Megjelenik: KAPU, 2014.02.28 körül

Grandpierre Atilla:

Az Élet titka

(előzetes, figyelemfelkeltőnek szánt részletek)

A Nagy Egészben élünk

Életünk a világ színpadán zajló dráma legújabb felvonása. Csak akkor élhetjük életünket igazán, ha felfogjuk ezt a drámát egészében. Életünk végső soron a világegésztől, a Nagy Egésztől kapja indíttatását, irányítását, célját és értelmét. Egy hasonlattal: az egyes hangoknak rendszerint nincs különösebb értelmük. A szavak már egyfajta értelemmel bírnak, de csak egy mondat egészében jutnak el a gondolat legelemibb formájáig. Életünk egy hang a világmondatban. Minden részletkérdés az egész összefüggéseiben nyeri el értelmét. Természetes tehát, hogy életünk kibontakoztatására törekedve a Nagy Egészből induljunk ki. A mai emberiség azonban, úgy tűnik,  önmagából indul ki. Descartes szerint csak önmagunkból indulhatunk ki. De ha minden sejtünk azt mondaná, hogy csak magukból indulhatnak ki, betegség, rákos burjánzás lenne a következmény. Az emberiség nem tévesztheti szem elől a Nagy Egészet. Egészségünk egyetlen végső biztosítéka, ha a Nagy Egészből, a Természetből indulunk ki.

A Nagy Egész mindnyájunkban ott lappang, mindannyian belőle születtünk és belőle élünk. Nem véletlen, hogy agyunk jobb féltekéje a Nagy Egész felfogására rendeltetett. A részletek is fontosak, ezeket a bal félteke dolgozza fel. Az Egész és a Rész együtt adja a teljességet.

(…)

A világ anyagi eredetének cáfolata

Keressük az eredetet, az első, s egyben végső valóságot. A ma divatos felfogás szerint a világegyetem anyagi. Az Encyclopedia Britannica szerint az anyag (az anyagi jelenség) az, amit külső érzékszerveinkkel érzékelhetünk. Eredhet-e a világ abból az anyagból, ami külső érzékszervekkel érzékelhető? Köthető-e a világ eredete a külső érzékszervekhez? Lehet-e a külső érzékszervektől függővé tenni a világ létét? Szabad-e a Világegyetem létét a külső érzékszervek alapján megítélni? Külső érzékszervek nélkül talán nem lehetséges az élet, a világ? Hol voltak a külső érzékszervek a világ eredetekor, vagy az Ősrobbanáskor? Nyilván sehol. De akkor a világ nem az anyagból ered. Ezt a következtetésünket a modern tudomány is alátámasztja (lásd alább). S ha nem az anyagból ered, akkor valami mélyebb valóságból kell erednie. Az egész anyagi világ ezen a mélyebb valóságon nyugszik. Az anyagi világ csak egy sziget a nem anyagi világ óceánján, vagy ha úgy tetszik, az anyagi világ csak egy hullám a szellemi világfolyam felszínén. És ha ez a mélyebb valóság szülte az anyagi világot, akkor ez az anya-valóság nem anyagi.

Hogyan születik az anyagi világ? A modern fizika szerint az Ősrobbanásban a természettörvények hatására emelkedett ki a számunkra érzékelhető anyagi világ a kvantum-vákuum óceánjából (Davies, P. 1992, in: The Mind of God: The Scientific Basis for a Rational World, p.73). A természettörvények tehát az anyagi világnál mélyebb valóságot alkotnak. A fizika alaptörvényei egyetemes törvények, a változások egyetemes törvényei, mozgástörvények. Ezek a fizikai törvények differenciál-egyenletekkel írhatóak le. A differencia különbséget jelent, a differenciál-egyenletek a különbségek, a változások törvényei. Még egy olyan látszólag teljesen fizikai folyamatban is, mint egy tányér leesése az asztalról, is meg kell változtatni a fizikai feltételeket ahhoz, hogy – úgymond – magától essen le a tányér, mert ehhez arrébb kell húzni az asztalon, hogy súlypontja az asztal felszínén kívülre kerüljön. Önmagukban a fizikai egyenletek nem írnak le egyetlen észlelhető jelenséget sem, csak ha adott helyzetre alkalmazzuk őket. Csak akkor tudjuk megoldani a fizika differenciálegyenleteit, ha adott kezdeti értékeket táplálunk az egyenletek megoldására szolgáló programba. A számítások során a fizikus, a programozó választja meg ezeket a feltételeket és táplálja be a programba. De a valóságban honnan erednek ezek a kezdeti feltételek? Ezeket a feltételeket valamilyen folyamatnak biztosítani kell. Ezt a folyamatot, a fizikus célkitűzéseit, hogy melyik feladatot választja ki, hogy milyen feladatot szeretne megoldani, maguk az egyenletek nem írják le. Létezik egy mélyebb folyamat annál, amit a fizikai törvények leírnak, és ez a meghatározó. Ez a mélyebb folyamat az, ami valóságos eredményre vezetővé teszi a fizikai törvényeket. Stephen Hawking ezt fejezi ki kérdésével: Mi lehel tüzet a fizikai egyenletekbe? A természettörvények kezdeti- és határfeltételekkel ellátása folyamatos tevékenységet igényel, s mivel most a világ eredetéről van szó, folyamatos, a világ egészére kiterjedő, mélyszintű alkotótevékenységről van szó. Az anyagi világ tehát egy olyan folyamatban ered és fejlődik, mint amilyenben egy programozó táplálja be az adatokat az egyenletekbe. A programozó, vagy a fizikus mondja meg, milyen feladatot akar megoldani, milyen feladatra alkalmazza az általános egyenleteket. A Természetben azonban a programozó nem a fizikus, hanem maga a Természet. Az anyagi világ fizikai törvényekkel leírható jellegéből tehát egyenesen következik, hogy a Természet egyfajta kozmikus programozóként fogható fel. Az anyagi világ tehát fizikai egyenletekkel leírható mivoltából, az Ősrobbanás kvantum-vákuum folyamatok révén történő létrejöttéből következően biztosan nem az anyagi világból ered. De akkor a Természet eredetének kutatásában túl kell lépnünk a fizikán. Mi lehet a következő lépés?

A fizika után következő természettudomány a biológia, az élet tudománya. S ha itt a megoldás, akkor a természettörvényekben az Élet lehellete gyújtja ki a valóság tüzét. A biológiai törvények és a hozzájuk tartozó Kozmikus Alany irányítják az anyagi folyamatokat végig, világszerte, a széles Világegyetemben. A fizikai kozmológia helyett megjelenik egy teljesebb, biológiai, élet-alapú kozmológia.

(…)

AZ EGY A MINDENSÉG

Lehetséges-e, hogy a kozmikus ÉLETFA törzse, ágai és gyökerei egyetlen önmagában záródó kört alkossanak? Ha igen, akkor az Élet önmaga oka. És akkor az ÉLETFA, mint kozmikus élőlény, önmagára kapcsolódik vissza. A kelta Életfa, a Világegyetem jelképe, önmagába kapcsolódik vissza (1. kép).

A kör alakját felvevő sárkány az Élet körforgását jelképezi. Ma ismert legrégebbi ábrázolása Belső Mongólia területéről, a kőkori Hongshan kultúrából származik (2. kép). Platón a Timaiosz-ban ezt írja: „a világ lelkes és eszes élőlény” (Platón összes művei, 1984, III. 328.o.). „A lélek így a középponttól a csillagvilág legkülső köréig mindenütt összeszövődve s kívülről is körben véve körül a világot, önmagában forogva, elkezdte meg nem szűnő, értelmes életének isteni kezdetét örök időkre” (333.o.). Az ősi kelták az Életfát a Világegyetem jelképének tekintették. Az ősi mongoloknál a Világfa neve: Modun, érdekes hasonlóságot mutat Ma-tun hun nagykirály nevével. Nem véletlen az sem, hogy az ősi hunok országában a kozmikus Életfának különösen erős a hagyománya. A mai Észak-Kína területén az Életfát gyakran köralakot formáló sárkány alakjában ábrázolták. Középen a jin és jang jelképe, s e kettő együtt ismét az Életerő, a csí jelképe (3 kép; ld. Mahdihassan 1989). Hasonlóan, a saját farkába harapó kígyó, az Életfa őrzője, görög nevén Ouroboros is a Világlélek jelképe (4. kép). Egyik ábrázolásán a felirat: az EGY, ami Minden (5. kép). Ez a kozmikus lélek minden alkotóerő forrása (Mahdihassan 1989).  A sárkány az ősi Szkítiában, Hunniában, a mai Kína területén a Nap, az Élet jelképe volt (Grandpierre K. Endre – Grandpierre Atilla: Atilla és a hunok).

Az élet eredetét kutatva az örök, kozmikus Élethez jutottunk. És ez azt is jelenti, hogy nem az anyag, hanem a kozmikus Élet a végső, az igazi valóság. Adjon erőt, energiát és mutasson utat ez a gondolat földi életünk, küldetésünk valára váltásában.

(a teljes cikk a KAPU folyóirat 2014. február végén megjelent számában olvasható!)