Csillagtávlatból – interjú a BIOTREND Magazinban
Megjelent: BIOTREND Magazin 2014 július-augusztus, 46-47.o.
https://www.facebook.com/egeszsegtrendmagazin

CSILLAGTÁVLATBÓL
„Minden, ami él, mágikus törvények uralma alatt áll, mert nemcsak képes az önirányításra, de képes elérni önmaga legteljesebb kifejlődését.” -Grandpierre Attila

Él a világegyetem? Élnek a csillagok? Él a Nap?
– Grandpierre Atillával beszélgettünk
A sorsom úgy hozta, hogy csillagászként a naptevékenység eredetével kezdtem foglalkozni. Néhány év alatt rájöttem, hogy a naptevékenység, mivel a Nap tevékenysége, valójában öntevékenység.
Az öntevékenység képessége épp az, ami az élő és a halott macskát megkülönbözteti egymástól: minthogy az élő magától mozog.
Ezen a nyomon indultam el, és Bauer Ervin elméleti biológiája világította meg számomra az élet lényegét. A Nap tevékenységeit a Nap mágneses tereinek termelődése, megszűnése és ellentétes polaritású újratermelődése jellemzi. Rájöttem, hogy e folyamatokat a Nap belsejében lezajló anyagáramlások irányítják, mert maguk előtt mozgatják, tolják a mágneses erővonalakat. A Nap térfogata egymilliószorosa a Földének, és ennek az óriási térfogatnak minden pontjában össze kell hangolni az áramlásokat a regenerációnak megfelelően.
Ahhoz, hogy a létrejövő anyagáramlások a már egyszer megtermelt mágneses teret eltüntessék, ahhoz a Nap óriási térfogatának minden egyes pontjában egyenlő nagyságú, ellentétes irányú mágneses erővonalaknak kell egyidőben találkozniuk. Ráadásul a ciklikus pólusváltáshoz az is kell, hogy ezután az északi és a déli pólus felcserélésével termeljék újra a mágneses teret.
Mindez fizikai alapon nem lehetséges, mert egészen különleges szervezést igényel. A 11 éves ciklusidő aktív éveit 1-2 év passzív időszak követi, majd pólusváltással ismét aktív és passzív időszakok váltogatják egymást szabályosan a ciklusokon belül. Mindez már félmilliárdszor megtörtént, így a véletlen teljesen kizárható. Fizikai alapon csoda lenne, mégis törvényszerűség rejlik emögött.
A véletlen a körülmények ismeretében kizárható, itt tehát egy rendkívül finom hangoltságú életjelenségről van szó.
A mágneses tevékenységek ciklikus lüktetése mögött sejthetnénk egy kozmikus tehetetlenségi erőt is, mint amikor az ingát meglendítjük. Ha azonban e mágneses jelenségek fizikai pályát követnének, akkor a Nap egészen másképp viselkedne, mert a Nap mágneses erőtereinek csak lassan, milliárd évek alatt kellene változnia, fokozatosan csökkennie. Ehhez képest lehetetlenül gyorsan, 11 évente pólusváltásokat figyelhetünk meg rajta. Ez olyan, mintha egy olyan hatalmas kádban, amelyből többszázezer év alatt folyik le a víz, a lefolyónál az örvénylés iránya másodpercenként megfordulna! És ez így ismétlődne százezer éven át! Ha belegondolunk, különös, nem?
Fizikai alapokon a Nap tevékenységei váratlanok. Nem tudják kiszámolni őket, egyetlen napciklust sem tudnak előre jelezni.
El kell fogadni, hogy amit a Nap végez, az egyfajta életjelenség, ami azt jelenti, hogy a Nap él.
Ha a Nap él, és a Nap egy csillag, akkor felmerül, hogy a csillagok élnek. Ha a csillagok élnek, akkor felmerül, hogy az egész Világegyetem él.
Felmerül a kérdés: vajon a Nap hogyan irányítja a naptevékenységet előidéző az anyagáramlásokat? Hogyan avatkozik be, hogy egy addig nyugvó állapotból mozgást indítson el? Azután hogyan tartja mozgásban ezt a rendszert, majd hogyan állítja meg, és kezdi el újra a folyamatot?
Hogyan jön mozgásba az anyag? Mivel mozdítja meg az anyagáramlást a Nap? Hogyan nyúl oda?
Ha én, aki élek, szeretnék megmozdítani egy anyagot, egy pohár vizet, kinyújtom a kezem, azzal nyúlok érte. De mivel nyúl oda a Nap? Ha én a kezemmel nyúlok oda, hogyan hozom mozgásba a kezemet? A kérdés ránkmarad: hogyan mozdítja meg a Nap az anyagot, hogyan indítja be a folyamatot? Ahogy én a karom megmozdítom, az izmaim mozdítom meg, amit egy idegingerület mozdít meg, amit egy agyi bioáram indít be.
De mi hozza mozgásba az agyi bioáram első elektronját?
A vágyam, az akaratom, hogy a poharat felemeljem. Hogyan lehetséges mindez? A vákuumban részecske-antirészecske párok keletkezhetnek külső fizikai ok nélkül. De ehhez a fizika keretein belül gondolkodva meg kell sérteniük az energia-megmaradás törvényét. És ha fizikai ok nélkül keletkeznek, akkor a folyamat megsérti az okság egyetemes törvényét is. De ha a vágyam nem fizikai, és a vágyam energiája az, amely beindítja azon részecskepárok keletkezését, amik létrehozzák az első bioáramot, – akkor megvan a magyarázat, és magától helyreáll az okság és az energia-megmaradás törvénye is! Az élőlények képesek az anyagot irányítani. A kezem mozgása egy vágy irányította folyamat lesz.
Mivel tehát a Nap akarja, hát megteszi, hiszen másképp nem tudna megtörténni: így tehát a Nap él.
A naptevékenységet, a Nap anyagáramlásait, fizikai folyamatait a Nap saját vágyaival, akaratával irányítja.
Szeretném, ha a Nap tevékenységével kapcsolatosan az emberiség megismerné az igazságot.
Több korábbi jóslatom beigazolódott a Nap tevékenységeivel kapcsolatban. Amikor a Nap a magjában folyamatokat indít be, akkor a környezetüknél forróbb buborékokat kell létrehoznia, melyek beindítják az anyagáramlást. Ezek a forró buborékok a napmagból a Nap felszíne felé haladva szétválasztják az anyagot maguk előtt, hőhullámokat váltanak ki, melyek hullámszerűen terjednek. Kiszámoltam e hullámszerű mozgás terjedési sebességét. Rájöttem, hogy ezek a hullámok több millió évig fennállnak. És mivel 11 évenként új hullámok indulnak be, ezek a korábbiakkal interferálnak. Modellem alapján egy amerikai professzor kiszámolta, és váratlanul azt az eredményt kapta, hogy az ilyen hőhullámok összeadódva a földi jégkorszakok periódusait adják ki. Szerinte a földi jégkorszakok a Nap magjában általam felfedezett jelenségekkel magyarázhatóak. Ez annak idején kisebbfajta tudományos világszenzáció volt.
Maga az ősrobbanás is ugyanilyen folyamatban jöhetett létre, amikor spontán keletkeztek olyan részecskepárok, melyek pont olyanok, hogy a galaxisok, bolygók, naprendszer, és az élet kifejlődéshessen.
Ha ragaszkodunk az energia-megmaradás és az okság törvényéhez, csakis biológiai oka lehet az ősrobbanásnak. Az anyagi világegyetem mögött egy mélyebb, élő Világegyetemre bukkantam. Ennek részei és kis egészei vagyunk mi magunk is.
Így hát mind személyesen járulunk hozzá életünk fenntartásához, az életösztönünk, az életvágyunk révén.
Ahhoz, hogy az életünket fenntartsuk, nem elég csak vágyni rá, döntenünk is kell, részt is kell vennünk ebben a folyamatban. Folyamatosan kezdeményezzük azokat a biológiai folyamatokat, melyeket a Világegyetem csak lehetővé tesz számunkra, de nem valósít meg helyettünk.
Így a Természet, a Világegyetem akarata az is, hogy a világra jöttünk, hogy itt vagyunk, ahol a szívünk dobog, ahol a sebeink begyógyulnak, ahol a vágyaink valóra válnak…
-pt