Grandpierre K. Endre
munkáinak és jegyzeteinek alapján írta: Grandpierre Attila

Atilla és a hunok
A szkíta–hun–magyar folytonosság

Napkút Kiadó
Budapest, 2006

TARTALOM

Előszó
I. A Kárpát-medence az újkőkorban és a rézkorban
I.1. A Kárpát-medencéből indult el a vonaldíszes kerámia, a földművelés, a házépítés Európába i. e. 5700 körül
I. 2. A rézkori Szkítia – körárkok, kőkörök, kurgánok, fémművesség
I. 2. 1. A körárkok a Kárpát-medencéből terjedtek szét
I. 2. 2. A kőkörök a Kárpát-medencéből terjedtek szét
I. 2. 3. A kőköröket világszerte a szkíták építették
I. 2. 4. Módszertani észrevételek a szkíta kultúra időhatárainak megállapításáról
I. 2. 5. Néhány újabb eredmény a szkíta, illetve hun időszak tágabb időhatárairól
I. 2. 6. A királyi jogarhordozók népe
1. összefoglalás
I. 2. 7. A rézkori Szkítia a Kárpát-medencéből népesült be
I. 2. 8. Stonehenge Íjász királya
I. 2. 9. Stonehenge és a harang alakú edények kultúrájának királyi népe
2. összefoglalás
I. 2. 10. Királyi mágus-csillagászok aranysüvegei
A szkíta süveg
I. 2. 11. Királyi mágus a germán és a skandináv mitológiában
I. 2. 12. Gót hagyomány a hun varázslónőkről
3. összefoglalás
Rövid összefoglalás

II. Kulturális folytonosság a Kárpát-medencében és rokon területein az őskortól napjainkig
II. 1. Elsődleges, alapvető kultúrajellemzők: azonos világkép és eredetmonda, népi összetartozás-tudat, önazonosság-tudat
II. 2. A szkíta eredetmonda
II. 2. 1. Az arany eke és az égő eke hagyománya
II. 2. 2. A házi tűzhely kultusza
II. 2. 3. A tűz őrzése
II. 2. 4. Az arany tisztelete
II. 2. 5. A tűz tisztelete
II. 2. 6. Az ivócsészék kultusza
II. 2. 7. A harci bárdok kultusza
II. 3. Az első tudomány: a csillagászat
II. 4. Matematika a Kárpát-medencéből
II. 5. Az ősi egységes világlátás és a szkíta–hun–magyar zenei kozmológia
II. 6. A szkíta társadalom alapvető és másodlagos jellemzői
II. 7. A szkíta kultúra korának becslése alapvető jellemzői alapján
II. 8. Az indoeurópai és szkíta népek hasonlósága és különbsége
II. 8. 1. Különbségek a szkíták és az indoirániak között
II. 8. 2. A szabadlélek ismertetése
II. 8. 3. Hasonlóságok a szkíták és az indoirániak között
Életünk és a varázslat
II. 8. 4. A szkíta-hun írásbeliség létének bizonyítékai
II. 8. 5. Szkíta–hun városok
II. 9. A hun–germán rokonság melletti érvek
II. 9. 1. Történelmi áttekintés
II. 9. 2. Genetikai bizonyítékok
II. 9. 3. Történeti és kulturális rokonsági elemek

III. A szkíta–hun népek világlátása, tudománya, vallása, művészete és szellemi öröksége. Mágusok és Napkirályok
III. 1. A mágus meghatározása. A mágus és sámán hasonlósága és különbsége
III. 1. 1. A sámán ismertetőjegyei
III. 1. 2. A mágus ismertetőjegyei
III. 1. 3. A sámánok és a mágusok összehasonlítása
III. 2. Mágusok és Napkirályok. A mágikus erő természeti erő
III. 3. Emberré válás és közösségi ünnepek
III. 4. A Nap mint törvényhozó
III. 5. A királyság eszméje a Napkirályság eszméjéből ered
III. 6. A királyi korona eredete
III. 7. A királyi trón eredeti jelentése
III. 8. A királyi jogar eredeti jelentése
III. 9. Magyar Napkirályok és a koronázási szertartás eredete
A magyar koronázási szertartás
III. 10. Volt-e a hunoknak királyuk?
III. 11. Sungiri lelet
III. 12. Volt-e a hunoknak mezőgazdaságuk?
III. 13. A pásztorok népe az ókor és az őskor királyi népe
III. 14. Napkirályság Egyiptomban
III. 15. A sárkányjelkép eredeti jelentése
III. 16. Hun Napkirályok a Föld uralkodói
III. 17. Eltemetett világkorszak: a mágikus kor
III. 17. 1. Mit tudunk magunkról?
III. 17. 2. Emlékezés a paradicsomi időkre
III. 17. 3. Ősemlékezetét vesztett emberiség
III. 17. 4. Az anyajogú társadalom bukása
III. 17. 5. A hatalom önállósodása
III. 18. 6. A patriarchátus kiépítése
III. 17. 7. A mágikus és a misztikus világszemlélet ellentéte
III. 18. Kik voltak a mágusok?
III. 19. A szkíta ősnép India északi részén
III. 20. A szkíta ősnép Kína délnyugati részén
III. 21. Hun mágus Kína megalapítója
III. 22. Szárnyas sárkány Amerikában
III. 23. A Védák közép-ázsiai eredete
III. 24. A Védák szerzői: India őslakói, illetve a rádzsputok szkíta ősei
III. 25. Az Upanisádok szkíta eredete
A lélek halhatatlanságának eszméje a szkítáktól ered
III. 26. Az Upanisádok kiemelkedő szerzője: Gárgi nevű szkíta mágusnő
III. 27. Varahamihira, a szkíta Mag bráhmin rend mágusa magyar eredetű nevet viselhetett
III. 28. Tartalmi és egyszersmind formai egyezés valószínűsége
III. 29. Zarathusztra neve is magyar szót rejt
III. 30. Hun királyok a Föld védelmezői
III. 31. A Föld uralkodói: a magyar mágusok
III. 32. Hogyan fedezhető fel a hunok világlátása?
III. 33. A hármas hármasság rendszere
III. 33. 1. Bevezető. A magyarázatelmélet követelményei
III. 33. 2. Első lépés: a jelenségek valóságától a törvények valóságáig
III. 33. 3. Második lépés: a törvényektől az első elvekig
III. 33. 4. Az első elvek jelentőségének felismerése
III. 33. 5. A hármas hármasság rendszere és az EGY

IV. Atilla országának történelmi előzményei
IV. 1. Atilla uralkodásának történelmi előzményei
IV. 2. A gótok eredete
IV. 3. Atilla és a gótok
IV. 4. Atilla és a frankok
IV. 5. Atilla és a kelták
IV. 6. A hunok helyzete Indiában Atilla kora előtt
IV. 7. A hunok és a dákok viszonya

V. Krónikák, hagyományok. A hun–magyar rokonság bizonyítékai
V. 1. Atilla és a hunok – kordokumentumok és a legújabb természettudományos eredmények tükrében
V. 2. Buda halála az alapdokumentumok tükrében
V. 2. 1. Jordanes változata Buda haláláról
V. 2. 2. Az Üngürüsz története magyar krónika változata Buda haláláról
V. 2. 3. Jordanes összevetve az Üngürüsz történetével
V. 3. Atilla halála
V. 3. 1. Priszkosz rétor
V. 3. 2. Jordanes
V. 3. 3. Marcellinus comes
V. 3. 4. Gyanús előjelek
V. 3. 5. Gyanús utójelek
V. 3. 6. Az idézett dokumentumok összevetése
V. 4. A felhasznált kordokumentumok értékeléséhez
V. 4. 1. Priszkosz töredékeinek felderítetlen rejtélyei
V. 4. 2. Ki volt Marcellinus comes?
V. 4. 3. Atilla halálának rejtélyét megoldották– Michael Babcock könyve
V. 5. Földalatti krónikáink különös története
V. 5. 1. Anonymus
V. 5. 2. Kézai Simon
V. 5. 3. Tarih-i Üngürüsz
V. 5. 4. Csíki Székely Krónika
V. 5. 5. Kassai Kódex
V. 6. Kik voltak a hunok? A mai állás jellemzése. A hivatalos álláspont. A független álláspont
V. 6. 1. A hunok embertani és néprajzi szempontból
V. 6. 2. A magyarság eredete az új biológiai kutatások tükrében
V. 6. 3. Történetírók tanúsága
V. 6. 4. Régészeti nyomok
V. 6. 5. Nyelvi folytonosság: szkíta–jász–magyar. A hunok írásáról
V. 6. 6. A hunok gazdasági élete
Hun üstök
V. 7. Atilla nevének eredeti jelentéséről
V. 8. Mekkora volt Atilla országa?
V. 9. Atilla haderejének és népeinek létszámáról
V. 10. A catalaunumi csatáról
V. 10. 1. Jordanes változata a catalaunumi csatáról
V. 10. 2. A Tarih-i Üngürüsz beszámolója
V. 10. 3. Jordanes leírása összevetve az Üngürüsz történetével
V. 11. Magyar volt-e Hunor és Magor népe?

VI. A továbbélő hun örökség. Eltűntek-e a hunok?
VI. 1. Atilla hunjai tovább élnek a Kárpát-medencében
VI. 2. Atilla hunjai tovább élnek a Kárpát-medencében és a Dnyeper vidékén
VI. 3. Atilla hunjai által elindított események Közép-Ázsiában, Kínában és Indiában
VI. 4. Atilla Európa népeinek mondakörében és mitológiájában
VI. 5. A hunok erkölcsiségének Val d’Anniviers-ben fennmaradt bizonysága
VI. 6. Hová tűntek a hunok?

Irodalomjegyzék
Névmutató
Tárgymutató
Short summary

Grandpierre K. Endre
munkáinak és jegyzeteinek alapján írta: Grandpierre Attila

Atilla és a hunok
A szkíta–hun–magyar folytonosság

Napkút Kiadó
Budapest, 2006

Előszó

A történelem manapság olyan kevés jóravaló eseménnyel örvendezteti meg a modern embert, hogy fokozatosan elidegenedünk a történelem eszméjétől is. Ez pedig hosszú távon belenyugvásra, önfeladásra nevel, ami a helyzet még rohamosabb romlását készíti elő. Ez egy ördögi, lehúzó kör. A kiúthoz szükségünk van a történelem eredeti eszméjére.
Az ember természet szerint közösségi lény. Közösségalkotó tevékenységünk felméretlen, kellőképpen meg nem becsült kincs. Nemzetalkotó, történelemalkotó mivoltunknak köszönhető az emberi nyelv, beszéd, a kultúra, az emberi összetartozás érzése, az elkötelezettség az emberi együttérzésben és együttgondolkodásban rejlő hatalmas természeti-társadalmi kincsek iránt. Egy példa segítheti, hogy a történelem eszméje bennünk is kibontakozzon.
A történelem a szellemi értékek kincsestára. Minden, amit elegendően sokan elegendően fontosnak tartunk ahhoz, hogy tegyünk érte, társadalmi méretekben is, vagyis ajándékként is megvalósulhat. A szellemi értékek kincsestára ugyanis nem elvesz, mint a modern kincsestárak, a bankok, hanem megajándékoz. Ha a bankba betesszük a pénzünket, annyival kevesebb lesz nálunk. De ha a közös szellemi kincsestárba teszünk be szellemi értéket, azzal nekünk nem lesz kevesebb, de a többieknek egyszerre annyival több lesz. Ha valamelyikünk feltalálja a könyvnyomtatást, attól kezdve mindannyian élvezhetjük e találmány áldásait. Mindenki jól jár, és egyikünk sem a másik rovására jár jól. És ha a felfedezések, jó ötletek megindulnak, ezek egymást is segítik, és így az adott kultúra egyre több tagja egyre több segítő gondolattal, tettel tud beszállni a közös szellemi javak gyarapításába.
Leegyszerűsítve: ha minden ember egységnyi szellemi értékkel rendelkezik és ezzel száll be a közös kincstárba, amelynek egymillió tagja van, minden tag egymillió értéket kap a beadott egységnyi érték után. És mivel a gyarapodó szellemi javak a szellemi fejlődést is elősegítik, hiszen már mindenki egymilliószor gazdagabb, mint az előző lépésben, ezért a második lépésben mindenki több értékkel tud beszállni. Egymillió gondolat ismeretében több jó gondolat születhet, mint egyetlen jó gondolat ismeretében. Ezért a közös szellemi kincstár gyarapításának minden lépésében egyre rohamosabb a fejlődés. Mint egy önmagát gyorsítani képes űrhajó, a szellemi fejlődés, a kultúra gyarapodása egyre rohamosabb. A kultúra fejlődése, gyarapodása tehát megállíthatatlan természeti törvény. Milyen érdekes, hogy az „ördögi kör”-nek nincs ellentétes értelmű meg-felelője modern korunkban. A történelem természeti törvény alapján isteni, felemelő kör. Ebben rejlik a történelem eszméjének eredeti értelme. Ebbe a felemelő körbe kell bekapcsolnunk társadalmainkat.
Ősi tantétel: „Elvész a nép, amely tudás nélkül való.” Az ember akkor ember, amikor sorsának tevékeny alkotója, irányítója, máskor tehetetlen báb. Jövőnk építéséhez tájékozódási, értékelő- és irányítóképességre van szükségünk. Az emberiség fennmaradása történelemalkotó képességünk kibontakoztatásán múlik. Ha az ember feladja történelemalkotó képességét, és úgy sodródik az árral, ahogy az utóbbi évezredekben, az emberi faj pár évszázad alatt elpusztulhat (Leakey, Lewin, 1986, Fajunk eredete, 19.). Nincs más választásunk, mint hogy felnőjünk az előttünk tornyosuló, megoldatlan feladatokhoz, és rendszeres, kitartó, közösségi erőfeszítéssel nekilássunk a történelemalkotás munkájának. Ennek legelső lépése a történelmi valóság feltárása. Mivel az utóbbi évezredek alatt a történelemhamisítás tudománya eredményesebben fejlődött, mint a történelmi valóság megismerése, csak akkor jutunk közelebb célunkhoz, ha félretesszük a belénk sulykolt dogmákat, szemellenzőket, és igyekszünk megtisztítani elménket a gondolkodásunkat az első lépéseknél gúzsba kötő elvárásoktól.
Nem természeti törvény, hogy a történelmet hazugok és csalók irányítsák. A modern nyugati társadalom szörnyű jellemzője, hogy irányítói általában erkölcstelenek, köztudottan hazugságból, csalásból, tisztességtelenségből élnek. Erkölcs és történelem, mélyen gyökerező közvélekedés szerint, emberemlékezet óta elváltak egymástól (Tőkéczki, 2004), és – ahogy a közmondás is tartja – fejétől bűzlik a hal. Amikor a portugálok eljutottak Indiába, nem az ottani ősi magas kultúrát igyekeztek megérteni, hanem igyekeztek minél nagyobb anyagi hasznot húzni a kapcsolatból, a másik fél rovására, alávetésére, gyarmatosítására. Az angolok az évezredes kínai kultúrával találkozva ópiumháborút indítottak. A spanyolok Amerikát „felfedezve” szinte teljesen kiirtották az indiánokat, körültekintően nagy műgondot fordítva kultúrájuk elpusztítására, szent könyveik elégetésére. És ez az ellenséges, kultúra- és történelmitudás-ellenes hozzáállás nem korlátozódott csakis más földrészekre. Ellenkezőleg. Az ókori görög kultúra a reneszánszig jóformán egészében tiltottnak számított, és nem a nyugati hatalmi rendszernek, hanem az arab közvetítésnek köszönhető, hogy a reneszánszban újjá tudott születni. Az európai vérkeringésbe bekerülő magyarság szinte egész addigi történelmét és kultúráját elpusztították Szent István korában (Vitéz, 1816). És a többi európai nemzet sem járt sokkal jobban, őstörténelmüket, az ősmúlttal folyamatosságot biztosító nemzeti kultúrájukat elpusztították. Nem csoda, hogy az európai nemzetek azóta sem tértek magukhoz. És azóta szinte el sem tudjuk képzelni, milyen lehetne az életünk, ha a sorsrontó, romlott hatalmi erők helyett a jó szándékú közösségi irányítás levegőhöz jutna. Márpedig lassanként elkerülhetetlenné válik, hogy tisztázzuk a helyzetünket, különben az emberiség rövidesen összeomlik.
Atilla kezében olyan katonai erő összpontosult, amellyel érvényre juttathatta a hunok elképzelését a világról. Ha a tények azt mutatják, hogy Atilla és hunjai az embertelenné, történelemellenessé civilizált, jobb sorsra érdemes népektől eltérően az emberiség felemelését szolgálták, világosabbá válik előttünk, mit kell tennünk a mai világban, hogy megtaláljuk a kiutat az embertelenség elhatalmasodásából. A történelem: valóság, a leghatékonyabb emberi erő valósága. A történelemellenes civilizáció nemcsak valóságellenes, hanem a leghatékonyabb, a közösségi emberi erőt rekeszti ki életünk alakításából, felemeléséből.
Atillát nem érthetjük meg anélkül, hogy a hunok akkori életének mozgatórugóit, gondolkodásmódját meg ne ismernénk. Amikor egy önelégült, történelemellenes kultúra saját elvárásait teszi meg minden kultúra legmagasabb mércéjének, akkor minden más kultúra csakis alulteljesíthet. Az elidegenedett kultúra barbárságot, babonát lát ott, ahol nem érti az eredeti összefüggéseket. A hunok alapvetően más kultúrát képviseltek, mint a mai nyugati civilizáció. A hun kultúrát a nyugatiak elkerülhetetlenül a nyugati kultúra összefüggés-rendszerében értelmezik, és ezzel nemcsak átértelmezik, hanem el is torzítják, elsikkad a lényeg. Ahhoz, hogy a hunok tetteinek mozgatórugóit megértsük, fel kell vázoljuk a hunok tetteinek mozgatórugóit, világképüket. Először a hun világképet kell feltárni, és csakis ennek alapján indulhatunk Atilla világának meg-értése felé. Egy új összefüggésrendszer feltárása – már a feladat szokatlanságánál fogva is – jelentős helyet igényel. Ezért lettek szokatlanul hosszúak a bevezető fejezetek.
Az emberiség történelmének kulcskérdése Atilla és a hunok szerepének értékelése. Nemcsak azért, mert a hunok az emberiség történelmében, kultúrájában
– nem egyénenként, hanem történelemformáló, közösségi erejükben – a mai, végveszélybe sodró iránnyal ellenkező, felemelő szerepet játszottak (amit ebben a könyvben bizonyítani is fogunk), hanem azért is, mert az európai és ázsiai történelem legjelentősebb államait a hun mágusok hozták létre. A szkíta-hun Abaris (Avar), Püthagorasz tanítója és társai az ókori görög kultúra felemelését segítették, Dicinius dák filozófus-tanító a gótok kultúrhőse, Odin szkíta-hun mágus és társai a skandináv mitológia központi alakjai a skandináv népeké, Woden és társai a germánoké. Stonehenge építtetője szkíta-hun mágus volt a Kárpát-medencéből. Huang Di szkíta-hun kultúrhős a kínaiaknak tanította meg a Szent Korona eszmét, megkövetelve a népfelség eszméje alapján saját királyi uralkodásának a kínai nép általi korlátozását. Az Upanisádok szerzői között kiemelkedő szerepet játszott Gárgi, akik a könyvünkben feltárt jelek szerint minden bizonnyal szkíta mágusnő lehetett. Az amerikai indiánokat évszázadokkal a spanyolok előtt meglátogató szakállas fehér emberek, mint Quetzalcoatl és társai, Huang Dihez hasonlóan öltözködő és hasonló tanításokat átadó mágus-bölcsek voltak.
A legújabb régészeti leletek alapján a köztudatba ültetett képtől alapvetően eltérő, tudományos bizonyítékok hatalmas, összefüggő rendszerével alátámasztott kép rajzolódik ki szemünk előtt az ősi Európa, Kárpát-medence, Mezopotámia, Kína, India és Amerika műveltségének eredetéről. Ezek alapján világossá vált, hogy Európába a műveltséget a Kárpát-medencéből kirajzó kis csoportok, méteres aranysüveget viselő mágus-királyok vitték szét. Ezek a mágus-királyok építették 7000 évvel ezelőtt az első Nap-templomokat a Kárpát-medencében, az első templomokat Közép-Ázsiában, és a kőköröket világszerte. Ezek a mágus-királyok hordozták az emberiség őstudását, amely pedig visszanyúlik az emberré válás millió évekkel ezelőtti korszakáig. Ezek a királyi felségjelvényekkel rendelkező mágusok egészen meghökkentő módon külön kiemelkedő, királyi népet alkottak az akkori idők náluk jóval alacsonyabb műveltségi szintű népei között. Ők a királyi szkíták népe, a Tarih-i-Üngürüsz szavaival élve, „a rendkívüli teremtmények” (Tarih-i-Üngürüsz, 1982, 41). Megdöbbentő bizonyítékok seregére bukkantunk, amelyek azt mutatják, hogy az ókori Szkítiából világszerte kirajzó szkíta mágus-tanítóknak köszönhető az emberiség mai szellemi értékeinek java.

Részletesen dokumentált tudományos tények kényszerítenek annak elismerésére, hogy a Kárpát-medence, Kína és India őslakói szkíta-hun népek voltak. Meuli (1935) és Dodds (1951) munkái és az itt bemutatott érvek után az sem lehet kétséges, hogy a lélek halhatatlanságának eszméje a szkítáktól ered. Szinte hihetetlen, de kényszerítő érvek egész sorozata mutatja, hogy a szkíta-hun Napkirályok az ősidőkben a Föld jótevői, védelmezői, gondviselői voltak, és a Föld Uralkodója címet még Atilla is tőlük örökölte.
Könyvünkben ismertetjük a Nap törvényhozó mivoltát feltáró gondolatmenetet. Bepillantást adunk az emberiség ősi, hatalomnak alá nem vetett korába, a mágikus korba. Megmutatjuk, mi a különbség a sámánok és a mágusok között. Felfedezzük és igazoljuk, hogy a világszerte elterjedt őskori-ókori kőköröket azok a szkíta-hun mágusok építették, akiknek fő központja a Kárpát-medence volt. Feltárjuk az ősi hun világkép bámulatos egyszerűségében rejlő, a végsőkig mélyreható és emberi gondolkodást, amely az emberiség őstudásának és ősvallásának egységes rendszere volt: a hármas hármasság rendszere, amelynek jelképi egyháromsága, a kettős kereszt, a háromágú korona és a hármas halom egységes rendszert alkotva a magyar nemzeti címeren és zászlón ma is látható.
Bemutatjuk, miféle világtörténelmi jelentőségű események előzték meg Atilla nagykirállyá koronázását. Feltárjuk, mi a különbség az indoiráni népek és a szkíták között. Vázoljuk a gótok, frankok, germánok, kelták és dákok hunokhoz való viszonyát Atilla korában. Kordokumentumok alapján elemezzük Buda és Atilla halálának körülményeit, és a legújabb természettudományos eredmények alapján átfogó képet rajzolunk a hunok embertani, művelődési, gazdasági életéről. A mai köztudatba ültetett kép szerint a hun nyelv vagy török, vagy iráni, vagy indoeurópai. Mi bemutatjuk az eddigi bizonyítékoknál sokkal alaposabb bizonyítékok egész sorát, egy sereg hun szót, amelyek jól dokumentáltan magyar rokonságot jeleznek. Megfejtjük Atilla nevének eredeti jelentését. Részletesen megvizsgáljuk, mekkora volt Atilla országa, hadseregének létszáma, és számszerű becslésre alkalmas tények alapján meghatározzuk Atilla országa hun népessé-gének létszámát is. Ezek után megvizsgáljuk, megtörtént-e a katalanaumi csata, ha igen, ki győzött, és hogy mi lehetett Atilla sikereiben még a megsemmisítő erejű hun győzelemnél is veszélyesebb. Végül pedig utánanézünk, mi történt a hunokkal Atilla meggyilkoltatása után, és a feltárt tények alapján ismét a köztudatban levő képtől alapvetően eltérő eredményre jutunk.
A könyvünkben bemutatott bizonyítékok egybehangzó súlya alatt kénytelenek vagyunk megcáfolni egy sor mélyen beidegzett dogmát a hunokkal kapcsolatban, a teljesség igénye nélkül.
Néhány régi dogma, amit megdöntöttek az itt bemutatott tények és érvek:
1 A hunok nem építenek városokat. Cáfolat: Szkíta-hun városok című fejezet.
2 A hunok nem ismerik az írást. Cáfolat: A szkíta-hun írásbeliség létének bizonyítékai című fejezet.
3 A hunok nyelve és a magyar távol állnak egymástól. Cáfolat: Nyelvi folytonosság: szkíta-jász-hun-magyar című fejezet.
4 A hunok mongoloidok. Cáfolat: A hunok embertani és genetikai szempontból című fejezet.
5 A hunok mindössze száz éven át léteztek. Cáfolat: A Kárpát-medence az újkőkorban és a rézkorban és Eltűntek-e a hunok? című fejezetek.
6 A hunok alacsony műveltségű, barbár nép voltak. Cáfolat: A Kárpát-medence az újkőkorban és a rézkorban és A szkíta-hun népek világlátása című fejezet.
7. A méd mágusok árják voltak. Cáfolat: I–II–III. fejezet.
8 A hunoknak nincs királyuk. Cáfolat: Volt-e a hunoknak királyuk?, Mágusok és Napkirályok, Magyar Napkirályok, Hun Napkirályok a Föld uralkodói, A Föld uralkodói: a magyar mágusok, Hun királyok a Föld védelmezői című fejezetek.
9 A hunoknak nincs mezőgazdaságuk. Cáfolat: Volt-e a hunoknak mezőgazdaságuk? című fejezet.
10 A hunok kis nép. Cáfolat: Mekkora volt Atilla országa? és A hun hadsereg és nép létszámának vizsgálata című fejezetek.
11 Katalanaumnál a rómaiak győztek. Cáfolat: A katalanaumi csatáról című fejezet.
12 A szkíták indoeurópaiak voltak. Cáfolat: Az indoiráni és szkíta népek hasonlósága és különbsége című fejezet.
13 A hunok és a germánok az ókorban kibékíthetetlen ellentétben álló népek voltak. Cáfolat: Az indoiráni és szkíta népek hasonlósága és különbsége és A hun–germán rokonság melletti érvek című fejezetek.
14. Atilla halálát orrvérzés okozta. Cáfolat: Atilla halála című fejezet.

Alapos és körültekintő olvasást kívánunk!

1. FEJEZET-RÉSZLET

I. A Kárpát-medence az újkőkorban és a rézkorban
I.1. A Kárpát-medencéből indult el a vonaldíszes kerámia, a földművelés, a házépítés Európába i. e. 5700 körül

T. Douglas Price és munkatársai tollából (Price et al., 2001) alapvető jelentőségű munka látott napvilágot a nagy tekintélyű Antiquity című régészeti szaklapban. Ebben a szerzők a legújabb stroncium izotópos (izotóp: ugyanazon kémiai elem kicsit más atomsúlyú változata) vizsgálatokkal kimutatták, hogy a történelem előtti Európa első magas műveltsége, a vonaldíszes kerámia kultúrája a mai Magyarország területéről indult ki i. e. 5700 körül, mégpedig nem egyszerűen a kultúra terjedt el, hanem a népesség, bár csak szórványosan, kis csoportokban kivándorolva. A Rajnához pl. i. e. 5500 körül érkezett meg. A vándorlók többsége magas tudással bíró fiatal nő. Ez a tény a korabeli Kárpát-medencei társadalom anyajogú (idegen szóval: matriarchális) jellegére éppúgy utal, mint a kimagaslóan magas tudás meglétére. A kimagaslóan magas tudással bíró személyeket az ős- és az ókorban mágusoknak nevezték. Ha tehát a korabeli Kárpát-medencében ki-magaslóan magas tudású nők éltek, akkor itt volt a mágusnők európai központja. A mágusok a médektől (Hérodotosz, i. e. 440/1989, 266.), illetve a szkítáktól (Dodds, 2002, 115.) erednek. A nők kiemelkedő szerepe a tudományos és vallási életben szintén a szkíta kultúra jellemzője (Davis-Kimball, 2001, 243.). Könyvünk eredményei szerint a legújabb régészeti tények azt mutatják, hogy a vonaldíszes kerámia kultúrája a mesterségesen szűk időkorlátok között (pl. i. e. 800–450; Kemenczei, 2002, 67.) elgondolt szkíta kultúra lényeges jegyeit hordozza. Tekintettel arra, hogy a szkíták egyik fő központja éppen a Kárpát-medence volt, felmerül a gondolat, hogy az itt élt nép legalábbis évezredes múltra tekinthet vissza. Ezt a gondolatot már régebben felvetettük (Grandpierre, 1979). Ezzel összhangban, az újabb kutatások egyre határozottabban támogatják a népek folytonosságának elméletét (Alinei, 2005).
Nem kétséges, hogy a tartózkodási hely változtatása a vonalkerámia népének jelentős meghatározója. Price és munkatársai (2001) megírják, hogy Európa a vonaldíszes kerámia népének köszönheti többek között a földművelés, a házépítés, a temetkezés, a kifinomult fazekasság, a magas színvonalú kőmegmunkálás tudományait. A stroncium izotópokkal a csontvázak anyagát megvizsgálva ki tudták ugyanis mutatni, hogy milyen klimatikus és táplálkozási viszonyok között nőttek fel a kultúra tényleges hordozói, az emberek. Az egyes tájakra, körzetekre más és más stronciumizotóp-arány jellemző, és ennek alapján az egyes emberek vándorlása is nyomon követhető a stroncium izotópok vizsgálata alapján. A vonaldíszes kerámia hordozóiról Európa-szerte kiderült, hogy túlnyomó részük a Kárpát-medencében született és nevelkedett, és ezeket a fizikai vizsgálattal megállapított tényeket régészeti leletek is bőségesen alátámasztják.
A legtöbb kutató a vonaldíszes kultúrát a mai Észak-Szerbia és Magyarország területén élt Starcevo-Körös kultúrából származtatja. Haak és munkatársai (2005) szerint pedig a Linearbandkeramik és az alföldi vonaldíszes kerámia forrásterülete a mai Magyarország és Szlovákia. Tekintve, hogy Szlovákia és Észak-Szerbia nem létezett a szóban forgó korszakban, az i. e. VI. évezredben, helyesebbnek és korhűbbnek látjuk, ha a Kárpát-medencei eredet elnevezést választjuk. Érdemes megemlíteni, hogy az első európai civilizáció templomépítő népének eredetét ugyancsak Észak-Szerbia és Magyarország területén, azaz a Kárpát-medencében találták meg (lásd alább; Keys, 2005). Jó néhány kutató a vonaldíszes kerámiát a helyi, Kárpát-medencei őslakosság alkotásának tartja (Linear Pottery Culture, 2006).
Legújabban (Burger et al., 2006) huszonnégy közép-európai csontváz gene-tikai vizsgálata részben mintha arra mutatna, hogy a vonaldíszes kerámia népe alig hagyott genetikai nyomot Európa modern népességében. A mitokondriális N1a-t a 24 csontvázból hatban találták meg (25 százalék). Ez a genetikai jellemző a mai Európában a népesség százötvened részében fordul elő (0,7 százalék). Ez persze meglepő eredmény annak fényében, hogy a vonaldíszes kerámia kultúra Európa kultúrájára és környezetére milyen jelentős hatást gyakorolt. Burger és munkatársai véleménye szerint (i. m.) a vonaldíszes kerámiát magukkal vivő nők (a mitokondriumokat a nők hordozzák) genetikai jellemzői feloldódhattak az őslakosságban. Másrészt az is lehetséges, hogy a vonaldíszes kerámia korában a Közép-Európát lakók magas tudású fiatal nőinek egynegyede maga is bevándorlóként érkezett a Kárpát-medencébe, hiszen abban a korban régészeti tények szerint igen szoros kapcsolat állt fenn a Fekete-tenger-melléki, a kaukázusi, közép-ázsiai kultúrákkal (Govedarica, 2004).

I. 2. A rézkori Szkítia – körárkok, kőkörök, kurgánok, fémművesség
I. 2. 1. A körárkok a Kárpát-medencéből terjedtek szét
Az i. e. 6000-től kezdődő Kárpát-medencei újkőkorban (Kalicz, Raczky, 2002, 45.) az áldozati helyek körül különleges formájú és funkciójú gödrök létének nyomaira bukkantak. Ezek legtöbbször a házak közvetlen környezetében vagy azokon belül helyezkedtek el, és ismétlődően agyaggal lezárt rétegekben faszenes, hamus égett betöltésük, illetve a különleges összetételű leletek utalnak nem hétköznapi használati módjukra (i. m.). A rézkorban (i. e. 4800-tól) a mély áldozati aknák köré kör alaprajzú, tehát különleges formájú építményt emeltek, s ezeket a kiemelkedő szentély-áldozati hely előzményeinek tekinthetjük (i. m.). Ilyen körárkok találhatók Polgár-Csőszhalomnál is, ötszörös körárokrendszert alkotva. A legbelső kör átmérője 70-75 méter, a legkülsőé 180-190 méter. Az üregek 7-10 méter szélesek és 3,8-4,2 méter mélyek a mai felszíntől mérve. Három cölöpsor veszi körbe a központhoz közelebb álló, 15-17,5 méter széles gyűrűt. A cölöpsor faoszlopai 30-40 centiméter széles gödrökben álltak. A körök köz-pontjában negyven méter széles, kör alakú terület fekszik dombokkal a közepén, ahol 13-16 ház és egy központi szentély található. A házak sugarasan a kör középpontja felé rendezettek. Nemrég egy hatodik belső kört is felfedeztek (Makkay, 2001, 52; Raczky et al., 1994, Raczky, Mündliche Mitteilung; Mesterházy, 2003, 324–325.).
A Polgár környéki leletegyüttes (ún. Polgár–Ferenci-hát) legkorábbi, a körárokrendszer létesítését megelőző megtelepedési időszakát a vonaldíszes kerámia kultúra legkorábbi fázisa (Szatmár II) jellemzi, melynek egy gazdag mellékletű sírja i. e. 5480–5320 közötti C14-es időintervallumot körvonalaz. A település mérete 28 hektár, a központi, kultikus célokat szolgáló körárokrendszeré négy hektár (Raczky, Anders, Nagy, 2005). Kilencvenhét, hossztengelyében kelet–nyugati irányú, cölöpszerkezetes házat találtak, 88 sírt, gazdag sírmellékletekkel, hatalmas mennyiségű, többségében díszített kerámiát (Hajdú, Nagy, 1999). Polgár újkőkori városának minden egyes háza keletre néz, emiatt önmagában is szakrális építmény (Raczky és munkatársai, 1999), jelezve a Nap-kultusz központi szerepét a közösség életében. A körárokrendszeren belül igen intenzív települési nyomokat sikerült megfigyelni. A feltárt területen több sírcsoportot körvonalaztunk, melyek a körárok irányában sűrűsödtek. A település e centrális részén az egymásra rakódott rétegek hasonló folyamatra utalnak, mint ami az Alföld déli részén a késő neolitikus tellek kialakulásához vezetett, illetve végeredményében Polgár-Csőszhalom település létrejöttének előzménye is. A körárok környezetét számos „különös” régészeti momentum jellemzi: J. Kozlowski és M. Kaczanowska megfigyelése szerint többek között az itt talált igen nagyszámú kerek gödörben gyakran fordultak elő őrlőkövek, amelyeket vörös festék porítására használtak, majd célzatosan összetörtek. A körárok közelében igen gazdag mellékletű sírok csoportja is napvilágot látott. Ezekben az obszidián nukleusz, spondylus és a vörös földfesték előfordulása olyan népességet sejtet, akik e cserekapcsolatok tevékeny bonyolítói, „haszonélvezői” voltak. A Polgár–Ferenci-háton feltárt gazdag sírok legújabb C14 adatai i. e. 5320 és 5030 között szóródnak (Raczky, Anders, Nagy, 2005).
A halottról való gondoskodás a legősibb időktől kezdve a vörös színű földfesték változatos sírbéli alkalmazásában, így a halott testrészeinek vörösre festésében nyilvánult meg. Előfordult az is, hogy a vörös festéket kis edényben tették a sírba, például Polgárnál, de a jelképeket alkalmazó temetkezéseknél a test alakját idéző folt jelzésére is alkalmazták (pl. Aszód-Papi földek, Polgár-Csőszhalom)– írja Kalicz Nándor és Raczky Pál (2002, 42.). Polgár-Csőszhalomnál rengeteg agyag napkorongot is találtak (Kalicz, Raczky, 2002, 43.), ami ismét a Nap-kultuszra enged következtetni. Pusztaszikszónál és Szarvas közelében is kör alap-rajzú építményekre, szentélyekre bukkantak a régészek. Minden jel szerint Polgár-Csőszhalom egy világviszonylatban is kiemelkedő, ősi tudományos-vallásos központ volt. Kör alakú cölöpsorai világosan jelzik körárokrendszerének kapcsolatát a kőkörökkel. És ha a 2500 évvel később épült, jóval kisebb Stonehenge világhírű építmény, érdemes meggondolni, nem lenne-e ésszerű az annál jóval nagyobb jelentőségű polgár-csőszhalmi vallási központ helyreállítása. Polgár-Csőszhalom jelentőségét az is mutatja, hogy kisugárzása nyomán évezredeken át világszerte hasonló, facölöpsoros körárokszentélyek és kőkörök épültek Nagy-Britanniától Kínáig és Indiáig (lásd például Bakay, 2005, III, 303.).
A kőkörök is gyakran koncentrikus körárokrendszert alkotnak (lásd: Kalicz, Raczky, 2002, 42.). A körárokrendszerekben található kör alakú cölöpsorok mellett ez is mutatja a körárokrendszerek és a kőkörök rendkívül szoros kapcsolatát.
Zalai-Gaál István, az MTA Régészeti Intézetének munkatársa az 1990-ben az Archeológiai Értesítőben megjelent, A neolitikus körárokrendszerek kutatása a Dél-Dunántúlon című tanulmányában megjegyzi: „A közép-európai vonaldíszes kerámia utódkultúráinak elterjedési területein szinte mindenhol nagyobb számban találtak árokrendszereket, körárkokat légifotózással.” Makkay János (2001) könyvében hatvan körárokrendszer, kőkör légi felvételeit vagy régészeti feltárások során talált építmények rajzait mutatja be a Kárpát-medencében és környékén. Kimutatja azt is, hogy a vonaldíszes kerámia kultúra, a Lengyeli kultúra és a kőkörök kapcsolata szoros.

I. 2. 2. A kőkörök a Kárpát-medencéből terjedtek szét
Bejárta a világsajtót a hír 2005 júniusában, hogy 7000 éves civilizáció nyomait találták meg a mai Ausztria, Szlovákia, Csehország és Kelet-Németország területén, egy templomépítő népét, amely óriás, 150 méter átmérőjű, kör alakú cölöpökkel csillagászati megfigyelésekre is alkalmas, a kőkörökre emlékeztető templomokat épített. Ez a templomépítő nép már 300 embernek óriási, Stonehenge-hez hasonló építményeket emelt. Ebben a könyvben (lásd a kőkörökről szóló fejezeteket az I. részben) kimutatjuk, hogy a kőköröket Angliától a Kárpát-medencéig és tovább, az egész ókori Szkítia területén, az Eurázsiai-sík-ságon és távolabb, Kínában és Indiában – a szkíták-hunok-magyarok építették. A The Independent két cikkében azt is megírta, hogy ez az európai civilizációt megteremtő nép a Kárpát-medencéből (a mai „Észak-Szerbia és Magyarország területéről”) indult ki i. e. 4800 körül (Keys, 2005; Milmo, 2005). Ezek a cikkek megállapítják, hogy „ez a régészeti felfedezés átírja a történelmet”.

I. 2. 3. A kőköröket világszerte a szkíták építették
Már az is kíváncsiságra ad okot, hogy a nyugat-európai kőkörök építőit mindmáig nem tudták azonosítani. Általános a vélemény, hogy a Bell Beaker nép jöhet elsősorban szóba, de ennek a népnek a kilétét nem tudták megfejteni. Mielőtt erre sort kerítünk, érdemes figyelembe venni, hogy léteznek olyan kőkörök a világon, amelyekről mindenki tudja, kik építették őket. Annál is inkább, mert ha egy helyen tudtak ilyen rendkívüli, máig meg nem fejtett módon épült kőkört építeni, akkor kézenfekvő feltenni, hogy máshol is ez a nép építette a kőköröket. Ilyen, biztosan ismert eredetű kőkör például a közép-ázsiai Minuszinszki-medencében található, Salbyk nevű Nap-templom, amely az i. e. V. században épült, és amelyről biztosan lehet tudni, hogy melyik nép építette: a szkíták. Ha világszerte a szkíták építették a kőköröket, akkor évezredekkel a nekik megállapított korszakon, az i. e. 800–i. e. 450-ig terjedő évszázadokon kívül is kellett létezniük. Ezt a kérdést is rögtön közelebbről megvizsgáljuk. Addig is bocsássuk előre, hogy a világnak azon a részén, ahol az utóbbi évszázadokban egyre nagyobb mértékű nyugati történelemhamisítás még kevésbé pusztított, sok jelét találni annak, hogy a kőköröket világszerte a szkítákhoz köti a hagyomány.
Így például Chauhan (1999, 4. fejezet) megírja, hogy amikor a jezsuiták kőköröket találtak a Kárpát-medencétől Kínáig ívelő területen, a kőköröket a körzet szkíta öröksége bizonyítékának tekintették. India északi részén, Radzsisztánban is nyilvánvalónak tartják: a kőkörök mindenhol a szkíta uralom tanúbizonyságai. Metcalfe báró, az indiai brit kolónia ügyintézője szerint „nem kell nagy találékonyság ahhoz, hogy párhuzamra, vagy egyenesen közös ős létére következtessünk a druida kőkörök és az indoszkíta építészet maradványai között” (Metcalfe, 1818/1982). Az első számú jelölt a közös ősre a szkíta építészet.
Számunkra, magyarok számára különösen fontos lenne néphagyományaink, krónikáink szerinti őseink, a szkíták magas fokú építészeti tudományának ismerete és ismertetése. Világos: ha a hagyományaink és krónikáink szerinti őseinket, a hunokat törököknek tekintik, és őseinket, a szkítákat indoeurópainak, miközben minket, magyarokat újabban finnugorokként tartanak számon, akkor hagyományainkat, krónikáinkat figyelmen kívül hagyják. Az idegen szemléletű történetírás erőlködése nyomán a megrontott köztudatban őseink a lehető legtávolabb kerültek tőlünk. A szkítákat alig néhány személynév alapján igyekeznek indoeurópainak feltüntetni. Ezzel szemben figyelemre érdemes, hogy az évszázados európai manipulációs küzdelmekből jórészt kimaradt kínai tudósok a hunok és a szkíták kultúrájának feltűnő egyezéseire hívják fel a
figyelmet. Az indiai egyetemeken pedig egyértelműen a szkíta–hun–magyar folytonosságot tanítják.
A genetikai bizonyítékok azt mutatják, hogy az R1a1 specifikus haplocsoport Közép-Ázsiában a legjelentősebb, aztán Nyugat-Ázsiában, Indiában, az ókori Szkítia területén, alig kimutatható Nyugat-Európa olyan országaiban, mint pl. Franciaország vagy Nagy-Britannia bizonyos részei, viszont 23,6% Norvégiában, 18,4% Svédországban, 16,5% a dánoknál, 11% a lappoknál (Zanotti, 1982). Az R1a1 Közép- és Kelet-Európában a legjelentősebb. Ezzel ellentétesen változik az R1b, amely pedig Nyugat-Európában jellemzően a legnagyobb. Az R1a Semino et al. (2000) Eu19, az R1b Semino et al. (2000) Eu18 változásának felel meg. Az Eu19 Európában a legjelentősebb Magyarországon (60%), Lengyelországban, Ukrajnában, Dél-Oroszországban; jelentős még Indiában, Pakisztánban, Indiában, Közép-Ázsiában (Semino et al., 2000). Ezek az eredmények teljes mértékben megegyeznek a hunokról ebben a könyvben alkotott képpel. A hunok (elsődleges) őshazái közé tartoznak a Kárpát-medence, Etelköz, Levédia, Szkítia, Közép-Ázsia, a Minuszinszki-medence, Ordos, Dél-Kína, India folyamköze. Az ősi-ókori Szkítia Norvégiától és a Kárpát-medencétől Kelet-Kínáig terjedt.
És még valami: ha a nyugat-európai kőköröket kelták építették volna, és a kelták – szinte kötelezően – indoeurópaiak a hivatalos történetírás szerint, akkor kézenfekvő a kérdés: miért nem épített más indoeurópai nép kőköröket? Miért épp a keltáknak lett volna fontos, hogy a világ nagyobb részén a szkíták által létrehozott kőkörökhöz hasonlókat építsenek? Vagy a kőkörök mégsem a kelta, hanem a szkíta kultúra termékei? Kérdések, amelyekre ideje választ keresni.

I. 2. 4. Módszertani észrevételek a szkíta kultúra időhatárainak megállapításáról
Az utóbbi évszázadokban a nyugati és a hivatalos magyar történetírásban általános szokássá vált a szkíta kultúrát néhány évszázados időkorlátok közé szorítani. Ez manapság leggyakrabban az i. e. VIII–V. századot jelenti (Kemenczei, 2002, 67.). Ennek módszertani okai vannak. A régészet a tárgyi emlékek jellemző tulajdonságai után ítél. A technológiák fejlődésével, új anyagok, anyagmegmunkálási eljárások, divatok felfedezésével új jellemző tulajdonságok tűnnek fel. Ennek alapján azonban ugyanazon nép egységes kulturális életét is fel lehet aprózni. Például a mai Magyarországot lehetne akár a 4 GB (gigabyte)-os Flashdrive (hordozható számítógépes memória, pendrive) népének nevezni, a néhány évvel ezelőttit a 128 kB-os pendrive-ok népének és így tovább. Valóban, a kultúrát szokták is tagolni. Nagy vonalakban ilyen tagolás például az őskor, ókor, újkor, legújabb kor, a legújabb koron belül még kisebb időszakokra tagolás is gyakori. Mi azonban szeretnénk kiemelni, hogy a módszertani beidegződés nem homályosíthatja el a különböző tárgyi jegyek, divatok mögötti népi, történelmi és kulturális egységet. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a Kárpát-medence kultúrája legalábbis az utóbbi ezer évben alapvető folytonosságot mutat, sőt, könyvünk egyik fő kérdése, hogy meddig terjeszthető ki ez a kulturális (és népesség szerinti) alapvető folytonosság.
A régészet szemszögéből az egyes kultúrák tárgyi jellemzőkhöz kötése kikerülhetetlen szükségszerűségnek látszik. Tárgyi, anyagi jellemzőkre kell támaszkodni, ezek közös jegyei alapján kell az egyes kultúrákat osztályozni. Kiváló és rendkívül alapos régészünk, Bakay Kornél a szkíta-szaka kultúra legfontosabb ismertetőjegyeit így adja meg (Bakay, 2005, 42.): 1. a kurgános temetkezés, 2. a kocsik eltemetése, 3. nagyállattartás, 4. viaszveszejtéses, magas színvonalú fém-művesség, 5. a vas elsődlegessége, 6. állatábrázoló művészet, 7. szarvaskultusz, 8. Napisten-hit, Nap-szentélyek, 9. halotti maszkok, 10. europid embertani jelleg, 11. vérszerződés szokása, 12. nehézfegyverzetű lovasság, 13. reflexíj, 14. nemzet-közi kereskedelmi utak kiépítése és használata, 15. kardkultusz, 16. szőnyegek, textíliák sírba temetése, 17. rituális edények: csészék, tükrök, ivókürtök, üstök.
Ebből a meghatározásból úgy tűnik, hogy a szkíta kultúrát ezen jellemzők mindegyike egyszerre jellemzi. Érdemes azonban észrevenni, hogy az egyes jellemzők külön-külön más-más időszakokat jelölnek ki. A Napisten-hit, a Nap-kultusz évmilliós múltra tekinthet vissza. Az europid jelleg és az állatábrázoló művészet legalább 40-45 ezer éves (Poikalainen, 2001). A kurgános temetkezés az i. e. V. évezredtől már kimutatható (Kurgan hypothesis, 2006). A magas színvonalú fémművesség szintén az V. évezredtől (Kalicz, Raczky, 2002, 40.), a vaskorszak viszont csak az i. e. VIII. századtól indul (Kemenczei, 2002, 67.). A régészet és így a történelem egyik alapkérdése, hogy milyen alapvető ismertetőjegyek alapján jelölhetők ki az alapvető népi egység időhatárai. Az alapvető kérdés: mitől lesz egyetlen egységes egész egy nép, egy kultúra? Ahogy nem kérdéses a magyarság folytonossága az utóbbi ezer év alatt, mert ugyanaz a nép él itt, ugyanazt a nyelvet beszéli, alapvető értékei, világszemlélete, történelem-felfogása, intézményrendszereinek folytonossága, többé-kevésbé, de biztosítják az összetartozást, az egység fennmaradását. Világos, hogy a Bakay által felsorolt jellemzők valóban helytállók, de az is világos, hogy nem mindegyik tekinthető alapvető, az egységet végső soron biztosító jellemzőnek. Könyvünk egyik fő fel-adata, hogy megtalálja a szkíta egység alapvető jellemzőit. Amíg ezek a jellemzők nem állnak rendelkezésre, az eddigi korszakolást nem tekinthetjük másnak, mint a szkíta népi és kulturális egység időszakát a valódinál szűkebbnek mutató osztályozásnak. De hogy mekkora a szkíta népi és kulturális egység valódi időtartama, azt csak az alapvető jellemzők megállapítása után leszünk képesek felbecsülni (lásd II. fejezetünket).
A magyar krónikák (Tarih-i Üngürüsz, Anonymus, Kézai Simon stb.) a magyarság szkíta eredetéről számolnak be. A szkíták pedig az ókori szerzők egész sora és a történelmi elemzés (G. K. E., 1996 a, b, c) szerint az emberiség ősnépe. Ha a magyarok és a szkíták történelmében nem állt be alapvető ellentétbe állító törés, akkor, minthogy a két elnevezés ugyanannak a népnek két neve, egyetlen átfogó elnevezés alá vonható. Felmerül egy ilyen egységes elnevezés szükségessé-gének kérdése. Úgy gondoljuk, ez a kérdés mindmáig tisztázatlan. Ezt jelzi a tény, hogy az iszfaháni kódex szerint a hunok eredetüket 28 000 évre vezetik vissza. A görög történeti források természetszerűen csak az időszámításunk előtti első évezredben beszélhetnek szkítákról, hiszen az első görög történetírók ekkor éltek. Így pedig, ha vizsgálatunk megerősíti a szkíta–hun–magyar folytonosságot, alapvető egységet, új helyzet elé kerülünk. Manapság ugyanis a szkítákról az idő-számításunk előtti évszázadokban-évezredekben, hunokról az időszámításunk utáni évszázadokban beszélnek, és így a két elnevezés időben jól szétválasztható. Ha viszont a hunokat nem felszíni jellemzőik, hanem alapvető tulajdonságaik alapján akarjuk megérteni, könnyen előfordulhat, hogy évezredekre rúgó folytonosságra bukkanunk. Ha pedig az is bebizonyosodik, hogy a hunok és magyarok alapvető jellemzői azonosak, ebben az esetben éppúgy beszélhetünk szkíta, mint hun vagy magyar népről, mégpedig évezredes távlatban. Ha pedig meg akarjuk különböztetni ennek az alapvetően egységesnek bizonyuló, sok évezredes szkíta–hun–magyar kultúrának a korszakait, akkor őskori, ókori, középkori vagy újkőkori, rézkori, bronzkori, vaskori stb. magyarságról beszélhetünk.