Megjelent: 2013. szeptember 13., péntek, 14. oldal

„Bennünk a Mindenség él és cselekszik”

Grandpierre Attila az Élő Világegyetemről, értékről, nemzetről és zenéről

Tanulmányokat, könyveket ír, tudományos munkát folytat, énekel, koncertezik. A hétvégén az Everness Fesztiválon tart előadásokat, és lép fel a Vágtázó Csodaszarvas zenekar élén. Számtalan különféle, szerteágazó terület, mi az a közös pont, ami összeköti, és egyben tartja ezeket?

A közös pont az a szellemiség, amelynek a lényege, hogy a Világegyetem él. 400 éve a fizika egyeduralma alatt élünk, aminek sokat köszönhetünk ugyan, de nem maradhat örökké az anyag tudományáé a vezető szerep. A következő lépés a biológia lesz. És ez még fontosabb a számunkra, mert bármilyen lényeges testünk anyaga, nem tudunk mit kezdeni vele, ha nem élünk. Az élet a tudomány és egyben a társadalom központjába kerül, az anyagi javak termelésének robbanásszerű növekedése után megindul az élet javainak, az élet minőségének rohamos fejlődése. Egy új szellemiség kora jön el: az anyagközpontúság helyett az életközpontúság kora.

De mi köze ennek ahhoz, hogy él-e a Világegyetem, vagy élettelen?

Természet szerint a testünket mi magunk irányítjuk. A döntésképesség, amely ezt lehetővé teszi, természeti adottság, a szabad akarat alapja és bizonyítéka. Az akarat szabadsága együtt jár az élettel, tehát örököltük. Honnan? Az idén megjelent tanulmányomban kimutattam, hogy a földi élet egy átfogóbb, kozmikus életformából, az élő világegyetemből ered. Akaratunk szabadságát tehát az élő Világegyetemtől örököltük. Az „én”-ünk kozmikus én, bennünk a Mindenség él és cselekszik – ha nem akadályozzuk ebben. Az anyagi világ egy gigantikus oksági láncban él, ezt jól látja a fizika, de a lánc ma ismert legmélyebb szintje a kvantum-világ alulról nyitott az életadó hatások iránt. A megismerés nem áll meg a jelenlegi fizikai szintnél, hanem tovább lép oda, ahol a szabad akarat és az élő Világegyetem találkozik. Az emberi tudat egy természetes szellemiséggé alakul át. Megindul egy folyamat, az elidegenedettségből az egészséges, önmagával és a Természettel összhangban élő emberré válás felé. Ezért örültem az Everness fesztiválnak, mert nyit a természetes, új szellemi irányzatok felé.

Sokak szerint az értékrelativizmus korszakát éljük, nincsenek stabil pontok, amelyekhez mérhetnénk magunkat.

Az értékrendszer valóban megingott. A materialista világkép alapján csak anyagi javak lehetnek értékek. Ha azonban él a Világegyetem, akkor a legfőbb érték az élet, amely fenn akarja tartani, és tovább akarja tökéletesíteni önmagát. Emberi, erkölcsi értékeinknek létezik egyetemes, örök alapja, és ez az élő Világegyetem. Fel kell fedeznünk, hogy az alkotóerő, az intuíció, az élet szépségének, értelmének vágya a kozmikus teremtőerő belső megnyilvánulása. A belső, természetes értékrendszer, aminek révén döntünk, és a jellem szorosan összefüggnek. Mindegyik végső alapja a világnézet, amelynek a közepén ott áll az „Én”, a döntések beindítója, amely kozmikus eredetű, a kozmikus „Én” megnyilvánulása, amely (aki) úgy éli bele magát az élő szervezetbe, például a mi szervezetünkbe, ahogyan mi éljük bele magunkat egy regény olvasása közben a főhős életébe.

Az élet mélyén megbúvó egység, amelyről szó esett, hogyan hangolható össze a nemzetekkel? Ha mindennek az azonosság az alapja, hogyan létezhetnek egymástól elkülönülő társadalmak?

Az élet sokkal több, mint ma általában látják. Valójában nemcsak egy életünk van, hanem hét! Nem csupán egy egyéni szervezet vagyunk, hanem egyszerre egy családtag, egy nemzet része, az emberiség része, a földi élővilág része, a kozmikus élővilág része, és a saját sejtjeink összessége is. Amikor egyéni életünket fenntartjuk, a többit is fenntartjuk. S ha felfedezzük hét életünket, sokkal gazdagabbak leszünk. Vegyük például sejtjeinket, amelyekben több millió elemi biokémiai folyamat valósul meg másodpercenként. Ezek nagy része a sejt döntéseit igényli, és a döntések többnyire jó döntések, hiszen életben tartanak minket. Érdemes lelki-szellemi kapcsolatba lépnünk velük, mint egy bennünk élő, értelmes civilizációval, hiszen így hatalmas élményekhez és tudáshoz juthatunk. Ugyanígy érdemes felfedezni, mit jelenthet számunkra egy jó család. A nemzetek pedig családjainkból képződött természetes közösségek. Csodálatos lehetőség, hogy vannak ilyen átfogó közösségi egységek, amelyek szinte felfoghatatlanul többre képesek, mint az egyén, egyedül. A nemzet által teremtett műveltség nélkül nem tudnánk beszélni, alkotni, művelt emberekké válni, én sem alkothatnék. Mindent, ami számomra fontos az életben, ez a kultúra fog megőrizni. Éppen ezért életfontosságú, hogy fenntartsuk. Az együtt-cselekvéssel hegyeket lehet elmozdítani. A nemzet egy csodálatos égi kincs, ami meghatványozza az emberi képességeket. Ezért vagyunk ráutalva a nemzeten túl az emberiségre is, mert a kozmikus távlatokat az emberiség együttesen tudja kivívni. A mi feladatunk, hogy az emberiség újra csodálatos, nagyszerű, életképes közösségi távlatokkal bírjon, cselekvőképes, ép egésszé váljon.

Jelen pillanatban két zenekart működtet. A Vágtázó Csodaszarvas mellett újjáéledt a legendás Vágtázó Halottkémek is. Mindkettővel koncertezik, albumokat készít. Két különböző kifejezésmód, vagy van hierarchia a kettő között? Mire számíthatnak hosszútávon a VHK és a VCSSZ rajongói?

A VHK többlete az a sok évtizedes barátság. A közös élmények, a tudás és a lelki erőtér, ami kialakult közöttünk, elképesztően felszabadulttá teszi a közös zenélést. Úgy érzem, mintha újjászülettünk volna, és a közönségtől is ilyen visszajelzések érkeznek. Olyan úton vagyunk, amin nagyszerűen érezzük magunkat, ha együtt vagyunk, valósággal szétvet a jókedv. A Csodaszarvasban is egy csodálatos fejlődésen megyünk keresztül. Ez a zene közelebb áll a népzenéhez, talán a hosszú távú jövőben egyre több emberhez juthat így el. Koncertjeinken sokszor valósággal megelevenedik az ősi magyar világ, olyan életszerűséggel, ami ritkaság. Ráadásul szorosan kapcsolódik a szellemiségünk Bartók és Kodály felfogásához, átélhetővé téve az ősi magyarság, az eurázsiai síkság népzenéjét. A népzene nagyban gondolkodik, az egész emberiség és a Természet kozmikus viszonyában, és mi itt vagyunk otthon. Az ősi energiák szédítő végtelensége, a megtestesült, korlátlan szellemi akarat tombolása élteti mindkét zenekart. Ezek pedig időtlen erők. Igyekszünk ennek megfelelő időtávban élni és zenélni.