Megjelent: KAPU 2014. január 30.

Grandpierre Atilla: Megnyílnak az érzékelés kapui – az igazi világra!

Hogyan lehet az az anyag a világ alapja, amit csak viszonylag későn kifejlődött külső érzékszerveink révén fogunk fel?

Anyagnak azt nevezzük, ami külső érzékszerveinkkel érzékelhető. Külső érzékszerveink a földi élet fejlődése során meglehetősen későn fejlődtek ki. Ennek fényében vajon mi indolkolja, hogy éppen a külső érzékszervek által felfogott anyagi jelenségvilág a világ lényege? Ez az eljárás ahhoz hasonlítható, mint amikor egy amatőr rádiószerelő megépíti első rádiókészülékét, amelyen mondjuk öt szűk sávban fogja fel az elektromágneses hullámok több, mint 20 nagyságrendet átfogó tartományának egy töredékét, és kijelenti, hogy amit a készüléke felfog, az a világ lényege. Valóban? Hiszen az elektromágneses hullámok fajtái a kozmikus sugárzás legnagyobb energiájú válfajától, a gamma-sugaraktól a legnagyobb hullámhosszúságú rádióhullámokig terjednek. És tegyük hozzá, a világ nemcsak ezekből a hullámokból áll.  S ha így van, akkor az anyagi világnak is csak töredékét fogjuk fel érzékeinkkel, és emellett még másfajta „felfogó-készülékünk” is lehet.

Öt érzékszervünk – és a többi világ-felfogó képességünk

És valóban, van másfajta felfogókészülékünk, hiszen nem a szem, az orr, a fül érzékel, hanem az élőlény maga. Ahogy azt Condillac kifejtette „Értekezés az érzetekről” c. könyvében (a 12. oldalon), az érzet a lélek módosulása, az érzékszervek csupán az alkalmat szolgáltatják hozzá. Ennek megértéséhez elegendő, ha csak azt felidézzük, hogy nem a látás, hallás, ízlelés, tapintás, szaglásból alakultunk ki, hanem megszületésünk után mi magunk, az embernek nevezett élőlény szervezete tanult meg látni, hallani, ízlelni, szagolni, tapintani. És az élőlény felfogóképessége nem merül ki a külső érzetek felfogásában, hiszen saját érzéseit, élményeit, indíttatásait, belső világának rezdüléseit is érzékeli. Öt külső érzékszervünk nem zár el örökre a valóság lényegében teljes felfogása, megismerése elől, ha figyelembe vesszük, hogy egész elménk, s benne értelmünk,  érzéseink, sejtéseink, inspirációink, intuíciónk olyan teljességet alkot, amely képes az egész világ, az egész létteljesség közvetlen felfogására.

(…)

Belső világunk mélységei – az intuíció

Ahogy elménk mélye felé haladunk, egyre mélyebb ismeretforrásokra bukkanunk. Öntudatunk a tudatos, szavakba foglalható gondolkodás szintjén mozog. Eközben a mélytudat szintjén zajló belső érzékelésre, érzéseinkre támaszkodik. Belső érzékelésünk legmélyebb szintje pedig, s egyben elménk legmélyebb körzete s egyben határa az ösztönös világérzékelés szintje. Ahogy a madár a fa lombkoronája szintjén fészkel, a fa lombkoronája a fa törzse közvetítésével a gyökérzetből, a magból ered, úgy ered gondolkodó-képességünk az érzések közvetítésével a sejtésekből, az intuitív világérzékelésből. Elménk mélységei felé haladva tudatunk egyre tágul. Tudjuk, hogy egy hétjegyű szám megjegyzése már sokszor próbára teszi öntudatunkat. Érzésvilágunk, pillanatnyilag nem tudatos ismereteink és érzéseink világa sokkal tágasabb, mint az a szűk tartomány, amelyre figyelmünket képesek vagyunk összpontosítani. Sejtéseink világa pedig még tágasabb. Ha tetteiből ítéljük meg, sejtéseink, intuitív, ösztönös világkérzékelésünk világa kiterjed az egész világra. Elménk legmélyebb szintjén tehát az egész világot találjuk. Az egész világ, igen, az egész Világegyetem az a mag, amelyből sejtéseink, érzéseink, gondolataink fakadnak.

Nem véletlen, hogy agyunk elemző, részekre elkülönítő bal féltekéje mellett jobb féltekét is kaptunk a Természettől. Ez a jobb félteke az egészlátás otthona. Amíg a bal félteke a rész-ismereteket gyűjti, addig a jobb félteke az egészt ragadja meg. És ahogy nincs rész egész nélkül, úgy vagyunk mi is teremtve: bal agyféltekénk mellett ott található jobb féltekénk is. Ez a jobb félteke az alkotóerő, a kreativitás forrása – nem véletlenül. Az alkotóerő a Nagy Egész-ben rejlik.

(…)

Ösztönös világérzékelésünk jelentkezik az ihletben is. A Magyar Nyelv Értelmező Szótára (1986, III. kötet, 459. oldal) szerint fokozott érzékenységű lelkiállapot, lelkesült hangulat, amelyben a szellemi, különösen művészi alkotásra ösztönző és képesítő termékeny alkotókedv kibontakozik.

Az alkotóerő és a világérzékelés

Hát ez számunkra igencsak izgalmas. Ugyanis ebből arra következtetünk, hogy belső világunk mélye felé haladva lelkesültségünk egyre növekszik. Ha a lelkesültséget az élet áramkörébe bekapcsolódás mértékével mérjük, akkor ez azt jelenti, hogy belső világunk mélységei felé haladva az áramerősség egyre fokozódik. És világunk legmélyén ott lakik az a jókedv, életkedv, alkotói kedv, lelkesültség, amely csodás gondolatokkal, felismerésekkel, érzésekkel tölt meg bennünket. És ez a legbelső ösztön alkotásra ösztönöz bennünket! Alkotásra, a világ érzékelésére, a világ átszellemült, lelkesült érzékeléséből fakadó alkotásra, arra, hogy ezekkel az érzésekkel, felismerésekkel megajándékozzuk embertársainkat!

Ha belső világunk mélye felé haladva a lelkesültség, átszellemültség, az alkotóerő egyre nő, van vajon ennek határa? Az egyes embernek persze bizonyos értelemben biztosan vannak korlátai, de maga az alkotóerő, ha teljes mivoltában kibontakozik, minden bizonnyal korlátlan. Nem feltétlenül azt állítom, hogy belső világunkban benne rejlik a végtelen, korlátlan alkotóerő. Lehet, hogy csak határos a korlátlan alkotóerő birodalmával. De ha határos, akkor egy olyan birodalommal határos, ahol a lelkesültség, az átszellemültség, az alkotóerő az égig ér. Más szóval: Lánglelkű és lángeszű világból fakad az életünk! És ez a világ az igazi világ, az igazi, teljes valóság! Sem a lombkorona, sem a fatörzs, sem a mag nem a teljes valóság. A valódi, hosszú távú, örök valóság az a talaj, amelyben a mag kicsírázik – és ez a talaj az igazi, maradandó, legvalósabb valóság. Más szóval: az ihlet, a megérzés, az ösztönösen megérzett világ, a jobb féltekével felfogott Egész, a lánglelkű és lángeszű világösztön az igazi valóság! És ez az igazi valóság a leglelkesítőbb, legjobb kedvet adó életforrás! Az érzékelés kapui megnyílnak a valóságban égő eleven életerőtől, ami maga a világ igazi, teljes, időtlen valójában!

(…)

(a teljes cikk a KAPU folyóirat 2014. Január végén megjelent számában olvasható!)

Letölthető pdf alakban innen: 20140112ErzekelesKapui.pdf