Grandpierre Atilla: Az Élő Világegyetem Könyve – 2012

A természetes világszemlélet alapgondolatai

A józan ész az elfogulatlan, tiszta gondolkodás, amely rálátást biztosít az egészre, az átfogó összefüggésekre, s amely a részletes, tudományos gondolkodással ötvözve képes a világ legnagyobb kérdését megválaszolni: él-e a Világegyetem?

Az élő macska és a halott macska között a döntő különbség: az élő macska magától mozog, a halott macska erre nem képes. Lehetséges-e, hogy az élet szükséges és elégséges feltétele az öntevékenység? Ha igen, hogyan és mivel indítja be az élő macska azokat a bioáramokat, amelyek izmait, majd testét mozgásba hozzák? Pontosan hogyan hat a szellemünk, akaratunk az anyagra?

Létezik-e a testetlen akarat? Ha az akarat nem anyagi, akkor olyannak tűnhet, mint a kísértet. Márpedig kísértet-ujjakkal nem lehet játszani anyagi zongorán! Csakhogy kísértetek lehet, hogy nem léteznek, de az biztos, hogy az emberi akarat létezik! És olyan energiája van, amely hegyeket tud elmozdítani! Kitartó akarattal csodákra képes az ember! Az akarat valóság, bármennyire is nem anyagi. Olyan valóság, amely képes irányítani az anyagot. A szellem arra való, hogy rendelkezzen a test fölött.

A Világegyetem él, és ez természettudományos módszerrel bizonyítható. A Világegyetem él, mert az élet nem mellékjelenség, nem csak egyes anyagi rendszerek belső tulajdonsága. A Világegyetem él, mert az élőlények önállósággal bírnak, és ez az önállóság kozmikus eredetű. A biológiai önállóság éppúgy kozmikus eredetű, mint a biológia első elve, a Bauer-elv. A Világegyetem él, mert a fizika alapelve és összes alapegyenlete a biológia alapelvéből levezethető. A Világegyetem él, mert a kozmikus köd összehúzódásának végén megjelent a Földön a Homo Sapiens. A Világegyetem él, mert a természettörvények nem élettelen, elvont kísértetek, hanem a kvantum-vákuumban szüntelenül virtuális folyamatokat beindító erőforrások. A Világegyetem él, mert a Nap is él, mert a Nap is öntevékeny, érzékeny, magas összetettségű, rendkívül finom szervezettségű tevékenységet végez. A Világegyetem él, mert öntevékeny, mert minden változásának okát magában hordozza. A Világegyetem él, mert a kvantum-vákuum nem változhat magától, mert az sértené az energiamegmaradás tételét és az okság egyetemességének törvényét.

A Világegyetem nem az „ősrobbanás”-ból keletkezett. Az ősrobbanás a Világegyetem egyik életjelensége, a kvantum-vákuumra ható biológiai okokból keletkezett olyan módon, ami a fizikai modellt felülmúlja, mert a biológiai modell teljesíti az energiamegmaradás és az okság egyetemes törvényeit.

A Világegyetem örök, mert a természettörvények érvénye időben nem korlátozható.

Az élet a Földön nem az anyagból, hanem a világot átható biológiai törvényekből, biológiai okokból keletkezett.

Az ember nem a majomtól, és nem az állatvilágból, hanem a természettörvények révén egy átfogóbb, kozmikus életformától, az Élő Világegyetemtől származik.

Ha egy halat visszadobunk a vízbe, az élet parancsa csak annyit mond: élj! Rendben, gondolhatja a hal, de pontosan mit is tegyek, jobbra vagy balra forduljak? Ezt nem mondhatja meg a halnak az evolúció, mert ez számára tökéletesen közömbös. A hal önálló, mert neki kell döntenie! A növendék bab-palánták a világhálón is látható módon táncolni is szoktak! Az élőlények önállósága nem vezethető le a fizikából.

Az Élő Világegyetem eszméje természetes alapot, közösségi távlatot és hosszútávú tartást ad az embernek. Kitörési lehetőséget a beszűkült, anyagias világlátásból. Felvillanyozó erőt ad, lehetővé teszi lelki-szellemi épségünk visszaszerzését, józan eszünk erejének meghatványozódását, és azt a jó érzést, amely a magára talált embert önti el.

Életutunk egy varázslatos utazás. Megszületésünk egy csodálatos átlényegülés. Ajándékba kapjuk a testünket, érzékszerveinket, az egész külső és belső világot. Átélhetünk, amit akarunk, átlényegülhetünk bárkivé és bármivé, csak rajtunk múlik, ahogy az is, hogy milyen értelmet tudunk mindennek adni. Dönthetünk érzéseinkről, gondolatainkról, tetteinkről egy életen át! Számlálatlanul sok okot indíthatunk el, s köthetünk bele a Mindenség ok-okozati világhálójába!

Az élet lényege a természetadta indíttatású öntevékenység, az érzéseinkkel, gondolatainkkal indított cselekvések. A Természet pedig rendkívül mély elme-mélységű, ugyanakkor elemi erő. Akkor élünk igazán, amikor igazi, természetadta érzésből, átgondolt gondolatból indítjuk a tetteinket.

Az ember testalkatával nem idomult végleg egyetlen környezethez, megőrizte az egyetemességét biztosító értelmi képességet. Az egyes tárgyak a külső érzékszervek, az általános, az egyetemes viszont csak az értelem szintjén létezik. A Homo Sapiens, az Értelmes Lény a Természet akaratából az egyetemesség, az értelem hordozója.

Testünk életfontosságú, lelkünk és értelmünk még inkább. Testünk csak átmeneti ruhánk, lelkünk viszont testünk irányítója. Teljes lelki-szellemi pusztulást jelent-e testünk pusztulása? Meghal-e a hernyó, amikor lepke lesz belőle? Meghal-e a mag, amikor hatalmas lombkoronájú fa lesz belőle? Meghal-e az ember, ha élete virágot hoz utódaiban, az utókorban, és az Örökkévalóságban? Ha a földi testünktől megválást átváltozásnak tekintjük, ha éltető gyökereinkkel nem a porba kapaszkodunk, hanem a valóságba, akkor a materializmus elveszti fojtogató erejét.

Sejtjeink élő és érző lények. Sejtjeink természeti lények. Sejtjeink nem párttagok, nem vallási felekezetek hívei, hanem a Természettel egybeforrott élőlények. Vagy mi is természeti lényekként azonosítjuk magunkat, sejtjeinkkel, a Természettel egylényegű lényekként, vagy meghasonlunk önmagunkkal.

Minden világból van. Csak egyetlen valóság létezik, a Világegyetem, minden más a Világegyetem létének függvénye. Ha nem akarunk meghasonulni önmagunkkal, összhangban kell élnünk az Élő Világegyetemmel. Életfontosságú, hogy felismerjük, miben rejlik a Világegyetem élő természete, hogy kapcsolódni tudjunk ehhez az élettevékenységhez, hogy személyes élettevékenységünket összhangba hozhassuk a kozmikus élettevékenységgel.

A természetes szemlélet a józan ész és a tudományos alaposság révén képes feltárni a Természet, az élet, az emberiség természetes fejlődési irányát, és utat nyitni a Természetnek megfelelő társadalmi berendezkedés kialakítására.