Megjelent: Természetgyógyász Magazin, 2002 március.

Az Átfogó Kultúra világmozgalma

Van-e jövő a fogyasztói társadalmon túl?

Furcsa világban élünk. A világ eseményei elborítanak bennünket, és sokszor már nem látjuk a fától az erdőt. Pedig egyetlen értelme van a tájékozódásnak: a jövő. Mi lesz velünk? Milyen lesz a jövőnk? Hogyan tehetjük jobbá, szebbé, egészebbé, egészségesebbé életünket? Miféle világban nőnek fel utódaink? És mit tehetünk azért, hogy céljaink valóra váljanak? Elsősorban ezekre a kérdésekre keressük a választ. És mivel a válasz attól is függ, hányan gondolkoznak hozzánk hasonlóan, hányan dolgoznak azon, hogy hozzánk hasonló céljaik valóra váljanak, azt is fontos tudnunk, kik milyen irányban keresik a megoldást. Idáig többnyire nem jut el a tájékoztatás. Ez pedig azt sugallja, hogy a helyzet változatlan vagyis elsősorban a hagyományos és a modern, vagy a vallásos és az anyagias felfogás híveire osztható fel a nemzet. Úgy tűnik, elkerülte a figyelmet, hogy időközben világjelentőségű átrendeződés zajlott le az életszemlélet területén. A természet-szerető felfogás híveinek száma mára világszerte több mint 150 millió főre tehető!

Több mint öt éve, hogy megjelent az Átfogó Kultúra mozgalom térhódításáról az első összefoglaló. Paul Ray szociológus 2100 fős, az Egyesült Államok lakosságát képviselő csoport felfogását vizsgálta meg. Az amerikai társadalom addig ismert két fő csoportja, a hagyományos és a modern mellett egy új csoport, az Átfogó Kultúra (vagy más néven a Kulturális Kezdeményezők) látványos térhódítását vette észre. Amíg a hagyományos értékeket vallók tábora az Egyesült Államokban 56 millió főre tehető, a moderneké 88 millióra, addig az új felfogás híveinek száma eléri az 50 milliót, és rohamosan nő. Így az Átfogó Kultúra szemléletéhez sorolhatók az Egyesült Államok harmadik legjelentősebb csoportját alkotják.

Miben áll ez az új kultúra? Amit a modernizmus atomizált, azt az Átfogó Kultúra újra egységbe fogja. A családra korlátozódás helyett egységbe rendeződik a közvetlen és átfogóbb közösségekkel, a nemzettel, és az országhatárokon is átívelő kapcsolatot teremt. Kapcsolatot teremt a Természettel és megtanulja összehangolni a Természet rendjét (ökológia) a gazdasági élettel. Egyesít különböző nézeteket és hagyományokat, a keleti és nyugati filozófiák előre mutató elemeit felhasználva. Egyszóval: Átfogó Kultúrát igyekszik teremteni. Az a történet, amit a modern kor a világ keletkezéséről alakított ki, és arról, hogyan illünk a világba, mára elvesztette hatékonyságát. Nem vagyunk puszta páriák, olyan világképre van szükségünk, ami többet ad számunkra a modernizmus ajánlatánál: a közömbös, élettelen világegyetem egy halott bolygóján zajló anyagias törtetésnél.

Hogyan alakult ki ez az új tábor? A hatvanas évektől új társadalmi mozgalmak egész sora alakult ki, mint például a civil, polgári szerveződések, a békemozgalmak, a környezetvédő, zöld mozgalmak, a társadalmi igazságosság és általános foglalkoztatottság irányzata, az alternatív gyógymódok terjedése, az új spiritualizmus, az új pszichoterápiák, életmódok, önfejlesztő életfelfogások, az új tudatosság, a fenntartható fejlődés eszméjének térhódítása. Csak az életmód-ipar 230 milliárd dolláros piacot jelent az USA-ban (ez Magyarországon kb. 230 milliárd forintnak felelne meg). Sok ember vagy nem vesz részt ezekben a mozgalmakban, vagy legfeljebb egy-kettő érinti meg. De azok, akik több szellemi átértékelést is átélnek, ráadásul egyidejűleg vagy gyors egymásutánban értékelik át szemléletük kereteit, egy idő után ráébrednek: elkerülhetetlen egész világképük tudatosítása, sőt, megalapozása. A hagyományos, vallásos közgondolkodást egyre inkább kiszorító materializmus már önmagában felveti a kérdést: melyik felfogás a helyesebb. De ha ehhez még sorozatos újabb átértékelések társulnak, az ember ráébred: nem hajthatja fejét naponta más értékrendszerbe. Ezzel pedig a manipuláció és az élet öntörvényű ellenhatásai együttesen törvényszerűen rákényszerítik az emberek egyre nagyobb részét az átfogó kérdésekben is az önálló gondolkodásra, az önálló világkép, társadalomszemlélet és életfelfogás kialakítására.

A környezetrombolás mára olyan méreteket öltött, hogy sokan attól tartanak, bolygónk egésze került végveszélybe. A nyersanyag és energiafelhasználás növekedése, a városok túlnépesedése, a társadalmi élet szerveződésének átláthatatlanságának fokozódása mind olyan folyamatokat jelentenek, amelyek nem tarthatók fenn a jövőben. Ez pedig egyre több embert késztet annak felismerésére, hogy mindannyiunknak tennünk kell valamit közvetlen és átfogóbb természeti és társadalmi környezetünk védelméért. Paul Ray tanulmányában azt is fontosnak tartja kiemelni, hogy a jövedelmek Észak-Amerikában csökkennek, ami tovább növeli a veszélyérzetet. Mindehhez hozzájárul, hogy a modern élet elviselhetetlenül üressé, súlytalanná tette belső világunkat.

Mivel a vallásos felfogás a túlvilágra összpontosít, az anyagias az anyagi javakra, ezért az elmúlt évezredekben valahogy elmaradt az élet, a természet, az értelem, a közösségek jelentőségének felismerése. Emiatt a Természet értékelése, a környezet megbecsülése helyett olyan modern társadalom bontakozott ki, amely saját természeti létalapjának korlátlan felhasználására, pusztítására rendezkedett be. Ennek következménye a természet, az élővilág drámai mértékű pusztulása, olyan újfajta betegségek tömeges terjedése, mint az asztma (5-10%), az allergia (30%), a neurózis (egyesek szerint 70%), a rossz közérzet, az elidegenedés. Mindez alapvetően érinti étkezési szokásainkat, életmódunkat, életfelfogásunkat.

A hagyományos felfogás a felvilágosodásra a katolikus és protestáns hagyományok adta válaszokon át vezet a 19. századi a nemzeti és a hazafias mozgalmakhoz. Mára az Egyesült Államokban a keleti és nyugati part közötti lakosság kötődik inkább a hagyományokhoz, hisz jobban a kis falvak és a vallásos Amerikájában. A modern felfogás gyökerei csak mintegy ötszáz évre nyúlnak vissza, a Reneszánsz végének világához, és a tekintélyelvű politikai és vallásos korlátok elvetését, jórészt a városi kereskedő osztályok elindított modern gazdaságot és a materialista tudósok, mérnökök, értelmiség megjelenését jelenti. Az Átfogó Kultúra a Reneszánsz ezoterikus szellemi mozgalmaiban és a 19. század romantikus és természetközpontú irányzataiban gyökerezik.

A hagyományhoz kötődők és az új kultúra kezdeményezői egyaránt bírálják a modernek jellegzetes tulajdonságát: cinizmusát és önzését. Az önzetlenség nagy támasz a csoportok összetartásához, a cinizmus (az Idegen Szavak Szótára szerint: pimaszság, durvaság, lenéző magatartás) és az elidegenedés általában rombolja a csoport-képződést, az együvé tartozás érzését. Az önzetlenség a Kulturális Kezdeményezőknél (az Átfogó Kultúrához tartozók másik neve) a legelterjedtebb (58%), és ők a legkevésbé cinikusok és elidegenedettebbek (19%). Ők a legoptimistábbak (35%, dacára a mai válságos világhelyzetnek), szemben a másik két kultúra 24%-ával. A Hagyományosoknál az önzetlenség 58%-os elterjedtségű, az elidegenedés 29%-os, míg a Modernek meglehetősen cinikusok és elidegenedettek (48%), és ritkább náluk az önzetlenség is (32%). Mindez annak jele, hogy a Modernek kezdik elveszteni hitüket világszemléletükben. Ők a legkevésbé kezdeményezők, előremutatók, optimisták (Kulturális Kezdeményezők: 40%, Hagyományosok: 28% és Modernek: 25%). Túllépnek a jobb-bal felosztáson, a szocializmus-kapitalizmus dilemmán. Az események mélyére akarnak nézni. Olyan értékeket vallanak, mint a társadalmi lelkiismeret, elkötelezettség a jobb jövő mellett. Természet-kedvelő és szellemiséggel, értelemmel bíró életet akarnak élni.

A nyugati kultúra két évezredes történetében 1500 éven át a vallásos, az utóbbi 500 évben a modern, anyagelvű szemlélet volt a hangadó, az események fő irányítója. Úgy tűnik, az emberiség történetének ritka pillanatához érkeztünk: olyan pillanathoz, amely fordulópontot jelenthet a válságból egy jobb jövő felé.

Grandpierre Attila, csillagász