Henry Rollins a VHK-ról, 2010.02.07, Budapest, A38 hajó

http://vhk.saman.org.hu/2010/02/henry-rollins-budapesten/

http://www.youtube.com/watch?v=sDiCmw_jQDo
kb. 00:50-től.

Sok évvel ezelőtt volt egy koncertügynököm Európában, német volt és egy magyar csajjal járt. Később összeházasodtak. Ezért akkoriban állandóan Magyarországon találtam magamat, mert állandóan ideszervezte a turnékat, hogy találkozhasson a barátnőjével.
Így én és a zenekarom tagjai hozzászoktunk, hogy gyakran Magyarországra jöjjünk. Például az egyik első koncert, amit Európában adtunk, az éppen itt volt Budapesten, mégpedig a Vágtázó Halottkémekkel. Nagyon szeretném kiejteni a nevüket, tudjátok, ahogy azt kéne (magyarul), de bocsánatot kérek, egyszerűen nem megy.
De azt szeretném mondani, hogy lehet, hogy az ő nevük, Vágtázó Halottkémek, egy ilyen fiatal közönség számára talán nem ismerős, de a zenéjük leírhatatlan. Fantasztikusak voltak, de képtelen vagyok nektek itt elmondani, hogy miféle zenét is játszottak valójában. Olyan volt, mintha Sun Ra-t rockandrollal vegyítették volna és minden este változott.
Elég gyakran turnéztunk együtt Európában, és egyszerűen óriásiak voltak és tényleg minden este más zenét játszottak.

Aztán egyszer volt egy szabad estém, és Dietmarnak az a nagyszerű ötlete támadt, hogy menjünk Budapestre. Na erre azt mondtam, na persze, hova máshova, hiszen ott volt a barátnője, későbbi felesége. Szóval idejöttünk egy éjszakára, és persze ez egy kitűnő hely, és aznap éjjel a Vágtázó Halottkémek játszottak éppen. Ez egy olyan koncert volt, ahol egy egész színpados showjuk lehetett, tudjátok, amikor kijönnek emberek olyan nagy jelmezekben. Na, az a koncert az egyik legjobb koncert volt, amit én életemben valaha láttam.
Szóval nem tudom, hogy még megtalálhatóak-e a lemezeik, hogy egyáltalán léteznek-e még kiadványaik, vagy hogy a zenekar játszik-e még, de pláne, ha valamelyikőtök ismeri a VHK-t, akkor kérem, kérem, kérem, mondjátok meg nekik, hogy forrón üdvözli őket egy öreg haver, valahonnan az elmúlt századból, Henry.