Megjelent: Harmadik Szem 1995 június, # 47, 18-20.

A tudat antropológiája

Az amerikai Society for the Anthropology of Consciousness évi konferenciája

A tudatkutatás frontvonalai

A San Francisco melletti Berkeley-ben tartották meg az idén, 1995 március 29 és április 2 között a Tudat Antropológiájának Társasága ezévi találkozóját. Az antropológia, magyarul embertan, az ember biológiai természetét tanulmányozza az állatvilág rokonaként, az ember származását, típusait, sajátságait és társadalmi összefüggéseit kutatja. A tudat antropológiája tehát az emberi, egyéni és közös tudat származását, összefüggéseit a tudat-előttes világgal, az emberi tudat és a természet jelenségeinek kapcsolatát és viszonyát, a tudat megnyilvánulási jegyeit, felépülését, modelljeit, az egyéni és társadalmi tudat kapcsolatát és viszonyát vizsgálja. A konferencia fő témái: megváltozott tudatállapotok, nyelvészeti-filozófiai-szimbolikus kutatások, őshonos (bennszülött) gyógyítási gyakorlatok, sámánisztikus, spirituális és mágikus tréning néprajza, anomáliák és paradigmaváltás, alternatív valóságok, nyugati és keleti ezoterikus hagyomány, kozmológia és a fizikai univerzum, a tudat fejlődésének irányai. A hitetlenkedő olvasó megfogódzkodhat: a legélenjáróbb amerikai tudatfilozófia és a Harmadik Szem tematikája lényeges fedést mutat! A konferencia öntudatosan is tudja, hogy élvonalbeli, ott vág előre, ahova még nem jutott el az újkori nyugati tudomány, ez bizony “élből hasító, élvágó” (cutting edge, leading edge) tudomány, nem pedig holmi hordalék a tudomány sodrásának uszályában; fordítva, a főáramlat (a “mainstream”), az arany középút, a derékhad halad az élből hasító tudomány biztonságos, kitaposott medrében, a megállapodott középszerében. Meglehet, hogy a Harmadik Szem ebben az összefüggésben inkább tűnik élvágó tudományt ismertető folyóiratnak, mint a tudományos derékhad megmaradt ereklyéi, az Élet és Tudomány és a Természet Világa? Ez a kérdés ennyire eltávolodott frontok esetében bizonyára nem válaszolható meg egyértelműen, de az biztos, hogy ezen a konferencián a Harmadik Szem (és a Természetgyógyászat) megfigyelői voltak jelen.

A Society for the Anthropology of Consciousness (SAC) 1989-ben alakult az American Philosophical Association és az American Anthropological Association egy részlegeként, folyóirata, az Anthropology of Consciousness, negyedévenként jelenik meg 1990 óta. A tudat antropológiája természetszerűleg központi témaként kutatja a sámánizmust, mint a nyugati civilizációt megelőző tudat lértrehozóját (így a konferenciameghívó figyelemreméltó hasonlóságot tanúsított a VHK koncertek plakátjaival, lásd az ábrán a SAC ismertetőjét). Idén kivételesen egybeesett az évi tavaszi SAC találkozó az amerikai filozófiai társaság évi közgyűlésével, melyet párhuzamosan rendeztek meg San Franciscóban, ahol a SAC a tavaszi konferencia mellet még külön két előadássorozattal képviseltette magát „Kiváltságos út a tudathoz” címszó alatt. A tavaszi konferencia azonban éppen kevésbé hivatalos jellege miatt érdekesebbnek és élvágóbbnak ígérkezett.

A Természet elvesztése

Az első igazán érdekes előadásban Dan Moonhawk (Holdsólyom) Alford kifejtette, hogy az állatok idiómákban (és formulákat alkalmazó nyelven) kommunikálnak, azaz más nyelvre lefordíthatatlan, saját látásmódjukból adódó nyelven, amely az emberi nyelvtől annyiban tér el, hogy nincs benne szintaxis, mondattani szabályok nélküli. Az állatok nyelve a növények, a szellemek és az emberek nyelve is, ez az az ősi nyelv, amely a megváltozott tudatállapotokban is működik, amelyeket a jobb félteke az alfa-hullámokkal kísért tevékenységében megért és feldolgoz. Holdsólyom, a nyelvészet professzora, maga is indián, felhívta a figyelmet arra a különös tényre, hogy a Bibliában nemigen szerepelnek állatok, és arra, hogy a szellemeket a nyugati civilizáció természetfölöttiként kezeli. Érdekes, és semmiesetre sem véletlen, hogy éppen ezek a szellemek, a növények, állatok, és a természeti erők szellemei azok, amit az indiánok Természetnek neveznek. A nyugati civilizáció számára tehát a Természet a természetellenes, a természetfölötti?

A csodatevés újrafeltalálása

A szerda reggel másik érdekes előadását Carolyn Miller tartotta a csodák létrejöttének természetéről. Nem egészen szigorú értelemben vett csodákat vizsgált, csak olyan hajmeresztően valószínűtlen eseteket, amelyek bár elvileg megtörténhetnek, az adott összefüggésben bekövetkezésük váratlan, csodaszerű, 180 fokos fordulatot jelent az események menetében. Vizsgálata viszont messzemenően dokumentált és tapasztalatra épülő. Több mint két tucat interjút készített olyan egyénekkel, akik éppenhogy megúsztak egy sebesülést, egy halálos balesetet vagy egy betegséget. Ilyenek az őrzőangyal jelenségek, a spontán gyógyulás, a meglepetészerű fordulattal járó javulás, a belső tapasztalás és az intuíció különösen erős működése. Carolyn Miller megfigyelte, hogy mindegyik ilyen csodaszerű “jótett” bekövetkezését egy különös, megváltozott tudatállapot előzte meg. A valószínűtlen szökéseket a szenvedésből mindannyiszor egy belső megvilágosodás váltotta ki. Ebben a megvilágosodásban a válságos helyzetben lévő személy hirtelen rájön, hogy függetlenül mindattól, amit életében tett, nem jár neki a kilátásba helyezett szenvedés. Hirtelen megszűnik a félelem és a harag, és egyfajta belső nyugalomban a szökni készülő befelé fordul útmutatásért. Az útmutatást, bármilyen képtelennek is tartja, megfogadja és betartja, és a bekövetkezendő jóra összpontosít. Fölrémlik benne, hogy csodák által bármi lehetséges, tehát nincs reménytelen helyzet. Nem fogadja el a helyzet áldozatának szerepét, és feltalálja magát, akár képtelennek tűnő módon is. Olyan bizalommal tárul ki az élet lehetőségei előtt, ami valószínűtlenné teszi a veszélyt. Carolyn Miller megfigyeléseiről, esetelemzéseiről külön könyvet írt, amely 1995 májusában jelenik meg a H. J. Kramer kiadónál (Creating Miracles. Understanding the Experience of Divine Intervention). Könyve végkövetkeztetése, hogy ezek a valószerűtlen szökések valóban csodák, szabadító csodák. A valószerűtlen szökések csodálatraméltó, addig hétköznapi alanyai pont azt találják fel egymástól függetlenül, ami kell a csodához, és így maguk idézik elő az isteni beavatkozást.

Kozmológia a mitológiában és a tudományban

“Az élő Világegyetem párhuzamos-egymásbaágyazott szerkezete és genezisének és fejlődésének zenei törvényei” című előadásom nyitotta meg a “Kozmológia és a fizikai Világegyetem” című szekciót. Ebben egy kozmo-pszichológiai világmodellt állítottam föl, amelyben a külső világpiramis, a Föld, a Nap, a Tejút és a fizikai Világegyetem létszintjein egyben belső létszinteket, tudatszinteket is tartalmaz, amely belső tudatszintek legvégső alapja a belső világfolyamat, a Mindenség Mindenségének korlátlan kibomlása. A belső világfolyamat és a fizikai Világegyetem ugyanannak az őslétezőnek, az Őséletnek különböző, átellenes oldalai, így az Őséletben összekapcsolódik a külső és a belső világ és így teremt teret a létezésnek, ebben az önmagára visszacsatolódó létkörben. Minden ilyen létkör a belső és külső világpiramis körláncát jelenti, és ennek a páros világpiramisnak minden szintje maga is ilyen világpiramis. Modellemben tehát minden létező, “A”, magában tartalmazza elemként a páros világpiramisok párhuzamos rendjét, és ezek mindegyike a kozmikus létkör egészét tartalmazza, miközben az adott létező, “A”, maga is egy kozmikus létkör eleme. Mivel minden “A” tartalmaz belső tudatszinteket, amelyek a legvégső tudatszint evolúciójával jelennek meg, ezért minden felsőbb tudatszint a mélyebb tudati szint fizikáján alapszik, tehát a fizika a parapszichológián. Tervem szerint ezt a kozmo-pszichológiai világmodellt a Harmadik Szem későbbi cikkeiben ismertetni fogom. A következő előadást a találkozó szervezője, Mira Zussman, az összehasonlító vallástudomány doktora tartotta a kabbalista kozmológiáról és az Isten születéséről. Amíg a Bibliában az Isten minden dolgok Teremtője, a zsidó misztikus hagyományban, a Kabbalában az Isten csak az univerzum építőelemeinek születése után jön létre: először az “Anyák”, majd a “Kétszeresek” és végül az “Elemek” születése után, ahogy a tudattal teli edények széttöredeznek. A Kabbalában a Teremtő nem Isten, és a Teremtés nem egy tökéletes tett, meg kellett ismételni ahhoz, hogy megfelelő legyen. Lednyicky Gábor, a Hippocampus Rendelőben működő hazai és több külföldi biofizikai kutatócsoport vezetője, aki a “Természetgyógyászat”-ban már írt kutatási eredményeiről, most itt az aktív pontok tudatosságáról, élettevékenységeket vezérlő szerepükről számolt be. Az aktív pontok a többszáz, akupunktúrában is megtalált pontot jelentik. Lednyicky legújabb mérései szerint ezek az aktív pontok adóvevők, az ősi kozmológiai modellekkel összhangban működnek. Az aktív pontok befolyásolásakor a gyakorolt hatásnak nemcsak erőssége vagy milyensége (pl. hogy a hőmérsékletet, a nyomást vagy az elektromos teret változtatjuk), hanem ritmusa, gyakorisága is lényeges.

A sejtek tudata

Arlene Mazak, a Transzperszonális Pszichológia Intézetének munkatársa olyan élményekről számolt be, amelyekben az alany a sejtek tudatosságát módosította. Sri Aurobindo Ashram, huszadik századi indiai misztikus elméletében az anyag nemcsak módosítja a tudatot, hanem az anyagban rejtett tudatosság lappang, ugyanúgy, ahogy az élet és a tudat is az anyagban lappang amíg a világfejlődés megfelelő fázisában fel nem bukkan. A tudatszintek emelkedésével az anyag egyre sugárzóbbá válik. Az anyag rendkívüli spirituális képességekkel rendelkezik, és ennek segítségével szupramentális test építhető, olyan alternatív valóság, amely a földi tudat evolúcióját meggyorsíthatja. Sri Aurobindo azt állította, hogy az isteni élet meg fog jelenni a Földön, mivel már beépített az Anyag mélységeibe. Sri Aurobindo munkatársa, Mira Alfassa, akit később inkább Mother-ként ismertek, Sri Aurobindo halálos ágyán érezte, ahogy egy szupramentális test súrlódva beléhatolt, és hátralévő 22 életévét a sejttudat magasabb szintre emelésének szentelte. Kezdetben a sejttudat puszta fizikai tudatként jelentkezett számára, állandóan gépiesen ismételgetve ugyanazokat a parancsokat: légy okos, légy óvatos, vagy: csukd be az ajtót, vedd le a sálad stb. Később sikerült ezt az általa sejttudatnak nevezett tudatvilágot (ami nem tévesztendő össze a sejtek élettevékenységeket végző és összehangoló, szervező tevékenységének tudati oldalával) magasabb szintre fejlesztenie, és eközben misztikus élményeket élt át. Mother (az Anya) éjszakánként a Föld anyagi lényegével, szubsztanciájával azonosította magát. Ez nem az emberiség kollektív tudata volt, hanem inkább egy földi, terresztriális tudat, beleértve a Föld tudattalanját, amit ő az Elalélt-nak nevezett. A test egy tudatfeletti, szupramentális erő közvetítője. Tevékeny, sugárzó erő-rezgések áramlottak át testén mintha minden Anyagot érintenének. Erős arany fényt látott leereszkedni, keresztüláramlani testén és érintve a Föld légkörét. Minderről 19 éven át számolt be egy francia utazónak, Satpremnak, aki 13 kötetben írta ezeket meg. Egy san franciscói antikváriumban sikerült beszereznem Satprem összefoglaló művét (The Mind of the Cells, 1982, Institute for Evolutionary Research), így esetleg később visszatérhetek erre a sajátos misztikus élményvilágra.

Tudat és szexualitás

Richard Castillo, a West Oahu Egyetem tanára, készülő könyvének egy fejezetét foglalta össze a tudat és a szexualitás kulturális-társadalmi összefüggéseiről. Szemben a múlt századi vélekedéssel, az állatvilág és a főemlősök szexuális élete nem mutat egyértelmű hím-dominanciát. Viszonylagos hím dominanciát csak a gorilláknál figyelhetünk meg, akik fizikai erővel uralkodnak a nőstényeken. Együttműködésen alapuló hím-dominancia, amiben a hímek együttműködnek a nőstények feletti uralom kialakítása céljából, csak egy főemlősre jellemző: és ez az ember. Fizikai erővel és kulturálisan hagyományozott hitbeli vélekedéssel uralkodik a férfitársadalom a nők felett. Jellemző például, hogy az egyik világvallás, a kereszténység szükséges vélekedésnek tartja, hogy minden gyermek az eredendő bűnben születik. Az iszlámban a hadsereg és a papi erők játszanak szerepet a nők alávetésében. A múlt században úgy vélték, hogy a nőnek nem is lehet vágya, különösen nem orgazmusa, ahogy az állatvilágban sem, isteni elrendelés alapján. Ezen hitbéli vélekedés egyik fő pillére azonban megingott, hiszen bebizonyosodott, hogy a legtöbb főemlősnél az emberi társadalomnál emberségesebb, egyenlőségre épülő (egalitáriánus) vagy nőstény-dominenciájúak a társadalmak. Együttműködésre épülő egalitáriánus például a csimpánzok társadalmi élete vagy a benebú majmoké, akik pánszexuálisok, minden nap többször párosodnak, és az egész közösség minden tagja baráti kapcsolatban áll egymással. Együttműködésre épülő nőstény-dominencia áll fenn a makákó majmoknál vagy az embereknél a mangaya társadalomban, ahol is szexuális szabadság dívik, és a nők minden szexuális együttlétben többszörös orgazmust élnek át. Így tudományos bízonyítékokat kapott a nézet, miszerint a szexuális vágy és a szexuális zavarok kulturális-társadalmi kontroll alatt állnak, az összes mentális betegség közül ezek a legérzékenyebbek a kulturális-társadalmi hatásokra (folyt. köv.).

Grandpierre Attila