Megjelent: Harmadik Szem 1995 augusztus, #. 49, 38-40.

A tudat antropológiája -III.

Az amerikai Society for the Anthropology of Consciousness évi konferenciája

Az agyműködés alapelvei

Az egyik legérdekesebb előadást Andrew Newberg, a Pennsylvania University kutatója tartotta a többszörös személyiség agyfiziológiai modelljéről, ebből vonva le következtetéseket a valóság és a misztikus élmény viszonyáról. A többszörös személyiségű betegek minden egyes személyisége másfajta valóságot él át, és jellemző tünet többek közt a látomások, hallucinálások fellépése. Newberg agyfiziológiai modelljét d’Aquili professzorral együtt dolgozta ki, először a misztikus élmény közelebbi megismerése és értelmezése számára. Neurofiziológiai agymodelljük kapcsán ismeretem először a szükséges fontosabb alapismereteket.

Jól ismert az agyféltekéket összekötő idegnyalábot (a korpusz kalloszum-ot) elvágó agykísérletek eredményeiből, hogy az emberi agykéreg szerveződése olyan, hogy a két agyfélteke két potenciálisan (a korpusz kalloszum elvágása esetén) független tudat egymás mellett létezését jelenti (Sperry, 1966; Gazzaniga, Ledoux 1978). Az evolúció folyamatában mindkét félteke kifejlesztette saját külön érzékelő, feldolgozó, tudatosító működési módját. A jobb félteke például a környezet nem-szóbeli tudatosság, a térbeli látás, az alakérzékelés, az arcfelismerés, a testérzékelés fenntartása, és az érzések legtöbb vonatkozásának érzékelése, közvetítése és kifejezése központja. A bal félteke viszont a beszédbeli önkifejezés, a nyelvi ismeretek és a nyelvi gondolkodás, a matematikai és elemző érvelés, s a tudatosság ritmikai és időbeli-sorrendi vonatkozásainak irányítója. Az érzékszervi adatok mindkét félteke összes működési módozatában három egymásrakövetkező szinten dolgozódnak fel, ezek az elsődleges, másodlagos és harmadlagos felvevő központok. Például az elsődleges látókéreg az, amely a nyers adatokat kapja a szemből (ez a 17 számú Brodman terület az ábrán). A másodlagos látókéreg (18 és 19 körzet) a felelős az elsődleges látókéreg adatainak felismeréséért és jelentésének meghatározásáért. Így a látási érzetek tudatosulásához a másodlagos látókéreg legalább egy része ép kell legyen.

Az elsődleges és másodlagos érzékelő területek mellett az agyban sok olyan körzet létezik ahol a különböző érzékelési módok együttesen vannak jelen, így a harmadlagos asszociációs (kapcsolatteremtő) körzetet alkotva.

Ezek az érzékszervi adatok legmagasabb szervezettségű feldolgozóközpontjai.

Négy harmadlagos feldolgozóközpont létezik. Ezek az alsó halántéklebeny, az alsó fali lebeny, a hátsó-felső fali lebeny, és az elülső, prefrontális kéreg. A hátsó-felső fali lebeny a magasabban szervezett látási, hallási és testérzékelő információ elemzését és feldolgozását látja el. Így ez a hátsó-felső fali lebeny alkotja meg a test háromdimenziós térbeli képét. A jobb-és baloldali hátsó-felső fali lebeny működése közt különbség van. A jobboldali felső lebeny az általános helymeghatározás és a térbeliség érzékelésében játszik szerepet. A baloldali viszont a közvetlenül megragadható tárgyakkal kapcsolatos információkkal foglalkozik.

A limbikus rendszer ellenőrzi az érzések érzékelését, modulációját és kifejezését ( G. A.: A tudat székhelye. Harmadik Szem, 1994. szeptember). A hipotalamusz középső képződménye, különösen a ventromediális mag tűnik képviselni a paraszimpatikus idegrendszer agytörzsbe nyúló kiterjesztését. A paraszimpatikus és a szimpatikus idegrendszer az autonóm, tudattól független (vegetatív: növényi) életműködéseket, a növekedést és a szaporodást szabályozza. Kettőjük szerepe olyan, mint a Napé és a Holdé: a szimpatikus idegrendszer a teljesítmény fokozásához szállítja az energiát, a paraszimpatikus idegrendszer a szervezet nyugalmát, fennmaradását, regenerálódását biztosítja. Ezt mutatja, hogy teleholdkor a szexuális vágyakozás és az általános nyugtalanság fokozódik, ami a megújulás, a regeneráció, az újjászülető életerő tetőpontját jelenti. A paraszimpatikus idegrendszer a középső hipotalamuszba nyúló nyúlványával együtt alkotja az energia-megőrző, úgynevezett trofotropikus rendszert, amely a szervezet állapotának fenntartását (homeosztázis), a vegetatív tevékenységet (belső szervek működése, a szervezet testi működéseinek összehangolása) és a szubjektív nyugalom érzését biztosítja. Ezzel szemben a hipotalamusz oldalsó képződménye a szimpatikus idegrendszer agytörzs felé kiterjedését látszik képviselni. Ezért az oldalsó hipotalamikus képződmény és a szimpatikus idegrendszer együttesét az energiát adó, ergotropikus rendszernek nevezzük. Ez a rendszer a felelős a harci helyzet felfokozott állapotának biztosításáért, a félelemérzésért, és a jó érzések érzékeléséért a mérsékelt örömtől a mennyei gyönyörig.

A prefrontális kéreg az egyetlen olyan körzet, mely az összes érzékszervtől kap odavezető idegszálat, beleértve az orrot is, akárcsak a harmadlagos feldolgozó körzeteket. A prefrontális kéreg közvetíti a fogalmakat az alsó fali lebennyel szoros kapcsolatban állása révén, és ő a felelős a koncentrálóképesség kialakításáért. Newberg és d’Aquili neurofiziológiai modelljének kulcseleme a leválasztás (deafferenciáció). A leválasztás egyszerűen az egyik idegrendszerbeli képződmény elszigetelését jelenti a többitől. Ez a leválasztás lehet részleges vagy teljes, okozhatja daganat vagy műtét, vagy az agyműködés maga. A működési leválasztást a kapcsolódó idegrendszerbeli képződményekből jövő gátlási ingerület okozhatja. Így például a homloklebeny gátló tevékenysége megakadályozhatja az agyféltekék információcseréjét is. A prefrontális kéreg hippokampuszba nyúló idegeinek gátló hatásával ugyancsak részben vagy teljesen megakadályozhatja a féltekék “beszélgetését”.

Ha egy agyi egység leválása, elszigetelése jelentős fokot ér el, az egységen belüli sejtek vagy véletlenszerűen kezdenek el tüzelni, vagy, ami még valószínűbb, követik az adott egység “belső logikáját” (Joseph, 1990). Majdnem minden esetben, amelyet megvizsgáltak, a működési leválasztás a prefrontális kéregből ered és így az alany szándéka, akarata váltja ki. Jó példa erre a meditációval elért misztikus élmény. Amikor az alany száműzni akarja a gondolatokat fejéből, a prefrontális kéregből eredő impulzusok meggátolják az információ átadását az alsó fali lebenyből a hátsó-felső fali lebenybe. Mivel a fogalmak és a nyelvi mélystruktúrák nagyrészt az alsó fali lebenyben jönnek létre (főleg baloldalon, de részben a jobboldalon is), az alsó fali lebeny információinak a hátsó-felső fali lebenybe eljutásának meggátlása hatékonyan gátolja meg a szavak és fogalmak hátsó-felső fali lebenybe jutását. A hátsó-felső fali lebeny teljes leválasztása a másodlagos érzékelő feldolgozó központokról, akárcsak az alsó fali lebenyé, intenzív koncentrálást és éveken át tartó gyakorlatozást igényel.

A misztikus élmény természete

Mindezek után d’Aquili és Newberg az agyi egységek kapcsolatrendszerét figyelembevéve leírják a meditáció lehetséges agyi pályáit, áramköreit, és ezek visszacsatolásaival ezek ön-erősítő jellegét, amely végül eljuthat az agyi áramkör átfogó maximális működéséhez, amely így megfeleltethető a misztikus élmény extatikus tetőpontjának. Kétféle utat is leírnak: a Via Negativa-t, amely a gondolatok agyból száműzésével kezdődik, és a Via Positiva-t, amely egy határozott dologra való koncentrálással indul. Meg kell mondanom, hogy mindkét modell kiinduló és döntő lépése a tudatos gondolat-gátlás, hiszen a mantrák ismételgetése, az egy dologra irányuló hosszas koncentrálás olyan unalmas, hogy előbb-utóbb ugyancsak kiváltja a gátlást, ahogy ez az élettanból jól ismert. Ez viszont, ahogy Newbergék maguk említik, műtéttel és daganattal is ugyanúgy elérhető: csak el kell vágni a gondolkodóközpontot a többitől. Ha tehát a misztikus élmény a nyugati civilizáció legnagyobb alakjainak fő információs forrása, és Newbergék modellje helyesen írja le a misztikus élmény kialakulásának mechanizmusát, akkor a Krisztusok, Krisnák sorozatban termelhetők a materialista orvostudomány segítségével, egyszerű agyműtéttel!

Függetlenül a modell részleteitől, egy figyelembe nem vett részletre, a szerintem leglényegesebb pontra szeretném felhívni a figyelmet. Newbergék modellje egy szempontból mindenképpen helytállónak látszik: és ez a misztikus élmény kifejezhetetlensége. Ez a megfoghatatlanság, látszólagos titokzatosság egyszerűen a gondolkodás kezdeti kikapcsolódásából és a leválás tartósan megmaradásából adódik. Bármilyen szenzációs önkívületet is érjen el a misztikus, amíg a modell érvényes, mindezt nem lehet képes szavakba önteni, s ezzel a misztikus élmény számomra nagyrészt értelmét veszti. Mint gyakorló művész, zenész, költő és író, tudom, hogy az érzések szavakba önthetők, a hangulatok megfogalmazhatók, az érzések zenében vagy versben, vagy más kifejezési formában testet ölthetnek. Ha tehát a misztikus élmény utólag sem fogalmazható meg, még annyira sem, mint egy csak az érzések hálóján fennmaradt álommaradvány, ha az emberiség ettől a csúcsélménytől csak megfogalmazhatatlanságot és kifejezhetetlenséget képes kapni, akkor vagy a misztikus beállítódottság maga zárja el a meglévő nagyszerű élmény teljes körű megnyilvánulása elől utólag is az utat, vagy az élmény nemcsak a gondolatok, hanem az érzések színteréről is száműződött, és nem marad helyette más, csak az üresség. Mi tagadás, némely vallásban csakugyan nyíltan a semmi, az üresség, a nirvána elérése a célja a meditációnak.

Meg kell mondani, hogy a meditációs extázis ugyanakkor az egyedüllét elszigeteltségére és az érzések felkavaró hatásától való elszigeteltségre is irányul, így a meditációs agyi öngerjesztés ellen is, valamiféle hideg örömet jelent, amelynek természetéhez tartozik az örök némaság és társtalanság. A misztikus extázis így a nemléttel rokon, és valahogy úgy tűnik, mesterkélt is. A spontán, belülről fakadó csúcsélmények, így az örömmámor, a zenehallgatás, a szerelem, az ősi közösségi termékenységünnepek, a ló hátán száguldás féktelen szabadságmámora mind-mind az életbe bekapcsolódás, nem a kikapcsolódás útján éri el tetőpontját. Még a magányos alkotómunka során is az alkotó, kreatív tudós gondolatait áttekinteni, rendezni, logikus rendbe szedni igyekszik, és ettől támadnak ötletei, nem pedig a fordított eljárástól, hogy mindent igyekszik elfelejteni, amit tud, és megpróbál üresfejű maradni végig, vagy mechanikus koncentrációval igyekszik kioltani saját gondolatának fényét. Ha valóban a semmire gondolás lenne az üdvözítő út a legmagasabb nirvánába, akkor a legüresfejűbb, legközönyösebb fafej vinné el a pálmát a viharzó agyú, lázban égő, élénk szellemű lángész elől. A misztikus “deafferentáció”, úgy tűnik, mesterkélt, természetellenes valami, amit ha megszállottan, hosszú éveken át gyakorolnak, végül a leghalványabb bágyadt életjelet is mint világbetetőzést élheti át a misztikus. Végül is nem kell beszámolnia, hol járt, mit látott, mit tanult, hiszen azzal indult útnak: üres kézzel akarok visszajönni. Még a természetben elérhető legalacsonyabb fokú tudatállapotban, az alvásban is megjelenik az álom, amely cikázó, villanó gondolatokkal telített, elevenséggel, melegséggel, csodaszerű, emberi otthonossággal, amely éppen valószerűsége, életszerűsége miatt megkapó és megragadó, és attól, hogy álomban az emberi vágyak kiteljesülnek, meseszerűen valóra válnak, szemben a misztikus beállítódottság vágy-ellenességével, a földi élettel szemben tanúsított idegenségével, ellenségességével, a vágyaktól való megszabadulásban, az élet körforgásának megszakításában ígérve a boldogság beköszöntését. Az álmokból visszatéréskor sokszor nem vagyunk képesek részletesen visszaemlékezni, mégis, az emberiség sok nagy felfedezése éppen álomban vagy álombeli élmény hatására született.

Még egy megjegyzés. A misztikus furcsa módon soha nem lázadó. Soha nincs baja a fennálló rendszerrel, az igazságtalanságoktól nem fáj a feje, sőt, jellemzője az adott rendszer és államvallás készséges kiszolgálása. Amíg az emberiség legtöbb igazán eredeti, nagy gondolkodója szenvedett az üldözéstől, száműzetéstől, elhallgattatástól, Szókrátésztől Brunóig, Rabelaistől Széchényiig, addig a misztikusok mindig kitűntek jámborságukkal, az éppen aktuális államvallás készséges hívének szegődve. Aquniói Szent Tamás 1273 december 6.-án misztikus megvilágosodást élt át. Azonnal abbahagyta szentbeszédét, otthagyta a tömeget, bejelentve: “Nem tehetek többet; olyan dolgok tárultak föl előttem, hogy minden amit írtam szalmának tűnik, és most már csak életem végét várom.” Hát nem ígéretes, csodás a misztikus megvilágosodás? Még az olyan kiemelkedő alakok is, mint például Tennyson, aki az írott szó művelésével szerezte hírnevét, misztikus élményét így írja le : “végképp szavakon túli”. Ez aztán a szavakkal leírás, amikor kimondhatatlannak mondjuk amit a legkívánatosabban kimondandónak nevezünk. De ez a kimondhatatlan mondanivaló olyan, mint az ehetetlen ennivaló: semmire sem megyünk vele. Sőt, talán még rosszabb, hiszen ha egész életünkben azt hisszük, hogy a szalma a legfinomabb táplálék, csak épp nem áll rendelkezésünkre, akkor a méznek, a nektárnak, a csermelyvíznek sem tudunk igazán örülni, hiszen a mennyei szalma állítólag sokkal finomabb.

Irodalom:

Eugene d’Aquili, Andrew B. Newberg: Religious and Mystical States: A Neuropsychological Model. Zygon: Journal of Religion and Science, Vol. 28, No. 2, 177-199.

Grandpierre Attila