Megjelent: Kárpátia, 2009. július, 34-35. o.

A kőkörök és műveltségünk alapjai

Beszélgetés Grandpierre Atillával

Az emberiség őstörténetét is kutató csillagászt-zenészt a megalitikus műveltség, a Kárpát-medence és a mágusok szoros kapcsolatáról kérdeztük.

– Mi a jelentősége a megalitikus műveltségnek a magyarság őstörténetének kutatásában?

A megalitikus műveltség a kőkorszakból ered, de jelentőségét a réz- és a bronzkorban is megőrizte. Az egyik fő megnyilvánulási formája a kőkörök és körárok-rendszerek, illetve a kurgánok építése. Ezek mind nagyon szorosan összefüggenek egymással, mert a kurgánok olyan sírhalmok, amelyeket gyakran kőkörök vesznek körül. A kőkörök legelső megjelenési területe a Kárpát-medence, innen terjedt el mindenfelé, ami egy fontos nyomjelző, hogy melyik néphez köthetők. Az európai világhíres kőkörökről nem tudják megmondani, hogy kik építették, ami már önmagában gyanús, mert rendszerint mi vagyunk azok, akiket kirekesztenek a történelemből. A nyugati civilizációtól kevésbé befolyásolt övezetekben, mint például Indiában, pontosan tudják, hogy a kőkörök mindenhol a szkítáknak az emlékei. Kőköröket elsősorban a mi őseink építettek, ezért a megalitikus műveltség kutatásának nagy a jelentősége őstörténetünk tisztázásában.

– A székely ősvárak mennyiben tekinthetőek a megalitikus építészet részének?

A székely ősvárak elnevezés alatt azokat a várakat értjük, amelyeket a bronzkorban vagy a rézkorban építettek. Hasonlóak azokhoz a várakhoz, amelyeket a bronzkori és vaskori Görögországban nem tudták másként elképzelni, csak úgy, hogy az óriás Küklopszok építették őket. Mert a klasszikus görögök az ókorban már nem tudtak ilyeneket létrehozni! Az ilyen váraknak a kövei kötőanyag nélkül kerültek egymásra, ráadásul akkora szakértelemmel, hogy egy késpengét nem lehet közéjük csúsztatni. A székely ősvárak mellett másféle megalitikus emlékek is találhatók Erdélyben, mint például a tászoktetői kövek, vagy a Plájások várának közelében található, több kilométeres, több tonnás kövekből álló kőgát.

– Mi köti ezeket a magyar múlthoz?

Egyrészt a népi hagyományok, a várak építéséhez kapcsolódó több ezer éves mondák, amelyeket bármennyire is megpróbál a modern kor hiteltelennek feltüntetni, mégis az a helyzet, hogy a maguk módján valós dolgokról tudósítanak. Ahogy Trója esetében láttuk, még Homérosznak is lehetett hinni – pedig nem kimondottan néphagyomány – és a leírása alapján meg lehetett találni a várost. Kínában ma ott tartanak, hogy i.e. 2000-ig visszamenően be tudták igazolni a hagyományokat. Valójában csak attól függ, hogy mikor igazolódnak be, hogy a kutatók mikor szánják rá magukat a komoly munkára. Schliemann utána ment a dolgoknak, így sikerült kiásnia Tróját.

– A mágusok hogyan kapcsolódnak a megalitikus műveltséghez?

A mágusokhoz a nyugati kultúra felemásan, vegyes érzelmeket keltve, elég ellenségesen áll hozzá, ami önmagában is azt mutatja, hogy a mágusok nem úgynevezett indoeurópaiak. Az Oxford Dictionary meg is írja, hogy a mágusok pre-szemiták és pre-árják voltak, tehát a szemitáknál és az árjáknál ősibbek. Sok-sok tény, adat igazolja, hogy a Kárpát-medencében működött a mágusok világközpontja. T. Douglas Price munkatársaival közösen írt tanulmányában kifejti, hogy i.e. 5700-ban a Kárpát-medencéből áramlott ki a magasműveltség, amit a vonaldíszes kerámia népe terjesztett el Nyugat-Európában. Elsősorban fiatal nők, kis tíz-húsz fős csoportokban vitték el a tudást, önzetlenül, tehát nem gyarmatosítási céllal, mint ami a modern kultúra jellegzetessége. Hatszáz évvel később, i.e. 5100-ban Erdélyből – Erdély a Felső-Tisza környékével egy kulturális körzetet alkotott – terjedt el a magaskultúra kelet felé is. Az Al-Dunához került először, ott létrehozott egy külön kultúrkört, ami aztán tovább terjedt a Meótiszhoz, a Volgához, a Kaukázushoz. Ezeken a területeken több ezer települést tártak fel, amelyeknek régészetileg azonosítani lehetett az építési idejét, ami megadja a terjedés irányát. Mára az is egyértelmű alátámasztást nyert, hogy nem csak a műveltség származott Erdélyből, hanem a népesség is. A nyugati iránnyal ellentétben keletre nem kis létszámú csoportokat, hanem nagy népességhullámokat, hatalmas tömegeket bocsátottak ki a Kárpát-medencéből, újra benépesítve az egész eurázsiai síkságot. Egy olyan hatalmas körzetet népesítettek be Erdélyből a mágusok, a Kárpát-medencétől Koreáig és Indiáig, ahol mindig is az emberiségnek több mint a fele lakott. Ez egy olyan eddig nem ismert kulcsfontosságú tény, amivel egyre jobban számolni kell, mert régészetileg, kulturálisan, nyelvészetileg, történelmileg, genetikailag, embertanilag, valamint a népzene- és valláskutatás, a vallástörténet, kultúrtörténet és a néprajz területén is egyaránt igazolható. A kérdésre válaszolva: a megalitikus műveltség, a kőkörök építése a szkíta-hun-magyar mágusok népével áramlott ki a Kárpát-medencéből.

– Az évtized elejének nagy régészeti felfedezése volt Stonehenge Íjász királya. Erről mit érdemes tudnunk nekünk magyaroknak?

Az Íjász királyról annyit tudnak a régészek, hogy Közép-Európából ment a Brit-szigetre, és ebből azt gondolják, hogy akkor nyilván az Alpokból kerülhetett oda. Csakhogy olyan rézkéseket találtak mellette, amelyekkel i.e. 2300–ban – amikor az íjász élt, – a bodrogkeresztúri kultúrában, az Alföldön temetkeztek. És ez nem csak abban a korban volt itt szokásban, hanem már évezredekkel azelőtt is, ami sokkal inkább arra utal, hogy a férfi a Kárpát-medencéből, az Alföldről vándorolt ki oda. Valószínűleg ő volt az, akihez Stonehenge építése fűződik. Íjász Királynak nevezték el, hogy lova volt-e, azt nem tudni pontosan, de a fegyvere az íjász kultúrkörrel, pontosabban az akkor már virágzó lovas-íjász műveltséggel, és nem az Alpokkal köti össze. Bár az Alpokban létezett egy külön kultúra, de az Alpokban élők is annak a műveltségnek voltak a vándor íjászai. A fogzománc elemzéséből kiderült, hogy az Íjász Király gyermekkorát a Kárpát-medencében élte, mert úgy épültek be anyagok a fogába, hogy amikor a tejfogát lecserélte vasfogra, akkor még itt élt ezen a környéken.

– Össze lehet foglalni, hogy a mágusok mi mindenhez értettek az építészeten kívül?

A mágusok csillagászok voltak, de mondják papoknak is őket, persze abban az időben a tudomány és a vallás még nem vált ketté. Ők voltak koruk tudósai, a természettudósok, a társadalomtudósok, a társadalmi intézmények feltalálói. A közlekedés fejlődését is nagyrészt ők alakították, mert az út- és a hajóépítés feltalálását szintén nekik tulajdonítják. Hasonlóan az ipar, a mezőgazdaság és a kereskedelem szervezett, intézményes formáit is ők dolgozták ki. A múltat kutatva szó szerint úgy tűnik, hogy lényegében az egész emberi kultúrát nekik köszönhetjük. Úgy is hívják őket ma, hogy ők a kultúrhősök. A lexikonok megírják, hogy a mitológiákban előforduló kultúrhősök valóságos történelmi szereplők voltak, de azt már nem közlik, hogy ezeket a valaha létező személyeket a saját korukban nem hívhatták így, mert ez egy újkeletű elnevezés. Akiket a kultúrhősök fogalom takar, tehát akik a tudományokat, a vallást, a mesterségeket és a művészeteket adták az embereknek, azokat a saját korukban mágusoknak hívták.

Szintén a mágusok hozták létre és terjesztették el a Földön a királyság intézmény-rendszerét is. Ennek leggazdagabb nyomai Kínában maradtak fönt, és egyértelműen a hunokhoz köthetők. Régen a hunoknál nem egy király, hanem sok király volt, különböző feladatkörökben. Azért hívták a szkíták, hunok, magyarok – ez három különböző név ugyanarra a népre – királyait Eurázsiában a királyok királyainak, mert a királyság eredeti intézményrendszerét a magyarság, vagyis a mi őseink adták a világnak, és a királyok intézményrendszerének fejét nevezték a királyok királyának. Kínában a Huang Di nevű magyar mágust mint az egész kínai kultúra megalapozóját és megteremtőjét tisztelik, sőt, annyira jelentős a személye, hogy valósággal istenítik.

– Mennyire szűkíthető le a mágusok tevékenysége Eurázsia területeire?

Elsősorban Eurázsiában működtek, mert az őskori-ókori Magyarország a Kárpát-medencétől Koreáig és Észak-Indiáig terjedt. De nem csak kizárólag ezeket a területeket ölelte magába, mert a mágusok innen Nyugat-Európába is elmentek, és Afrikában is tudunk királyságokról.

A királyság mindenhol a Napkirályság következménye, ami egy magyar elgondolás. A király és korona szavunk a kör szóra vezethető vissza, a kör pedig a Napra utal. A naptisztelet pedig mindenhol a mágusokkal függ össze, akik közül választották régen a királyokat is. A királyság egész fogalomköre magyar gondolatból fakad, az afrikai királyságok és más tudományágak eredményei együttesen meggyőzően bizonyítják a mágusok jelenlétét Afrikában. Például kimutatható a magyar népzene ősi hatása Egyiptomban és Közép-Afrikában. Ennél is továbblépve, Amerikában pontosan olyan szerepet játszott Quetzalcoatl az emberek életének felemelésében, mint Huang Di, akiről egyértelműen igazolható, hogy magyar mágus volt.

Samu Pál Attila