Isten és a Világegyetem (részlet)

Istenfogalmunk eredete, tudományos megalapozása és a jövő vallása.

Isten és az EGY

Honnan ered Isten fogalma? Démokritosz (i.e. 460-370?), az ókori görög materialista, úgy vélte, hogy az Isten fogalmát a különféle természeti jelenségek (vihar, földrengés, villám, árvíz) keltette félelemérzés alakította ki. A Rig-Véda egyik verse, „A Teremtés himnusza” (i. e. 1000 körül) a világot az EGY-ből eredezteti, s azt írja, az istenek csak később jöttek, a világ kialakulása után. A magyar EGY-ház, egyház szó minden bizonnyal többezer éves múltra tekinthet vissza. Sokan az Isten fogalmának kialakulását mintegy tízezer évvel ezelőttre teszik, és az első államtársadalmak kialakulásának tulajdonítják. A Természet, a Világegyetem, a Kozmosz fogalma minden bizonnyal ennél jóval korábbi keletű. Az ausztrál bennszülöttek például minden bizonnyal már több mint 40 ezer éve ismerik a Természet, sőt, a Világegyetem fogalmát is.

Az embert a mai világ minden oldalról információ-hegyekkel bombázza. A tájékozódás szinte lehetetlen, az ember nem látja a fától az erdőt. Ahhoz, hogy képesek legyünk tájékozódni, a legtöbb információt, ami elénk kerül, figyelmen kívül kell hagyjuk; ha a rengeteg fa közül csak a legfontosabb fákat követjük figyelemmel, egyszercsak kirajzolódhat előttünk az erdő. De ehhez egy módszerre van szükségünk, amely már a tájékozódás előtt működik! Ez a módszer a fogalmak világában a legfontosabb, legalapvetőbb fogalmakra összpontosítás. Kétségkívül a legalapvetőbb fogalom minden fogalmak közül a Világegyetem fogalma. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az összes többi létező léte a Világegyetem létén alapszik. A Világegyetem fogalmának tisztázásával út nyílik előttünk az önmagunkra találáshoz, életünk kibontakoztatásához, a modern társadalom emberibbé, természetesebbé tevéséhez.

Az egységes, 3*3-as világkép

Most pedig, kedves Olvasó, röviden összefoglalom az előző két könyvem, „Az Élő Világegyetem Könyve” (2002) és az „Életünk és a Mindenséget átható rend” (2004) eredményei alapján kialakított világképet, mert nagy szükség van rá. A Világegyetem – minden létező egysége. A létezők három alapvető típusa: az élettelen, az élő, és az öntudat. Mindegyik területhez három, különböző szintű valóság tartozik. A külső érzékszerveinkkel észlelhető világ a jelenségek világa, ez a legfelső, felszíni valóság. A jelenségek világa mögött meghúzódik a törvények világa. A törvények a valóság mélyebb szintjét alkotják. Szemmel nem láthatók, külső érzékszervvel nem érzékelhetők, de értelemmel, alapos, rendszeres vizsgálatokkal létük kétségbevonhatatlanul megállapítható és tapasztalatokkal is igazolható. Létezik tehát egy mélyebb valóság, a fizikai, biológiai és pszichológiai törvényeké; a testi, lelki és szellemi törvényeké. A törvények világában éppúgy végtelen sok törvény található, ahogy a jelenségek világát is végtelen sok jelenség alkotja. A törvények mögött egy még mélyebb világ húzódik meg. Ez az elvek világa, a legmélyebb valóság. Minden lét-birodalomhoz egyetlenegy elv tartozik. A fizika területéhez a legkisebb hatás elve, a biológia területéhez az életelv (a Bauer-elv), az öntudat területéhez az öntudat elve. A valóságnak ez a legmélyebb szintje, mert minden területnek egy végső elve van, és ezért ha azt kérdezzük, honnan ered a fizika elve, erre nem tudunk egyszerűbb választ adni, mint amiből kiindultunk. Ha ugyanis bármiféle valóság létezhetne a fizikai valóság előtt, akkor megnevezésével nem nyerünk magyarázatot, mert a magyarázat attól magyarázat, hogy a „több”et a „kevesebb”-re vezeti vissza. Az egy fizikai elv végtelen sok fizikai törvény létét magyarázza meg, de ha az egy fizikai elvet egy elő-fizikai-elvvel akarnánk magyarázni, akkor egy tényezővel (az elő-fizikai elvvel) magyaráznánk egy tényezőt (a fizikai elvet), és így nem jutnánk igazi, egyszerűbb létezőre visszavezető magyarázathoz. Itt a pózna vége. Az őselvek végső valóságot alkotnak. A végső valóság, az elvek szintjén azonban létezik még valami. Ez a „valami” az, ami ezt a három őselvet egyetlen egységbe fogja. Mivel ez a „valami” az elvek síkján él, ezért elv kell legyen. Mivel összefogja a három őselvet, ezért egységesítőnek kell lennie. Nevezhetjük szervező őselvnek is, vagy egységesítő őselvnek. Így jutunk el a végső EGY-hez, amin túl már tényleg nincs valóság.

Ebben a háromszor-hármas világképben az EGYség csak rejtve van jelen, az egész összhangjában, egységében mutatkozik meg, így külön ábrázolni nem tudom, legfeljebb a táblázatot összefogó alsó keretet értelmezhetjük az EGY elvének, illetve az egész táblázatot összefogó keretet az EGY-nek. Táblázatunk nem annyira filozófiai, és nem annyira vallásos táblázat, mint amennyire tudományos. Persze ebben a táblázatban „pszichológia” alatt nem a mai pszichológiát, hanem az öntudat sajátos törvényeit vizsgáló tudományt kell majd érteni – ha megszületik.

Sok vallásban, mint a magyar ősvallásban is, az EGY az Isten fogalmának lényegét alkotta. Ha ez így van, akkor tudományosan kiépített 3*3-as világképünkkel akaratlanul is az Isten fogalmához jutottunk el. Most mit tegyünk? Visszakozzunk az Isten fogalmának nem-tudományos mivolta miatt? Vagy utasítsuk vissza ezt a világ megismerése elől megfutamodó választást?

Istenfogalmunk torzulásai

Nem könnyű a helyzetünk. Az utóbbi évezredek történelme óriási súllyal nehezedik fogalmainkra, a Világegyetem és az Isten fogalma számtalan sok torzulást szenvedett. De amíg a Világegyetem fogalma csak csonkítást, harmadrészre szakítást, és megmaradt jelentésének méltatlan háttérbe taszítását szenvedte el a politikai küzdelmek, intrikák, üzelmek során, mégpedig elsősorban a háborúkat előkészítő ideológiai manipulációktól, addig az Isten fogalmát sokszor gyökeresen kiforgatták eredeti jelentéséből. Gyakran egyenesen ellenkező értelemmel ruházták fel, és eközben egy ellenkező szerepet betöltő fogalmat állítottak a helyébe az Ő neve alatt, és mindezt olyan szakértelemmel és olyan hosszú időkön át művelték és művelik, hogy mára már szinte felismerhetetlen, mi is istenigazából az Isten igazi fogalma. Ezért meg kell mondani, határozott ellenérzéseink is ébredtek az Isten fogalmának használata ellen. Vajon nem fogják-e összetéveszteni az általunk használt Isten szót egy ellentétes értelmű összefüggésben oly gyakran használt „Isten”-nel? Tragikus tény, hogy Isten fogalmát, és a vallásokat a történelmi időkben gyakran az emberiség megosztására, emberek, embermilliók elpusztítására, könyvek elégetésére, az emberiség világörökségének eltüntetésére használták fel, és ennek sokszor éppen vallási színezetet adtak. Elég csak felidézni a vallásháborúkat, az inkvizíciót, a könyvégetéseket, a görög kultúra betiltását, könyveinek elpusztítását, a kereszténység és az iszlám közötti ellentéteket – és ezzel még távolról sem merítettük ki a lajstromot. Ráadásul a történelemben jelentős szerepet kapott Isten fogalmának „hatalom”-ként való értelmezése, és az erőszak, az abszolút, feltétlen alárendelés eszközének is felhasználták. Ezért ha mi ebben a könyvben megemlítjük Istent, sok olvasó azt hiheti, arra az Istenre gondolunk, akiben ő hisz – miközben biztosra vehető, hogy nem erről van szó. Ebben a könyvben ugyanis Isten fogalmának egy világos, közérthető, értelemmel felfogható, és tudományos vizsgálatra is alkalmas fogalmát alakítottuk ki. Figyelembe kell vennünk, hogy az az Isten, aki könyvünkben fölbukkant, a Világegyetem egységének elve, tehát szorosan kozmikus természetű. Úgy gondoljuk, minél inkább elszakítják Isten fogalmát a Világegyetemtől, annál több visszaélésre, önkényes értelmezésre ad alkalmat, és annál alkalmasabb lesz az egyoldalú érdekek kiszolgálására. A kozmikus valóságtartalmától elszakított „Isten”-t leegyszerűsítően, „Jolly Joker”-ként alkalmazták mindenre, amire csak jónak látták, kikapcsolva az elmélyült, alapos, rendszeres és módszeres, valóságra irányuló megismerést. Mindezek alapján egyetértünk az ókori felfogással: „Isten nevét a szádra hiába ne vedd”.

Az igazi Isten: erőt adó eszme

Most jönnek azok az érvek, hogy miért foglalkozok mégis az Isten fogalmával. Ezzel a könyvvel az a célom, hogy segítsek az embereknek. Modern korunkban az emberek még érzékelik, hogy Isten és a Világegyetem mindennek az alapja, de már az első e kettő közül nem a Világegyetem, hanem az az Isten-fogalom, amelyet a történelem már meggyötört. Ahhoz, hogy az olvasóknak igazi segítséget tudjak adni, foglalkoznom kell Isten fogalmával még akkor is, ha ez egyébként kerülendőnek látszik. És még valami. Édesapám, Grandpierre K. Endre így írt az Istenről („A Magyarok Istenének elrablása” című könyvében): „Mérhetetlen kincs az Isten. Nem is tudjuk, mekkora. Életet ad. Ha nem is életet – lelket, bizodalmat és bátorságot. Célt is, amiért élni érdemes. Kell az Isten; erőt ad, támpontot a küzdelemben, utat az ingoványban. Akinek Istenét elrabolják, az olyan, mintha naptalanná fosztották volna, mintha szemevilágát ragadnák el, s nemcsak a világra tekintő, de a befelé néző szemét is: már önmagát, sorsát sem látja. Ezért mondták a régiek: boldog a nép, kinek Istene van.”

Induljunk hát útnak, és lássunk neki az Isten fogalmának tisztázásához, hogy lehetővé tegyük az Isten lehető legjobb megközelítését, elérését, megértését, lelki életünk szilárd talajon felépítését!

Isten, a Világegyetem és a Végtelen viszonya

Először is gondoljuk meg, hogy a Világegyetem – minden létező egysége. Ez nyilvánvaló és kétségtelen tény. Ez persze azt jelenti, hogy Isten a Világegyetemen kívül nem létezhet, hiszen ha létezik, akkor beletartozik minden létező egységébe. A lehető legátfogóbb létező: maga az EGY. Ha Istent a Világegyetemen kívüliként fogják fel, azzal tulajdonképpen kirekesztik a létezők birodalmából. Ha nem akarjuk Istent száműzni a világból, ha Istent létezőnek akarjuk felfogni, akkor Isten a Világegyetem része. Lehet Isten maga az EGY, lehet a Világegyetemet kormányzó, irányító őselvek egysége, de nem lehet a Világegyetemen kívüli, nemlétező. Világítsuk meg ezt egy matematikai hasonlattal! Keressük az Istennek, mint Világegyetem kívülinek, tehát nemlétezőnek megfelelő számot a számok világában! A nemlétezőnek nem felelhet meg a nulla. A nulla is szám, nem áll kívül a számok világán. Tulajdonképpen csak három alapvető „minőségi” szám létezik: a nulla, az egy és a végtelen; filozófiai megfelelőjük a Semmi, a Valami és a Végtelen. Ha a Világegyetemen kívülinek megfelelő számot keressük, a „0” után az „1” kiesik, mert az „1” is szám, nincs kívül a számok világán. Marad a végtelen! Sokan a végtelent is számnak tekintik. Sokféle végtelen létezik, és ezek számossága egyértelműen megadható. A végtelennek van egy érdekes tulajdonsága: minden véges számnál nagyobb, így a véges számok birodalmán túlinak tekinthető. Megvan! Istennek a számok világában a végtelen felel meg! Igen ám, de a végtelen sem áll teljesen kívül minden véges szám birodalmán! Mert ha minden véges számot elveszünk a végtelenből, akkor a végtelenből nulla lesz! Véges számok nélkül a végtelen nem végtelen! A végtelen a végesből épül fel, annak folytatása! A végtelen nem lehet kizáró, csakis befogadó, magába ölelő! Ugyanígy: a Világegyetem az égitestek nélkül semmi! A Világegyetem galaxisok, csillagok nélkül nem Világegyetem! Minden csillag a Világegyetemhez tartozik! Egy sem rekeszthető ki belőle! És ha így van, és Isten a Végtelennek felel meg, a Világegyetemnek, akkor minden csillag e Végtelen része, és a véges létezők és a Végtelen között nincs áthidalhatatlan szakadék! Fordítva: a Végtelen és a véges csillagvilág szervesen összefüggnek, és nem érthetők meg egymás nélkül! Tehát Isten minden létezőt magába foglal, és csakis a létezők egész világának vizsgálatával érthető meg! A valóság nem érthető meg Isten és a véges létezők nélkül, mert ezek szervesen összefüggnek! Minden élő, minden létező Istenben van! És Isten éppen a létezők összefüggéseinek, legmélyebb létalapjainak, életerőinek EGYsége! A Világegyetemet csak az égitestek vizsgálatával, és ami még alapvetőbb, magával a gondolkodással lehet megismerni! Hiszen a végtelen fogalmát nem a számokból kaptuk! A végtelenhez a művelet, az ismételhető művelet ismétlésével jutottunk el, elgondolva, hogy a természetes számok sorozata, az 1, 2, 3, 4, 5, 6, …megkapható az 1-ből, ha folyamatosan hozzáadok 1-et, újra meg újra! A matematikai műveleteknek a valóságban az alkotó gondolkodás felel meg!

Persze, a hasonlat sántít, hiszen a matematika, mint a mennyiségek tudománya, csak az elvont gondolat világa. Gondolataink mellett, sőt, gondolataink forrásánál találunk egy még alapvetőbb folyamatot: a természetes érzések folyamát. Ez a világ nemcsak  gondolatokkal ismerhető meg, hanem érzéseinkkel át is élhető (bár a legtöbb matematikus először átéli, és csak utána gondolja el felfedezését).  Természetes, az érzéseket is valóságnak elismerő világképemben az érzések is a Világegyetemhez tartoznak – a táblázatban a biológiai jelenségekhez, az élet mozgatóerejéhez, a lélekhez. Ha Istent a Világegyetemen kívülinek fogja fel valaki, az az érzések világán is kívülinek tartja. Itt is a fenti gondolatmenet lép fel: az érzések világának két végén a nulla és a végtelen áll. A végtelen érzés semmit sem ér, ha minden érzést elveszünk belőle. Ha nem akarjuk Istent kirekeszteni minden érzés birodalmából, akkor az érzések világának egészét alkotó végtelen érzésként, minden érzés egységeként kell felismerjük. Gondoljuk meg, hogy mi magunk is elvben képesek vagyunk bármire gondolni, bárhogyan érezni, tehát korlátlan lények vagyunk belső világunkban. De ha minden érzésünket és gondolatunkat elvennék tőlünk, nem tudnánk se érezni, se gondolkodni – és ezzel életünk, létünk is megszűnne! Isten tehát nem létezhet a Világegyetemen kívül. Isten nem lehet más, csakis minden testi létező egysége, az anyagi világegyetem, minden élet, érzés egysége, az élő világegyetem, és minden gondolat egysége, a gondolati világegyetem együttesen. Isten az EGY, a Végtelen Lény, aki minden testet, érzést, gondolatot egybefog, a Végtelenek EGYsége, az Élő Világegyetem, nagybetűvel. Ha nem akarjuk kirekeszteni Istent minden valóságból, ha nem akarjuk valótlanná tenni, és ezzel Istent lefokozni, száműzni, Isten-ellenes alapállást elfoglalni, ha nem akarunk a matematikával is szembe kerülni, akkor Istent a Világegyetem kereteiben vagy keretei között kell megtalálnunk. Isten nem lehet világon kívüli. Lehet viszont természetfeletti, de csak akkor, ha a természet alatt (kisbetűvel, hiszen a nagybetűs szavakkal személyeket jelölünk) az élettelen világot értjük, aminek táblázatunkban a fizikai jelenségek felelnek meg.

Vegyük akkor most sorra, amit Istenről tudunk. Először is állapítsuk meg, melyik tulajdonságai tarthatók meg a józan ész, az alapos, körültekintő, rendszeres, az igazságra törekvő gondolkodás (vagyis a tudományos felfogás) megközelítésében. Törekedjünk arra, hogy Istent minél teljesebben megértsük, minél alapvetőbb és minél több tulajdonságát értelmezzük valóságos összefüggéseiben.

Isten felépülése

Isten fogalmának legalapvetőbb, teológiai értelmezése: legfőbb lény. Hogyan lehet ezt az elképzelést a józan ész fényénél, világosan, a tudományos gondolkodás számára is megfelelően megfogalmazni? Értelmezzük a „legfőbb”-et „legátfogóbb”-ként, a „lény”-t mint „élőlény”-t, biológiai szerveződést, szervezetet!

(…)