Megjelent: IPM, 2003 március, 84-87. o.

Dr. Grandpierre Atilla

A Végtelen csodái

Amikor szerelmesek vagyunk az élet, a Természet szépségébe, szerelmünkbe, vagy az alkotás csodálatos élményébe, mindannyian ösztönösen vonzódunk a végtelen felé, a csillagvilág szépségében gyönyörködve, vagy azon, mi lesz velünk földi életünkön túl. A végtelen nemcsak szívünket, de értelmünket is mágneses vonzása alatt tartja. Mintha ösztönösen tudnánk, hogy nekünk személyesen dolgunk van a végtelennel, hogy érdemes és fontos a végtelen titkaival törődnünk, mert ezzel saját legszemélyesebb életünkre is valahogy fény derül. Véges az életünk, vagy végtelen? Ha véges a világunk, minden értelemben, akkor honnan csöppen ide a végtelen?

A véges és a végtelen viszonya

Hogy ezekre a kérdésekre választ kaphassunk, vizsgáljuk meg a véges és a végtelen birodalmának viszonyát! A véges birodalmában minden létező véges, és minden létező csak véges számú lépést tud megtenni. A véges birodalmából véges számú, véges nagyságú lépéssel nem juthatunk el a végtelenbe. A végtelen birodalmában azonban a lépések száma is végtelen, így tehát onnan (innen?) könnyen eljuthatunk a véges birodalmába. Mi több, a végtelen birodalmában jelen lehet a véges is. A végtelen birodalma állhat a véges birodalmának végtelen szám változatából. Lehet, hogy nem vesszük észre, hogy véges birodalmunk a végtelen ölének egyik véges szelete csupán?

Ha létezik végtelen, nem jöhet létre a végesből. Ha létezik véges, létrejöhet a végtelenből. Ha véges és végtelen is létezik, a kettő közül a végtelennek kell előbb léteznie, először a végtelennek kell létrejönnie. A végtelen tehát alapvetőbb a végesnél. És ha ez így van, és létezik végtelen, akkor a véges világnak a végtelen világból kellett keletkeznie. És még fennmarad a kérdés: mi csak a véges, vagy egyszerre és ugyanakkor a végtelen világnak is lakói vagyunk?