Balázs Béla: Élő Világegyetem?

Élet és Irodalom, 2003 január 31, 25. oldal.

Grandpierre Attila figyelemre méltó könyve hitvallói meggyőződéssel, a teljességre való törekvés igényével hangsúlyozza, hogy „életünk minden szála a Természethez, a Világegyetemhez kötődik”…

A Világegyetem rejtélyével foglalkozó fejezet kiemelkedően fontos része az úgynevezett végső valóság meghatározása és az életelvhez kapcsolódó tárgyalása. Rendkívül élvezetes végigkövetni a szerző szellemes okfejtését, de mégsem érthetek vele egyet. Természetesen az igaz, hogy „ha a biológia a fizika végső elvétől különböző és attól független végső elven alapszik, akkor a biológia nem vezethető vissza a fizikára. A végső valóságot azonban csak axiomatikusan lehetne tárgyalni, ez azonban a Gödel-tétel értelmében egyértelműen, ellentmondásmentesen nem lehetséges…

Igen érdekes és elgondolkoztató a szerző okfejtése az élet lényegéről…Poppernek szerintem is igaza van abban, hogy a fizikai okság nyitott az elme világára…

A Világegyetem, mint egyesített egész tárgyalása a könyv egyik legelgondolkodtatóbb része…a lényeget tekintve egyetértek a szerzővel abban, hogy „a Világegyetem minden létező egységes egésze”…Már csak a létezés matematikai kritériumára való tekintettel is teljes mértékben osztom a szerző abbeli véleményét, hogy a Világegyetem alapvető szervező tényezője a logika.

Sajnos már nincs hely a továbbiak elemzésére.  A különleges könyv legértékesebb vonása: gondolatébresztő és vitára invitáló. A Természet valóban személyiségünk első és végső alapja, és minden egészséges társadalomnak kozmikus perspektívákban kell gondolkodnia.