Kiegészítések… [1989 Szépirodalmi Könyvkiadó]

A költő vallomása kötetéről:

“mágikus költészet? – vetődhet fel a kérdés az olvasóban a kötet különös szóösszetételeivel, látomásaival, nyelvi-képi világával találkozván.
De hiszen minden igazi költészet mágikus, ez a lényege; keselyűk erdejében jár a költő, bádogbólvert egek mogorva pléhzörgését hallgatja, jeltelen segesvári csillagsírnál nyeli, égigdagadó sárban, Isten könnyeit, nyarak aranykoporsóiban úszik tova előtte az idő, Szepesség és Székelyföld véráztatta ősi városaiban tévelyeg, Dévavár kőbetakart asszonyát vallatja rovásírásos rommező irdatlan kőfantomjai közé téved, holdlepkeég alatt szólnak hozzá a fák, hősei éjszakadereglyéken úsznak tova, a Hold kutyaként sírva tér vissza és bújik lábaihoz, éneke deszkaként meghasad s így, meghasadtan zeng tovább.”