Megjelent: A38 honlap, http://www.a38.hu/?p=cikk&id=626

Az interjút készítette: dr. Máriás, 2009. október 9.

NORMÁLIS EMBER NEM IS VÁLLALKOZHAT ILYESMIRE

Az ismét gőzerővel zúzó és felszabadító, (tkp.) újjáalakult VHK több, mint kétórás frenetikus koncertet adott a Hajón káprázatos élményben részesítve a közönségét. Hogy a VHK miért az élet zenéje, milyen világban élünk, mennyire vannak közel a csillagok, s mennyire vagyunk virágok nem mással, mint a VHK főmentorával, Grandpierre Attilával beszélgettünk.

1. Sok éves káprázatos lángolás után felbomlott a VHK, majd voltak más próbálkozások, hogy végül tulajdonképpen újraalakuljon. Mennyire éreztétek ezt elkerülhetetlen szükségszerűségnek, s mennyire veszélyes-szeszélyes kísérletnek, egyáltalán, hogy érzed az egészben magadat most?

GA- A VHK az élet zenéje, és az élet soha nem bomlik fel. Hat megveszekedett őrülttel huszonhat éven át játszottunk együtt. Soha nem terveztük, hogy felbomlunk, személy szerint soha nem terveztem, hogy kilépek életem legnagyszerűbb zenekarából, mégis így lett, így kellett lennie, hogy szembenézhessünk önmagunkkal, hogy felmérjük, mit jelent számunkra ez a csapat, ez a zene. Tény, hogy nem sokkal a VHK-ból kilépésem után már összejártunk, újra és újra megbeszéltük, hogy folytatjuk. Persze nem lehetett akárhogyan folytatni, mert a VHK magasra tette a lécet. Nem volt veszélytelen, legalábbis papírforma szerint életveszélyes kísérlet volt kilenc évvel a VHK utolsó koncertje után újra felidézni Magyarország és a világ egyik legkülönlegesebb zenekarának felejthetetlen élményét. Normális ember nem is vállalkozhat ilyesmire, de mi mindent megtettünk érte, hogy ez a zenekar újra életre keljen, mégpedig legszebb régi fényeiben, úgy, ahogyan egész életünk ereje által látjuk. Megtisztulva és megerősödve kerültünk ki az embert próbáló nehéz évekből, annyira, hogy ezek után már tiszta lappal, új névvel kellett indulnunk. Hogy hogyan érzem magam? Hát hogyan érezheti magát valaki, aki kilenc éven át el volt vágva attól, hogy teljes erejéből kitombolhassa üvöltő életerejét legőrültebb barátaival, és egyszercsak hirtelen minden összeáll, és hupp! hopp! – kilenc év sóvárgás után teljes erőből a nyakamba szakad az egeket rázó őrület?

2. Olyan világban élünk, amelyben igazi zenét, olyat, amely valóban megrázó tud lenni, alig hallunk, mivel a háttérzenék lepnek el mindent szürke tapétákként. Vagy tévedek? Látsz-e, ismersz-e fiatalokat, akik tovább vinnék/vihetnék a VHK lángját?

GA- Az Ifjúsági Magazin 1984 körül egy felmérést ismertetett, s eszerint akkoriban minden második budapesti középiskolás kedvence a VHK volt. A kilencvenes években a MAHASZ listák élvonalában is szerepelt a zenekar, és világszerte rajongótáborai alakultak ki. Sokan kérdezték, hogy miért nincsenek a VHK-nak követői, annak ellenére, hogy rendkívüli hatást gyakorolt sok tízezer fiatalra. Időnként fel-feltűnik egy-egy zenekar, akinek sokat számított a VHK, de egyikre se mondanám, hogy a VHK lángját viszi tovább. De most már legalább létezik egy másik zenekar, amelyik ugyanúgy ismeri a zene titkát, mint a VHK: a VCSSZ, a Vágtázó Csodaszarvas. Ebben tizenegyen játszunk, őrületes élmények között! Biztos, hogy nem lehetetlen igazi Vágtázó zenekart létrehozni. Talán csak megelőztük az időnket, és nemsokára potyogni fognak a jövőből érkező őrületes vágtázó zenekarok?

3. Miből táplálkozik kimeríthetetlen szellemed? Mit olvasol, milyen zenéket hallgatsz, hogyan tudod megoldani, hogy az elemek feltöltődjenek?

Édesapám, Grandpierre K. Endre életéből, életművéből, munkásságából, családomból sok erőt merítek. És magából az életből! Húszéves koromban rájöttem, amit addig csak éreztem, hogy számomra az életben a legfontosabb az engem életben tartó erő érzékelése. Ez az engem életben tartó erő ugyanaz, amelyik Téged életben tart, és amelyik minden szívet megdobogtat a világon, amitől verdes a madarak szárnya, amitől káprázatos színekbe borul a nyári mező, és amitől a végtelen fényévek spirális országútjain örök időkre szóló énekek teremnek. Ugyanaz! Ha megnyitod magad saját életfelröpítő erőd előtt, rejtett képességeid dörömbölni kezdenek rajtad, csak győzd a másodpercek hátán áthozni ide a Földre, földi életedbe. Mert itt meg kell valósítani azt az életet, amiért minden sejted sóvárog, amit a minden életet felröpítő szárnyaló erő vágyik benned. És ha erre gondolok, máris villámok nyiladoznak bennem, és alig várom, hogy szabadjára eresszem gondolataimat, képzeletemet, érzéseimet, hogy magukra találjanak az alkotás, a teremtés örömében, és az egek és földek villámló érintkezésében megvalósuljanak.

4. Milyennek látod a politika esélyeit és szerepét ma Magyarországon? Ha egy területen változtathatnál, mit tennél?

GA – Engem nem a pillanatnyi érvényesülés, nem a siker, nem a hatalom vonz, hanem a kortalan, a mán messze túlfutó élet érzékelése, felfedezése. Sajnálom, hogy olyan sokan elsüllyednek a mai politikai ingoványok csábításaiban, agymosásaiban, ők is jobb sorsra érdemes embereknek születtek. Sajnálom, hogy olyan sokan a középkori vallási villongások áldozataihoz vagy éppen irányítóihoz hasonlóan vetik bele magukat a politikába. Különb sorsra születtek. Én nem gondolom, hogy feltételes módban kell gondolkoznom arról, hogy változtathatok-e. Változtatni kell a világ menetén, mert az emberi életek világraszóló, égigérő kincsek, különösen, ha figyelembe vesszük a mindannyiunkban ott szunnyadó rejtett jóravaló képességeket! Egyetlen egy ember életének értéke is felmérhetetlenül magas és gazdag, hát még millióké, milliárdoké, végeláthatatlan nemzedékeké! Érdemes megbecsülni az életet, mert ez a legnagyobb, legszebb kincsünk, mert az élet a Világegyetem legnagyobb csodája! Mindannyian a Világegyetem legnagyobb csodái vagyunk, legalábbis mint természeti lények, eredeti természetünk szerint, boldogságra, mindenki közös örömére, az élet legragyogóbb kivirágzására vágyó lelkünk szerint!

5. Frenetikus koncertet adtatok az A38-on. Ti hogy éreztétek magatokat, s mennyire találtad megfelelőnek a helyet, az alkalmat, az egész eseményt?

GA- Előre borítékolni lehetett, hogy az A38-on leírhatatlan események szabadulnak el bennünk. A VHK és a Vágtázó Életerő a Petőfi Csarnokban is megmutatta, mire képes, a kisebb klubokban pedig még közelebb tud kerülni a közönséghez és a feldobottsághoz. Ráadásul közvetlenül az A38-as koncertünk előtt adtunk Szegeden és Debrecenben koncertet. Ez a kisebb koncertkörút pedig nemcsak összehozta a zenekart, hanem magát a zenélésre adódó lehetőséggel a lehető legteljesebben élni tudás képességét is élesítik. Voltak olyan pillanatok, amikor az egész hajó velünk táncolt, és mintha az üstökünknél fogva ragadott volna el az őserő a magasba, egyre teljesebben és teljesebben, maga az igazi élet, maga a szédítő igazság fejlődött ki teljes, természetes nagyságában, ahogy a Világegyetemben él, és szinte nem is akart vége lenni a mámorító, vadító életszélnek.

6. Milyen tervei vannak a zenekarnak? Új CD? Turnék? Egy lényegesen megváltozott kommunikációs térben élnétek-e az internettel és a hasonló lehetőségekkel?

GA- Huhúúú! Éppen most áll égnek a hajunk, hogy mit hagyjunk ki az új CD-ről, merthogy sokkal több megörökítendő anyagunk van, mint amennyi ráfér. Szeretnénk egy DVD-t is megjelentetni, a DUNA TV-s film, Kázsmér Kálmán rendezésében, elképesztően jól sikerült. Az biztos, hogy az új lemezről is sok számunk rövidebb változata fel fog kerülni a világhálóra, és a világháló adta lehetőségektől sem fogunk visszariadni. Ránk férne egy tavaszi-nyári turné, alig várjuk, hogy újra színpadra rohanhassunk.

7. Mik az egyéni terveid, álmaid, rémálmaid?

GA – Szeretném a napokban befejezni Orbán Dezső a székelyek őstörténelméről szóló könyvét, amit én rendeztem sajtó alá, egészítettem ki, és írtam hozzá elő- és utószót. Aztán jönnek a stúdió utómunkák, az A38-on eléggé rekedt volt a hangom. Nyakig vagyok az „Astronomy and Civilization” című nemzetközi tudományos konferencia (http://www.konkoly.hu/AC2009) kiadványának szerkesztésében. Néhány újabb tanulmányom a csillagászat, a tudományfilozófia, a nemegyensúlyi termodinamika, az elméleti biológia terén is időt követel. Nincs igazán kedvem arra, hogy magamat rémálmokkal rémítgessem, a Természettől pedig nem rémálmokat, hanem csodálatos valóság-álmokat, látomásokat kapok. Látom az emberiség sorsát: megannyi virág, és mind felfelé, az ég felé törekszik, mind virágzásra vágyik. Nem lehet megállítani a virágok virágzásnak törvényét. Az ember olyan virág, hogy még jobban tud virágozni, ha társai is virágoznak. Ezt a világtörvényt sem lehet kiiktatni. Nincs olyan földi hatalmasság, amelyik az élet virágzásának törvényét hosszú távon el tudná törölni. Törvényszerű, hogy az emberiség előbb-utóbb megtalálja az élet virágzásához vezető utat. Rajta vagyok, hogy minél előbb minél többen virágozni kezdjenek!