zenéje alapvető, elementáris, telített megszállott, felvillanyozó szenvedéllyel.

NMI&Messitsch, 1991. július/augusztus
Minden mérséklet mellett: ez a legjobb lemez a múlt héten, hónapban, évben…

Maximum Rock’N Roll, 1991. július, #98
Ez a zenekar szellemben és keménységben egyenlő olyan kedvencekkel, mint a SONIC YOUTH vagy a BIG BLACK, de identitása teljesen saját.

The Melody Maker, 1992. szeptember 26.
Ahogy az énekes pörög benn a banda delejező vudujában, s ordít mint egy keringő dervis, a hatás majdnem hipnotizáló. Hihetetlen. Látva őket Kölnben játszani, izgatott lettem, nemcsak a zenekar előadása miatt (amely csodálatos volt) hanem a közönség tomboló reakciói miatt. A VHK-t látva értettem meg milyen veszélyes utat is jelenthet a „rock and roll”.

NMI Messitsch, német fanzine, 1992. augusztus
A VHK határozottan a legjobb Keletről. A Halottkémek egy zenei zabolátlanság, 50 perc transz. Ők őrült dobok, végletekig srófolt gitárok, sikoltó sámánok. Ők egy álom. Hallgasd extrém hangosan. Vessz el benne. Ne gyere vissza soha többé.

Metal Hammer (1992 körül)
Ha ez a banda nem kultikus, akkor nem tudom mi a kultikus.

Various Artists, német fanzine, 1992. december A Semmi Kapuin Dörömbölve lemezről
Ez egy sámánisztikus etno-punk. De ez több mint zene. Ez egy utazás a negyedik dimenzióba. Csukd be a szemed, érezd át a Világegyetemet és ott fogod találni magad a szenvedély végtelen mélyrétegében újra. Elfelejted neved, mindennapos gondjaidat, nemedet és egész biztosan, rációdat. Ami még mindig számít, az az ősi ösztön. Itt most kiélheted. Pszichoterápia vinilen. Egy zenekar túl minden normán és konformitáson. Egy mestermű!

VOLT-magazin, 1994.
A VHK talán az egyetlen magyar banda, amelyik katartikus zenei attackot képes produkálni.

Crohinga Well, belga fanzine, 1994.
Egy igazán fantasztikus album (mint az előző három), amelyet a legfontosabb magyar csoport készített. A Vágtázó Halottkémek egyike a kevés számú igazán pszichedelikus bandának ezen a bolygón.

Rockinform, 1995. március
Ez a lemez az improvizációs zene egyik csúcspontja.

Bananafish, San Franciscan fanzine, 1995. október
Minden alkalommal amikor egy új VHK felvételt hallgatok, újraélem ezt az atavisztikus álmodozást – ez olyan mint újra visszatérni az anyaméhbe. A VHK annyira valószínűtlen, olyan csodálatos és mégis olyan láthatólag szükséges (ha nem léteznének ki kéne őket találni), hogy ők úgy funkcionáltak számomra mint kedvenc gyermekkori tündérmeséim melyeket kisgyerekkoromban hallgattam. Amikor először felfedeztem 1988-as A Halál Móresre Tanítása c. lemezüket, elképesztett a kolostori pszichedelia, a rock’n’roll gatyapőc hetvenkedés, és a merő másvilágbeliségbe elragadás logikai teljessége, és ez a csodálat ma is velem van. A VHK úgy hangzik mint egy más világból és más időből való zenekar.

Magyar Narancs, 1997. március 27.
Nyílegyenes, törhetetlen vonal a VHK története, magasan az úgynevezett rockzene fölött, egy kompromisszumok nélküli, ösztönös világszemlélet, önálló hatalom. (…) „Az Éden visszahódítása-1” meghallgatása után kivédhetetlenül megkérdőjeleződik félvállról vett életünk igazsága. A Vágtázó Halottkémek évtizedek óta a magyar zene lelkiismerete és bűntudata, egy megkerülhetetlen példa, hogy igenis lehet üzleti szempontok és pitiáner megfontolások nélkül dolgozni ebben a jobb sorsra érdemes országban.

www.splendidezine.com/reviews/jun-19-00/aag.html, 2000
A VHK 1975-ben alakult. Ez az ősi, félig rögtönző zenekar pszichedelikus hanghullámokat bocsát ki, szétmosva az elvont experimentalizmust, és ezek ténylegesen felborzolnak a korlátlan törzsi kitörés zajos, felszabadító gesztusaiban. A szokásos elektromos, és hazai népi hangszereikkel keltett különös hangzás, ami a Naptánc-ból visszhangzik, éppúgy megragadó, mint lazán-kötött dalaik. Grandpierre Atilla, az énekes sikolt, üvölt és meséket mond; ez még inkább delejezővé teszi ezt a vándorló, látszólag uralhatatlan energiaforrást, ami az erő csodálatos dicsfényét és ledaráló hipnotizáló uralmát sugározza. Vigyázat, mindannyian ti, amerikai bandák, mert a Vágtázó Halottkémeket hallgatni olyan, mint dinamitot és detonátort tenni az agyatokba, ami felhasítja minden előítéleteteket arról, amit ma nem-szokásos zenének tartotok.
— am

www.vonarndt.de/musik.htm, 2000
A VHK minden idők legjobb sámán-punk bandája.

INK 19, The Glass Bottom Boat of the Cultural Press, 2004, Dancing of the Sun, Neurot Recordings
A hetvenes években a német Amon Düül II…páratlan progresszív-rock géniusza uralkodott. A VHK egyike azon néhány bandának, ami azóta meg tudta idézni ezt a szellemet…Ami igazán transzba ejt, az az énekes nagyon is állhatatos bömbölése.

Hammer World, 2005. február
A Vágtázó Halottkémek az egyik legizgalmasabb hazai zenekar volt, amíg létezett. A VHK zenéjét érezni, hallani kell. Számomra örök élmény, hogy az első lemez megjelenését követő tíz év alatt tucatnyi alkalommal is láthattam őket élőben, ahogy élmény minden egyes perc is, amit az utánuk maradt hat album hallgatásával tölthetek.

Magyar Nemzet, 2009. április 27. Megérezni, mi is az igazi vágtázás. Kiss Eszter Veronika
http://mno.hu/migr_1834/megerezni_mi_is_az_igazi_vagtazas-306409
Van, amit nem lehet megtanulni, amire születni kell. Ez a helyzet a VHK-val is. Lehet arról beszélni, hogy csak póz, csak színpadi játék, hogy tudatmódosító szerek szülik, ám ezek az elméletek csak addig állják meg a helyüket, amíg valaki el nem megy egy koncertre és meg nem tapasztalja, hogy mi is az a vágtázó jelenség.
Onnantól kezdve ugyanis kénytelen elismerni: ezek az emberek olyasmit tudnak, amit kevesen: a VHK tagjai személyiségükkel képesek valamifajta őserőt megidézni. Olyasmit, ami egyetemes, ami az emberré válás óta folyamatosan létezett.

http://subterra.hu/index.php?object=31 , 2013
Hatalmas, világnagyságú gondolatokat ébreszt az arra fogékony hallgatókban a kultikus csapat első albumán hallható muzsika.

Electrical Audio. Band: Vágtázó Halottkémek. 2013-07-20
Very soulful and spirited, maybe the greatest band to ever emerge from behind the Iron Curtain.
Nagyon kifejezésteljes és talpraesett, talán a legnagyobb banda ami valaha is létrejött a Vasfüggöny mögött.