Megjelent: Heti Válasz, 2004.06.10, 40-41.

http://www.hetivalasz.hu/cikk.php?id=9855

felc: Grandpierre Attila az új kultúráról és lelkünk otthonáról

főc: Kozmikus rend vezetheti életünket

lead:

„Belső világunk vakító csoda” – vallja a csillagok ismerője, akinek figyelme mostanában az égitestekről a belső világok galaxisai felé fordult. Életünk és a Mindenséget átható rend című új kötetéről a csillagász, esszéista Grandpierre Attilát faggattuk.

– Csillagászként, napkutatóként évtizedes munkásság és nemzetközi elismerés áll a háta mögött. Most mégis egy életvezetési-filozofikus kötettel jelentkezett. Mi vezet egy csillagászt a filozófiához?

– Engem mindig az Egész érdekelt. És ezzel nem is vagyok egyedül. Valaha a csillagászok filozófusok is voltak egyben. Mágusok, akik a végtelent és az élet törvényszerűségeit egyaránt vizsgálták. Évezredekkel ezelőtt e két hivatás nem vált el élesen egymástól. Azóta a vallás és a tudomány külön úton jár, és az emberiség ezer sebből vérzik. A vallást, a tudományt, a művészetet és a filozófiát egyesíteni kell, hogy meg tudjunk birkózni az előttünk álló feladatokkal.

– Közönségsiker lett a Válasz Könyvkiadó gondozásában megjelent Az élő Világegyetem könyve, melyben kozmológiai-csillagászati kutatásait összegezte. Az efféle tudományos munkák általában nem a vásárlók kosarában landolnak. Mit gondol, minek szól a megnövekedett érdeklődés?

– A modern társadalom egyre átláthatatlanabb, és most az emberiség igyekszik talpra állni. Az utóbbi években világszerte a sikerlistákon szerepelnek az alapkérdésekkel foglalkozó tudományos és filozófiai könyvek. Az emberek nincsenek otthon a saját bőrükben, életükben, hazájukban. Terjed az elidegenedés, a depresszió. Ahhoz, hogy visszataláljunk lelkünk otthonába, hogy életünk menetét, rendjét megalkothassuk, fel kell fedezzük a Természettől kapott, velünk született hajlamok, képességek, indíttatások értelmét, rendjét, szellemi irányát. Ehhez pedig meg kell ismerjük magát a Természet lényegét, a világ egészét irányító kozmikus rendet. Az “Életünk és a Mindenséget átható rend”-ben bemutatom, hogyan fedeztem fel a Természet legvégső irányító tényezőjét: a Szent Elvet.

– Milyen úton jutott erre a felfedezésre?

– Már Az élő Világegyetem könyvében felfedeztem, hogy a világot három végső elv irányítja. Azóta pedig azt is felfedeztem, hogy a három őselv – az értelem, valamint a fizika által értelmezett anyag elve és az életelv – egységes egészet alkot, a végső Egy-et, a végső Egész-t. Az őselvek összehangoló tényezője a legmagasabb, és ezért szent elv, ami abból adódik, hogy a világ – Egy, és ezért a világ három hajtóerejének összhangban kell állnia. Azután azt is felfedeztem, hogy ezt a szent elvet az emberiség régen még ismerte. Ezt bizonyítja a “szent elv” kifejezése görögül: hiero arché, szó szerint “szent őselv” – innen ered mai hierarchiaszavunk! Világunkat azonban mindinkább eluralja a káosz. A nyugati civilizációban először az idealizmus uralkodott, majd jött Descartes-tal a dualizmus, a tudat mellett megjelent az anyag. Mára a tudat kiszorult, maradt az anyagias szemlélet. Vagyis az elmúlt kétezer év kultúrájából kimaradt az élet elve, melynek lényege a lélek! Ezért embertelen a nyugati civilizáció: mert lélektelen, olyan, mint a terminátor: csak tudata és anyaga van, lelke nincs. Ezért van égető szükségünk egy megalapozott, az életelvet is magába foglaló, egységes világszemléletre.

– De hiszen ez nem egy csillagász feladata, hanem az elvont fogalmi gondolkodóé. Nem fél, hogy József Attilával szólva „a semmiben hajóz”?

– Hadd válaszoljak egy saját versemmel: „Űrhajós lettem, /a testem az űrruhám, / a világ az űrhajóm, / a semmi az otthonom.” Azóta rájöttem, nem is arról van itt szó, hogy anyagi világunk a semmiben él, hanem a korlátlan létben, a lélek világában – és ez figyelemre méltó különbség. Fogalmi kutatással foglalkozok, vagyis alapkérdéseket vizsgálok. Ma az általános álláspont szerint anyag nélkül nincs élet. Lehet – de az viszont biztos, hogy érzés nélkül nem élet az élet. A tudás az emberi, természetes érzésvilághoz kötődés nélkül vak és embertelen, értelmetlen és lealacsonyító.

– Meg lehet tanítani az embereket életük újrafelfedezésre?

– Az emberiség érdeklődése és szellemi fejlődésének kulcsa rejtélyes módon átalakult. Megjelent az úgynevezett átfogó vagy integrált kultúra világmozgalma, melynek sok követője van. Lélekszámát tekintve lassan utoléri az anyagi siker rabszolgái, a modernek táborát.

– Ez pontosan mit jelent?

– A család, a nemzet, az emberiség,  az élet iránt elkötelezett felfogást. A modernek elvárása szerint az az értékes, ami bennünk egyéni, ami más, ami senki másban nincs meg. Vagyis: amitől deviánsak vagyunk. Az individualizmus a deviancia ideológiája, a nyugati civilizáció téves dogmája. Rombolását le lehet mérni azon, ahogy a társadalom atomizálódik. Közben persze a társadalom irányítói egyre szervezettebbek lesznek, és egyre jobban a háttérbe vonulnak. Az emberi-lelki erőforrások kiszikkadnak és eldurvulnak, egyre többen kiszolgáltatottakká válunk, és ezáltal  manipulálhatókká is. Önazonosságunk titkát tehát nem a devianciában kell keresni, hanem abban, ami a legfontosabb a számunkra. Ami nemcsak nekünk fontos, hanem a többieknek is, ami összeköt az emberekkel, a természettel és a Világegyetemmel. Ebben rejlik az erőnk, mert ez maga a lelkünket és a Mindenséget átható életerő, és ezt kellene nagyon védeni.

– Könyvében azt írja, hogy a nemzeti érzés a legbensőségesebb, legemberibb érzés, az élet szépségének megtestesülése, értelme, jövője és kiteljesedése. Miért érzi mégis úgy a magyar társadalom nagy hányada – itt közvélemény-kutatási adatokra utalok –, hogy nem a nemzet része?  

– Vannak olyan közvélemény-kutatási adatok is, amelyek szerint jó kétharmados többségben vannak, akik kötődnek népünkhöz. Mégis, sokszor úgy tűnik, nincs még egy olyan nemzet a világon, melyet ennyire elnemzetietlenítettek. Veszélyesen csökken a magyarság lélekszáma, romlik az anyanyelv, az életerős magyar népzenét is egyre jobban kiszorítják a köztudatból, és lelkivilágunkat feltöltik langymeleg, gerinctelen, művi bóvlival. A magyar nép legnagyobb kincse, ereje a magyar lélek. Most ezt a kincset gyúrják át gerinctelenné, talajtalanná.

– Ezért alapította meg 1975-ben a Vágtázó Halottkémek (VHK) mágikus népzenét játszó zenekarát?

– Édesapám, Grandpierre K. Endre szellemiségéből adódóan erős érdeklődés élt bennem az emberiség eltemetett mágikus korszaka után, melynek egyik legcsodálatosabb része a mágikus népzene. Tapasztalatból tudom, hogy a lélek természeténél fogva nem korlátozható, belső indíttatásból több ezer éves valóságokat fedezhet fel, „rákapcsolódhat” a manipulálatlan, teljes fényében ragyogó természetes életerőre. A zenei alkotóerő és a természeti erők rokonságára már olyan géniuszok is rájöttek, mint Bartók Béla. Az igazi zene ott kezdődik, ahol a lélek igazivá, az élet végtelen és felemelő erejének társává válik.

– Utolsó, hetedik lemezük 1999-ben Naptánc címmel jelent meg.  Energiáit, alkotólázát ismerve nem feltételezem, hogy belefáradt volna a sorozatos kultúrpolitikai küzdelmekbe, bár a VHK nem szerepelt sem a tűrt, sem a támogatott kategóriákban. Kultikus zenéjük sokakban mégis tovább rezonál…

– Úgy születtem, hogy a zene számomra a világegészbe beavatás örömét jelenti, természetes, hogy vele és általa saját életelemem, érzésvilágom felfedezésére indultam. A VHK megalakulása előtt tíz éven át kutattam-gyűjtöttem az ősi zenéket, melynek következtében új zenei érzékelés szilárdult meg bennem. Így történhetett, hogy elementáris erővel törtek fel belőlem a dallamok. Mivel a zenei alkotóerő természeti erő, a Világegyetem alkotóereje, a zene az élet maga, legigazibb alakjában, bennem az élet parancsa, hogy zenéljek. Már a VHK idején terveztem egy másik zenekar, a Csodaszarvas megalakítását. Utolsó lemezünk nyitó száma erre is utalt a Csodaszarvas-idéző címmel. Új hangszereléssel, az ősi zeneszerszámok megszólaltatásával az elmúlt években bennem visszhangzó zenei világot szeretném közvetíteni, amely elemi erejű, belső világunk szinte érintetlen mélyére vezető muzsika lesz.

– És mit szólnak újabb okfejtéseihez, zenészmunkásságához  tudós kollégái?

– A munkahelyemen hagynak dolgozni, új dolgokkal foglalkozok. Rendszeresen jelennek meg cikkeim akadémiai intézmények folyóirataiban. A NATO kutatóhálózatának tudományos konferenciáin kulcselőadóként szerepelek, Nobel-díjas tudósokkal együtt. Itt adtam elő az élő Világegyetem elméletét, úgyhogy nem keveredtem rossz társaságba.

                                                                             Szederkényi Éva

                                                                   Fotó: Griechisch Tamás