Az emberiség ősvallása: Az Élet vallása. Grandpierre Atilla előadása

2013. szeptember 15, 09:00, Everness Fesztivál, 8172 Balatonkenese, Part Üdülő, Koppány sor 41, http://evernessfesztival.sched.org/

Az emberré válás, az emberi öntudat fényének kigyulladása természeti folyamat volt (lásd Grandpierre Atilla: Királyi mágusok ősnépe: a magyar. Az első emberiség c. könyvét). Következésképpen az emberiség ősvallása természetvallás és értelem-vallás, másnéven bölcsesség-vallás kellett legyen. Az öntudat felragyogásában a Természet, az Élő Világegyetem fénye gyulladt ki az emberben. Az emberiség ősvallása szükségképpen az egyetemes, kozmikus Élet vallása kellett legyen. Nem félelemben jött létre az ősvallás, ahogy azt a materialista dogma vallja.Az emberré válás, az öntudat kigyulladása nem félelmet keltő, hanem fordítva, felemelő folyamat volt, az emberiség legnagyobb alakjainak megvilágosodásához hasonló esemény. Elemi erők hajtották, természeti erők, ezért ellenállhatatlanul bontakozott ki bennünk a Természet érzés- és gondolatvilága. Ez a megvilágosodás-élmény nem pillanatszerű volt, mint az újabb korok misztikus élményei, hanem évmilliókon át tartó, folyamatos állapot. Ez az elemi erejű, felemelő élményvilág az emberiség világörökségének legnagyobb, mindmáig rejtett kincse. Évmilliókon át a Mindenség teljes fényében, akadálytalanul ragyogott az emberiség érzés- és gondolatvilágában. Ez az egységes érzés- és gondolatvilág volt az emberiség ősvallása: az Élet vallása.

Manapság két szellemi tábor vív évszázadok óta világunk fölött, a materializmus és az idealizmus E két teljhatalmú szellemi világáramlat taszította félre az ősi, természetes, mágikus gondolkodást, az életet kozmikus teremtőerőként előrehajtó világlátást – írja Grandpierre K. Endre „Történelmünk központi titkai” című munkájában (5., 9. és 10. fejezet). Az emberiség ősvallása és a magyarság ősvallása egyaránt az Élet vallása.

Amikor azt mondjuk: Él a Magyarok Istene, nem azt bizonygatjuk, hogy az örök Isten nem halt meg, hiszen az Isten maga az Örökkévaló, a Halhatatlan Isten. Valami más értelmének kell lennie ennek a kijelentésnek. A magyarázat nem lehet más, mint hagyomány-homályosodás. Az Él fogalma ezekben a szólásokban nem Isten halandóságát jelzi, hanem az Isten nevét. Tény, hogy a földi élet a Napból ered. Az Él: ősszó, a magyar nyelv egyik legősibb maradványa. Világszó. Ismerte az egész ókori világ, és ismeretes ma is az egész földkerekségen. Hél, Héliosz (görög) – Nap, Napisten. Hellasz, hellének – a Napisten gyermekei. Heléna – Él lánya. Helgoland – Él országa. Hell – a Napisten megdöntése után az alvilág elnevezésévé vált. Az ókor híres írástudó papnői, a Heliorunák – a Napisten nagytudású papnői.

A legkülönfélébb néphagyományok és kútfők griffekről szóló beszámolói arra engednek következtetni, hogy a griffekről szóló hiedelmek az egész ókori-középkori világ tudatában elevenen éltek a földkerekség népeinek tudatában. Skylasnak, a szkíta királynak – írja Herodotosz (VI. 79) – volt “a borysteneiták városában egy nagy kiterjedésű és gyönyörű palotája (…) körülötte fehérből kifaragott szfinxek és griffmadarak álltak”. A szkíták Hérodotosz szerint Zeusztól, azaz, ahogy Héreklitosz írja, a Világlélektől, a mindent átfogó őstűztől, vagyis az Élet Istenétől származtak. Az ókori egyiptomiak, szumérok, babiloniak, káldok, föníciaiak, kánaániak, héberek, kínaiak, japánok, indiaiak, görögök stb. mind Élnek, a Napistennek, az Élő Világegyetemben megtestesülő egyetemes, felemelő, isteni élet eszméjének hódoltak.

Él Isten neve életet jelent. De még ha a legéletpártolóbb Istent vesszük is, az élettel azonosnak hogyan volna vehető? Az Aranykorban az Élet és Isten – egy egyazonos lényegnek a kifejeződése. Az ősvallás nem különítette el Istent s őt nem kívül helyezte a világon, téren, anyagon, hanem magában az életben fedezte fel az isteni lényeget, a legistenibb erőt. Az őskori emberiség egyetemes vallása az élet vallása volt.