Megjelent: Harmadik Szem 1995. november, #52

A tudat filozófiája

VILÁGLOGIKÁK

A világrendszerek logikai térképe

Hogyan alakulnak ki a gondolkodás világrendszerei? Állítom, hogy mindegyiknek megvan a maga belső logikája. Egy olyan belső logika, mely maga tettenérhető, a rendszer egészében és egyes tételeiben. De nemcsak az egyes tételekben, hanem magukban az alapfogalmakban kell leginkább jele legyen az egész világrendszer lényege, az alapfogalmak kiválasztásában, tartalommal feltöltésében, jelentőségi sorrendjének kialakításában. Úgy tűnik, az évezredek alatt nem volt elegendő alkalom a gondolkodási rendszerek érvényességi, alkalmazhatósági területének kitapogatására, megjelölésére. Ezért most egészen az alapfogalmakig kell lehatolni. Sőt, ennél többet állítok. Nemcsak a világrendszerek természete ismerhető fel, de maga a világrendszer lényege is sokkal világosabban, vegytisztábban fogalmazható meg, ha a sokszor rejtett vagy csak homályosan érzékelt motíváló tényezőket a logikai elemzés lényegükben tárja fel, felszínre hozva kifejeződésüket világosan képes megjeleníteni. A világrendszer tételei mellé téve aztán a világrendszer kitapintott logikáját, pulzusát, a kettő összevetésével gondolkodásunk hatékonysága megnövelhető, kiteljesíthető. Ahogy az ember egy vizsgára is akkor képes felkészülni igazán, ha annak lényegét vázlatszerűen maga előtt képes megjeleníteni, ahogy az utazónak is nem elhanyagolható segítséget nyújt a beutazni kívánt táj térképe, a világrendszer logikájának, működési módjának, irányának, lépéseinek és végcéljának felismerésével és megmutatásával a világrendszer logikájának érvénye, határai és korlátai is egy pillantásra felfoghatóvá tehetők. Sőt, ennél többet is ígér a világrendszerek logikájának feltárása: a világrendszerek logikájának következetes alkalmazásának lehetőségét is meg képes mutatni, képes következetessé tenni a világrendszer logikáját, képes ezt a következetességet a végletekig, a logikai lehetőségek határáig elvinni, azaz ahogy egy ördöglakat lehetséges kapcsolódásainak megismerése során feltárulnak a szétválasztás és összekapcsolódás rendelkezésre álló lehetőségei, úgy adja meg a világrendszerek logikájának feltárása a világrendszerek logikai lehetőségeinek nemcsak adott és már felismert, de még fel nem ismert lehetőségeit is, pusztán a lényeg világos láttatása által. Mi több, ha a világrendszerek mint játékszerek hullnak ölünkbe logikájuk ismeretével, akkor magunk is kedvünk, vágyaink, intuíciónk szerint rakhatunk össze belőlük kedvünkre való és lényegükben az eddigi világrendszerekkel legalábbis egyenértékű vagy akár még helytállóbb világrendszereket. Akinek kedve tartja, tartson hát velem ezen az izgalmas és senki által még be nem járt tájon! A kirándulásra mindenesetre hozzon magával némi spirituszt. Tudom, hogy a mai magyar újságírásban szinte általános szabály, hogy a leglassúbb felfogású, legfélénkebb olvasó igényszintjére szállítsa le az író a láttatáshoz szükséges eszközöket. Mindez a külföldi hasonló lapokban távolról sem így van. Mégis, mi lenne, ha elfogadnánk az általános műveltségszintet kiindulási alapnak? Ha elfogadjuk, hogy olvasóink nagy része elvégezte az általános iskolát, sőt túlnyomórészt a gimnáziumot, vagy gondolkodási szintjét önállóan fejlesztetve ki érte el vagy haladte meg ezek szellemi szintjét, akkor be kell látnunk, elfogadható eszköznek minősül az absztrakt gondolkodás legminimálisabb formalizálása, amennyiben a fogalmak betűkkel jelölését formalizálásnak minősítjük. Meglátjuk majd, mennyire nyer gondolkodásunk áttekintőképessége pusztán a fő szereplő fogalmak egy betűvel jelölésével! Ne ijedjünk meg tehát a nagybetűk visszatérő használatától, és ismerkedjünk meg az elvont gondolkodás teherlevevő, röpítő hatalmával!

A materializmus logikája

Az elvonatkoztatást annál könnyebben megtehetem, mivel a materializmus és az idealizmus logikáját már bemutattam a Harmadik Szem hasábjain (1993. december, 1994 január, február, március, április). Ráadásul, aki megteheti, összehasonlíthatja majd, mennyivel könnyebb tájékozódni a gondolkodás világrendszereinek kazamatáiban, labirintusaiban, útvesztőiben (amikben legtöbbször az építők maguk is elvesztették a fonalat), ha rendelkezésünkre áll egy egyszerű matematikai jelölés révén a logikai vezérfonál.

Nem kell túlságosan sokat keresgélnünk, hogy megleljük a materializmus központi fogalmát, ami az anyag. De hogy mit is takar tulajdonképpen az anyag fogalma, az már jóval nehezebb dió. Amint arra tanulmányomban rámutattam (G. A.: A gondolkodás világrendszerei. Harmadik Szem, 1993 december), az anyag fogalma az élettelen és tudat, szándék és érzékelési képesség nélküli, legalábbis ilyennek tételezett a materializmusban. Jellemző, hogy ez a minden másnál jobban elterjesztett gondolkodási világrendszer annyi filozófus és állítólagos gondolkodó erőfeszítései dacára az anyag fogalmát mindmáig nem határozta meg kielégítően, ahogy arra sem fordított erőfeszítést, hogy a Természetben előforduló anyag ténylegesen mutatja-e a neki tulajdonított jellemzőket (mert ezt kísérletileg is ellenőrizni lehet, lásd a Természet végső titkai c. Tanulmányt, ugyanebben a számban)! Mintha attól, hogy ők élettelennek minősítik, az anyag el is kezdene élettelenné, érzéketlenné, tudattalanná zsugorodni. Érdekes, hogy ez az anyagfogalom csupa fosztóképzőre épül, mintha az lenne a fontos, hogy milyen ne legyen az, amivel életünkben találkozunk, és ebben a célzatosságban mintha az a babonás hit is kifejeződne, hogy ha minden tulajdonságától megfosztjuk a természet alanyait, akkor tárggyá, ténylegesen érzéketlenné, vakká és süketté válnak ettől. A marxista “Filozófiai Kislexikon” szerint az anyag fogalma mindig is valami “passzív természetű, változatlan ősanyagit jelentett”, amely az embertől független, passzívan érzékelt, érzeteinktől független érzetek forrása. Az ilyen világrendszer akkor látja igazoltnak önmagát, ha mindenről sikerül kimutatni annak élettelen, az embertől független mivoltát. De fogalmazzuk meg a materialista filozófia logikáját, és derítsük fel, mit is jelent ez!

Jelöljük tehát a materializmus központi anyagfogalmát A-val. Ahhoz, hogy a materialista logika filozófiai természetű állításokat tehessen, szükséges, hogy definiáljon egyéb fogalmat is, és a definiált fogalmak viszonya szabja majd meg a filozófia világnézeti kisugárzó erejét. A materialista filozófia annak állításával, hogy minden létező, minden érzékelhető-tapasztalható létező anyagi, vagyis élettelen, vagy élettelen elemekre redukálható, közvetve be is vezette az érzékelhető tapasztalható létezők univerzumának, a Mindenségnek fogalmát. Jelöljük most ezt M-el! A materialista filozófia alaptétele tehát kimondja, hogy M=A. Ez a tétel a materialista filozófia minden válfajának megfogalmazásában azt jelenti, hogy az anyag a tudattal szemben áll, attól lényegében különbözik. A tudat tehát még a materialista filozófiában is a létezők egy fő osztályát jelenti, jelöljük hát B-vel. A materialista filozófia fő tétele tehát egyben azt is jelenti, hogy a kétségtelenül létező B végeredményben a lényegi eltérés dacára is A-ból származtatható, A-ból következtetéssel levezethető B, AŢ B. Meg kell állapítsam, hogy a materialista filozófia alaptételének ezt a következményét mindmáig nem fogalmazták meg ilyen világosan, bár logikai alapon a tétel szükségszerűsége nem vitatható. A materialista filozófia ennek fényében mindaddig nem érdemel komolyabb figyelmet, amíg legalább egy lényeges tételét be nem bizonyítja, hiszen bizonyítatlan tételekre nem lehet filozófiát alapozni, és bolond, aki bizonyítatlan tételeket készpénzként elfogad. Márpedig az M=A tétel olyan általánosságot jelent, ami minden egyes rendszerről ki kell mutassa annak élettelenségét vagy annak visszavezethetőségét élettelen elemeire. Ha elfogadjuk azt a közkeletű nézetet, hogy a világ élettelen, élő és tudatos létsíkokra osztható fel, akkor a materialista filozófia jogosultságát annyiban és csak annyiban szerezhetné meg, ha kétségtelenül kimutatná, hogy az életjelenségek és a tudatjelenségek, amelyek maguk nem élettelenek, élettelen alkotóelemeik tulajdonságaira, lényegükben visszavezethetők. Egy lényegi csúsztatással az anyagfogalomba a materialista filozófia egyes válfajai becsempészik az alkotóelemek viszonyait, téridőbeli elhelyezkedését is. Ez azonban már erősen vitatható, és határozottan félrevezető, ha minden viszonyt beleért. Ha az anyagi alkotóelemek egymáshoz kapcsolódását, viszonyát is anyaginak tekintjük, akkor természetesen testünk világhoz kapcsolódásának egészét, tehát tudati jelenségeink egészét is helyből anyaginak kéne minősítsük, minden érzésünkkel, szubjektív, önrendelkezésünk hatóköre alá eső belső eseményünkkel egyetemben, ami ellentmondana a materializmus alaptételének, annak, hogy az anyag nem tudatos. Nem lehet egyszerre kijelenteni, hogy az anyag nem függ tudatunktól, hogy nincsenek szándékai, céljai, célszerűsége, A nem egyenlő B-vel, Aš B, és ugyanakkor állítani, hogy B=A.

A materializmus nem ismer el az anyagi világon túl létező tényezőt, így A+=0. Ilyen A-n túli tényező léte szöges ellentétben a materializmussal. A vallásos világnézetben az Isten fogalma ugyanolyan központi szerepet játszik, mint a materializmusban az anyag fogalma, azzal a különbséggel, hogy az idealista világrendszer azt azért mégsem állítja, hogy A=0, akkor sem, ha számára A+ a központi kategória. Az idealizmus tehát nem annyira totalitárius, minden más világrendszerbeli fogalom lehetőségét is kizáró gondolatkör, mint a materialista. A materializmus nemigen ismer el tudatallatit, B+-t, ha mégis, akkor sem tulajdonít önálló filozófiai kategóriát alkotó jelentőségűnek, tehát itt B+ is nulla, B+=0. Ha a valóság végső filozófiai kategóriáinak az anyagot (A), a külső érzékszerveinkkel érzékelhető és tapasztalható Mindenséget (M), az anyagi világon túli tényezőt (A+), a belső érzékeinkkel éber tudatállapotban érzékelhető tudatvilágot (B), a másfajta tudataállapotokban érzékelhető tudaton túlit, (B+) tartjuk, akkor a materializmus alaptétele a következő matematikai fomába önthető:

M=A; A+=0; AŢ B; B+=0. (1)

Amiben az is benne van, hogy nincs ezeken a kategóriákon kívül semmiféle egyéb létező.

Racionalizmus

A racionalizmus azt vallja, hogy a világ megérthető, vagyis a tudat képes a létezők összességének összes kategóriáját felfogni és megérteni: a matematika nyelvén ez úgy hangzik, hogy B hasonló M-hez, képes önmagában, belső világában a Mindenség bármely rendszerét előállítani, felfogni, azaz M~ B. Ez mindenesetre egy határozott tétel, amely ahelyett, hogy a materializmus módjára természettudományra tartozó feladatokat filozófiai alaptételként előre igazoltnak véve indulna az önmagát megalapozás feladatának, az önmagát megalapozás lehetőségét tartja csupán valóságosnak. Hiszen nyilvánvaló, hogy a Mindenség rendszerei egyrészt nem csupán élettelen rendszerek, másrészt egy rendszer élő vagy élettelen mivolta, akárcsak élettelen rendszerekre visszavezethetősége tudományos vizsgálódást igényel, nem szobatudósok lényegi logikai vizsgálódást nem igénylő, de azért ellentmondást nem tűrő kijelentéseit. Ha tehát a megismerés alapfeltétele az értelem megismerésre alkalmassága, akkor a logika alkalmas a világ megismerésére. Ez azt jelenti, hogy B és A között megfeleltetés hozható létre, a kettő, a matematika nyelvén szólva, homológgá tehető. De a racionalitás fent megfogalmazott alaptétele összefér akár azzal is, hogy A + (A+) ~ B, amikor is nemcsak a külső érzékszerveinkkel felfogható világ érthető meg, hanem az anyagi világon túli transzcendens létező is. Sőt, ugyanúgy elképzelhető, hogy önmagunk belső világát is képesek lehetünk megismerni, azaz A + A+ + B+ ~ B. Ha az értelem még önmagát is képes megismerni, akkor

A + A+ + B + B+ ~ B. (2)

Így tehát elvileg -ha egyéb tételeivel nem ütközik – éppúgy lehetséges racionális materializmus, A~ B, mint racionális teizmus, A+~ B, sőt, rögtön adódik egy pár még föl nem lelt változat, így a mágikus racionalizmus, amikor is A~ B+, mágikus idealizmus, A+~ B+, vagy A + A+~ B + B+, azaz mágikus humanizmus-naturalizmus. Ezek a gondolatkörök attól mágikusak, mert bennük az érzések, a sugallatok, sejtések, a belső világ mélyebb birodalmai azok, amelyek megfeleltethetők a Mindenségnek. A mágikus humano-naturalizmusban a külső természeti létezők kategóriái, A és A+ megfeleltethetők az emberi belső világ természeti létezőinek, B és B+-nak. Ha még alaposabban utána akarunk járni az eddig elsikkadt filozófiai világrendszer-lehetőségeknek, itt egy: felvehető egy olyan világrendszer gondolatköre, amelyben az emberi értelem, B, éppúgy mint az emberi érzések, intuíciók, sugallatok univerzuma, B+, mind egykiterjedésű az összes többivel,

A~ A+~ B~ B+ (3)

amelyben minden létezési alapkategória, ahelyett, hogy minél teljesebben elkülönülne egymástól, mint a materializmusban, minél teljesebben átjárja egymást – ez a kozmikus egyenrangúság világrendszere lenne. Mindmáig nem találták fel.

(Folyt. Köv.) Grandpierre Attila