Megjelent: Magyar Nemzet, 2010. Március 16, 18. o.

Szabadságra ítélve

K O R O N G

● Varga Klára

A Vágtázó Életerő Forgószél! című albumáról többek közt azért nehéz írni, mert a második szám környékén az ember szinte elveszti öntudatát, nem képes arra, hogy figyelje a kis füzetecskéből, hol tart Grandpierre Atilla a szöveggel, hogy hányadik meglepő fordulatkat tartogató zenei kompozíciót gyűri éppen a Vágtázó Halottkémek Életerővé nemesedett, megújult legénysége. Tényleg kiszakadunk, kicsapatunk a zene által valahová a világegyetem járt-járatlan ösvényeire, kapuk tárulnak, fény árad, hirtelen egy pillanatig mindent tudunk, amit emberként tudni érdemes. Grandpierrék ugyanis mágikus népzenéjükkel szabadságra, vad, tiszta életörömre, az univerzumból és a zenéből jövő erő befogadására ítélnek bennünket statáriálisan, és nyomban végre is hajtják rajtunk az ítéletet.

Az utóbbi években előadói-szerzői körökben felmerült a kérdés, hogy hol a határ a mágikus zenék közreadása tekintetében. Milyen az a zene, ami erőt, szabadságot, inspirációt, tudást ad, de senkinek nem árthat, Nem hinném, hogy Grandpierréknek is meg kellett ezt kérdezni maguktól, hiszen annyira biztos egyensúlyérzékkel mozognak két világ határán. A természet mágikus oldalát részben ábrázolják, részben megjelenítik, akárcsak a költészet vagy a népzene. Valami atyai, atavisztikus bölcsességgel érzik, hogy pontosan hol húzódik a felségterületük.

Döbbenten olvastam az együttes honlapján, hogy Grandpierre Atilla 1975 óta énekel, illetve hát üvölt is, társaival állatok (főleg éjszakai állatok) és az univerzum hangjait utánozza. Soós Lajos basszusgitáros is veteránnak számít. Ő tizenéves kihagyás után 2008-ban tért vissza a Vágtázók közé. Most, egy új világkorszak határához érve a tradicionális harci és szakrális dobzenétől a punk dobolásig terjedő ritmusokkal, erőteljes, megbízható rockalapokkal és a már említett szerteágazó emberi, állati hangok felsorakoztatásával bátorítanak, és át is kísérnek bennünket a túlpartra, ahol a régi kötöttségek, földi béklyók helyén az univerzum inspirációi várnak (Holdvilág), a véres csaták, a harcos múlt emlékei a tudat, a szeretet és az odaadás diadalává alakulnak (Hunok csatája).

Az underground korszak magyar együttesei közül a rendszerváltás után kevesen tudtak olyan egységes teljesítménnyel talpon maradni, mint a Vágtázók különféle változatai (mert a Vágtázó Életerővel párhuzamosan Vágtázó Csodaszarvas is létezik). És Grandpierrék lassan azt is megérhetik, hogy szerte a nagyvilágban nemcsak szeretik és méltányolják, hanem sokan értik is őket.

Több kompozíció felvétele az A38-as hajón, illetve a Petőfi Csarnokban készült, és mégis jól szól. A februárban Magyarországon fellépő Henry Rollins egyébként azt mondta: legnagyobb koncertélménye egy Vágtázó Halottkémek perfomance és hangverseny volt.

(Vágtázó Életerő: VHK-idéző Forgószél! – 2009, szerzői kiadás).