Ezer éve tart a magyarság történelmének meghamisítása és sorsának lefelé zuhanása. A mai hivatalos szemlélet e hamisítások kezdetétől számítja a magyar történelmet. Grandpierre K. Endre munkássága elősegítette, hogy a magyarság megismerheti igazi történelmét, s ezzel mód nyílik arra, hogy kézbevegye sorsát, megállítsa a zuhanást. Egyre többen ismerjük fel, hogy az utóbbi évszázadok hivatalos magyar történészeinek álláspontjától alapvetően eltér a valós történelem. Grandpierre K. Endre a logikai oknyomozás módszerével, az összes meglevő, fontos kordokumentum alapos, logikai elemzésével, összevetésével, a történelmi összefüggések, háttértényezők erőterében értelmezi a magyar történelem eseményeit, olyan metsző logikával, amely a matematikai bizonyítás érvényének elkerülhetetlenségét közelíti meg. A magyar közvélemény munkásságát világszerte kiemelkedő figyelemmel fogadta. Nem rajta múlott, hogy akármelyik kulcsfontosságú történelmi eseményt vizsgálta meg, mindegyikben titokba temetett döntő körülmények tömegére bukkant. Szükségszerű következménye ez annak, hogy a magyarság és a magyar történelemírás több mint ezer éve idegen uralom alá került, és nem az igazság bemutatása, hanem elkendőzése vált fő tevékenységévé. Mind többen ismerjük fel, hogy az elmúlt ezer év titkos történelmi erőinek feltárása a magyar történelem megismerésében kulcsjelentőségű, mert ez a legfontosabb feltétele a magyarság újjászületésének.

A történelem-kutatásban elért alapvető eredményeiért Grandpierre K. Endre a mai magyar hivatalos élettől nem kapta meg az elismerést. Lehetséges, hogy a puszta tehetetlenség, a magyarellenes elvárások beidegződése, az idegen szemléletű intézmények változtatás nélküli továbbélése az oka – de tény, hogy a mai magyarországi hivatalosság jórészt e hamisító, torzító szemlélet folytatója. A hivatalos történetírás megpróbálta a lehetetlent: eltitkolni Grandpierre K. Endre munkáit, a titokfejtőt magát is az eltemetett magyar titkok mellé suvasztani. Mivel azonban Grandpierre K. Endre munkái már napvilágot láttak, ezért könyveit a legkülönbözőbb módszerekkel üldözték: betiltották, felvásárolták, kiszorították a kiadásból, a terjesztésből, a legtöbb könyvesboltból, munkáit elismerés helyett a szellemi inkvizíció agyonhallgatta. A Habsburg-elnyomás évszázadaiban sincs példa arra, hogy hasonló színtű szerzőt a köztudatból ennyire kiszorítottak volna.

Grandpierre K. Endre sorsában a magyarság sorsa hatványozódott meg, mert egyszemélyben vívott meg a magyarság sorskérdéseivel, és mert a magyarság sorsterhei, meghasonlottsága, megosztottsága, idegen szemmel tekintése, idegen aggyal irányítottsága sorsára fokozottan igazságtalanul nehezedtek. Mindezek a terhek azonban csak addig fojtják le gondolkodó- és cselekvőképességünket, amíg mi magunk, a magyarság épebb része, képesek leszünk kiverekedni jogunkat az élethez. Azzal és csak azzal válhatunk képessé az életben maradásra, ha minél többen részt vállalunk a magyarság valódi történelmének megismerésében és megismertetésében, és ha tanulságait alkalmazzuk jövőnk felépítésében. Ha a magyarság segítségére sietünk, a titkolódzók, mindent titkokba burkolók egyre sötétebb világa helyett megteremthetjük saját életünk világosságát. Ezzel és csak ezzel szerezhetünk érvényt a magyarság életének, folytonosságának, történelmi világosságának, jövőépítő közösségének, a jövőépítés szándékának. Ismerjük hát meg Grandpierre K. Endre kulcsfontosságú munkáit!

Grandpierre K. Endre megjelent munkái

Oknyomozó történelmi könyvek:

Fekete hóesés. Nyomozás háromszáz év távolából egy történelmi gyilkosság felderítésére hiteles kordokumentumok elemzése alapján és a két Zrínyi Miklós élete. Budapest, Móra Ferenc Könyvkiadó, 1970.

Ez a könyv bebizonyította, hogy Zrínyi politikai orgyilkosság áldozata lett. Nem kétséges, egy ilyen tudományosan megalapozott felfedezés a világ valamennyi szabad államában országos szenzációvá válik. “El kell ismernünk őt korunk legkiválóbb történelmi nyomozójának” – írta e könyv kapcsán Badinyi Jós Ferenc.

Aranykincsek hulltak a Hargitára. Magyar Titkok. A magyarok eredete a Tárih-i-Üngürüsz tükrében (történelmi tanulmányok). Népszava Kiadó, 1990.

Az árpádi bejövetel előtt íródott magyar ősgeszta elemzésével feltárja a magyarság történelmét az özönvíztől kezdve. A Hérodotosz által feljegyzett szkíta eredetmondát összeveti a magyar ősgeszta csodaszarvas-mondáival. Kiderül, milyen nagymértékben megegyezik a két forrás és hogy a szkíta magyarság a világ legősibb népe, őshonos a Kárpát-medencében, itt találta föl a földművelést. A könyv megjelent 40 000 példányának legnagyobb részét egy cég felvásárolta, és néhány év múltával a szerző egy raktárban bukkant rá. Minden más nép a legnagyobb becsben tartaná legrégibb őskódexét, a Nemzeti Múzeum fő helyén állítaná ki, és az általános iskolától kezdve a középiskolákig és az egyetemekig a tananyag kiemelt részévé tenné. Rajtunk is múlik, mikor jön el ez az idő.

Királygyilkosságok. Hogyan haltak meg a magyar királyok? Magyarok Titkos Története, 2. rész, Titokfejtő Könyvkiadó, 1991.

Felgöngyölte 1100 év titkainak sorozatát; bebizonyította, hogy István király évtizedeken át a németek foglya volt, fiát, Imre herceget megölték, rokonát, Vazult megvakították. Három uralkodásra alkalmas rokonát István maga kérte, meneküljenek el Magyarországról, hogy életüket megmenthessék. Az Árpád-házi magyar királyokat hol a vadkan, hol trónszékük, hol méreg ölte meg, hol áruló főurak gyilkolták le őket. 12 Árpád-házi királyunk halt meg harmincadik életéve körül. Amíg a 16 Habsburg uralkodó fele érte meg a 60 éves életkort, addig a 23 Árpád-házi királyból 22-nek ez nem sikerült. A 60 éves kortól elmaradó évek száma a Habsburg-uralkodók esetében együttvéve 26 év, az Árpád-házi királyoknál viszont 518 év! Mátyás királyt és Szapolyai Jánost megmérgezték, II. Lajost megölték – a kordokumentumok vallanak a pártatlan vizsgálat alatt.

Lajos király három halála és négy temetése, Titokfejtő Könyvkiadó, 1992.

“Király kelepcében” c. hosszú tanulmányából fény derül arra, hogy IV. Bélát a muhi csatában a tatárok Frigyes osztrák uralkodóval kötött titkos megállapodása alapján többszörösen biztosított kelepcébe csalták, s IV. Béla csak a csodával határosan szerencsés fordulatok egész seregének segítségével volt képes a csapdákból megmenekülni.

A mohácsi katasztrófa kordokumentumainak logikai elemzésével fény derült arra, hogy a magyarság mohácsi katasztrófáját és II. Lajos király halálát a cseh Czettrich Ulrik, Habsburg Mária királyné hű embere, és Zápolya, az első számú királyjelölt, és a törvénytelenül megválasztott János király, valamint a trónra aspiráló Habsburg Ferdinánd által kialakított cselszövések idézték elő.

A magyarok Istenének elrablása, avagy a magyar faj nagy elárultatása. Magyarok Titkos Története, 3. Rész, Titokfejtő Kiadó, 1993.

Bebizonyította, hogy Magyarország keresztény iga alá hajtása a német és nemzetközi titkos diplomácia műve volt; a magyar főurakat óriási kincsekkel árulásra bírták és titkos szerződésben megállapodást írtak alá Magyarország függő helyzetének kialakítására, a Nyugat előtt félelmetes magyar nemzet ártalmatlanná tételére, a magyar szellem kettétörésére; hogy Árpád nevét sem volt szabad kiejteni az Árpád-házi uralkodók korszaka alatt (!); és feltárta a titkos magyarellenes szerződés legfőbb pontjait.

Miként menthető meg a magyar nemzet? Titokfejtő Könyvkiadó, 1994, 71 oldal.

A magyarság a világ egyetlen, többezer éves múlttal rendelkező kultúrnépe, amelyet fél évezrede-évezrede ellenségei irányítanak. A történelmi létnek a jégkorszak és a vízözön óta egyre erősödő irányzata a cselszövő, országok, nemzetek létére, kijátszására, kifosztására törő titkosdiplomácia. Az “öreg Európa” – ahogy Shakespeare drámáiból is kitűnik – a csalás, a rablás, a hamisítás, népbutítás és öldöklés klasszikus földjévé vált. Gyávává, álszentté, meghunyászkodóvá, mindent eltűrővé tették a fogyasztói Európát. A gyáva meghunyászkodás igazolására felnagyítják a nehézségeket, az adott történelmi helyzet reménytelenségét és kilátástalanságát, és ez hatol be zsibbasztó mételyként közgondolkodásunkba: a mindenbe beletörődés szánalmas foglyaivá lettünk. Szomorú, de lelkipásztoraink, pártjaink, sajtónk nagy szerepet játszottak és játszanak a nép birkává tevésében, arctalan masszává gyúrásában.

Legsürgősebb teendőink:

1.) törvényt kell kidolgoznunk arra, hogy az új választásokon, népszavazásokon csak olyan személy jelölhető, aki eddigi élete folyamán tetteivel, életvitelével bizonyságot tett a közérdek, a magyar haza, a magyar nép iránti feltétlen hűségéről, a haza és a nemzet iránti feltétlen és kétségtelen odaadásáról. A jelöltséghez legalább öt éves helyben lakás, előzetes közéleti tevékenység, legalább tízévi igazolt állandó munkaviszony szükséges. Az ősi magyar közjogi gyakorlat értelmében a megválasztott képviselők választóik által bármikor visszahívhatók.

2.) A nemzeti vallás visszaállítása. Fel kell elevenítenünk a magyarság nemzeti hitét, s ezt a vallásszabadság eszméje, az emberi és isteni törvények és elemi érdekeink nemcsak lehetővé, de szükségessé is teszik.

3.) A magyar hagyományok védelme, nemzeti szellemi kincseink közkinccsé tétele.

4.) A magyarság szellemi szabadságharcának megvívása, szellemi felszabadítása a gúzsba-kötöttség alól. Társadalmi, oktatási, nevelési, közösségi viszonyaink megújítása, minden magyar szellemi érték felkarolása. Hivatástudatra nevelni a magyar ifjúságot és az egész magyar nemzetet: vissza kell adnunk az évezrede döntő szinten elorzott nemzeti hivatástudatot, amely fényt, örömöt, értelmet és célt ad az egyedek életének.

5.) Meg kell állítani a magyar népesség további csökkenését, és vissza kell állni a megmaradás és megerősödés pályájára.

Üzenet és titok. Szellemi szabadságharcunk kézikönyve. Titokfejtő Könyvkiadó, 1995.

Egyetlen idézettel jelezhetjük e rendkívül gazdag tartalmú munka célkitűzését:

          “EZER ESZTENDŐN ÁT ÚJRA MEG ÚJRA ELBUKTAK NEMZETI SZABADSÁGHARCAINK, MERT A FEGYVERES KÜZDELMET NEM KÍSÉRTE SZELLEMI  SZABADSÁG-HÁBORÚ; HALADÉKTALANUL MEG KELL VÍVNUNK HÁT SZELLEMI  SZABADSÁGHARCUNKAT!”

           Jellemzőbbet aligha mondhatnánk róla, mintha fölidézzük tartalmát egyes részeinek címében: Vazul-nép ébresztője – Tragikus álmosságú faj-e a magyar?  – Háborgó csont-óceán – Európa véradó népe – Leláncolt nép-Prometheus – Ezeréves ködök – Végzetes hőköléseink – Az ősi szabadság tüzei – Tárih-i Üngürüsz, egy ezer éve bujdosó ősgeszta titokzatos történetének peranyaga (a két hozzáférhetetlen Kortárs és Forrás-tanulmánnyal) – Történelmi rejtélyek és hazugságok – Gondolkodjál, szegény magyar, végre hova léssz? – Puhány kormány ország ormán –  Egy igaz magyar hazafi vallomásai – Nyílt levél II.  János Pál pápához – Petőfi félelmetes jóslata: fessük zászlainkat fekete-pirosra -Szembeszegülni a rontó erőkkel, hogy ne legyen új Mohács.

Vészkiáltás fenyegetett hazánkért. Szellemi szabadságharcunk kézikönyve. II. Közli a „Száz ceglédi magyar hitvallását”, ezt az 1925-ben született dokumentumot, a nemzet követeléseinek megfogalmazását, a vallás nemzetünk szolgálatába állításának igényét; a Tárih-i Üngürüsz peranyagát. Titokfejtő Könyvkiadó, 1996.

Gróf Zrínyi Miklós meggyilkoltatása. Titokfejtő Könyvkiadó, 1997. A “Fekete hóesés” új, szép kivitelű kiadása.

Anonymus titkai nyomában. Magyar Ház Kiadó, 1998.

A hét évszázadon át eltemetett őskódexet 1746-ban fedezte fel és ismertette Schwandner János György 1746-ban. Az azóta eltelt két és fél évszázadban elmaradt a pártatlan, tárgyilagos, tudományos vizsgálat, s ehelyett az Anonymus-kutatás lényegében a geszta hiteltelenítésére, cáfolására irányult. Ez az 1998-ban megjelent mű mutatja be először ezt az ősgesztát átfogó, valóságos összefüggéseiben, és így a magyarság második ősgesztáját, szavainak eredeti értelmét valójában ez a munka fedezte fel. Ezt a tartalmat pedig minden magyarnak ismernie kell, mert a 896. évi árpádi bejövetel a magyarság utóbbi ezredévének egyik legnagyobb horderejű eseménye; mert ez az ősgeszta a részletek páratlan hűségével tárja elénk a magyarok visszajövetelének eseményeit, és mert művéből a magyar őstörténet alapjai tárulnak elénk.

“Grandpierre K. Endre méltán foglalhatna el helyet a magyar történelemkutatás díszpáholyában” (Bakay Kornél könyvismertetőjéből)

Kővárból kiáltó asszony. Magyar ősidők csodálatos mondái. Titokfejtő Könyvkiadó, 1998.

Szigorú logikával feltárja Déva várának magyar ősmondája segítségével a magyar ősépítkezés emlékeit, az érintetlen tájon felépített első vár építkezésének körülményeit, az ősi tündérvilág titkait.

Rögberejtett Isten kardja régi rege róla. Isten kardja a kezünkben volt. Magyar Ősidők Csodálatos Mondái 2. sz. (Atilla kardjának történelmi rejtélyei) Titokfejtő Könyvkiadó, 1999.

Az emberiség ősegységét hordozó szkítaság hagyományainak ismertetése, elemzése.

***

Angolul megjelent tudományos tanulmánya:

Endre K. Grandpierre: Collective Fields of Consciousness in the Golden Age. (Közösségi tudati erőterek az Aranykorban), World Futures. The Journal of General Evolution. Vol. 55, 357-379, 2000.

E tanulmányában feltárta, hogy a Világegyetem lényegében nem lehet anyagi természetű, hiszen az anyag passzív, tehetetlen létező, míg a Világegyetem a dinamikus, mindent átható, egyetemes kölcsönhatások sűrű folyama. Az Aranykor létének néhány fő perdöntő bizonyítéka:

az élővilág azon része, amit nem érintett a modern ember és pusztító hatása, mai is tükrözi a paradicsomi viszonyokat.

A Természetben élő állatok élelmük beszerzésére és szükségleteik kielégítésére összehasonlíthatatlanul kevesebb időt fordítanak, mint az ember a modern társadalmakban.

A világ félreeső körzeteiben, ahol a “vad fajok”, “primitív törzsek” a civilizációtól jórészt érintetlenek, a fizikai romlás és lelki degenerálódás minden jele nélkül élnek. Elég itt a Csendes Óceán szigeteire, pl. a Hawaii szigetekre utalni, amit nemrég földi paradicsomként emlegettek, vagy a Kolumbusz előtti kultúrák, az indiánok gazdagságára, mielőtt lemészárolták őket a konkvisztádorok.

Emellett az Aranykor létét bizonyítják a világszerte fennmaradt Aranykor-hagyományok, mondák, az ókori szerzők egész sorának feljegyzései, a székely ősmondák és történelmi igazolásuk, az emberi mögöttes tudatvilág megnyilvánulásai stb.

***

Történelmünk Központi Titkai sorozat

A sorozat célja: bizonyítékokkal alátámasztott magyar őstörténet alapismereteinek terjesztése abban a szellemben, hogy önmagunkat csak nemzetünk megismerése által ismerhetjük meg. A történelem az emberiség tapasztalatainak összessége. A magyar történelem a magyarság tapasztalatainak összessége. Ezen tapasztalatok megszerzését kívánja segíteni ez a sorozat. Történelmünk központi titkainak feltárása egy új Gesta Hungarorum megtalálásához hasonló jelentőségű.

Mi az igazság az Árpádi bejövetel körül? 1. Szám, 1994

A tudás lelkek, életek feletti hatalom. Saját történelmünk valós tudása teszi lehetővé az egyéni létünkön túlmutató, annak értelmet adó tettek lehetőségét. Rajta legyünk, hogy ezt a hatalmat ne ellenünk érvényesítsék. A bukott habsburgizmus magyarellenes szellemisége tovább él életerőt elszívó polipként a magyar szellemre, a magyar históriára tapadva, intézményei révén még napjainkban is bénítóan és torzítóan hat a magyar közgondolkodásra. A magyar szellem elleni háború vezérkara a bécsi titkos kamarilla gyártotta sok más tévképzet mellett a “honfoglalás” műszót is a magyar szellemiség gerincének megtörésére. Ezt a műszót krónikáink egyike sem ismeri, mindegyik az árpádi bejövetelről, visszajövetelről beszél.  Őskrónikáink mellett a magyarok Kárpát-medencei őshonosságát bizonyítják Keresztesi József (1844), Szentkatolnai Bálint Gábor (1901), Marjalaki Kiss Lajos (1928), és ókori szerzők egész sora, így például Herodotosz, Strabon, Xenophon, Jordanes, és Josephus Flavius. A “honfoglalás” koholt fogalma azt állítja, hogy nem a magyarság volt a terület őslakója; hogy jogcím nélküli foglalók vagyunk; hogy fegyveres hódítással ragadtuk el a területet és erőszakkal kényszerítettük ki uralmunkat; hogy beolvasztottuk az itt lakó idegen etnikumok tömegeit a magyarságba; hogy kultúránkat – talán nyelvünket is – tőlük vettük át; hogy különféle nyelvelemekből összeállt keveréknép vagyunk; hogy idegenek, jövevények vagyunk hazánkban és Európában. Ezzel a “honfoglalás” kifejezés alkalmazója tagadja a magyarság ősjogát saját hazája felségterületére; tagadja a hazáért az árpádi bejövetel előtt élt-halt magyar életek millióit, semmibe veszi a haza védelmében kiontott vért; hitelteleníti az egész ősi magyar mondavilágot; szembehelyezkedik a történeti kútfők adataival; tagadja a magyar-avar, a magyar-hun, a magyar-szkíta azonosságot. A “honfoglalás” kifejezést alkalmazó elfogadja azt a káros nézetet, amely történelemellenes, tudományellenes, magyarellenes, amely az erőszakot, a területfoglalást szentesíti és tünteti fel a siker zálogának. Anonymus krónikájából fény derül arra, hogy Álmos és Árpád a közvetlenül a vízözön után élt Magóg szkíta király leszármazottai, s Attila hun király örököseiként jöttek Pannóniába s az itt talált magyarok és székelyek Attila király népei. A honvisszaszerzés egyetlen nagy ütközete a Zalán hívására segítségére siető görög-bolgárszláv hadsereggel való összecsapás, melyben a magyarok, akiknek, miként a Névtelen írja, az Isten volt a segítőjük, megsemmisítő győzelmet arattak. Hiteles ókori és középkori szerzők (Herodotosz, Priszkosz, Strabon, Josephus Flavius stb.), valamint történeti és néphagyományok szerint ősidők óta szkíta népek éltek hazánk területén. Anonymus tanúsága szerint Árpádék hazánkba jövetelekor az ország színmagyar lakosságú volt – az összes a Kárpát-medencében lakó cseh és szlovén befért a nyitrai várba.

Hol van a magyar őshaza? 2. Szám, 1995

Életünk, sorsunk alapja a magyar sors. Vallató, szigorú időket élünk. A tűzözön és a vízözön után itt a hazugságözön. Eszméletünk, önbecsülésünk ellen folyik a háború. Ezekben az időkben az alapokkal kell tisztába jöjjünk, mert aki az alapokat nem ismeri, védtelenné, erőtlenné válik. Az igazság megrontóival kell szembefeszülnünk. Sorozatunk az alapkérdések tisztázásának szolgálatában áll. Bátran mondhatjuk: minden egyes szava az igazság védelmében és a magyarság védelmében szól. Az őshazakutatás középpontjában a XII. század elején lezajlott, domonkos szerzetesek által végrehajtott titokzatos hátterű keleti expedíciók állnak. Sajátos módon Ottó és Julianus beszámolóiban egy szó sem esik semmiféle térítésről, sem pedig Magna Hungária uralkodójáról, viszonyairól. A rejtélyek sorát egy perdöntő körülmény fényében világítja meg a mű: és ez a küszöbön álló világveszedelem, a tatár invázió. A tatár nagykán levelében megírja IX. Lajos francia királynak, hogy rövidesen népével együtt áttér a keresztény hitre. IX. Lajos szövetséget köt a tatár nagykánnal. Bizonyosra vehetjük, hogy Julianus a pápával való személyes találkozás során beszámolt a pápának a legfontosabbról, amiért keletre küldték: a tatárok kilétéről, háborús terveiről, a kereszténységhez való viszonyukról.

Mióta él nemzet e hazán? 3. Szám, 1996

A történelemhamisítás a világ megtévesztésére irányul, azok szolgálatában, akik a történelmet, az élet tanítómesterét a nemzetek nagy megtévesztőjévé akarják tenni, múltbeli és jövőbeni agresszióik igazolására akarják felhasználni. Ennek a két egymásba fonódó, egymást kiegészítő erőnek – a történelemhamisításnak és az agressziónak – megnyilvánulása a nacionalizmus. Nincs nacionalizmus agresszió, agresszió történelemhamisítás nélkül. Különös, de az európai népek közül egyedüliként a magyar az, amelynek történelme évezredes távlatokban tanúsítja, hogy a magyarság nem tartozik a terjeszkedés lázától megszállt népek közé. Már Xenophón (i.e. 444 körül) arról tudósít, hogy “a szkíta nem képes más népre kiterjeszteni uralmát, hanem megelégszik, ha saját népének ura marad.” A X. században, mikor katonai ellenfél nélkül állt Európában és Európa nagy részét könnyűszerrel elfoglalhatta volna, sikeres támadó hadjáratai ellenére sem foglalt el egyetlen területet sem. Az azóta eltelt évezred pedig döbbenetesen tanúsítja Magyarország szakadatlan területfogyását, vagyis a terjeszkedő, agresszív nacionalizmusnak éppen az ellenkezőjét. Az “Árpád-kori legendák és hiedelmek” adják a kiindulását a magyarság elleni becstelen és alaptalan támadásoknak. Ezek a gyűlöletteli idegen hódítók bélyegezték a “kárhozat és a sötétség fiainak” a magyarokat, ők minősítették a korabeli Európa kimagaslóan legműveltebb népét, a világtörténelemben kimagasló szerepet játszó ősi kultúrnépet az emberi kultúra legalján tengődő, istentelen, műveletlen, barbár népnek, újonnan összeverődött népsöpredéknek. Ez a sötét ideológiai rendszer az a kirekesztő, terrorizáló, nemzetellenes, vallási mezben fellépő szellemi iga, ami mindmáig alapját képezi a hivatalos historizálgatásnak. Hivatalosaink legfőbb érve a magyarság ősi nemzeti léte ellen, hogy neve nem fordul elő a IX. század előtt. A szerző bebizonyítja, hogy ennek éppen az ellenkezőjét igazolják a tények. Kis-Szkítia 630 táján élt királyának neve Muagerisz-ként maradt ránk, akit a mai magyar helyesírás szerint Magyar-nak kellene leírnunk. Az árpádi bejövetel előtt széltében ismeretes “Strata Wengerorum”, vagyis “Magyarok Útja”. A Kaukázust és a Kárpátokat magyar hegyeknek nevezték. Wangarorum Marcha, “hungárok határa”. Az évezredek emlékezetét őrző magyar történeti jellegű mondavilág sok elemének hitelessége tételről-tételre bizonyítható, és itt Hunor és Magor az ősidők homályából lép elő. Nimród alig 58 évvel élt a vízözön után. Jáfet három fiáról (Gomer, Magóg, Madaj) Bizoni Károly azt írja: “Még az özönvíz előttről származnak ők”. Jordanes “A gótok eredete és tettei” c. munkájában azt írja a hungarusokról: “első tartózkodási helyük Scythia talaján volt, azután Mysiában (Moesiában), Thraciában és Dáciában (vagyis a Kárpát-medencében), harmadízben ismét Scythiában, a Pontusi-tenger fölött laktak”. Vagyis a hungarusok, azaz magyarok már a 6. század előtt itt éltek mai hazánkban, hiszen innen költöztek ki meghatározatlan korábbi időkben az Európa keletén fekvő másik Szkítiába. Az Árpád-nagykirály kori magyar ősgeszta, a Tárih-i-Üngürüsz megírja: “Hunor, Nimród fia – elvált Adzsem (Perzsia) padisahjától, és Pannónija tartományba költözött…ahol az ő nyelvükön (azaz Hunor népének nyelvén) beszéltek az ottani népek”. Kétszeres Kossuth-díjas historikusunk, Győrffy György így ír: “A Kárpát-medence honfoglalás előtti tulajdonnévanyagában igazolhatóan magyar nyelvű nem fordul elő és a magyar népnév a honfoglalás előtt itt nem mutatható ki.” Marjalaki Kiss Lajos 1928-ban, fél évszázaddal Győrffy György előtt több, mint 80 anonymusi magyar földrajzi nevet sorol fel, zömében olyanokat, amelyek már a 896 évi bejövetel előtt is éltek, mint pl. Almás folyó, Körtvélytó, Bolondos vár, Sátorhalma, Szerencse. Orbán Balázs adatait elemezve feltárja az erdélyi ősvilág jónéhány titkát, amelyek abból az időből erednek, amikor Ősmagyarország délkeleti vidékeinek mélyebb területeit még őstenger fedte s a tenger-borította medencékből kiemelkedő székely ősvárak lakói még tűz-, fény-és hangjelekkel érintkeztek egymással. John Dayton “Minerals, Metals, Glazing and Man” c. könyvét idézi, aki kimutatta, hogy a fémmegmunkálás és a szekér (a kocsi) erdélyi, közép-európai eredetű. Josephus Flavius “Antiquitates” c. művében azt írja, hogy Magóg népe, a szkíták Közép-Európát lakták, s e tájon előttük senki sem lakott. A munka foglalkozik Trója titkaival, Babilon és Bábolna rokonságának lehetőségével, a Gilgames és Galgamácsa közötti kapcsolattal, az Aranykor és a tündérkor emlékeivel, a tündérvárakkal, a székely ősregékkel, a földművelés kezdeteivel.

Isten szava a magyar nép szava. Az ősi magyar népfelségjog virágzása és hanyatlása. 4. Szám, 1996

Jól tudjuk, hogy azokkal szemben, akik gyűszűbe szeretnék szorítani a magyar történelmet és őstörténetünket egyszerűen törölni a nemzet emlékezetéből, azoknak adnak a tények igazat, akik szerint mai világunkat egy hatalmas időtartamú korszak előzte meg, méghozzá a magyar nemzeti virágzás és szabadság korszaka. A mára emlékezete torzult nemzet ezért jogosan élhet a gyanúval, hogy azok veszik körül, akik vesztére törnek s netán a maguk érdekei szerint vezetik végzete felé. Nemrég az egyik párt vezető politikusa kijelentette, hogy csupán a feudalizmusban volt szokásos a képviselők visszahívása. Kézai Simon azonban 1283-ban azt írja a hunmagyarok visszatérésével kapcsolatban: “Választottak maguk közül egy főbírót is, mégpedig oly módon, hogyha ez a főbíró túlontúl szigorú ítéletet hozna, a közösség azt érvényteleníthesse, a helytelenül eljáró kapitányt vagy bírót leválthassa, amikor akarja.” Valójában éppen a feudalizmusban érvénytelenítődött ez az ősi népjogi törvény. Nincs biztosíték a megválasztott vezető tévedhetetlenségére. Mi történik, ha netán áruló kerül közéjük? Nem lehet leleplezni, leváltani, még ha belepusztul is az ország? Grandpierre K. Endre ír az Attila hun nagykirály  márványpalotájában ezüstedényekből lakomázó parasztokról. A régi magyar parasztság szabad volt, a köznemességhez tartozott, az egész közösség, a nemzet minden ügye ott feszült látóhatárán. A hivatás törvényéről megírja, hogy az ember életének csak az adhat értelmet, ha élethivatása van. Hivatás nélkül az emberi sors olyan, mint az elküldetlen levél, süvítő szél két deszkaváz között, szürkéllő por az ablakrések között, kitépett papírfoszlány. A magyarság az igazsághoz hozzánőtt nemzet, ősjogai közé tartoztak a népfelségjog, a közszabadság joga, a közügyekben való részvétel joga, az igazság megismerésének joga, a nemzeti közösség helyzete megismerésének joga, az ismeretekben előrehaladás joga, a társadalmi, jogi, személyi egyenlőség és önvédelem joga. Anonymus krónikájából fényt derít arra, hogy a kor paraszti hagyományából megismerhetők voltak a magyar előidők eseményei és a magyarság őstörténete. A Képes Krónika annak indoklására, hogy csak a hét vezér jött be Árpáddal, a következőket mondja: “csupán azt tudjuk okul felhozni, amit a köznép mond” (volgus dicit). Mindez tanúsítja, hogy a kereszténységre térítés előtt hazánkban olyan kiteljesedett népuralom virágzott, amelynek nem volt párja az akkori Európában. Nyugat népei a római rabszolgarendszer világából emelkedtek a feudalizmus félrabszolgaságába. A magyarság viszont a szabadságból süllyedt a félrabszolgaság állapotába. Krónikáink elemzésével kimutatja, hogy a régi nemzetgyűlések joggyakorlata, Atilla hun nagykirály turulos zászlóinak hadban hordozása, a tisztségviselők visszahívásának joggyakorlata, a községek önkormányzata mind megszakadtak Géza nagykirály korában. Titkos törésvonal szeli itt ketté s tagolja két ellentétes részre egész történelmünket. Rejtélyes körülmények között ismeretlen erők megdöntötték az ősi magyar népfelségjogot, s a magyar nép felett ellenséges, ismeretlen erő lett úrrá. Különös jelenség, amire krónikáink gyakran utalnak, hogy a régi magyarság mintegy Isten népeként lép elénk a krónikák lapjairól, pl. abban az ismétlődő állításban, hogy a magyar nép szava Isten szava. Nem a magyar ősvallás papjai állítják ezt, hanem az új hit tudós képviselői. Tévedés ne essék! Isten ments attól, hogy a magyart Isten választott népének nevezzük! Régi szerzőink tanúsága szerint a magyar csupán egyszerűen és közönségesen – Isten népe volt. A szkíta királyok az ősidőben általános napistenhit értelmében a Napisten földi képmásai voltak, és a Napisten nevében uralkodtak. A szkíta nép hajdankori roppant lélekszáma és jószerint határtalan területi kiterjedése folytán nem ismerte uralmának korlátait. Krónikáink tanúsága szerint isteni erők pártfogása hatja át a magyar ősidők egész történetét. Kézai és a Képes Krónika azt írják: Mielőtt a magyarok megkeresztelkedtek és kereszténnyé váltak,  a hírnökök  a táborokban ezekkel a szavakkal hívták egybe a magyarok hadseregeit: “Az Isten és a magyar nép szava, ezen és ezen a napon, ezen és ezen a helyen mindenki köteles fegyverben megjelenni, hogy meghallgassa a közgyűlés tanácskozását és határozatát”. Ammianus Marcellinus kimondja: “A szolgaságot nem ismerik, mindannyian nemes vérből származnak, elöljáróul mindig olyanokat fogadnak, kik hosszú hadi tapasztalataik által kiválnak.” Való igaz, hogy (Géza és) Szent István uralkodása alatt ment bégbe a magyarság megrontása, de nem az ő személyes akaratából, hanem annak ellenére történt, a neve mögé rejtőző titkos kormányzótanács intézkedésére, amely őt (Szent Istvánt) magát is rabként őriztette. Ősnemzetgyűléseink kétszer is elsöpörték a néprontó király idegen fegyverekre épített hatalmát. A nép szabadságharca megmentette a nemzetet, az ős nemzetgyűlések emlékét nem lehetett már végképp eltemetni. A nép, a nemzet a történelem terméke, a történelmi fejlődés évmilliói során természetes úton alakult ki, ezért isteni alkotásnak tekinthető. Hiába hirdették, hirdetik a hatalmi hírverés minden eszközével: szolgáljátok zokszó nélkül igábadöntőiteket, mondjatok le mindenről, minden javatokról, életetekről, jövőtökről, törődjetek bele az örök szolgaságba, csókoljátok meg a rátoksújtó kezet és a belétek rúgó lábat és akkor minden jó lesz. De ezt nem fogadhatjuk el! A magyar nemzet nem törődhet bele nemzeti szabadságának semmilyen korlátozásába!

A magyar ősvallás történelmi alapjai. 5. Szám, 1996

Világunk már eddig is túltelített mesterségesen, művi úton létrehozott, miszticizmusra, az emberek megtévesztésére, értelmük megzavarására kialakított hatalmi vallásokkal, amelyeket a lelkek leigázására, a szolgalelkűség terjesztésére eszeltek ki. A nemzeti valláshoz a vallásszabadság elve és a hagyományainkhoz kötő hűség parancsa egyaránt jogunk van. De nemcsak jog ez. Életszükséglet. Mert életnek és léleknek egyeznie kell. Magyar, aki idegen hitnek hódol – meghasonlott magyar, bomlott lelkű magyar. Nemzeti vallása csak azoknak az ősnépeknek lehet, akiknek lelkisége még a hódító, világuralomra törő művallások uralomra jutása előtti időben formálódott ki. A természetes, hódító törekvéstől mentes nemzeti vallás természeti-történeti hatásokra, természetes úton jött létre. A kívülről, idegenből átvett vallások óhatatlanul is szembefordítják az átvevő embert saját népi ősgyökérzetével, nemzeti jellegével, így hát elidegenítik az embert önmagától. A nemzeti vallás elvesztése talán ahhoz a gyötrelemhez hasonlítható, amelyet az emberi csecsemő él át, amikor durva karmok elszakítják saját szülőanyja emlőjéről és sorsa iránt közömbös idegen némber kezére adják; de tán még ennél is rosszabb, mert az emberi agy és lélek hozzá van nőve ősei hitéhez, egyedül ez bontakoztathatja ki egyéniségét. A következmény: elkerülhetetlen a bizonyos fokú elkorcsosulás. Nemzeti ősvallásunk a magyar művelődés, a magyar világlátás, a magyar észjárás alapja, központi magva, összetartó kapcsa, őstalaja. Rágalmazóink a magyarellenes vádak kieszelésében addig mentek el, hogy eleinket istentelennek bélyegezzék. De ősi növényneveink, csillagneveink, állatneveink egész sora tartalmazza istenkedvelő neveinket. Krónikáinkban is szerepel, hogy Árpád hadait a Mindenség Istene segítette. Őseink vallása minden vallások kútfeje, a napistenhit volt. Nem szolgaságra, de szabadságra nevelt, arra, hogy minden egyes ember – isteni erők megtestesülése s önmaga szellemi és személyi kiteljesedéséhez elidegeníthetetlen joga van. Szégyenletes lelki nyomorúságnak ítélt minden meghunyászkodást, önalávetést, kétszínűséget szülő alázkodást. A természethez ragaszkodást hirdette. Nem volt más, mint az élet valóságának, lényegének felismerése. Minden földi élet, minden erő, minden öröm, minden szépség, minden remény, minden tett, minden alkotás forrpontja a Nap. A Nap gyermekei, teremtményei vagyunk mindvalahányan.

A nemzeti emlékezet és öneszmélés irtása elpusztította ősvallásunk minden hozzáférhető nyomát, emlékét. A magyar őshit azonban mégis fennmaradt. Mi őrizte meg? A magyar nyelv, őshagyomány, őshit a parasztok kunyhóiban és istállóiban vészelte át a nehéz időket. A nyelv maga is az ősi magyar hagyományok jószerivel feltáratlan kincsestára. Szájhagyomány útján fennmaradtak őstörténeti mondáink, a népmesék, tündérregék őshit-maradványoknak adtak menedéket. Ősjelképeink, ősképzeteink sora, népköltészetünk, regösénekeink, ősidőket tükröző népballadáink, ősvallási népszokások, hagyományelemek, szállóigéink, krónikáink, a népi hiedelmek, a köznép kiirthatatlan meggyőződése, miszerint a Magyarok Istene élő és ható valóság – számos jel tanúsítja, hogy a felszín alatt mindmáig elfojtatlanul él a magyar ősvallás áhítása, elemi igénye. A tanulmány bemutatja az Aranykor léttörvényeit. Aranykori nyom, hogy Magyarország egyes tartományait hajdan Tündérországnak, Tündérkertnek nevezték. Hihetetlen, de a történelmi Magyarország délkeleti részén ma is állnak – igaz, csonkig pusztítottan – az aranykori világ építményei, nevezetesen s név szerint is megjelölten ősi helyi hagyományok által a történetileg is meghatározott aranykori kőépítmények, a tündérvárak, s ezek ősrégi mivoltát a történelmi vizsgálatok is megerősítik.

Minden vallásnak szükségszerűen a létezés legfőbb kérdéseire kell irányulnia. Ez a vallás lényege. Ezért fordultak a végső kérdések megválaszolását remélve a valláshoz az emberek. A magyar ősvallás égmondáiban a kozmikus világot a Csodaszarvas jelképezi, szarva közén hordja a Napot, a Holdat, oldalain a csillagok mérhetetlen birodalmát. Toroczkai-Wigand Ede, Lugossy József és mások által begyűjtött csillagnevek a magyarság ősvallásának legtündöklőbb tükrét, Kárpát-medencei őshonosságának legfényesebb bizonyítékait tárják elénk. Az ég elnevezés mögött a Nap fénye rejlik, a menny elnevezés névadója a Mén, a Naphoz hasonló száguldásra képes termékenység-jelkép, a mennyország a Mén országa, a mennyei termékenység hona. Amíg a négy nagy nyugati nép szótárában a Tejútra csak ez az egy banális elnevezés ismeretes, addig a magyar elnevezések – Mennyei Tündérország, Porka Vén Országútja, Kristályhóvizű Szállás, Éjjeli Kegyelet, Fényes Égi Csillagöv Égisten Derekáról, Régi Regös Nagy Regeút stb – ősvallásunk csillagvonatkozásainak gazdagságát jelzik. A Hadak Útja mondakör az égre kelt hazaszeretet mondája. Istenjárás nyomaira bukkanunk a régi égi regös nagy regeúton a tanulmányban bemutatott moldovai ráolvasóénekben. Amadé Thierry francia történész Attila-mondákról írt könyvében szól arról, hogy a költészet közintézmény volt a hunoktól eredt nemzeteknél, s minden családnak megvoltak a költői évkönyvei. „Az isteni szolgálat, vallási szertartások, nemzeti ünnepek, népgyülekezetek, sőt a családéletnek viszonyai is megannyi alkalmak valának, melyek elődeinknél külön körökben ébreszték a népköltészet különféle nemeit, s melyek kifejtették s ápolták nemzeti mondáinkat is” – írta Venczel Gusztáv. Énekesrendjeinket eltörölték, a lehelek rendjét kiirtották. Hérodotosz IV. könyve szerint az első embert, aki az akkor néptelen tájon élt, Thargitaosznak hívták. A székelység a Hargita nevű szkíta őskirály népe és évezredek óta él szülőföldjén. A szkíták ősmondája szerint Hargita, a szkíta őskirály az Égnek, a Mindenség Urának, a Napistennek, és a Földnek nászából született. A Biblia megerősíti, hogy Nimród idejében az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt. A bábeli torony építésére a vízözönt követő években került sor. Akkor még egyetlen nép létezett. Ez a nép Nimród népe volt. Nimród népe, miként számos más tényezővel együtt két fiának neve és további sorsa is tanúsítja, magyar volt. Akkor még egyetlen nyelven beszéltek az emberek. Ez a nyelv Nimród népének nyelve, azaz a magyar nyelv volt. A magyar nyelv összezavarodása folytán keletkeztek a világ többi nyelvei. Kézai krónikája megerősíti ezt: “Ménrót (Nimród) a vízözön utáni tizenegyedik esztendőben egész rokonságával együtt torony építésébe kezdett…Ám a titokzatos isteni gondviselés megváltoztatta és összezavarta beszédüket…végül különböző vidékekre szóródtak szét.” Nimródot vadászként örökítették meg az ősképzetek: ott áll magasra emelt, kifeszített íjjal ősvallásunk káprázatos csillagképei között az Orion csillagképben: nagy vadász vala az Úr előtt. Az élő természet rendjei nem ádáz ellenségei, de egymás kiegészítő részei: az egész természet egyetlen élő szépséges és virágzó összhangnak a kiteljesedése – testvérei, segítői egymásnak. Árpád vezér a Napisten nevében veszi vissza Zalántól az őshazát.

(folyt. köv.)