Megjelent: 2005. december, Fríg Kiadó

(részletek)

TÖRTÉNELMÜNK ALAPKÉRDÉSEINEK TISZTÁZÁSÁÉRT

A TÖRTÉNELMI VITÁK MEGINDÍTÁSÁÉRT

Nemzeti szabadságharcok évezredes sora húzódik mögöttünk.

Aligha van példa rá a világtörténelemben, hogy bármely nép egy évezreden át küzdjön nemzeti szabadsága visszavívásért.

Nemzeti szabadságharcaink azonban mind elbuktak, leverettek.

Sajnos meg kell állapítanunk: el kellett vérezniök, mert a nemzet példátlan hősiességű szabadságküzdelmeit nem kísérte az ártalmas idegen  tanokat felszámoló szellemi szabadságharc.

Tények tanúsítják: a szellem szabadságán, látóképességén, tisztánlátásán múlik minden. Aki a történelem tanulságait nem látja, az a valóságot sem látja. Aki a szellemet, a lelket öli el, az elöli az akaratot, a testet is.

Ősi népet, nemzetet nyílt erőszakkal leigázni és tartósan leigázottságban tartani – történelmi képtelenség. Hát még egy olyan hatalmas népet, amilyen volt a magyar!

A szellemileg leigázott, saját történelmével szemben homályba kényszerített nép viszont szellemi szabadságharc nélkül képtelen visszavívni szabadságát.

Nemzeti talpra állásunkat mindeddig ez akadályozta meg. Ezért zuhantunk óriási vérző népcsonkként mind mélyebbre és mélyebbre, vad századok szakadékaiba.

Fülünkbe csendül II. Rákóczi Ferenc kiáltása: Recrudescunt inclytae gentis Hungarae vulnera (Újból fölfakadnak a nemes magyar nemzet sebei).

Kiújultak századunkban is a magyar nemzet sebei. Méghozzá minden eddiginél szörnyűségesebben.

Folyik a nemzetpusztítás, a nemzetdarálás, nemzetkifosztás, gátlástalan harácsolás, mérhetetlen szemétözönt zúdítanak mindenfelől szerencsétlen hazánkra. Nemzeti összetartozás-tudatunkat még sohasem szorították ilyen mélyre, történetszemléletünket még sohasem vetették ennyire tévtanok uralma alá.

 Múltunk alapvető kérdései tisztázatlanok. A nemzeti tudatot elborító   homályt, az áthidalhatatlan  ellentmondások tömegét, a növekvő zavart már az agyonhallgatás és mellébeszélés sem képes eltakarni. A hivatalos történetírás, amely a történetfeltárás egyedül jogosított monopóliumának, hatalmilag fémjelzett, kizárólagos képviseletének tünteti fel magát, jószerint vakmerőségnek, sértésnek, illetéktelen beavatkozásnak minősít minden kívülről jövő észrevételt, és az idegenuralmi pártidők beidegzett, szentesített gyakorlata szerint az igazság, a történelmi igazság hivatalból kinevezett egyedüli és csalhatatlan, megfellebbezhetetlen tudójaként, ellentmondást nem tűrve tökéletesen kiiktat minden vitát, ellenvéleményt.

         Ez az állapot tarthatatlan: ugyanis fölmérhetetlen kára származik belőle a magyarságnak, a történetkutatásnak és magának a tudománynak is, hiszen a vitákat, ellentmondásokat kiiktató “tudomány” óhatatlanul ellentudománnyá válik, legjobb esetben is a tudomány karikatúrájává.

Világosan kell látnunk: a vitákat kiiktató, a bírálatokat, ellenvéleményeket agyonhallgatással sújtó “tudomány” nem más, mint a kilétét titkoló, önmagát ellenőrizhetetlenné, bírálhatatlanná tevő hatalom tökéletes szellemi megfelelője.

         Félelmetes eszközök állnak a hatalmi szellemi intézmények rendelkezésére minden kívülről jövő másfajta nézet, bírálat, ellenvélemény elfojtására. A haladó magyar őstörténetírás vértanúinak serege tanúsítja ezt.  Hogy csupán néhány nevet említsünk: Otrokocsi Foris Ferenc, Kőrösi Csoma Sándor, Petőcz Mihály, Szentkatolnai Bálint Gábor, Fáy Elek, Lukácsy Kristóf, Volf György, Fekete Zsigmond, Fischer Károly Antal, Marjalaki Kiss Lajos, Padányi Viktor – és a többiek (Anonymust is ideértve). Mind-mind feledésbe temettettek a hatalom emlőin élő antitalentumok által. Méghozzá azért, mert sajnos külön-külön, magányosan léptek fel a szervezett erővel, az idegenérdekű hatalmi tudománnyal szemben.

Világos: szervezett erővel, testülettel sikeresen csak szervezett erő szállhat szembe. A hivatalos történetírás nemzetellenes szellemi háborújával sikeresen csupán egységesen fellépő nemzeti szellemi erő szegülhet szembe, a magyar őstörténet bizonyítható alaptényeit egységesen valló kutatók testületbe tömörült közössége. Csak ekként emelkedhetünk ki korunk történelmi szellemi zűrzavarából. Frontot kell létrehoznunk a fronttal szemben, szervezetet a szervezettel szemben, egységes, szervezett erővel a szervezett félrevezetéssel szemben, a tudományos mezben fellépő, soha be nem bizonyított nemzetellenes és tudományellenes állítások ellenében, történelmünk alapjainak, alapkérdéseinek tisztázásáért.

Meggyőződésünk: szabad teret kell engedni minden magyar őstörténeti nézetnek, vélekedésnek. A bizonyítottan helyeset elfogadni és érvényesíteni: véget vetni annak a struccpolitikának, miszerint bárki bármit is bizonyítson, a lesipuskások és ostobák karavánja zavartalanul halad tovább. Az esetleges megalapozatlan, hibás, téves vélekedésekre is nyílt, szabad vitákban történhessék a rámutatás, nem tudományos barlangokból mélyéből csöndet parancsolva.

Le kell szakítani a szájtapaszokat, szemellenzőket, fel kell tárni a viták zsilipjeit. Alapkövetelmény: a megalapozott tárgyismeret, a világos okfejtés, a következetesség, a bizonyítás. Aki csak állítani tud, bizonyítani képtelen, az lássa be, nem az ő kalásza érik itt. Aki nem képes megvédeni álláspontját s helytállni a vitában, húzódjon félre és válassza a bölccsé tevő hallgatást.

Ne a bírálhatatlanság, a tekintélyelvű rangkórság, hanem a viták, nyílt viták döntsék el, mi igaz, mi tévedés, mi helytálló, mi nem.

Le kell állítani azt a feudalizmusból ránk maradt szellemi gőzhengert, amely a magyarság minden történelmi igazságát, a magyar géniusz minden kezdeményezését, felfedezését belepréseli a földbe. Fel kell számolni a ránk kövült szellemi feudalizmust, szellemi jobbágyságot vagy éppen szellemi rabszolgaságot, amely a hatalom védelmét szolgálva és élvezve, ostoba gőgjében a vita minden lehetőségét kirekesztve eltipor minden ellenvéleményt, ellenhangot, felismerést, új látást, igazságot, csupán azért, hogy ilymódon fenntarthassa szellemi állétét, élősdi létét.

Testületünk tagjait történelmünk alapkérdéseinek egységes látása forrasztja össze. Ez azonban nem zárja ki a személyiségek, vélemények sokszínűségének érvényesülését a legkülönbözőbb kérdésekben.

Vegyük sorra a magyar történelem alapkérdéseit, azokat a vitakérdéseket, amik megválaszolására minden tudományát becsülő magyar történészt felkérünk.

    VITAKÉRDÉSEK:

1. KÉRDÉS: RÉGI VAGY ÚJ NÉP A MAGYAR?

HIVATALOS ÁLLÁSPONT:

A magyar viszonylag új nép, hozzávetőlegesen a X – XI. században avagy az V. században keletkezett.

MEGGYŐZŐDÉSÜNK:

A magyar a világ ősnépei közé tartozik, ha ugyan nem éppen a világ ősnépe.

2. KÉRDÉS: RÉGI VAGY ÚJ NYELV A  MAGYAR?

HIVATALOS ÁLLÁSPONT:

Nyelvünk viszonylag új nyelv s föltehetőleg az V – XI. század során keletkezett.

MEGGYŐZŐDÉSÜNK:

A magyar nyelv a világ ősnyelvei közé tartozik, ha ugyan nem éppen ősnyelve.

3. KÉRDÉS: MILYEN NÉP- ILLETVE NYELV-CSALÁDHOZ TARTOZIK A MAGYAR?

HIVATALOS ÁLLÁSPONT:

A finnugor-onogur népcsaládhoz tartozunk, finnugorok vagyunk.

MEGGYŐZŐDÉSÜNK:

A magyarság a hajdani világbíró szkítaság (szikul, pelaszg, sumer, szármata, hun, budin, avar stb.) egyetlen továbbélő maradéka.

4. KÉRDÉS: KI VOLT A MAGYAROK ELSŐ KIRÁLYA?

HIVATALOS ÁLLÁSPONT:

Szent István  király (1000 – 1038).

MEGGYŐZŐDÉSÜNK:

Nimród őskirály, a vízözönt követő években.

5. KÉRDÉS: HOL VOLT A MAGYAR ŐSHAZA?

HIVATALOS ÁLLÁSPONT: A Káma-Bjelaja vidékén, Baskíriában, vagy valahol Ázsia északi vagy délnyugati szegélyén, esetleg Közép-Ázsiában kell keresnünk.

MEGGYŐZŐDÉSÜNK:

Őshazánk itt van, a Kárpát medencében.

6. KÉRDÉS: JÖVEVÉNY VAGY ŐSLAKOS A MAGYAR EURÓPÁBAN?

HIVATALOS ÁLLÁSPONT:

Jövevény ázsiai nép.

MEGGYŐZŐDÉSÜNK:

Ókori források tanúskodása és egyéb bizonyítékok szerint a szkíta magyarság Európa őslakója.

7. KÉRDÉS: NOMÁDOK VOLTAK-E A RÉGI MAGYAROK?

HIVATALOS ÁLLÁSPONT:

A magyarok ázsiai nomádok, lovasnomádok voltak.

MEGGYŐZŐDÉSÜNK:

A magyarság zöme ősidők óta letelepült életmódot folytatott, csak egyes katonai egységei “nomadizáltak”.

8. KÉRDÉS: HONFOGLALÁS TÖRTÉNT-E

                       896 – BAN ?

HIVATALOS ÁLLÁSPONT:

Honfoglalás, fegyveres erőszakkal végrehajtott betelepülés történt.

MEGGYŐZŐDÉSÜNK:

Nem honfoglalás, nem erőszakos fegyveres betelepülés történt, hanem visszajövetel, honvisszafoglalás, az őshaza visszavétele a fegyveres idegen betolakodóktól. A „honfoglalás” szót is magyargyűlölő németek koholták a valós történelem meghamisítására.

9. KÉRDÉS: ISTENTELEN POGÁNYOK VOLTAK-E A RÉGI MAGYAROK?

HIVATALOS ÁLLÁSPONT:

Pogányok voltak, babonás őshiedelmek rabjai.

MEGGYŐZŐDÉSÜNK:

Őseleink az emberiség egyetemes ősi hitvallását, a Napistenhitet követték.

10. KÉRDÉS: KALANDOZÁSOK VOLTAK-E    TIZEDIK SZÁZADI KÜLHÁBORÚINK?

HIVATALOS ÁLLÁSPONT:

Kalandozások, zsákmányszerző rablóhadjáratok voltak.

MEGGYŐZŐDÉSÜNK:

Létfontosságú stratégiai hadműveletek voltak.

11. KÉRDÉS: MIKOR TÖRTÉNT AZ ÁLLAMALAPÍTÁS?

HIVATALOS ÁLLÁSPONT:

A magyar államot Szent István alapította 1001-ben.

MEGGYŐZŐDÉSÜNK:

A magyar államiság már Szent István előtt évezredekkel fennállt.

12. KÉRDÉS: A ZSIDÓKERESZTÉNYSÉGRE VALÓ ÁTTÉRÍTÉS (KÉNYSZERÍTÉS) MENTETTE-E MEG A MAGYARSÁGOT?

HIVATALOS ÁLLÁSPONT:

Fennmaradásunkat a kereszténységnek és az Európába való beilleszkedésnek köszönhetjük.

MEGGYŐZŐDÉSÜNK:

A magyarságot önereje, a magyar nép titkos idegen hódítók elleni, évszázadokig tartó szabadságküzdelmei mentették meg.

Íme ezek azok az alaptételek, mik körül, miként felsorolásunkból is kitetszik, a lehető legnagyobb zavar uralkodik, úgy a tudományos, mint a köztudatban.

Úgy véljük, e kérdések tisztázása tovább már nem halogatható.

Felhívjuk hát mindkét tábor nemzeti érdekű haladó történészeit, mozdítsák elő ezeknek a kérdéseknek nyílt megvitatását, és a magyar történetírás évszázados kátyúból való kimozdítását.