Az Élő Világegyetem könyve – a kedves Olvasók által kiemelt részek

„Hallhatjuk a szél zúgását, a tengerek hullámainak zsongását, csodálatos zenéket! Hallhatjuk a szívverésünket, ahogy szívünk egy életen át minden másodpercben magától összehúzódik és széttágul, életünk során ezer-milliószor és ezer-milliószor, hogy ezer-milliószor és ezer-milliószor mondja életünkre azt, hogy igen! Ajándékba kapjuk, hogy láthatjuk a Nap, a csillagok ragyogását, a tavaszi napfényben hullámzó mezőt! Micsoda nagyszerű lehetőség áll előttünk, amikor megszületünk! És mindezek a világra nyíló kapuk egy szinte felfoghatatlanul gazdag belső világba vezetnek! És mi ott élünk, ebben a szinte felfoghatatlanul tágas belső világban! Ott élünk és ajándékba kaptuk azt is, hogy mi magunk megajándékozhatjuk magunkat csodálatosnál csodálatosabb gondolatokkal, érzésekkel, elhatározásokkal! Képesek vagyunk bármire gondolni, gondolataink előtt nem áll semmiféle korlát! Képesek vagyunk Dante, Newton, Bartók, és a világ összes zsenijének érzéseit, gondolatait átélni, ha műveiket olvassuk, hallgatjuk, látjuk! Képesek vagyunk szinte mindent átélni! Képesek vagyunk életünket születési ajándékként kapott értelmünkkel felfedezni, és kibontakoztatni a bennünk rejlő természetadta képességeket! Hát nem csodálatos ez az életerő, ami mindezt lehetővé teszi?””

“”A Világegyetemet varázslatos, lenyűgöző erejű szépség tartja hatalmában, és ennek hatása alatt a földi világon átüt az égi világ rendje. Nemcsak az égen honol a tündéri szépség örök rendje, mert elér ide a Földre is! Minden növényt titokzatos belső erő hajt a növekedés, a kibontakozás, a belső szépség kibontakozása felé, a virágzás törvénye, az élet virágzásának törvénye! És nemcsak a szépségszirmokba öltözött virágok, de a csodálatos színekben pompázó bogarak, a formák, színek és egymáson túllicitáló mimikrik özönében dúskáló mélytengeri halak, a szédülten kuruttyoló békák, a csodás énekeket trillázó madarak, a szerelmesen bőgő szarvasok, a Holdra vonyító farkasok is érzik az egész roppant élővilágot átható kozmikus erő hajmeresztő sodrását! Rejtelmes világba született az ember, és ha nyomába ered a messze vezető kérdéseknek, és megérzi a vonzások hatalmát, feltárulhatnak előtte a Mindenséget mozgató varázserők.”

“Minden él, és minden lénynek belső világa van, és ez a belső világ külső szemmel láthatatlan, mert nem külső szemnek való, hanem értő, belső szemnek, amit csak a belső világ felé forduló, titokzatos belső érzékelés tehet érzékelhetővé. Ez a belső világ tündéri világ. Tündéri, mert tündéri szépségű, ugyanakkor és éppen ezért tűnékeny, könnyen elillanó, tünemény-világ. Ha előfordult már velünk, hogy elöntötte a harag az elménket, felidézhetjük, mennyire be tud szűkülni ilyenkor a tudatunk, hiszen a rossz nem fér meg semmivel, mindent kiszorít maga mellől. A tündéri szépség a harag ellentéte. Akkor sejlik fel, ha az elme kisímul, ha odaadóan figyel, ha elmerül a Természetben, ha figyelme épül, szépül, kiteljesedik. Épség és szépség összetartoznak, ha elménk felépül, kiegészül, meg is szépül, és könnyebben észreveszi a világ szépségét, lassan megnyílnak előtte a haragvó tudat számára becsukódó kapuk.”

“Létezik egy csodálatos varázslat, a legnagyobb varázslat, ami az egész Természetet teszi láthatóvá, de úgy, hogy láthatóvá, legalábbis világossá válik az is, hogy minden látható anyag láthatatlan törvények megnyilvánulása! Ez az igazi varázslat, a csillagos ég legnagyobb varázslata, ez az a lenyűgöző rejtély, amely szemmel láthatóan csodálatos szépségbe borítja az egész Természetet! Amikor körülnézünk a csillagos ég alatt, megindító, csodálatos események középpontjában találjuk magunkat…”

“Az erkölcsi világrend személyes viszonyunkat fejezi ki az élethez, a világhoz. Életünket a mai társadalom igyekszik elidegeníteni, elorozni tőlünk. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy egyéni életünk, mindennapi feladataink keretében gondolkodunk. Minden napunk, amelynek keretéből nem látunk ki, az életünket elidegenítő erőket szolgálja, és minden ilyen napot úgy élünk le, hogy ezzel valójában önmagunkat is eltávolítjuk saját életünk központi valóságától. Ezért ahhoz, hogy átvegyük életünk önálló irányítását, az életünk egészét érintő kérdésekkel kell mindenekelőtt foglalkoznunk. ”

“Életünk, és szellemiségünk természeti és közösségi gyökerű. Ezért erkölcsi kötelességünk és érdekünk a magunk életének minél tökéletesebb kiteljesítése és a világ előbbre vitele, az élet különbbé, jobbá, nemesebbé tétele. Mindannyian részt kell vegyünk természetes alapokon álló, a kíváncsiság, az eszmények hajtotta közösségek létrehozásában és továbbvitelében.”

“Segítsük a jót, ne tűrjük a rosszat.

Állítsuk át életünket a pénzvilág szorítása alatti vergődésből, a pénzvilág életünk általi anyagi támogatásából az értelmes, emberi, közösségi kiteljesedés oldalára. A társadalomban, a gazdasági és szellemi életben uralkodó fordított kiválasztódás elve helyébe állítsuk vissza a közös életünk számára fontos tettek társadalmi szintű megvalósítását és továbbvivését.”

“Életünk a világban olyan otthonosságot igényel, mint egy jó családban, ahol az együtt-cselekvés összhangja nyílt és világos. Életünk, szellemiségünk otthonossága a haza szeretetét, a közjó védelmét igényli, a nemzeti hagyomány éltetését, a nemzeti kultúra ápolását.”

“Minden álmunkat meg kell és meg lehet valósítanunk. Minden valós életproblémát meg kell oldanunk, és erre képesek is vagyunk. A megoldásban legfőbb segítőink érzéseink, sejtéseink, és az ezekre támaszkodó, logikus, alkotó értelem.”

“…az embernek meg kell szabadulnia minden ámítástól, hogy felfedezze az ámítás által elrejteni, eltakarni kívánt jót, vagyis képes legyen felfedezni az élet eredeti, igazi rendeltetését, ami az élet győzelme a halál felett, vagyis a jó győzelme a rossz felett.”