Karácsony a Zene lakodalmában

Létezik a valóságnak egy mélyebb, teljesebb szintje, valóságosabb, mint amit a mindennapok adnak. A Zene lakodalma. Ahol a zene megérinti az időt, a Kozmosz fényévein a némaságban suhamló titokzatos öröm belső végtelenségét. Karácsony. Süppedő hótakaró bundájában készülődő, várakozó teljesség. Néma végtelen. Valahol mintha egy hang szólítana. Csillagokba burkolózó kérés. Égnek párálló tökéletesség. Növényi, állati, emberi gyermekek kérlelhetetlen, jövőbe vonuló sora. Születendő csillagok. Élni vágyó valóság. A jövő hadoszlopai. Bennük ég az örök jel. Az Élet örök törvénye. A csillagvilág győzhetetlen akarata.

Sugarakon esőzik a csillagfény. Egyenesen érzéseinkre. Megnyílik az égbolt a fürtös csillagfény sátrai alatt. Felsejlik az ősvilág. Testvéreink. Őseink boldogsága. Emberek a télben. Tündérek ereszkednek alá. Tánc pördül. Lepkeszárnyként nyílik s csukódik az öröklét és a pillanat.

Hajnal.