Fichte, Johann Gottlieb: Az ember rendeltetése (Die Bestimmung des Menschen, 1800; Magyar Helikon, 1976).

A cselekvés parancsa megelőzi a célt (163.o.).

S minden ismeret, amelyet az ész a természettől kicsikart, meg kell őrződjék az idők folyamán és új ismeretté kell váljon nemünk közös értelme számára. Így a természetnek, legtitkosabb bensejéig, egyre áttekinthetőbbé és áttetszőbbé kell válnia (172.o.).

…nem létezhet olyan faj, melyben minden képesség megvan az emberi természet tökéletes megvalósítására, s mely mégis arra renbdeltetett, hogy soha ne fejtse ki e képességeket, és soha ne legyen több, mint amihez tökéltesen elegendő volna valamely ügyesebb állat természete is (176.o.).

Nemünk rendeltetése, hogy egységes, önmagát minden részében keresztül-kasul ismerő s mindenütt egyformán kiművelt testté egyesüljön (177.o.).

…s így azután, ha csak néhány valóban szabad állam létrejön, a kultúra és a szabadság területe, s vele az általános béke területe, fokról fokra szükségszerűen átöleli az egész földgolyót. Így a jogszerű alkotmány megteremtése…s az első valóban szabaddá váló nép felszabadulása…(183.o.) Ó, igen, elérhető az életben és az élet által, mert az Ész azt parancsolja, hogy éljek; elérhető, mert vagyok (187.o.)

Csupán akaratom gyökeres megjavulása bocsát új fényt létezésemre és rendeltetésemre (212.o.).

Ama magasztos Akarat tehát nem az ész világának többi részétől külön járja a maga útját. Szellemi kötelék fűzi minden véges ésszerű lényhez, s ő maga az ész világának ez a köteléke (218-219.o.).

Az Akarat a szellemi világ egyedüli életelve, azonos a lelkiismerettel (219.o.).

Nincs bennem semmi igazán valóságos, tartós, maradandó, csak ez a két dolog: lelkiismeretem hangja és szabad engedelmeskedésem (220.o.).

A világegyetem átszellemült alakban élet és erő és tett (245-246, 248.o.).

A természet színtiszta élet (249.o.).

A jelenkor alapvonásai a bűn, önkény, önzés (280.o.).

Aranykor áll előttünk (276, 278.o.).