A természetes világlátás alapfogalmainak bemutatása. A természetes világlátás logikai váza. 1. munka-találkozó, 2002 december 12, Benczúr Klub.

Összefoglaló

Grandpierre Attila: Akárki akárhol kapcsolódik be a közösségi tevékenységbe, végül is tevékenysége azt az akaratot (is) fogja szolgálni, ami az alapot megalkotta. Minden együttműködés során emberekkel is együttműködünk, és az emberek ebben az alap-vető értelemben használják a fogalmakat, szavakat. Az egész társadalom erre az alap-vető értelmezésre épült föl, a gyakorlati életvezetés is. Ezért minden előbb-utóbb erre az útra téved, függetlenül attól, hogy mi is volt az eredeti szándék. Ez a társadalom rendszerének eszmei alapja. Öt alapvető fogalom értelmezése határozza meg az egész társadalmi rendszert, az alapvető gondolkodási és cselekvési irányokat. Át lehet építeni egy bank 111-ik emeletét, de attól még nem változik meg a bank alapvető tevékenysége, lényegi cselekvése, hosszútávú jövőjének fő iránya. Akárki, akármilyen jó szándékkal igyekszik a világ javát szolgálni, óhatatlan, hogy végül is bekerüljön a most fennálló világrend üzemmódjába, vérkeringésébe. Ezért minden előbb-utóbb erre az útra téved. Mindent ebbe az irányba terel a fogalmi berendezkedés.

Ha életünknek igazi, eredeti, alapvető értelmet és tartalmat akarunk adni, akkor az alapoknál kell kezdenünk. Ez a legnehezebb feladat, de körülhatárolható, mert csak öt alapfogalmat, alapfogalom-családot kell tisztázni. Minden gondolatunk ezeknek az alapfogalmaknak a fényében nyeri el igazi jelentését és jelentőségét. Föl kell építenünk az életünket. Ha készen talált elemekkel építjük fel életünket, akkor ha megfeszülünk is, minden marad úgy, ahogy van, és ez baj, ha a mai világ sok szempontból rossz. Ha változtatni akarunk a világon, ha előre akarjuk vinni, meg kell értsük, milyen ez a világ. Ha nem értjük meg a világot, akkor nem a saját életünket éljük, és bemászunk abba a kalickába, amely teljesen automatizált, be van üzemelve, amely adott, és életünk végén a világ olyan marad, amikor meghalunk, mintha semmit sem tettünk volna. A világ sorsa az alapvető irányok kialakítása által dől el. Hogy ez mennyire így van, azt csak az alapfogalmak megvilágítása által érthetjük meg. Be kell kapcsolódjunk a világ alapvető fogalmainak megértésébe.

Az alapvető fogalmakban kristályosodik ki egész világszemléletünk, az egész gondolkodási, beállítódottsági rendszer lényege. Alapvető lelkivilágunk, érzésbeli beállítódottságunk fejeződik ki ezekben a kulcsfogalmakban, az, hogy hogyan fogjuk fel a Természetet, hogy mennyire vagyunk kíváncsiak az életre, saját életünkre, a világra, hogy az anyag miféle természetű, hogy mi lesz velünk, ha meghalunk, ezek alapvetően meghatározzák érzelmi világunkat. Fordítva is igaz: az ember már eleve megfelel ezeknek az elvárásoknak, finoman összehangolódunk ezekkel az értelmezésekkel, elfogadjuk azt az értelmezést, ami kifejeződik ebben a világépítményben., ha ez a világ félig romlott, akkor ez legnemesebb szervünket, lelkünket is félig romlottá igyekszik tenni. A fogalmak értelmezése összefügg érzelmi kötődésünkkel, kötődéseink épségével vagy betegségével. Érzelmi kötődéseink egységes szervezetet alkotnak, olyan szervezetet, amelyen egész életünk alapszik. Ha ennek az érzelmi szervezetnek kötődéseit elvágják, az olyan, mintha fizikai szervezetünk inait vágnák el: tehetetlenekké válunk a külső befolyásokkal szemben. A világot nem tudjuk megtisztítani, amíg életünket, az életünket érzékelő szervet, lelkünket-értelmünket meg nem tisztítjuk. Gondolkodásunk arra hivatott, hogy segítsen, ha baj van. Ha cselekedni akarunk, gondolkodásunkat kell megtisztítanunk legelőször. Gondolkodásunk pedig alapfogalmainkon alapszik. Alapfogalmainkat pedig meg tudjuk tisztítani. Meg kell tisztítanunk az adást, amit a világ felénk sugároz. Meg kell figyelnünk érzésvilágunk alapjait is. Érzésvilágunk alapjai összekapcsolódnak alapfogalmaink értelmezésével. Meg kell figyelnünk, alapvető érzéseink mikor igazak, és mennyire igazak. Meg kell tanulnunk hamisítatlanul érezni, természetesen, a természetes kötődések egészének érzékelésével. Ehhez pedig az alapfogalmak tisztázása vezet el.

Alapfogalmaikat ki kell csiszolnunk, közérthetővé, közhasznúvá kell tennünk, használható erővé kell alakítanunk. Ez pedig csakis közösségi együttműködés segítségével, a ti segítségetekkel érhető el. Értelmünknek életképesnek kell lennie a mai világban, minden ember számára. Ehhez rendkívül hatékony, életképes, igaz, pontos fogalmakra, értelmezésre van szükségünk, ami valóságos közkincs lesz, amely közérthető, könnyen megjegyezhető, mégis a lényeget világosan megfogalmazó. Ezt úgy érhetjük el, hogy mindannyian elmondjuk, mit gondolunk a javasolt értelmezésekről.

A természetes világlátás öt alapfogalma, az öt alapfogalom-család a következő: Természet/Kozmosz/Isten/Világegyetem; az élet/lélek/érzés; az anyag/test; az öntudat/gondolat/szellem/értelem; a nemzet/nép/közösség/kultúra/társadalom, az ember/személy/én. Egy fogalom-családon belül lényeges azonosságok és különbségek állhatnak fenn.

A közös munkához segédanyagul ajánlom a Magyar Nagylexikont, a Magyar Nyelv Értelmező Szótárát (MnyÉSz), a Webster’s Third International Dictionary, az Oxford English Dictionary, az Enciklopédia Britannica-t, a Britannica Hungarica-t.

A Természet fogalma. Az Isten fogalma. A Világegyetem fogalma. A Kozmosz fogalma.
MnyÉSz, VI: 632, 1. A térbeli és időbeli lények, tárgyak összessége.

4.(átv) Az ember akaratától függetlenül érvényesülő alkotó és átalakító erő (A ~ rendje szerint; ~től beléoltott tulajdonság);

6. élőlénynek v. vmely dolognak életmódját, hatását, létét, működését alapvetően meghatározó eredeti hajlam, sajátosság, tulajdonság. (kitör belőle a ~e; a dolog ~ben rejlik).

Az 1. értelmezés a ma divatos, az “uralkodó”, vagyis a manipulatív nézetet tükrözi. Miért? Összesség: ez azt jelenti, hogy nincs benne egység, nem alkot szerves egységet, széteső. Teljesen szétesik, összefüggés nélkülivé, ez a manipulatív tényezők álma, az atomizált társadalom, amiben senki semmivel sem megy semmire, mert semmi nem függ össze semmivel, és senki senkivel. Ami nem térbeli és időbeli, az nem tartozik a Természethez. Igen ám, de a tér és az idő az anyag létmódjai. Azzal tehát, hogy a Természetet tér-és időbelinek írja le, az értelmező szótár állást foglal a Természet anyagi lényege mellett. De mi az anyagi? Az anyagi a fizikai, az élettelen, a tehetetlen létező. Tehát a Természetet a szótár élettelen, tehetetlen létezők merő halmazának írja le!

Ugyanakkor ugyanennek a Természet a 6. meghatározás alapján az, hogy ki mit fog tenni, ki hogyan viselkedik az élete során, azt alapvetően a Természet határozza meg. Ez pedig éles ellentétben áll az 1. meghatározással. Mert ha a Természet csakis az anyagi létezők összessége, akkor nem határozhatja meg, hogy hogyan viselkedjünk! Az embernek, az élőlényeknek van eredeti hajlamuk! Hosszútávú terv alapján viselkedik minden létező. És természet szerint ennek kéne meghatározni, hogy hogyan viselkedjünk! Nem arról van szó, hogy néha egy kicsit a Természet is befolyásolja, hogyan viselkedjünk, mit is tegyünk, fordítva: akkor vagyunk igazán önmagunk, ha a velünk született, eredeti hajlamokat juttatjuk érvényre tetteinkben!

A 4. meghatározásban az ember akaratától függetlenül érvényesülő alkotó és átalakító erőről, vagyis objektív, ember-független, ember-mentes szemléletről van szó. Tudjuk, a mai gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ami objektív, az fizikai, vagyis élettelen, tehetetlen. De ez a 4. meghatározás mégis azt állítja, hogy ez a tényező alkotó és alakító erő! Az alkotó és alakító erő a 6. meghatározáshoz áll közel.

Természettudományi Lexikon: a ~ az egész világ, amelynek részei sokoldalú kapcsolatban állnak egymással, minden része szakadatlanul változik, mozog, fejlődik, és elhal. Ez a jellemzés az élőlényekre jellemző tulajdonságokat sorolja fel. Ez már nem merő összesség, mert sokoldalú kapcsolatról van szó, fejlődő-elhaló valamiről, vagyis eszerint a Természet lényege, hogy élő – még akkor is, ha ezt annak idején a lexikon szerzői a dialektikus materializmus összefüggésébe helyezve materialista meghatározásként is értelmezték.

István: Az utóbbi meghatározás kiegészítéséül, nincs benne a kölcsönhatás következménye, hogy a kölcsönhatás következményeként az élet újabb csírái alakulnak ki.

Klári: Az “elhal” helyett az “átlényegül” szó jobban megfelelne.

Kiss István György: A végső, vagy alapvető dolgok a mindennapokban nem is zavartak. Sokkal inkább zavartak, hogy mi a demokrácia, jobboldaliság, polgári, mi az hogy jogállamiság.

G. A. javaslatai a Természet fogalmának meghatározására:

1. Minden teremtő tényező egysége.

1. 1. Minden létesítő-alkotó-nemző-teremtő tényező egysége, és minden, a teremtéssel ma is összhangban álló, már létesült tényező.

2. közelítés: A kozmikus teremtőelv.

3. A három végső elv egysége.

4. Végtelen nemzőerő/teremtő tevékenység.

Mennyire érthetőek ezek a meghatározások? Mennyire alkalmasak arra, hogy bármelyikőnk világos képet alkothasson a Természet lényegéről?

Először is tudnunk kéne, mit értsünk a “teremtés”, “alkotás” fogalma alatt. Ehhez a lényegről kell képet alkotnunk. A természet az a belső lényeg, amely meghatározza viselkedésünket. Ide tartozik az ösztön. Az “ösztön” és az “isten” egykor hasonló jelentésű volt. Az ösztön a Természet akaratának hordozója, az eredeti hajlamok legtermészetesebb, legelemibb erejű alapformái. Isten a Természet szellemi oldala. Az ösz-tön eredeti (ősi) értelme talán az ős-tevékenység, az eredeti tevékenység szótöveiből képződött, “ős”, és “ten”-ni. Vannak, akik az isten szó képződését ugyanerre a két szótőre vezetik vissza. Így kapcsolódik össze a Természet, az Isten és az ösztön fogalma. Könyvemben – Az Élő Világegyetem Könyve – a Természet szellemiségét három őselvben foglaltam össze: az anyag, az élet és a tudat viselkedését irányító őselvekben. Az anyag-élet-tudat felosztás párja a test-lélek-szellem felosztás.

A “végtelen nemzőerő” megfogalmazás a nemiséget (és a nemes-séget, a nemiség eredeti értelmét) emeli ki, a “végtelen alkotóerő” megfogalmazás pedig egy kicsit elvont, bár a szellemi, lényegi alkotóerőre felhívja a figyelmet. De mi az alkotó tevékenység? Vegyük az emberi alkotás esetét. Az ember bizonyos összefüggésben véges létező, véges összefüggések egysége. A véges lény előtt véges lehetőségek állnak, be van zárva a véges lehetőségek közé, nem is tud igazán kilépni sorsából, áttekinteni, mit is tegyen.

Hozzászólás: az alkotás új minőség teremtése.

G. A.: Igen, de mi az új minőség? Mondjuk úgy, hogy új lényeg. De mi az új lényeg? A mai világ lényeglátása alacsonyabban áll a kelleténél. Nem tudjuk, mi a lényeg. De ha azt mondjuk, hogy az ember képes utódokat nemzeni, az utód lényegében önálló lény. Ha az ember képes önálló lényeket létrehozni, akkor az ember képes saját lényegéből kilépni és létrehozni egy önálló lényeget. Hasonlóan, egy író akkor nem alkot, ha felületesen ír, ha az írást akarata, tudása, mesterségbeli jártassága irányítja. De ha mélyebb törvények alapján szereplői önálló életre kelnek, vagy ha az alkotás folyamán a költő, az író, a logikai felfedező úton lévő valóságos, mélyebb törvényeket követ, él át, és ebben a mélyebb valóságban úgy alkot, hogy a számára is lényegesen új eredményekhez jut el, az az igazi alkotás.

Hozzászólás: Igazi alkotás-e egy új autó létrehozása?

G. A.: Az első autó megalkotása bizonyos összefüggésben igen.

Hozzászólás: Mi a különbség az alkotás és a teremtés között?

Hozzászólás (Ambrus Károly?): A teremtőerő olyan teremtményt teremt, amely további teremtőerővel bír. Az alkotás során létrejövő “termék” azonban már nem képes további alkotásokat létrehozni.

Krisztián: A Természet egy arca van még, amit nem mutattunk föl a szimbolikus gondolkodásban, és ez az, hogy Anya. A kis egységben, a Természet mélyén ugyanaz a csoda, mint mindannyiunk mélyén. Az Ember édesanyja a Természet. Ez pedig leírja, hogy van benne teremtés, van benne nemzés. Mintha az Isten lenne a férfi jelleg, a Természet a női jelleg.

G. A.: A Természetet úgy fogom fel, hogy nem csak az, ami van, hanem elsősorban az, ami létrehozza mindazt, ami van, a létesítő tényező. Nemcsak az anyag, hanem az anyagot irányító törvények is a fizikához tartoznak, és a fizika nem foglalkozik természetfelettivel. Tehát az irányító elv, a teremtő, szervező elv is a Természethez tartozik.

Ha ki tudjuk csiszolni ezeket a fogalmakat, és átadhatóvá tesszük, ezzel másoknak is segíthetünk és ez lenne egy cél. Építő munkát kell végeznünk, hosszú távú, értelmes, közös építő tevékenységet. Ha értelmes célt tudunk kitűzni, az meghatványozza erőnket, életünket. Ritka ajándék a mai világban az értelmes cél. Sokan, mindnyájan éhezzük az értelmes, közös célokat. Érdemes meggondolni, milyen sokat jelenthet számunkra, ha életünk igazi kiteljesedéséért cselekszünk, és úgy, hogy mások életének kibontakozását is segíteni tudjuk.