Megjelent: Arany Tarsoly. 2007. december

A kozmoszt létrehozó teremtő energiából származik az ember, az emberiség, vagyis nem a majomtól. Az ember nem növény, nem állat, hanem ember. Az állatok nem a növénytől származnak, az embernek akkor miért kell az állattól származnia? Formai hasonlóságról lehet szó, szervezeti rokonságról is, de a lényegi hasonlóság az egy más kérdés – vallja Grandpierre Attila. Beszélgetésünk második részét olvashatják most.

Atilla üzenete – 2. rész

Minek tulajdonítod, hogy az emberré válás korszakában – ahogyan az édesapád is nevezte –, az Aranykorban boldogan éltek az emberek? Megvolt minden, amitől az ember ember, kiélhette és megélhette a teljességet. Miért kellett ezt felrúgni és mi az oka, hogy ezt a múltat most titokként kell kezelni?

Jó kérdés. Az Aranykor bukása valóban a legdöntőbb természetellenes fordulat az emberiség történelmében. Egyszerűen ma még érthetetlen, hogy hogyan léphetett fel ez a fordulat, és hogyan maradhatott fent. Hogyan kerültünk egy olyan világba, ahol természetesnek vesszük azt, hogy romlott emberek irányítják a világot. Ez egy égbekiáltó természetellenes helyzet. Hogy nyugodhat ebbe bele az emberiség? Ebbe nem lehet belenyugodni. Ez a kérdés állandóan felmerül, de nem tudok rá válaszolni.

Tehát ez az ellenerő nem abból a közegből való, ami az Aranykort megteremtette.

Igen, fellépett egy meghasonulás, de hogy mi és hogyan, nem tudom.

Megfogható-e az, hogy itt egy ellenerő is működik?

Az „Atilla és a hunok” című könyvünkben felmerül, hogyan lehetséges az, hogy a nyugati civilizáció kezdete óta egy életellenes és emberellenes irányítás alá kerültek az emberek világszerte. Az emberek ma is alapvetően jóra vágyó és boldogságot, teljességet kereső lények mindenhol a világon, de a társadalmi szervezetek megromlottak; és amíg az egyes emberek egyesével természetesen viselkednek, addig a megadott irányítás alá helyezett társadalmi szervezetekben természetellenesek és emberellenesek lesznek. Így viselkedtek akkor, amikor az indiánokat kiirtották Amerikában, amikor elmentek Kínába és ópiumháborút vívtak, amikor Indiát gyarmatosították, és mindenhol igyekeznek a megszállt kultúrát alantas sorba dönteni és hasznot húzni belőle. Ez egy lefelé húzó ördögi kör. Az ördögi kör egy létező, bevett kifejezés. De ennek az ellentéte az isteni kör, vagy felemelő kör nem létezik, nekem kellett kitalálnom. Pedig ez is jelen van, de rendszerint nem a meghatározó társadalmi intézményekben. A népellenes és emberiségellenes erő fellépett a görögöknél is, és minden európai népnél is. Minden nép őstörténetét letiltotta és népeket irtott ki. Hol vannak a gótok, akikkel Atilla össze akart fogni, és akik a legnagyobb germán népek voltak? De hol vannak a kelták? Nincsenek. Az ókori görögök több mint ezer évig be voltak tiltva, feketelistán voltak. Az összes könyvet, ami elérhető volt, eltüzelték. Hol van a magyar rovásírás, melynek minden emlékét el kellett égetni pápai parancsra. Minden európai néppel egy cipőben járunk. Nem arról van szó, hogy a magyarságot sújtja a sors, és az összes többi nép pedig jól jár. Nekik is ugyanazt a problémát kell megoldaniuk. Magukra kell találniuk. Vissza kell nyernünk az őstörténelmünket ahhoz, hogy egészségesek legyünk, mert az őstörténetünkben van elrejtve a mozgatórugója, az eredete, a kulcsa az eredeti miértje a mai mibenlétünknek, és akkor tudjuk felmérni azt, hogy mik vagyunk, mik lehetünk és mik lehettünk volna, ha azt látjuk, hogy mik voltunk akkor, amikor még nem telepedett ránk ez a rothadt természetellenes társadalmi fordulat, mégpedig a rómaiak óta. Róma óta vált intézményesített szokássá a méregkeverés. A római császárok hullottak, mint a legyek. A bizánci intrika legendás, a titkos diplomáciai cselszövés, fondorlatos, alattomos győzelem lehetősége. Ez az a csodafegyver, aminek nem találták meg az ellenszerét azóta sem.

Atilla hogyan kerül ebbe a képbe? Miért nagy az ő jelentősége?

Atillának nem az volt a főbűne, hogy megnyerte a catalaunumi csatát (ha volt egyáltalán). Volt egy sokkal súlyosabb. Szinte érthetetlen, hogy még a mai történészek is veszett dühvel támadják. Például Thompson még a VI. századi történetírók Atilla elleni féktelen dühét és uszítását nem tartja elég messzemenőnek és mértéktartással vádolja őket. Egy 1500 évvel ezelőtti eseménnyel már nincsen közvetlen érintettség, így elvárható volna a tárgyilagosság. Tehát ma még nagyobb az Atilla elleni gyűlölet, mint Atilla idején volt. Hogy lehet ez? Hiszen ez a tudományban elfogadhatatlan hozzáállás. Ennek persze megvan az oka. Atilla nem a történelem lehúzó erőinek volt a része, azoknak, akik a koncért marakodnak és így próbálják hatalmukat kiépíteni. Atilla a történelem felemelő erőinek közvetlen hordozója, azé a történelemé, ami évmilliók alatt újra és újra szervezte és felemelte az emberiséget. A görögök, az indiaiak, a kínaiak, az európai népek ennek a népnek köszönhetik néppé szerveződésüket, tudásukat, tudományukat, művészetüket, filozófiájukat, állami intézményeiket, mesterségbeli tudásuk alapjait, mindent, ami ma érték. Ez ma Atilla főbűne. A ördögi kör erői ebben a felemelő erőben látták a legnagyobb vetélytársukat. Hiszen ha ezt megtudja a mai emberiség, akit porig aláztak, rá fog ébredni arra, hogy a felemelő erő segítségével ki tud lábalni abból, amiből már évszázadok óta nem tud. Ez Atilla mai jelentősége, és ez valóban közvetlenül érinti a mai világrendet. Atilla történeti szerepének valós felismerése az egész emberiség történelmét másik oldalról mutatja meg, arról az oldalról, ami életszükséglet az emberiség számára, hogy visszanyerje eredeti lelki és szellemi épségét, aminek a segítségével az európai népek ismét össze tudnak fogni.

Akkor teljesen logikus, hogy támadni kell, mert a hatalom most tobzódik. Még nagyobb szükség lenne egy Atillára.

Így van.

Így az ő üzenete ma érvényesebb mint bármikor, így nagyobb erővel kell támadni.

E. A. Thompson, a nottinghami egyetem professzora ebben a témában a világ első szakértőjének számít, mert a Enciklopédia Britannicában is őt kérték fel az „Atilla” és a „hunok” szócikkek megírására. De a ma mérvadónak számító „A hunok” c. monográfiát is ő készítette, melyben azt írja, hogy a korabeli megfogalmazás, miszerint a hunok vadsága minden képzeletet felülmúl, csak csodálattal fogadható mértékűen mértékletes megfogalmazás. Neki nem elég már a „minden képzeletet felülmúl” kifejezés sem. De vajon hogyan lehetne egy ilyen minden képzeletet felülmúlóan szélsőséges megfogalmazást felülmúlni? Ez már uszítás, játék a szavakkal.

Két oka lehet. Vagy nem foglalkoznak Attilával ezek a tudósok, vagy foglalkoznak, de hazudnak

Foglalkoznak, és olyan módon foglalkoznak, hogy abból tanulni is lehet. Legalábbis a kérdés meglátásban. Olyan alapvető kérdést tett fel például Thompson professzor, amit már régen fel kellett volna tenni a magyar kutatóknak is. Magyarul is megjelent „A hunok” című könyvében próbál választ adni arra, hogy hányan voltak a hunok és mekkora volt a hadseregük. Sokan írtak már könyvet a hunokról, de ezt a kérdést még senki sem vizsgálta. Amíg ezt nem tisztázzuk, kár bármilyen irányba elindulni. Persze Thompson meg is válaszolja a kérdést a maga módján. A hadsereg létszámára először 1200-1300-as létszámot ad meg, utána módosít legfeljebb 6000 főre! De vizsgálni kell, hogy mekkora volt a római hadsereg abban az időben. Atilla két római birodalmat tartott adófizetőjének, a bizáncit és a rómait. Thompson teljesen tudománytalanul jár el, mert az Atilla hadától leszakadt, kószáló segédcsapatokkal foglalkozik, s ennek alapján akarja megítélni, hogy mekkora volt a fősereg. Tehát ha beül egy étterembe 15 hun, akkor nem lehet azt mondani, hogy 15 fős a hadsereg, de Thompson ezt teszi. Aztán képtelenségeket állít, például hogy nem is lehet ezt felbecsülni, meg azt, hogy 10 000 embernél többet nem lehet élelmezni. A római hadsereg ekkor, például Hannibál ellen (ezeket a számokat ismeri a történelem, mert ez nem Attilával kapcsolatos) 300-400 ezres létszámú. Ez csak a nyugat-római. A kelet-római számok hasonlóak. Ezek évtizedeken keresztül adót fizettek Attilának. Elképzelhető tehát, hogy 6000 fős serege volt?

Hát igen képzett harcosok voltak?!

Vagy rendkívül ijesztőek lehettek… Na szóval ezek nem tudományos adatok és az egész nyugati történettudományt kedvezőtlen színben tünteti fel egy ilyen szakmai baklövés. Most kiemeltünk egyet, de sajnos csőstül van ilyen „tudós” sajnos Magyarországon is.

Padányi pontos képet ad az árpádi bejövetelről létszámadatokkal alátámasztva, és tényleg Atilla esetében ezt senki sem tette meg. Édesapád könyvében van erre válasz?

Van persze. A thompsoni kutatás forrásanyagának felhasználásáról is lehullat néhány leplet. De édesapám munkájában ez csak egy apró részlet. Könyve, az „Atilla és a hunok”, szakszerű és tárgyilagos.

A hunok azért jelentek meg nyugaton Isten ostoraként, hogy rendet teremtsen, hogy visszaállítsák a világ régi, eredendő rendjét?

Ezt is lehet mondani, de a hunok nem Attilával jelentek meg, mert a hunok magukat magyaroknak hívták és a magyarok mindig is itt voltak. Atilla vezetésével csak visszajött a magyarság a Kárpát-medencébe, az itt élő őshonos magyarság megsegítésére. A népek életében beálló kedvezőtlen fordulatot jött orvosolni. Fölemelni ezeket a népeket, összekovácsolni. Egy olyan népszövetséget tervezett az egész germánsággal, minden európai néppel, ami felemeli őket, hogy az őstörténet folytonosságát követve visszataláljon a saját gyökereihez, és Attilának a szövetségese legyen abban, hogy az emberiség egy egységes, boldog népcsoportot alkothasson. Ez volt a terve és bizonyítható, hogy minden politikai döntését ez határozta meg. Ezért lehetett például, hogy a gótokat, a germánság legnagyobb népét a magyarság szent területére, a Meotiszba engedte be i.u. 200-ban. Itt éltek a gótok 200 éven keresztül. A magyar-hun népek szétváltak előttük, és mindenféle ütközet nélkül békésen Atilla szövetségesi jobb kéz nyújtása révén bejöhettek, mert ők is a magyarság egyik népcsoportját jelentették, akik addigra már eltávolodtak a magyarságtól. Ezek a népek egyre jobban eltávolodtak egymástól, szétestek és idővel elfelejtették azt, hogy milyen nagyszerű közös tudás és történelem köti őket össze. Az egymás nyakának ugrás meghatározó lett. Atilla nem így gondolkodott. Az ún. indoeurópai népek közvetlen rokonaink voltak i.e. 6000-től i.e. 2000-ig, és a magyarság kultúráját őrizték. Az évszázadokra szóló szövetség tervét felajánlották a magyar-hunok a gótoknak és a gótok elfogadták ezt a szerződést. Ennek kapcsán települtek békésen át a Meotiszba. A keleti gótok meg is maradtak szövetségesnek, de a vizigótok, mint árulók távoztak. Atilla meggyilkoltatása után azonban ők is eltávolodtak, megszegték a szövetséget. Ha nem szegték volna meg, élnének, lenne gót nyelv, lenne gót nép. Nagyobb nép lenne, mint a mai Németország, mert nagyobb nép voltak. Óriási lehetőséget veszített azzal a németség és a germánság, hogy megszegte az Atilla által ajánlott felemelő lehetőséget. Saját történelmét alacsonyította le. Ahogy a nyugati gótok is, akik a katalánokban maradtak fenn, eredeti nyelvüket, kultúrájukat, erejüket szinte teljesen elvesztve. A gót-alánok, katalánok.

Igazából azt nem értem, hogy Atilla halálával hogy szűnhet meg ez a szövetség, hogy nincs olyan utód, aki ezt a birodalmat és ezt az erkölcsöt megörökli, továbbviszi?

Egész Eurázsiában jelen vannak a magyar-hun erők úgyszólván sértetlen továbbélésének maradandó nyomai az Attilát követő évtizedekben és évszázadokban.

Igen, szétesve darabokra. De hogyha ez ekkora erőt képviselt, akkor feltételezhetjük, hogy az Atilla-féle felemelő körben, vagy spirálban az utódok nem tudtak mit kezdeni ezzel a nyugati alantas gondolkodásmóddal, hogy hátulról szúrunk, lefelé viszünk, és szétforgácsolódtak. Mi az üzenete Attilának a mai kor embere számára?

Atilla üzenete, hogy életünket teljes egészében kell elgondolnunk, nem szabad magukat szemellenzővel lehatárolnunk, mert ez a csőlátás nem méltó hozzánk. Ez egy újkeletű népidomítás eredménye. Atilla sokkal nagyobb távlatokban gondolkodott. Minden mai embernek arra van szüksége, hogy ebben a felemelő körben tudjon gondolkodni, hogy kikerüljön abból a vert helyzetből amit rákényszerítettek. Hogy akárhova fut, akárhova nyúl, lehúzó erőket talál, mint a mesében: hogyha a hordóban meg akarja mosni a kezét, megszúrja a tű, ha a tűzhelyhez megy, hogy felmelegítse a kezét, felrobban a tűzbe dobott tojás. Mindenhol veszély, megalázás, lealacsonyítás várja, és olyan hatások szervezett egysége, melyek megnyomorítják, megcsonkítják az életét és egy lefelé húzó ördögi körbe terelnek. És ezért olyan erőkre van szükségünk a magánéletünkben is, melyekkel az életünket fel lehet emelni. Atilla üzenete az, hogy minden nap ébredés után határozzuk el s mondjuk magunkban hangosan: életemet felemelem. Ezt a kétszavas mondatot üzeni Atilla. Ahhoz, hogy igazán felemeljük, szükségünk van azokra a távlatokra, amelyekben Atilla gondolkodott, az emberiség őskoráig visszanyúló gondolkodására. Az emberré válás korában valóban fölfelé emelkedett az emberiség, mert az öntudat fénye felemelte az embert az öntudatos lények sorába. Ezért nekünk is létfontosságú az emberiség őskorába visszanyúló gondolkodás és azonosulni azzal az emberrel, aki az emberré válás korában emberré vált, mert akkor kapcsolódtak be azok a természeti felemelő, kozmikus elemi erők az életünkbe, melyek emberré tettek bennünket. Olyan hihetetlenül teljes emberekké, akik fájóan hiányoznak a mai életünkből, és akikre valóban szükségünk van ahhoz, hogy életünk valódi értelmét megleljük.